Ferenc pápa, aki valószínűleg az egyik legjobb ember ezen a bolygón, elmondja nekünk ilyenkor, hogy tud valamit, amit most megoszt velünk, hogy valaki meghalt és valaki feltámadt. Ez jó hír lehet, mert ilyenkor mindenki sírva tapsol, aki ott áll a téren és hallja ezt, meg zászlókat lenget, mint egy nagygyűlésen vagy focimeccsen. De ez a pápa tényleg jóember. Minden alkalmat megragad, hogy a békéért szóljon. A mait is megragadta. Rögtön a Közel-Keletet emlegette, a vallások születésének helyét és közös bölcsőjét, amit háború dúl, ártatlanokat gyilkol, milliós tömegeket kényszerít menekülésre ez a számunkra elképzelhetetlen borzalom. A pápa kéri a békét, meg az elesettek, üldözöttek támogatását. De szinte tehetetlen. Embertelen állat Putyinok, Trumpok, Erdogánok, Aszadok, Szalmanok lövik halomra egymást, de leginkább az ártatlanokat, a nőket és a gyerekeket, és ezek mind a mi embertelen állat vezérünk barátai. Az embertelen állat Orbánok visegrádian megtöbbszörözve meg harcolnak az emberség ellen, ez a trónon maradásuk egyetlen programja és ígérete. A pápa kéri, hogy űzzük ki szívünkből a gyűlöletet. Orbán egész bandája TV-stül, rádióstul, újságostul egész nap csak szítja a tüzet, hordja és rakja rá a gyúlékony anyagot. Vatikánból a béke harangja szól, Budapestről a nonstop uszítás. 
A társadalmi béke, a Köztársaság meghalt. Keresztre feszítették az országot megszálló gyilkosai. Azt mondják, Jézus harmadnapon feltámadott. A Köztársaság már évek óta halott. De egy hét múlva feltámadhat! Ha akarjuk, ha merjük, ha szeretnénk a békét újra élni! Ha ki akarjuk operálni történelmünkből a gonoszt! Még egy hét… de elég lesz a feltámadott Jézusnak, hogy világosságot gyújtson a fejekben?
Mert ha nem, a pápa békekívánsága csak szélbe elszállt üres fecsegés lesz… olyan, mint, amikor minden szépségkirálynő azt kívánja, hogy „legyen világbéke!”
Tegyél valamit a megfeszített Köztársaságért, a legyilkolt békéért te is! Boldog Húsvétot, Pészahot, Ramadant, kedves Béke!

Te is látod, elég intenzív az élet, a benarancssárgultak végső rohamot indítottak a józan ítélőképesség maradványai ellen. Gondolom, az immunrendszer valami speciális betegsége, hogy van, aki nem tud védekezni ez ellen és így, vizuális fertőzés útján is elesik, vagy kidől a civilizációból.
A Facebook-os kamuoldalak elkezdték gyártani és ontani a sikerszériát, neked is esett már nyilván a fejedre amolyan „gyurcsányékná minden rossz vót, orbánékná meg minden jóó”-típusú röpirat, amely látszólag részleteiben taglalja, hogy a gyurcsányok idejében az állunkig ért az államadósság, megverték a népet, lerombolták a hidakat, és az utcán haltak éhen a gyerekek meg a nyugdíjasok, bezzeg az utolsó nyolc évben hajj, mindent visszafizettünk, ezer kórház és iskola épült a kétezer új templom mellé, és a magyar családok térdig járnak a megtakarításban, azt se tudják, mire költsék azt a tengersok pénzt, ami a millió és egy béremelés, rezsi- és adócsökkentés után megmaradt… most meg már odajutottunk, hogy a nyugati országok polgárai sírva könyörögnek a határnál, hogy engedjék már be őket ebbe a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, mert ők aztán menekülnének üstöllést a rothadó kapitalizmus bűzlő mocsarából…
Ezt az egész hülyeséget századszor is cáfolhatnám, de nem teszem, mert más is cáfolja naponta, de a totálisan bebetonozott, süket fülekre abszolút nincs hatással, az önvakítás rítusa után meg még olvashatatlan is az önként összevarrt szemekkel.
De… azért még egyszer megkérdezném, a fenébe is… ha ebből a maszlagból akár csak néhány szó is igaz lenne, ki a bánatos, szárított bölényszéklet NE akarna erre a káprázatos, sikertől duzzadó micsodájú kormányra szavazni?? Miért volnánk mi akkora baromarcok, hogy hadakozunk a honunkban megvalósult földi mennyország ellen?? Ha itt olyan jó volt, akkor csak a bolondok menekültek el százezerszám pénzt keresni nyugatra? Ha itt olyan veszettül jó minden, miért akar az állampárton KÍVÜL minden más párt azonnali kormányváltást? Mert mind hülyék és nem akarnak ilyen nagyon jól élni, mint a mostani bőségszaruban? Szeretnék, ha ez itt sokkal rosszabbul menne? 
