Itt ülök egy forgószéken, Európa közepén egy lakásban, és egyszer csak alám jön egy alán, egy gepida, egy avar vagy egy szláv és jól felrobbant. Mert éltek itt már a rómaiak is, a hunok, a törökök, a dákok, a kelták, meg ki tudja, még kik nem. És hát mit mondjunk, mindenkinek igaza van, ha vissza akarja követelni a földjét, a tulajdonának hitt izét, meg hát senkinek nincs igaza, mert ilyen alapon ezer nép szakadatlanul robbantgathatja meg lőheti egymást örökké, míg csak világ a világ.

Emlékszem rá, hogy mennyire bele lehet fásulni abba, hogy az emberek valahol, valamelyik égtáj felé módszeresen ölik egymást. Aztán eldönthettük, hogy hová állunk lelkileg, kinek szurkolunk, mint a focimeccsen, a hős amerikai katonáknak, akik a demokrácia nevében ölik a gaz kommunistákat Vietnamban, vagy a hazájukat védő hős helyieknek, akik felvették a harcot az imperialista agresszorral szemben, az OAS gyilkos terroristáinak, vagy a hős algériaiaknak, akik szabadságharcukat vívják a gyarmatosítókkal szemben, a baszk seggfejeknek, akik merényleteket követnek el és ártatlanokat ölnek, vagy a függetlenedni vágyó hős kisebbségnek Spanyolország északi részén. Írország északi részén meg két idióta vallás, a katolikusok meg a protestánsok kíméletlen gyilkolóhadjáratában hogyan foglalsz állást, melyik a szebb halott, ha kit lőnek le, meg a délszláv háború harminc évvel ezelőtti vallási idiotizmusa és tömegsírjai… és aztán persze elutaztunk és Boszniában meg Horvátországban jól megkatasztrófaturistáskodtuk a romokat is. Szóval, ilyenek vagyunk…

Most megint égnek a városok Izraelben, rakéták és légitámadások szakadatlan tüzében polgárok rohangásznak fejvesztve, hogy fedezéket találjanak, a világ meg TV-t néz, szurkol, fogadásokat köt, vagy állást foglal ide vagy oda. Szijjártó most persze, az egész Európai Uniótól eltérően a zsidóknak fejezi ki együttérzését, ő Magyarország véleménye, régen volt már, amikor kommunista kiskorunkban Jasszer Arafat volt az imádott barátunk, a Palesztin Felszabadulási Frontjával, most is kommunisták a barátaink, de most más kommunisták, a kíniakat nem ítéljük el Tibetért, Tajvanért vagy Hongkongért, az oroszokat sem a Krímért, sunyi kis megalkuvók vagyunk nemzetileg, meg ráadásuk jellemtelenek is. De mindettől függetlenül… emberek ölik egymást rakásra most is valami zizi vallás nevében a másik zizi vallás ellen, valami zizi földdarabért, történelmi múltért, hagyományokért, csárdásért, pörköltért, zászlóért, népdalokért, holott össze is házasodhatnának, minden normális román találhatna egy székely menyecskét feleségnek és fordítva, fekete meg sárga kissrácok is járhatnának ide, a mi ovinkba, miért ne, mindenféle hülye háború és robbantgatás nélkül, és semmiféle bajom nem lenne azzal, ha tizenhétféle népviseltbe járnának az utcánkban az emberek. Ezzel csak a hülyéknek van bajuk, akik mániákusan mindig túl akarnak szaporodni másokat, a saját hitük, eszméik, vélt igazuk védelmében, és ha nem győzzük meg valahogy az önimádó nemzetállamokat, ez a rákfene így is marad örökre. A nacionalista az emberiség szakadárja. És ez még nem is volna baj, ha ennek szellemében nem volna egyben a mániákus gyilkosa is.

De nekem már nincs esélyem megérni azt a kort, amikor ez tudatosul sokakban. Csak mondom, néha szólok egy halkat, egy figyelmeztetőt, meg mások is szólnak, néha, de ezt a suttogást mindig újra és újra elnyomja a fegyverek zaja.

2021. május 12.