145 évvel ezelőtt, 1876. május 8-án halt meg az utolsó tasmán. Az igaz, hogy a tudósvilág egy része később magyarázatokba fogott, hogy áá, nem is haltak ki a tasmánok, nincs is olyan nép, hogy tasmán, és különben is, Fanny Cochrane Smith volt az utolsó tasmán, ő tovább élt, hiszen 1905. február 24-én halt meg. Na és?? Ha 1905-ben haltak ki, akkor az szebb a dolog? De mindegy is, én nem fogom eldönteni, ki volt az utolsó tasmán, de Truganini neve akkor is jelkép marad, ha bárki is volt még, aki tovább élt, mint ő. Akkor mondjuk azt, hogy ő volt az utolsó tisztavérű tasmán. De miért is kell ezt mondanunk?

A nagy, heteo, fehér ember saját gyártmányú civilizációja, erőszakos térhódítása, és a saját vallásába vetett felsőbbrendűségi tébolya nem mai keletű szabvány, elég régóta létezik. Most nem térnék ki külön-külön Indiára, Észak-Amerikára, Afrikára, Dél-Amerikára, a más színűek, más hitűek vérében gázolókra, mert sokan túlélték a brutalitást, valamilyen mértékben asszimilálódtak, elfogadták a hülye idegen és agresszív Istent, mert nem nagyon volt más választásuk. Azért nem térnék ki, mert nem kell olyan távoli földrészekre menni, a magyarok is így jártak a honfoglalásuk után, itt, Európában. A „megtérésbe” belehalt a fél ország, de valami különös módon az akkori magyarok megölését szent győzelemnek tekintik a mai magyarok, amit akkor sem fogsz megérteni soha, ha kétszer ennyit élsz. Valószínűleg a magyarok sem voltak igazi fehér emberek, feltehetően a keleti, un. sárgabőrű, ferdeszemű népeséggel álltak inkább közelebbi rokonságban, tehát „civilizálandók” voltak. És a német lovagok meg a talján papok civilizálták is őket rendesen. De nem is ez a megemlékezés tárgya. Szerte az összes földrészen sorra megtérítettek népeket, ami gyakorlatilag a részleges kiirtásukkal és teljes kizsákmányolásukkal volt egyenlő, Nyomorult fekete rabszolgák a fehér embertől tanultak imádkozni meg gatyát hordani, és énekleni, hogy milyen hálásak is ők ezért a fehér ember Istenének. De harc ide, lázadás oda, a világ népeinek erőszakos megtérítése megtörtént, erdeinek kiirtása, földi kincseiknek kibányászása a rabbá tett, frissen megtértek által. A gyerekek az iskolákban fehér nadrágban, fehér nyelven, fehér betűvetést tanultak. Ha nem elég jól, akkor például a belgák egy farönkön levágták a kezüket Kongóban.

Szóval, ment is ez a dolog pompásan évszázadokon át, a távoli földeket remek fehér fiúk „felfedezték”, feltérképezték, és magukévá tették. Nem irtottak ki mindenkit, hanem a megtérés során keményen dolgoztatták az eddig szabadon élőket.

Majdnem mindenhol így történt, kivéve például Tasmániát. Az ott élők boldogan éltek és haltak, halásztak, vadásztak vagy 10000 éven át, mígnem… az egyik felfedező térítő (esetünkben Cook) arra nem járt… és száz éven belül szinte teljesen kiirtották az ottélőket. Először csak elkergették a sziget használhatóbb részeiről a helyieket, később szórakozásból vadásztak rájuk az erdőkben. A túlélőket hittérítő koncentrációs táborokba zárták. Írni-olvasni tanították volna őket, ruhát készíteni és hordani, meg ájtatoskodni, de ami a világ többi részén simán vagy rögösen, de bejött, itt nem annyira. A tasmánok belekeseredtek, nem akartak már gyerekeket sem nemzeni vagy szülni, és inkább egyszerűen kihaltak, mintsem, hogy ezeket a gonosz elvetemülteket szolgálják.

Truganini határozott kérése volt, úgy tudom, hogy ő ne kerüljön múzeumba. Nagy ívben tojtak a civilizáltak a kérésére, az utolsó tasmán csontvázát kiállították tárlaton, nézegessék csak a jólakott napközisek az iskolai kiránduláson. 1976-ban, 100 évvel a halála után lelhetett csak örök nyugalomra, ekkor porait befogadta végre a szülőföld.

Ne felejtsétek el Truganini nevét. Amikor kinyírtok egy állatfajt, vagy nyomorult háziszolgává tesztek hajdan büszke, vadonélő állatokat, amikor lebetonoztok egy rétet, felégetitek a nádasokat, lepusztítjátok az erdőt, hogy ott nyaralhassatok zavartalanul, eképpen civilizáljátok a környezeteteket, vagy elutaztok a trópusokra, ahol kiszolgálnak a szállodában a helyiek, vagy amikor egy torzlelkű KDNP-s rabló ezeréveskultúrázik, vagy amikor egy félanalfabéta hazafi lemajmoz a villamoson egy feketebőrű egyetemistát, gondoljatok egy kicsit mindig erre az asszonyra is.

2021. május 08.