Ha ezek a sikerek tényleg vannak, akkor miért tart fent ez az ország mérhetetlen pénzekért propagandaminisztériumot?? Mi szükség van arra, hogy hírek gyártásával, manipulálásával, adatok, statisztikák torzításával, foglalkozzon egy egész államapparátus? Hány országban van propagandaminisztérium a régi náci Németországon és mai Magyarországon kívül? Századvég, mely milliárdokért adatokat gyárt és szépít? Hamistanúk, akik idióta rémtörténetekkel riogatják a lakosságot naponta? Ha itt bármi is jól működik, miért kellett elhallgattatni a helyi sajtót az egész országban és személyi kultusszá alázni a híreket a helyi újságokban? Ahol csak az ispánok, földesurak, új bárók és grófok szólalhatnak meg, szelfizhetik magukat? Hogy lehet, hogy bármi más, aki megmondhatná az igazat, az ki van tiltva az ország televízióinak összes csatornáiból? Hogy a helyi analfabéta főurak betiltják a más pártok gyűléseit, plakátjait, hangjait, létezését? Ha itt bármi jó is történt egyáltalán, miért kell rendőrökkel, biztonsági őrökkel harcolni a riporterek, a szólásszabadság ellen? Hogy egyetlen kormánypárti képviselő sehol, semmikor nem mer kiállni egyetlen vitára sem a fenenagy sikereinek biztos tudatában? Hogy a kormánypárt mindenhol lábát nyakába szedve menekül a kényes kérdések elől?
Amúgy ezeken gondolkodtál, már okostojás? Most melyik szót nem érted? Az okost, a tojást vagy a gondolkodást?

Szavazni csak pártokra lehet. Valahogy így szól a legtöbb törvény azokban az országokban, ahol szavazások vannak. Bármilyen jószándékú társaság is vagytok, nem indulhattok az országért sehol sehová, ha előbb nem lesztek párt. De ez egy tragédia. A párt mindig a társadalom kisebb-nagyobb töredéke, bandája, amelyik szeretné megszerezni az uralmat a többiek felett. Ha igazán gonosz, velejéig romlott, akkor a többiek eszmei, fizikai kiirtására, leigázására törekszik.
Vannak aztán néha jószándékú szavak, amelyek azt ígérik, hogy ha győznek, ők majd mindenkit szeretnek és mindenkihez egyformán jók lesznek, akár rájuk szavazott, akár nem… egy gesztussal megbocsátanak, és mindenki királyai szeretnének lenni. Ez persze szinte soha nem sikerül. A legyőzött ellen azonnal bosszúra szomjaz, áskálódik, fenekedik, minden módon gátolni akarja a jövendő sikert. S a két vagy több tábor nem az országért küzd, hanem egymás ellen aljasodik eszközeiben, ahogy az irodalomban és a filmművészetben már annyiszor láttuk. Ahol örök csatatér a lét.
Azután vannak esetek, amikor az egyik banda, aki uralomra tör, vagy alantas előjogai megtartására törekszik tűzzel és vassal, még csak nem is ígéri, hogy mindenkinek egyformán és szívesen lenne a szeretett fejedelme, hanem kimondja már előre, hogy mindenki más rajtuk kívül nem ember, nem tartozik a nemzethez, áruló ügynök, az ellenség szolgája, listát csináltat róluk, fenyeget, halálbüntetést szomjaz… Nehéz elhinni, hogy egy ilyen elmebeteg hatalomnak vannak hívei, de vannak. Kimész az utcára, olvasol az interneten és találkozol velük lépten-nyomon. Hozott Isten a 2018-as év Magyarországán!
Ami meg a szavazólapon a hiányzó rubrikát illet: de hová szavazzanak a normális emberek? Miért nincs egy olyan, hogy teszek egy nagy X-et oda, hogy pártokon felüli, normális Magyarország? Ami mindenkié. Ahová nem azért ixelsz, hogy rohadjanak meg vagy ezek, vagy azok, hanem azért, hogy éljünk békében mind, itt e földön tovább? Hogy merre megy az ország, hogy miből mivé szeretnénk válni, azt vitassa meg bárki, szavazza meg a nép összessége, vitatkozgassanak róla pártok szekciókban, frakciókban, bizottságokban, de egy se lehessen, amelyik a többi elpusztítására törekszik! Az legyen betiltva, csírájában megfojtva a gonosz gondolat, már a születése pillanatában! Ilyen népellenes undorbeszédet, mint amit az országot szolgáló tisztviselő mondott március közepén, ne lehessen mondani soha sehol, semmilyen nevű embernek, semmilyen lengetős, lóbálós publikum előtt. Nincs közös igény a harmadik német birodalom feltámasztására, ez csak egy pártban van, ami csak egy töredéke a nemzetnek. A történelem tanulságai lehetnének olyan erősek és élők, hogy egy pártokon felül álló nemzetőrség azonnal odasiet, bilincsbe veri a gyalázatost, és elviszi örökre követ fejteni, szóljon az illető jobb vagy baloldalról, pulpitusról, templomi szószékről, katedráról, bármiről. De nincs ilyenünk. Nincs már becsületes, nem pártérdekeket szolgáló intézményünk, jogunk, törvényünk, egyházunk, semmink.
