Mit gondoljunk a magyar diplomáciáról, ami a háború kitörése óta nyakig áll a bélsárban? A Szijjártó nevű üzletkötő, aki mindig nagypofával irgumburgumolta az összes nyugati országot, az EU-t, az ENSZT-t, berendelte a Mars és a Vénusz nagykövetét, és állítólag kanásztáncot járatott velük, most mit csinál? Restelkedve pusmog az aljasságáért kapott orosz kitüntetéséről, Paks II-ről, meg a gázárról, meg valami rezsicsökkentésről. Na, és Európa tántoríthatatlan védőbástyája, aki egyben Európa legharcosabb ellensége is, a jövő ura, a legkeresztényebb tudathasadásos Orbán király mit tesz? Elmegy a határra cimborálni a menekültekkel és közben térdenállva bocsánatot kér, hogy körömszakadtáig védte Putyint az európai szankciók ellen, lehetővé téve, hogy az őrült kibombázza őket a házaikból? Európában új Hitler támadt, akiről már eddig is sejtettük, tudtuk, hogy az, és mi újból és megint a történelem rossz oldalára álltunk. Nem mi, hanem az ország vezetése. Az első világháborúban Habsburgokat, németeket szolgáltunk a vérünkkel, szerte fekszenek a csontjaink a földrész betemetett árkaiban, a másodikban is a nacionalista nemzetieskedő szar banda bokrétákat lengetve belevitte halni az éppen csak felcseperedő új nemzedéket. De a háborút énekléssel, papi áldással indították mindig, a győzelem, a területszerzés reményével, ahogy most Putyin is. A fenyegetés tudatával, azzal a tahó örömmel, hogy ha akarunk, mindenkit legázolunk. Amikor meg veszítettünk, mert a végén mindig veszítünk, akkor kiültünk a dombra, mint a bánatos kutya, és panaszosan vonítottuk a Holdra, hogy mán meg milyen igazságtalanok ezek a büdös ellenségek Magyarországgal! Trianon! Patakvér! Patakkönny! De mintha semmi sem történt volna… azóta pont ugyanez. Kimegy a kishülye magyar állami diplomácia Brüsszelbe, letolja a gatyáját, felhúzza a szoknyáját, mutogatja a seggét, nyelvet ölt az EU-nak, és panaszosan visít, ha időnként belerúgnak. Tudod, te plakáton nevelkedett, nálunk ez az előre… így haladunk a jövőbe. Mert Magyarország előre megy! Újból és újból, csak az a baj, hogy nem ismeri az irányt. De most aztán tényleg egyedül maradtunk a sztrádán, a forgalommal szemben. Össze-vissza beszél mindenki, a miniszterelnök e-mailt küld, hogy a békéért dolgozunk, segítünk a bajbajutottaknak, meg hogy ismét bebizonyítjuk, hogy egy jó ország vagyunk, amit jó emberek laknak. Ezt írta. Közben a Nyugati pályaudvaron MEGINT a civilek, a tényleg jó emberek küzdenek a tömeggel, viszik oda a kis keveset, amilyük van, segítenek, ahol tudnak. Ez a kormányduma annyira hiteles, annak a szájából, aki röhögve lépett rá az éhező menekült gyerekek kezére az egyik lábával, a másik végén meg békegalambokat ereget a közvéleménynek. Mindig mindenhol minden tettében megbukott, már nincsenek szövetségesei sehol. Itt mászkál a sárban le és fel és csináltatja propagandából a saját szobrait. Ha csak egyetlen ember is van, aki ezt a takonygerincű kormányt tovább élteti Magyarországon, az az ellenségünk, az emberiség ellensége, a jövőnk sírásója.

2022. március 04.