Szavazni csak pártokra lehet. Valahogy így szól a legtöbb törvény azokban az országokban, ahol szavazások vannak. Bármilyen jószándékú társaság is vagytok, nem indulhattok az országért sehol sehová, ha előbb nem lesztek párt. De ez egy tragédia. A párt mindig a társadalom kisebb-nagyobb töredéke, bandája, amelyik szeretné megszerezni az uralmat a többiek felett. Ha igazán gonosz, velejéig romlott, akkor a többiek eszmei, fizikai kiirtására, leigázására törekszik.
Vannak aztán néha jószándékú szavak, amelyek azt ígérik, hogy ha győznek, ők majd mindenkit szeretnek és mindenkihez egyformán jók lesznek, akár rájuk szavazott, akár nem… egy gesztussal megbocsátanak, és mindenki királyai szeretnének lenni. Ez persze szinte soha nem sikerül. A legyőzött ellen azonnal bosszúra szomjaz, áskálódik, fenekedik, minden módon gátolni akarja a jövendő sikert. S a két vagy több tábor nem az országért küzd, hanem egymás ellen aljasodik eszközeiben, ahogy az irodalomban és a filmművészetben már annyiszor láttuk. Ahol örök csatatér a lét.
Azután vannak esetek, amikor az egyik banda, aki uralomra tör, vagy alantas előjogai megtartására törekszik tűzzel és vassal, még csak nem is ígéri, hogy mindenkinek egyformán és szívesen lenne a szeretett fejedelme, hanem kimondja már előre, hogy mindenki más rajtuk kívül nem ember, nem tartozik a nemzethez, áruló ügynök, az ellenség szolgája, listát csináltat róluk, fenyeget, halálbüntetést szomjaz… Nehéz elhinni, hogy egy ilyen elmebeteg hatalomnak vannak hívei, de vannak. Kimész az utcára, olvasol az interneten és találkozol velük lépten-nyomon. Hozott Isten a 2018-as év Magyarországán!
Ami meg a szavazólapon a hiányzó rubrikát illet: de hová szavazzanak a normális emberek? Miért nincs egy olyan, hogy teszek egy nagy X-et oda, hogy pártokon felüli, normális Magyarország? Ami mindenkié. Ahová nem azért ixelsz, hogy rohadjanak meg vagy ezek, vagy azok, hanem azért, hogy éljünk békében mind, itt e földön tovább? Hogy merre megy az ország, hogy miből mivé szeretnénk válni, azt vitassa meg bárki, szavazza meg a nép összessége, vitatkozgassanak róla pártok szekciókban, frakciókban, bizottságokban, de egy se lehessen, amelyik a többi elpusztítására törekszik! Az legyen betiltva, csírájában megfojtva a gonosz gondolat, már a születése pillanatában! Ilyen népellenes undorbeszédet, mint amit az országot szolgáló tisztviselő mondott március közepén, ne lehessen mondani soha sehol, semmilyen nevű embernek, semmilyen lengetős, lóbálós publikum előtt. Nincs közös igény a harmadik német birodalom feltámasztására, ez csak egy pártban van, ami csak egy töredéke a nemzetnek. A történelem tanulságai lehetnének olyan erősek és élők, hogy egy pártokon felül álló nemzetőrség azonnal odasiet, bilincsbe veri a gyalázatost, és elviszi örökre követ fejteni, szóljon az illető jobb vagy baloldalról, pulpitusról, templomi szószékről, katedráról, bármiről. De nincs ilyenünk. Nincs már becsületes, nem pártérdekeket szolgáló intézményünk, jogunk, törvényünk, egyházunk, semmink.
De mindaddig, amíg ezt a szintet nem éri a világhírű, ezeréves civilizációnk, arra kell törekednünk, hogy legkevésbé gonoszt vagy békétlent válasszuk magunknak, aki nem kirekesztést ígér, aki nem mániákusan suhogtat mindig a hülye kis – nem létező – kardocskájával, aki nem tart fenn külön intézményrendszert, hogy saját magát éltesse, népét áltassa, világát hülyítse, átverje, fenyegesse, akinek nem az üldözési mániája a vezető tulajdonsága, aki nem ellenünk él, hanem velünk van és nem csak az önimádat utolsó két hetében.