De mindaddig, amíg ezt a szintet nem éri a világhírű, ezeréves civilizációnk, arra kell törekednünk, hogy legkevésbé gonoszt vagy békétlent válasszuk magunknak, aki nem kirekesztést ígér, aki nem mániákusan suhogtat mindig a hülye kis – nem létező – kardocskájával, aki nem tart fenn külön intézményrendszert, hogy saját magát éltesse, népét áltassa, világát hülyítse, átverje, fenyegesse, akinek nem az üldözési mániája a vezető tulajdonsága, aki nem ellenünk él, hanem velünk van és nem csak az önimádat utolsó két hetében.

A jellegzetesen dülöngélő léptű hős a betechnikázott védelem gyűrűjében bátran belép a csokoládé-boltba. Szervilis Spontán és Szervilis Spontánné teljesen meglepetésszerűen várják. Vevő sehol, hiszen… ez spontán, ugye… A kölcsönös, szívélyes üdvözlések után elhangzik a híres, kultikus kérdés:
- Első kérdés, hogy nyúl van-e, vagy csak tojás van? – kérdezi a kereszténység utolsó védelmezője, miközben eladólány amúgy is kiáll a dramaturgiából, feltárva a roskadozó polcok nyúlkészletét… de a párbeszéd folytatódik:
- Van? Van, remek. – végszavazik tovább a páratlan hős.
- Nyúl is, tojás is. – mutat rá a mezei tapsifüles karikatúrájára az eladólány, hogy biztosan megkülönböztethető legyen a tojástól.
(A húsvéti nyúl hagyománya eredetileg pogány szokásból ered, de a kereszténység igyekezett magáévá tenni kb. 500 évvel ezelőtt, mint minden mást. Az igaz, hogy nem valósult meg soha az a liturgia, hogy ilyenkor a plébános vagy tiszteletes nyúl jelmezben guggolva piros tojást tojjon az oltáron, de ettől még szép dolog az.)
Nos, a nyulak, tojások kisorakoznak a pultra, mind sorra megtapogattatik, és megtudjuk, hogy ét- és tejcsokoládék is vannak, valamit az egyik ennyi gramm, a másik meg annyi… A véletlenül arra járó egyházfő be is vásárol rendesen. A macskanyelv is húsvéti cucc, végül is, hasonlít a nyuszira, vagy mi… meg a konyakmeggy is.
Mindeközben… Spontán és Spontánné a véletlenül előkészített nemzeti csokoládét (tudod, a csokoládé ősmagyar termék, már Árpád is egy tábla Bocit ropogtatva jött be Vereckénél, és azóta is az Alföldön tonnaszám terem…) előhúzza, és mogyorós alázatáról biztosítja az idetévedő elöljárót.
Spontánné alig burkoltan migránsozik egyet, mert ez a műfaj kötelező eleme, nem adjuk ebek hamincadjára, meg idegeneknek… (itt némi utóvágás azért eléggé érzékelhető) Spontánné hitvall, ő imádkozik, jelenti kisvigyázállásban, közelről a felsőbb kapcsolatnak.
Majd a stáb beáll egy csoportképre a félméteres spontán nemzeticsokival, 
A végén van egy izgalmas üzenet a világnak:
- Látod, Feri? A sarkából törhetsz egyet! (Értsd.: minden a miénk, de belekóstolhatsz te is, hogy tudd, hogy milyen jó nekünk. A Ferik meg mi vagyunk. Meg a Gy. Feri.)
Hát, wazze, írhatok én bármilyen hülyeségeket, ezt a spontaneitást nem tudom überelni!

Tél megöregedvén, tavasznak sírós és kacagós rügyfakadásakor, jászolban és barmok leheletének párájában megszületett vala az nemzetnek őszinte kisdede…
És mond!
- Bácsi, ne emelj fel! Nem is kérdeztél és én nem akarok veled egy képen szerepelni!
- De ki kérdezett volna téged, kisded? Én most itt veled kampányolok!
