Ha valaki szembe megy az autósztrádán a forgalommal, és nem tud azonosulni a mások által ismert, használt útiránnyal, attól még képzelheti azt, hogy ő megy előre… nem a többiek, akik rémülten próbálnak félrehúzódni az eszement elől…

Most valahogy ezt képzelem magam elé, akármikor felszállok a Facebook hírvonatára, és a második vagy harmadik poszt, ami szembejön, az az Orbán Viktor nevű fazon személyes hirdetése, amit persze, a pártja finanszírozott, az ország pénzéből… a képen cinikusan vigyorog valamin maga elé az asztalra, és azt üzeni, hogy Magyarország előre megy, nem hátra… de persze nem csak itt üzeni, hanem plakátok tízezrein, szerte az utcákon, az utak mentén a Kárpát-medencében, hiszen, ha mond vagy vigyorog valamit, az aranyat ér, magyarul: milliárdos kiadást a magyar költségvetésnek, de nem az Orbán családnak… szóval, van min vigyorogni azon a képen. Ha mondta, hát mondta… a saját vallásában mindenkinek szentírás, ha az Isten vagy valamelyik földi prófétája szól valamit, riadtan szaladgál mindenki, hogy mostantól akkor ez az igazság, a …... Krisztus, Mohamed, János Pál vagy Ferenc, Orbán, Sztálin vagy Kim Dzsongun ezt mondta. Nemkívánt törlendő. Ha valaki beletartozik ezek bármelyikének alattvalói körébe, akkor nem kételkedik. Azt nem szabad. A neves fütyi felemelt kezével mutatja, hogy erre, erre van az előre, amerre mutatok, akkor erre van. Szóval, akkor most Magyarország éppen előre megy. Szembe a forgalommal. Ezt a mi fütykösünk harcnak nevezi, éppen Brüsszelben harcol megint, éppen betartott a többi európai országnak, immáron vagy egy tucatszor, és mindig ugyanilyen büszke volt, hogy ő nemzetileg széllel szemben pisál, és ez egy nagy dicsőség, bátor cselekedet. Egy sor közös nyilatkozatot elkaszált már, és iszonyúan elégedett volt, hogy ő, a kis megvetett senki a célegyenesben mindig kiteheti a szőrös lábát és elgáncsolhat vele huszonvalahány futót a célszalag előtt. Szóval, ha az irányjelzőt nézzük, akkor ez az a bizonyos „előre”. És a vérfagyasztó az, hogy ha hazatér, az udvartartásából senkinek nem lesz egyetlen szava sem arról, hogy te, főnök, ne izélj már, ne égess bennünket mindenhol örökké… hanem alázatos farkcsóválások suhogása közepette már nyomják is az újabb plakátmilliókat a győzelem örömére, hogy megint megadtuk a gaz nyugati imperialisták pofájára a nagy magyar maflást, hej! És mit számít, hogy mibe kerül nekünk a kis elborultagyú, fél tőle mindenki, és a képzeletbeli noteszkéjével ugrándozik a nyomában, mint Észak-Koreában szokás. Miközben könnyezve éltet és repes. Persze az, hogy a környezetének ez tetszik, még megmagyarázható. Törvényenkívüliséget élveznek, a kontrolálhatatlan gazdagodás a szervilizmus jutalma, és ebben meglátod azt az embertípust, aki százmillióért a saját anyját vagy saját erkölcseit is dalolva megöli. De, hogy ez alatt a színt alatt a szerencsétlen ország népe minek örül, azt már nehezebben magyarázod meg. A választás előtti osztogatásnak? Van, akinek csak eddig terjed a horizont. Neki elég a ketrecben a jutalomfalat, meg a vakargatás. De velünk mi lesz? Egy országgal, amit egy megszállott vezet, szemben az Európai sztrádán a többiekkel. Hogy ő belepusztul az ütközésbe? Nem tudom, most még csak kurjongatva, kiszámíthatatlanul cikázik a sávok között. De mi itt ülünk hátul a platón, többmillióan!!

2021. december 17.