Kedvelem a kínaiakat. Már, akikkel egyáltalán találkoztam eddig. Számtalan kínai büfében, étteremben, ritkábban boltban, csupa-csupa mosolygós arc, apró meghajlások, kedvesen tört nyelv, meg a kínai kaját is szeretem. Talán a vietnamit meg a thait jobban, de azért a kínai is jó. Szóval, nincs velük…

A fekete bőrű srác szaloncukrot árul a karácsonyi vásárban. Ferdén szemben a Szittya Pita kihelyezett bódéja kínálja a magyarnak kinevezett kaját. Jól megvannak így egymás mellett. Néha-néha fejkendős lányok sétálnak el a pláza felé. Láthatóan muszlimok. És ők is jól megvannak ezzel… meg mi is. De…