- De te ne kampányolj velem bácsi, én nem a te terméked vagyok! És nem is kedvellek.
- De itt mindenki az én termékem, magam vagyok a nemzet nemző atyja!
- Vagy a fenét! Te csak idejöttél, és azt várod, hogy segítsünk abban, hogy továbbra is megúszd felelősségre vonást. Azt meg a Simicska bácsi már mondta, hogy örökítőanyag vagy, igen.
- De ezt az óvodát adom át éppen! Nem akarsz óvodát meg szép új játékokat, kisded??
- De te ne add át ezt az óvodát! Csak olyan óvodát adj át, ami a tiéd volt. Ez itt soha nem volt a tiéd, egy pillanatra sem. Itt mi lakunk, te meg nem.
- De a pénzt én adtam rá, itt minden az enyém! Minden óvoda, gyerek és minden pénz!
- Mondom, hogy rosszul tudod! Nem érted te ezt, bácsi! Ez a pénz sohasem volt a tiéd, ez az országé, az anyukámé meg az apukámé, akik dolgoznak. Te nem dolgoztál egész életedben egyetlen órát sem! Még óvodát sem építettél. Honnan is tudnád, hogy mi az?
- De én harcolok értetek, gyerekekért! A jövőért! Magyarország feltámadásáért! Az is munka!
- Dehogy harcolsz! Te csak beszólsz mindenhol mindenkinek. Elkunyerálod tőlük a pénzt, aztán elmondod őket mindenféle szemétládának. Semmi becsület nincs benned, bácsi! Tegyél le, már kértem egyszer!
- De én képviselem a magyarok véleményét, kisded!
- De te nem képviseled a magyarok véleményét. Biztos vannak páran, akik veled vannak a bűnben, de a többség biztos, hogy nem! Te még egy győztes nemzeti konzultációt sem tudtál összehozni soha, mert nem merted megmutatni senkinek, hogy mennyire csalás volt. Még a migránsozós népszavazásodat is elbuktad. Az olimpiásról meg nem is beszélve… Mondom, tegyél le, nem vagyok a te reklámhordozó-felületed!
- De nekem zúg a tömeg, nekem lengenek a zászlók!!
- Dehogy neked, dehogy a te tömeged! Vásárolsz magadnak külföldről bérlengető bandákat, idehozatod és ünnepelteted magad. Csak olyan kamu az egész, amint az egész eddigi életed!
- Hogy merészelsz, kisded!!
- Te hogy merészelsz, bácsi? Egy szikra tisztesség nem volt az eddigi CV-dben! KISZ-es voltál, elárultad őket. Kikergetted állítólag az orosz megszállókat most meg visszacsalogatod. Liberálisnak mutattad magad a táncban, aztán átálltál az ellenkező partra. Mindig a korábbi énedet köpködöd le. Hol az iszlámot dicséred, hol a kereszténységet, hol a világ végi gyilkos diktátorokat. Szidtad a csalókat, amikor nem te csaltál, ma meg magad lettél a főcsaló. Elárultad Európát a keletieknek, most már két kézzel kalapolsz mindenhonnan. A korábbi jótevőidet meg mindig cserbenhagyod és átkozni kezded. Csupa becstelen emberrel veszed magad körül, akik ezer bűnt vonszolnak magukkal… Szóval, te ne add át ezt az óvodát, mert amihez hozzányúltál, az csak elcsökevényesedett, mint a magyar foci. Az sem igaz, amit kérdezel. És utoljára mondom, hogy tegyél le, mert sikítani fogok, és elmondom az összes TV-ben, hogy mindig molesztálsz!

Miután ezer és ezer információ átmegy az emberen a internet képernyőiről, akárcsak a röntgensugár, következtetéseket vonunk le, előítéletek helyett inkább a tapasztalat mondatja ki velünk a dolgokat. Talán.
Jelenleg kétféle alfaj vív verbális háborút egymással: a Homo Fanaticus, meg a Homo Sapiens. Úgy tűnik, az előbbinek teljesen mindegy, hogy milyen értékekkel vállal azonosságot, csak kötelességet érez, hogy ismételgesse a saját rigmusait, a végeredmény szempontjából meg teljesen közömbös, hogy mit is okoz ezzel. A gondolkodó ember kétkedve fogadja az új információt, utánanéz itt is, ott is, aztán állást foglal. A tökhülye meg mérlegelés nélkül adja tovább a sajátjaitól kapott bármit, és egy szemet sem érdekli, hogy ezzel önmagát silányítja egy polccal lejjebb, mit számít az, a gyorsaság a fontos, nem a minőség, az számít, hogy az ostobaság minél szélesebb körben elterjedjen minél előbb.
