A jellegzetesen dülöngélő léptű hős a betechnikázott védelem gyűrűjében bátran belép a csokoládé-boltba. Szervilis Spontán és Szervilis Spontánné teljesen meglepetésszerűen várják. Vevő sehol, hiszen… ez spontán, ugye… A kölcsönös, szívélyes üdvözlések után elhangzik a híres, kultikus kérdés:
- Első kérdés, hogy nyúl van-e, vagy csak tojás van? – kérdezi a kereszténység utolsó védelmezője, miközben eladólány amúgy is kiáll a dramaturgiából, feltárva a roskadozó polcok nyúlkészletét… de a párbeszéd folytatódik:
- Van? Van, remek. – végszavazik tovább a páratlan hős.
- Nyúl is, tojás is. – mutat rá a mezei tapsifüles karikatúrájára az eladólány, hogy biztosan megkülönböztethető legyen a tojástól.
(A húsvéti nyúl hagyománya eredetileg pogány szokásból ered, de a kereszténység igyekezett magáévá tenni kb. 500 évvel ezelőtt, mint minden mást. Az igaz, hogy nem valósult meg soha az a liturgia, hogy ilyenkor a plébános vagy tiszteletes nyúl jelmezben guggolva piros tojást tojjon az oltáron, de ettől még szép dolog az.)
Nos, a nyulak, tojások kisorakoznak a pultra, mind sorra megtapogattatik, és megtudjuk, hogy ét- és tejcsokoládék is vannak, valamit az egyik ennyi gramm, a másik meg annyi… A véletlenül arra járó egyházfő be is vásárol rendesen. A macskanyelv is húsvéti cucc, végül is, hasonlít a nyuszira, vagy mi… meg a konyakmeggy is.
Mindeközben… Spontán és Spontánné a véletlenül előkészített nemzeti csokoládét (tudod, a csokoládé ősmagyar termék, már Árpád is egy tábla Bocit ropogtatva jött be Vereckénél, és azóta is az Alföldön tonnaszám terem…) előhúzza, és mogyorós alázatáról biztosítja az idetévedő elöljárót.
Spontánné alig burkoltan migránsozik egyet, mert ez a műfaj kötelező eleme, nem adjuk ebek hamincadjára, meg idegeneknek… (itt némi utóvágás azért eléggé érzékelhető) Spontánné hitvall, ő imádkozik, jelenti kisvigyázállásban, közelről a felsőbb kapcsolatnak.
Majd a stáb beáll egy csoportképre a félméteres spontán nemzeticsokival, 
A végén van egy izgalmas üzenet a világnak:
- Látod, Feri? A sarkából törhetsz egyet! (Értsd.: minden a miénk, de belekóstolhatsz te is, hogy tudd, hogy milyen jó nekünk. A Ferik meg mi vagyunk. Meg a Gy. Feri.)
Hát, wazze, írhatok én bármilyen hülyeségeket, ezt a spontaneitást nem tudom überelni!