Hol volt, hol nem volt, Orbán Viktor, amikor éppen Kínába ment volna a havi eligazításért, véletlenül azon a gépen repült az ázsiai őshaza, a széles szittya sztyeppék tágasságának felette, a felhőkön szikrázó napsütésben, amit éppen a szintén vele utazó belorusz ügynökök a földre kényszerítettek…
Néha vannak hírek, amiknek jelzésértéke van. Most például az, hogy újra lesz tábori rabbi a német hadseregben. 100 év után. Ugyanis az első világháborúban még volt. Erről eddig nem is tudtam, és nem is gondoltam még végig… na, akkor most végiggondolom. Tábori lelkész meg tábori imám (!) eddig is…
Kedvelem a kínaiakat. Már, akikkel egyáltalán találkoztam eddig. Számtalan kínai büfében, étteremben, ritkábban boltban, csupa-csupa mosolygós arc, apró meghajlások, kedvesen tört nyelv, meg a kínai kaját is szeretem. Talán a vietnamit meg a thait jobban, de azért a kínai is jó. Szóval, nincs velük…
És akkor most a LEGO is kiállt a szivárvány színei mellett. Na, erre ilyenkor – a bevett koreográfia szerint – kocsismáték, alapjogokértközpontok, gajdicsottók, CÖFÖK, szentkoronarádiók, és egyáltalán az összes NEREK, egykaptafára táncolnak és sikoltoznak megint, ahogy tették az IKEA ellen, amikor…
Kiszáll a milliárdos az autójából, majd, mert hirtelen megszállta valami jótékonysági roham, ami át is suhan az arcán, odalép a sarokba bevackolódott koldushoz és bedob a sapkájába 17 fillért.
Koldus: - De uram! Mi ez? Mit szórt ide nekem?
Milliárdos: - Pénzt adtam, hogy ne szenvedjen, emelkedjen…
Európa területe 10 millió négyzetkilométer, kb. 750 millió ember lakja. Aztán van egy kis ország, aminek a területe 93000 négyzetkilométer, és a kb. 10 millió lakosának csak egy töredéke ért valamiben egyet azzal a kis mitugrálsszal, aki rendre azzal szórakozik, hogy a demokrácia nevében ő egyedül…
Itt ülök egy forgószéken, Európa közepén egy lakásban, és egyszer csak alám jön egy alán, egy gepida, egy avar vagy egy szláv és jól felrobbant. Mert éltek itt már a rómaiak is, a hunok, a törökök, a dákok, a kelták, meg ki tudja, még kik nem. És hát mit mondjunk, mindenkinek igaza van, ha vissza…
Néha tűnnek el ismerőseim, fogy a létszám. Néha meghal valaki a valóságban is, néha meg politikailag elidegenedett. Sokszor nem is tudom meg, ki volt az ismeretlen ismerős. De most találtam egyet, és elgondolkodtató. Őt valóban ismertem, elég régóta, de várható volt a „szakítás” durván szélsőjobbos…
145 évvel ezelőtt, 1876. május 8-án halt meg az utolsó tasmán. Az igaz, hogy a tudósvilág egy része később magyarázatokba fogott, hogy áá, nem is haltak ki a tasmánok, nincs is olyan nép, hogy tasmán, és különben is, Fanny Cochrane Smith volt az utolsó tasmán, ő tovább élt, hiszen 1905. február…
- Kedves anyuka, ha beteg a gyerek, kérjük, ne hozza be a közösségbe! Legyünk tekintettel egymásra! – mondták az óvónők vagy tanítónők a szülőknek. Vagy a kollégák rászóltak az irodában az össze-vissza tüsszögő lázasra, hogy menjen már haza, inkább pihenjen otthon, ne itt fertőzzön… Meglepődött ezen…