Ez a kétféle lény hiába hord azonos konfekciót ugyanabból az üzletből, hiába hasonlít egymásra az árnyékuk, biológiailag belül már nem ugyanazok. Az egyik szabad ember, a másik meg nem. Van egy pánt az ember agyán, pontosabban a pántnak a helye, amibe beilleszthető a béklyó, ami aztán attól kezdve irányíthatóvá teszi a lényt. Alapesetben ez a vallás típusú szellemiség, és ilyen szempontból teljesen közömbös, hogy iszlám, keresztény, vagy szocialista, a lényeg az, hogy belülről bele van vésve a „Ne kételkedj!” parancsa, mert különben dádá lesz, elkárhozol, kizárnak a frakcióból, pártból, kiátkoznak, meg még ami belefér… ezzel a szellemmel már iskolában mérgezni ártatlan gyerekeket megbocsáthatatlan bűn. Semmi mentség sincs rá, teljesen mindegy, hogy Lenin, Jézus vagy Orbán képe vigyorog a falon. Persze, igaztalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy ez egy tipikusan jobboldali magatartás, nem, nem, még a gyurcsányisták is produkálnak néha hasonló tüneteket. De ha összességében nézzük, a rugalmasabb, értőbb gondolkodású ember most azzal küzd, hogy elveinek részben feladásával kényetlen-kelletlen átszavaz a szomszéd szektorba, csak, hogy segítse az ország szellemi felszabadítását. Engem például – szándékom ellenére – az Együtt delegált most a szavazatszámláló bizottságba, holott messze nem értek egyet semmiféle tüntetéseken való fütyörészéssel, kerítésekre való WC-kefe aggatásokkal, infantilis marháskodásokkal. De most ez adatott. Valakinek a nevében figyelni kell a csalót, mert minden lehetséges, tisztességtelen módot megragad, hogy uralmon maradhasson.
Ha nem lennének menekültek Európában, ennek a diktatórikus rezsimnek nem volna semmiféle ütőkártyája. Az, amit művelt az ország leszakadása érdekében, az Európától való távolodás irányába, az megbocsáthatatlan. Hogy hetente korrupciós bűncselekmények tucatjai dőlnek ki a szekrényből, és semmi következményük nincs, megbocsáthatatlan. Hogy a világ szégyene lettünk a saját szövetségi rendszerünk elárulásával, megbocsáthatatlan. Hogy embertelen keleti diktatúrák lettek a példaképeink, barátaink, megbocsáthatatlan. Hogy nincs terve, elképzelése az országnak immáron 8 éve, hogy honnan hová, csak napról napra élünk, megbocsáthatatlan.
Ebből az egészből a Homo Fanaticus nem értett meg semmit. El sem jutott idáig az olvasásban. Ő csak a Sorostól meg a migránsoktól retteg, és vinnyogva kapaszkodik a diktátor gatyaszárába, aki fürtökben vonszolja őket maga után a porban, miközben elől meg boldogan dörzsölgeti a tenyerét. Holnap talán kilátogat a piacra és vesz kétszáz kamera és testőr kereszttüzében egy kiló csirkefarhátat, majd álságosan azt mondja, hogy otthon ő is ezt eszi ám! A piac fanaticusa meg leborul a kőre, és biztosítja, hogy négyszáz gyertyát gyújt a lelkiüdvéért. Ő meg visszasétál a páncélautóba és elrepül egy másik haknira…

- Most kell megindítani az igazi kampányt! Mindenki a fedélzetre és azonnal csináljátok! Első akció, te ott! Igen, te. Forgatókönyv: miniszter kimegy Berlinbe, és áll az utcán. Mögötte nagy lángokkal ég a Reichstag! Fekete emberek rohangálnak az utcán fáklyákkal és gyújtogatnak! Hogy mi van?? Nem érted? Nem megy ki senki, te hülye! Összevágjátok! Van Reichstag kép, meg valami bozóttűz… a miniszter meg itt áll a Rottenbillerben, de az csak háttér, nem érted? Akkor jó… szóval, Angela Merkel rohan át a képen sikoltozva, mögötte két fekete, ütik, vágják, rúgják… mit nem értesz?? Hát szereztek egy olyan alkatú nőt, adtok rá egy színes kosztümkabátot és végighajtjátok! Háttal, hülye, háttal! És akkor hiteles is. Na… közben a miniszter mesél, hogy itt régen a fehér faj élte virágkorát, előrenyújtott tenyérrel ünnepelte a felsőbbrendűségét, miközben csizmái feszes ütemben csapódtak a kövezetre… na, látod, van ehhez anyag bőven! Mehetsz! Csináljátok! Állj, megállni! Mindenkihez szól!! És akkor, amikor az anyag kikerül a netre, az összes listán lévő, fizetett aktivistánk az elcsatolt országrészekből is, azonnal hozzászól, hogy „Igen. igen! Az összes rokonunk kint él és ugyanezt látja!” Na, mehetsz… Ti jöttök: második akció: Svédország, miniszter áll az utcán, sír, a háttérben meg az utcán halott szőke nőket erőszakolnak migránsok hangosan allahakbarozva. Miniszter elénekli tele torokkal, hogy „Honvéd áll a Hargitán!”, féltérdre ereszkedik és eret vág magán, közben a véres kardjára megesküszik, hogy inkább itt hal meg, de ő a testével is megvédi a szent hazát. Persze, hogy szivacson vág eret, miért, mit gondoltál? Tán majd saját magán, mi? Halott szőke nőket meg kérjetek a hostess kölcsönzőkből, a számlát a TAO-pénzekből fogjuk kiegyenlíteni, de számla nem kell, úgysem számolunk el vele senkinek sehol. Támogatóink, a nyilvánosságra hozatal után! ez fontos!!, után írjanak be, hogy úgy van, úgy van, ezt mind látták a rokonaik is! Ha előbb írnak, hülyét csinálunk magunkból megint… Induljatok, csináljátok! Harmadik akció, ez a tiétek. Bayer Zsolt térdel az oltár előtt és közben azt kiáltja, hogy a „jó büdös, szájbakúrt, teletömöttseggű qwanyját mindenkinek”, aki itt lakik ebben az országban, és aki nem ő. A püspök lesiet a lépcsőt, Bayer fejére teszi a kezét és „Áldott a te szavad, fiam, az anyaszentegyház nevében! Ámen!” szavakkal megáldja őt. Zsolt tud róla, menj, csináljátok! Közben hazafias zene, persze… Következő film, leleplező, négyes akció! Soros György szeretkezik Szél Bernadettel és Vona Gáborral. Amikor azok ájultan elnyúlnak a kereveten az akció után, akkor egy halom pénzt vet oda az éjjeliszekrényre, köp egyet és sátáni kacajjal távozik. Hogyhogy kivel? A Kovi színészeit már egy órája maszkírozzák Sorosnak meg Szélnek! Indulj, még rájuk szárad a smink! De, de a falvakban ezt zabálni fogják, meglátod! Miért, eddig is minden baromságot elhittek, nem? Ti ott ketten: migránsok Párizsban az Eiffel toronyból dobálják ki az utolsó élő franciákat. Dolgozzátok ki, ez volt az ötlet, a legmagasabb helyről jött, mit tudom én… Ne a lelkiismereteddel törődj, hanem azzal a kazal pénzzel, amit ezért kapsz!! Nézd már, a kretént, még, hogy lelkiismeret… kampány van, bmeg, nem lelkiismeret! Ismételd el! Na, érted te ezt, nem akarod egy kukában végezni, igaz, mint Oroszországban?
- Na, emberek, nincs idő, mindenki munkára, értekezlet vége! Haladjunk!! És ne feledjétek a jelszót: becsület, tisztesség!

Ahogy recsegve-ropogva egyre mélyül, tágul a szakadék a Magyarországon élő emberek között, amit a CÖF-ös többnemzetiségű kirándulócsoport is minden erejével szélesebbre szeretne taszigálni, az egymástól egyre távolodó partokról az emberek még át-át kiabálgatnak egymásnak… ha már a hangjuk nem jut át, legalább az interneten. Közben meg foszlányokká szakad egy valaha volt nemzet maradék része is.
Az egyik legjellegzetesebb átkiabálás mindig így hangzik. hogy „De hát kilopta a szemünket!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” „De hát mi vagyunk a legkorruptabb ország!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” „De hát repülőn járnak, kastélyokban laknak, magánstadionjaik vannak, magánmegyéik és elvették az életünket!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” és így tovább, amíg még valamilyen módon beszéljük egymás nyelvét, kapcsolatban lehetünk egymással. De ebben a kamupárbeszédben nincsenek tények, magyarázatok, nincsenek megfontolandó észérvek, egyetlen válasz van minden kérdésre és az a „migránsok ne jöjjenek!” izé. Ezt a „migránsok ne jöjjenek!” valamit mindig olyanok mondják, akinek életükben nem volt semmi dolga bevándorlókkal, menekültekkel, idelátogató ilyen-olyan külföldiekkel, hogy is lehetett volna, hiszen semmiféle nyelven nem beszélnek, és legyünk őszinték, halvány gőzük sincs arról, hogy ezek a fogalmak mit is takarnak. Egy dolog azonban közös bennük: mindnek van egy rakás rokona, ismerőse, aki külföldön dolgozik, valahol Európában és azok mind-mind megerősítik mindig, hogy igen, ez aztán rettenetes, ilyenekkel együtt élni nem lehet. Az is közös mindegyik dialógban, hogy de ennek ellenére, hogy a jó rokon és ismerős odakint Nyugat-Európa szörnyű, migránsoktól hemzsegő vadonában nulla órától 24 óráig halálra rettegi magát, de nem jön haza nem félni, ebbe a boldog, sikeres és biztonságos országba, mert csak ott él jól, miután ez a rendszer kikényszerítette oda megélni valahogy egyáltalán. De ez túl bonyolult. Ezt ne akard elmagyarázni senkinek, ezt soha nem fogja elfogadni tőled, hogy ő is ugyanúgy egy gazdasági ki- vagy bevándorló, mint az össze többi. Mert nem az. Mindenki más igen, ő meg nem. Ilyen egyszerű kérdések ezek.
