Miután ezer és ezer információ átmegy az emberen a internet képernyőiről, akárcsak a röntgensugár, következtetéseket vonunk le, előítéletek helyett inkább a tapasztalat mondatja ki velünk a dolgokat. Talán.
Jelenleg kétféle alfaj vív verbális háborút egymással: a Homo Fanaticus, meg a Homo Sapiens. Úgy tűnik, az előbbinek teljesen mindegy, hogy milyen értékekkel vállal azonosságot, csak kötelességet érez, hogy ismételgesse a saját rigmusait, a végeredmény szempontjából meg teljesen közömbös, hogy mit is okoz ezzel. A gondolkodó ember kétkedve fogadja az új információt, utánanéz itt is, ott is, aztán állást foglal. A tökhülye meg mérlegelés nélkül adja tovább a sajátjaitól kapott bármit, és egy szemet sem érdekli, hogy ezzel önmagát silányítja egy polccal lejjebb, mit számít az, a gyorsaság a fontos, nem a minőség, az számít, hogy az ostobaság minél szélesebb körben elterjedjen minél előbb.
Ez a kétféle lény hiába hord azonos konfekciót ugyanabból az üzletből, hiába hasonlít egymásra az árnyékuk, biológiailag belül már nem ugyanazok. Az egyik szabad ember, a másik meg nem. Van egy pánt az ember agyán, pontosabban a pántnak a helye, amibe beilleszthető a béklyó, ami aztán attól kezdve irányíthatóvá teszi a lényt. Alapesetben ez a vallás típusú szellemiség, és ilyen szempontból teljesen közömbös, hogy iszlám, keresztény, vagy szocialista, a lényeg az, hogy belülről bele van vésve a „Ne kételkedj!” parancsa, mert különben dádá lesz, elkárhozol, kizárnak a frakcióból, pártból, kiátkoznak, meg még ami belefér… ezzel a szellemmel már iskolában mérgezni ártatlan gyerekeket megbocsáthatatlan bűn. Semmi mentség sincs rá, teljesen mindegy, hogy Lenin, Jézus vagy Orbán képe vigyorog a falon. Persze, igaztalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy ez egy tipikusan jobboldali magatartás, nem, nem, még a gyurcsányisták is produkálnak néha hasonló tüneteket. De ha összességében nézzük, a rugalmasabb, értőbb gondolkodású ember most azzal küzd, hogy elveinek részben feladásával kényetlen-kelletlen átszavaz a szomszéd szektorba, csak, hogy segítse az ország szellemi felszabadítását. Engem például – szándékom ellenére – az Együtt delegált most a szavazatszámláló bizottságba, holott messze nem értek egyet semmiféle tüntetéseken való fütyörészéssel, kerítésekre való WC-kefe aggatásokkal, infantilis marháskodásokkal. De most ez adatott. Valakinek a nevében figyelni kell a csalót, mert minden lehetséges, tisztességtelen módot megragad, hogy uralmon maradhasson.
Ha nem lennének menekültek Európában, ennek a diktatórikus rezsimnek nem volna semmiféle ütőkártyája. Az, amit művelt az ország leszakadása érdekében, az Európától való távolodás irányába, az megbocsáthatatlan. Hogy hetente korrupciós bűncselekmények tucatjai dőlnek ki a szekrényből, és semmi következményük nincs, megbocsáthatatlan. Hogy a világ szégyene lettünk a saját szövetségi rendszerünk elárulásával, megbocsáthatatlan. Hogy embertelen keleti diktatúrák lettek a példaképeink, barátaink, megbocsáthatatlan. Hogy nincs terve, elképzelése az országnak immáron 8 éve, hogy honnan hová, csak napról napra élünk, megbocsáthatatlan.
Ebből az egészből a Homo Fanaticus nem értett meg semmit. El sem jutott idáig az olvasásban. Ő csak a Sorostól meg a migránsoktól retteg, és vinnyogva kapaszkodik a diktátor gatyaszárába, aki fürtökben vonszolja őket maga után a porban, miközben elől meg boldogan dörzsölgeti a tenyerét. Holnap talán kilátogat a piacra és vesz kétszáz kamera és testőr kereszttüzében egy kiló csirkefarhátat, majd álságosan azt mondja, hogy otthon ő is ezt eszi ám! A piac fanaticusa meg leborul a kőre, és biztosítja, hogy négyszáz gyertyát gyújt a lelkiüdvéért. Ő meg visszasétál a páncélautóba és elrepül egy másik haknira…