Ahogy recsegve-ropogva egyre mélyül, tágul a szakadék a Magyarországon élő emberek között, amit a CÖF-ös többnemzetiségű kirándulócsoport is minden erejével szélesebbre szeretne taszigálni, az egymástól egyre távolodó partokról az emberek még át-át kiabálgatnak egymásnak… ha már a hangjuk nem jut át, legalább az interneten. Közben meg foszlányokká szakad egy valaha volt nemzet maradék része is.
Az egyik legjellegzetesebb átkiabálás mindig így hangzik. hogy „De hát kilopta a szemünket!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” „De hát mi vagyunk a legkorruptabb ország!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” „De hát repülőn járnak, kastélyokban laknak, magánstadionjaik vannak, magánmegyéik és elvették az életünket!” „Nem baj, csak migránsok ne jöjjenek!” és így tovább, amíg még valamilyen módon beszéljük egymás nyelvét, kapcsolatban lehetünk egymással. De ebben a kamupárbeszédben nincsenek tények, magyarázatok, nincsenek megfontolandó észérvek, egyetlen válasz van minden kérdésre és az a „migránsok ne jöjjenek!” izé. Ezt a „migránsok ne jöjjenek!” valamit mindig olyanok mondják, akinek életükben nem volt semmi dolga bevándorlókkal, menekültekkel, idelátogató ilyen-olyan külföldiekkel, hogy is lehetett volna, hiszen semmiféle nyelven nem beszélnek, és legyünk őszinték, halvány gőzük sincs arról, hogy ezek a fogalmak mit is takarnak. Egy dolog azonban közös bennük: mindnek van egy rakás rokona, ismerőse, aki külföldön dolgozik, valahol Európában és azok mind-mind megerősítik mindig, hogy igen, ez aztán rettenetes, ilyenekkel együtt élni nem lehet. Az is közös mindegyik dialógban, hogy de ennek ellenére, hogy a jó rokon és ismerős odakint Nyugat-Európa szörnyű, migránsoktól hemzsegő vadonában nulla órától 24 óráig halálra rettegi magát, de nem jön haza nem félni, ebbe a boldog, sikeres és biztonságos országba, mert csak ott él jól, miután ez a rendszer kikényszerítette oda megélni valahogy egyáltalán. De ez túl bonyolult. Ezt ne akard elmagyarázni senkinek, ezt soha nem fogja elfogadni tőled, hogy ő is ugyanúgy egy gazdasági ki- vagy bevándorló, mint az össze többi. Mert nem az. Mindenki más igen, ő meg nem. Ilyen egyszerű kérdések ezek.
De mi van velünk itthon? Vagy mi lesz? A békétlenmenet, meg a fenyegetőző zsarnok elmondta, hogy mi nem vagyunk itt sem magyarok, sem keresztények, de még csak emberi lények sem. Mert nem szeretjük az ő félelemalapú diktatúráját. Hát, nem is… az kenje a hajára, aki szereti az ilyent. Nem félünk és nem is szeretnénk félni. Az idegenektől sem, meg a mieinktől sem. Mi itt lakni, élni, halni szeretnénk, ahogy a rólunk szóló dalok is mondják.
De mi lesz, ha idejön valaki a szomszéd lakásba? És mi lesz, ha itt lakik? Mi lenne? Hát az lenne, hogy akkor a szomszéd lakás nem állna tovább üresen. Valaki fűtene ott is, melegítené a falat, nekünk sem kellene tehát olyan sokat erre költenünk. A gyerekeink, unokáink egy játszótérre járnak, majd ugyanabba az óvodába, iskolába, meg ugyanazokba a boltokba megyünk vásárolni velük. Átmegyünk, bekopogunk egymáshoz, ha hétvégén este elfogyott a só vagy a cukor, hogy ugyan már szomszéd, adna kölcsön egy kanálkával? Ennyi… az utcán meg köszönünk, esetleg segítünk megtolni egymásnak az autóját, ha valamelyik elakadt valahogy.
Csak ne legyen rossz ember a szomszéd. Csak ne olyan legyen, aki békétlen, utál másokat, akivel nehéz együttélni… de ha együtt lehet vele élni, akkor nem mindegy, hogy a szomszédom neve
Ahmed Abdul, Kong Mauo Ping, Ongawa Botundo vagy Kovács János?????