De mi van velünk itthon? Vagy mi lesz? A békétlenmenet, meg a fenyegetőző zsarnok elmondta, hogy mi nem vagyunk itt sem magyarok, sem keresztények, de még csak emberi lények sem. Mert nem szeretjük az ő félelemalapú diktatúráját. Hát, nem is… az kenje a hajára, aki szereti az ilyent. Nem félünk és nem is szeretnénk félni. Az idegenektől sem, meg a mieinktől sem. Mi itt lakni, élni, halni szeretnénk, ahogy a rólunk szóló dalok is mondják.
De mi lesz, ha idejön valaki a szomszéd lakásba? És mi lesz, ha itt lakik? Mi lenne? Hát az lenne, hogy akkor a szomszéd lakás nem állna tovább üresen. Valaki fűtene ott is, melegítené a falat, nekünk sem kellene tehát olyan sokat erre költenünk. A gyerekeink, unokáink egy játszótérre járnak, majd ugyanabba az óvodába, iskolába, meg ugyanazokba a boltokba megyünk vásárolni velük. Átmegyünk, bekopogunk egymáshoz, ha hétvégén este elfogyott a só vagy a cukor, hogy ugyan már szomszéd, adna kölcsön egy kanálkával? Ennyi… az utcán meg köszönünk, esetleg segítünk megtolni egymásnak az autóját, ha valamelyik elakadt valahogy.
Csak ne legyen rossz ember a szomszéd. Csak ne olyan legyen, aki békétlen, utál másokat, akivel nehéz együttélni… de ha együtt lehet vele élni, akkor nem mindegy, hogy a szomszédom neve
Ahmed Abdul, Kong Mauo Ping, Ongawa Botundo vagy Kovács János?????

Jártodban-keltedben, ha erre is, meg arra is megfordulsz, akkor vegyes hatások is érnek. Ami nem baj, mert az egyoldalú információ torzítja az agyat, ha csak baloldali vagy csak jobboldali hírekkel táplálkozol, olyan torzan fejlődik tovább az eszed, hogy egy nagyobb szélben jobboldalra vagy baloldalra elesel utcán, miután semmi ellensúly nincs benned, ami egyenesen tarthatna.
Nos, éppen ezért olykor kirándulást teszek a jobbszélre is, azon ősi kíváncsiságból, hogy megtudjam, mi vonzza oda az embereket… hátha van ott valami mágnes, amit nem fedeztem még fel idáig…
Na, és ilyenkor megfigyeléseket is teszek. Van egy sajátos effektus, ami már többször is szembejött velem. Nem, nem csak arról van szó, hogy kamuképeket osztanak meg, mert azt megosztanak bárhol máshol is. Az emberek imádják a kamuképeket, és ezért még az sem drága, hogy totálisan elveszítik a kapcsolatot a valósággal és olykor erősen ki is röhögtetik magukat. De nézzük inkább az effektet.
Videómegosztás. (Van, aki kilószámra osztogatja a kamuvideókat reggeltől estig, szinte szolgálatszerűen.)
Az egyik főtípus ez: férfi megy az utcán (sétál, üget, mindegy), odaér egy másik férfihez (nőhöz) és egy borzalmasat belever az arcába vagy felrúgja, fellöki.
„A” variáció: az áldozat színfehér, a támadó színbarna.
Kommentek: a rohadt qwanyját, ha én ott lettem volna, kitépném a máját, a lépét, fulladt volna a vízbe vagy a véribe, védjük meg a hitet, ide a felcsúti Hunyadi János kell, letörni a kezét mindnek, bombát rájuk, napalmot az öreganyjuk valagába, nehogymá egy ilyen megtámadjon bennünket itt is stb. Ámen.
„B” variáció: szituáció ugyanaz, de az áldozat színbarna, és a támadó színfehér.
