- Kedves anyuka, ha beteg a gyerek, kérjük, ne hozza be a közösségbe! Legyünk tekintettel egymásra! – mondták az óvónők vagy tanítónők a szülőknek. Vagy a kollégák rászóltak az irodában az össze-vissza tüsszögő lázasra, hogy menjen már haza, inkább pihenjen otthon, ne itt fertőzzön… Meglepődött ezen valaha valaki? Vagy mondok inkább mást… MÁV Kórház egykor, dolgozunk, időnként, még ha viszonylag ritkán is, de pl. beakadt valahogy az osztályon egy-egy hepatitiszes beteg, mi van ilyenkor, hopsz, nadrágot le, szoknyát/köpenyt fel, és szorgalmasan beoltogattuk egymást, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem emlékszem rá, hogy csak egy hülye is akadt volna, hogy há-há, nekem emberi jogaim vannak, oltásellenes vagyok, engem aztán nem! Nem, haver! - mondtuk volna nyilván - mi vagyunk többen, nemhülyék, és a mi emberi jogaink hatványozottabban vannak jelen, meg a családjainké is otthon, tehát a fütyit nyilván lehajítottuk volna egy hordóban a Gellért-hegyről, mint a rosszkor rossz helyen lévő püspököt. De nem is emlékszem ilyenre. Most csak úgy nézek ki a fejemből, hogy elképezhető lett volna? A félnótás ott szökdécsel, hogy hohohóóó, nem hiszek benne, nincs is olyan, hogy hepatitisz, csak a gonosz nyugati háttérhatalmak találták ki… de dolgozhatott volna ilyen kretén emberek között? Főleg az egészségügyben? Akkor nem. Most meg még olyan is van. Hallottál oltásellenes egészségügyi dolgozóról? Amikor először hallottam, kétszer megmostam újra a fülem, hogy jól hallom-e? És jól… Ismerős mesélte, hogy még orvos is akad ilyen. Nem a bizniszpróféta Gödény meg a Lenkei, de még rajtuk kívül is…. de ez hogyan lehet? Alkalmaz valaki egy étteremben egy szakácsot, aki mérgezi a kaját?

Persze a dolog néha ott akad el, hogy végül is, az egy lelkiismereti szabadság, hogy ki minden hisz. Meg aztán van egy olyan társadalmi hagyomány is, hogy ha valaki hitéletből zagyvál össze mindent, akkor az egy szabad véleménygyakorlás. Ha egy felnőtt mond olyan baromságot, hogy a Sátán mindig lesben áll a kerti zsályabokorban, és beugrik a nyitott ablakon a villás farkával, hogy megkísértsen, akkor nem röhögöd ki, hanem rá kell hagyni, mert különben megsérted a világnézetéhez való jogát. Ez így nehéz, persze… és ha Gödény ugrik be az ablakon a villás farkával meg a patájával, az is jog? Szabad döntés kérdése? Nehéz meghúzni a határt. És mi lesz az oltást elsunnyogókkal? Nem az oltástagadóval, hanem azzal, aki – és egyre többen vannak – megkapta az első oltást, rögtön utána az igazolványt is, aztán már nagy ívben tett rá, hogy csak akkor lenne védettebb, ha másodszor is menne… egy csomó ketyegő, kisebb-nagyobb bomba mászkál körülötted, azt sem tudod, hogy kitől, hogyan kapod meg és mikor, egyszer csak elérkezik apróbb köhögés formájában, és egy héten belül a kórterem plafonja lesz az utolsó kép, amit megőriz a retinád. De mit tehetnénk még ez ellen? Kényszeroltás nincs. Azt oltják csak be, aki kéri. A többi meg alternatív mobil vírusszaporító telep. Honnan tudod, hogy ki??

A középkorban a pestisesek, bélpoklosok kis csengettyűkkel vagy kereplőkkel mászkáltak az utcán, hogy ki lehessen térni elölük. Most nem látsz rajta semmit, jön szembe, és hallhatatlanul ketyeg. Valami lehetne azért… mondjuk egy kolomp a nyakában, vagy esetleg éjszaka fluoreszkálhatna, mint a szentjánosbogár. Vagy lehetne rajtuk csörgősipka, és akkor tudnám… persze, akkor rögtön jönnének nagytételben a sipkatagadók is.

2021. május 06.