Kommentek: Éljen! Ez az, végre! Így kell ezt! Csak felébredt a hős fehér ember, a nyugat visszavág, ilyennek kellene lenni mindenkinek, megölni őket az utcán, üsd-vágd őket öcsém, amíg nincsenek sokan, pofán vágni mind, hogy a taknyukon csússzanak vissza Bagdadba meg Izraelbe (??) Ámen.
(az most teljesen közömbös az effekt szempontjából, hogy természetesen minden videó hamis, ezek is, meg azok is máshol készültek és máskor, de nem is ez a lényeg)
Van aljasabb, szennyesebb dolog, mint a hivatalosan gerjesztett államrasszizmus, ami ilyen súlyosan betegít meg egy népet? Egy párt, amelyik ezt az egy ordas ideológiát tudja csak zászlajára tűzni, semmiféle más üzenete nincs, újra nyerni akar ebben az országban, a maradék normális ember ellenében.
Ha másért nem, hát ezért szavazz április 8-án! Ez ellen a fekély ellen!

Érdekes dátum lesz ez a magyar történelemben. Nagy nyilvánosság előtt egy pódiumon egy szónok gyakorlatilag bejelentette az egypártrendszert Magyarországon. Ez úgy körülbelül 30 évvel az előző egypártrendszer bukása után történt, azon a téren, ahol három évtizede kikiáltották a Köztársaságot, ahol 60 éve az egypártrendszer halomra lövette a tüntetőket, és ahol az országunk zászlaja lobog. Voltak már itt turisták, tüntetők és ünneplők ezerszám, táblák és beszédek, sípok, dobok, huszárok lovon, államfők és uralkodók, és most újra bejelentkezett az egypártrendszer is. Tulajdonképpen ez magyar Hyde Park is egyben, a legkülönfélébb okosok és válogatott bolondok álltak már itt hordóra, hogy hirdessék a tanaikat, aztán voltak, akiket kiröhögtek, voltak, akiket elvezettek, másokat meg megtapsoltak ugyanitt.
Azt mondta az a bizonyos elborult, hogy rajta meg a bandáján kívül senki sem magyar, aki itt él. Legfeljebb a székely és lengyel elvtársak magyarok még, de hát ez így van rendjén. A világ többi része meg nem magyar, nem keresztény, hanem immáron ellenség. És, ha idegen segítséggel az ország egynegyede mindenféle csalafintasággal és ármánnyal legyőzi az ország háromnegyedét, akkor lesz majd itt bosszú, jogi, politikai, fizikai, minden! Mit is szépítsük, ez egy pozícióban lévő magyar kormánytisztviselő, aki sajtónyilvánosan hadat üzent a hazájának, akinek jelenleg a fizetett alkalmazottja.
Ha csak egy fél Gavrilo Princip, Lee Harvey Oswald, John Wilkes Booth élt volna köztünk, ez nem történhetett volna meg. De még egy Claus Schenk von Stauffenberg sem akadt, aki legalább megkísérelte volna. Ezeknek nem fizikailag, hanem inkább politikailag kellett volna megölniük az újkori Sátánt, mielőtt eljutott volna idáig. De nem volt ilyen. Kicsi, nyűgös panaszmukik voltak inkább, akik a kocsmában morgolódtak, de nem sokat tettek a rém kiteljesedése ellen. A hősök a másik utcában laknak. Mi meg itt állunk térdig a múlt század 30-as éveiből kísértő Németország szellemében és csak álmélkodunk.
A fenyegetőzés azt jelenti, hogy már elég erősnek érzi magát a gonosz a bosszúhoz. De mit is bosszulna meg? Tényleg, mit? Hogy nyolc év óta maga és a családja, a barátai és a haverjai mérhetetlenül meggazdagodtak rajtunk? És mi hagytuk? És ez most jól meg is lesz bosszulva ráadásul? Ezt érti mindenki, vagy csak én nem?
Volt egy hasonló figura, igazából annyi volt a különbség, hogy annak bajsza is volt. Hajszálpontosan így kezdte. volt a Nemzet, meg a haverjai, akik meg nem ők voltak, azokat elverték az utcán, vagy elhurcolták, vagy egyszerűen csak bezárták átnevelni. Tehát tudjuk, milyen ez a folyamat, csak fel kell ütni a történelem könyveit. Az országot ellepték a koncentrációs táborok, a többi párt vezetőit, híveit összefogdosták és bezárták oda, kínozták és dolgoztatták, amíg meg nem törtek és megígérték, hogy nem foglalkoznak többé politikával. Amúgy meg az összes emberi jogot hatályon kívül helyezték. Na, ismerős?
Képzeld, mi lenne velünk, ha ennek a mi epigonunknak még hadereje is lenne…
Na, ezért is megyünk szavazni április 8-án. Mintha megmentenéd a hazádat egy világégéstől, arra gondolj!