Közéletem

2018.máj.13.
Írta: Ugorblog Szólj hozzá!

Nemzeti nap

- Ó, látom, első fedező! Milyen fiatal még… nem járt még nálunk, igaz?
- Bocsánat, így tudják, ennyire látszik? Köszönöm, hát tényleg… 
- Tudja, nem találgattam, a nyakába ültetett chip jelez. Fejlett korban élünk, látja, már igazolvány sem kell.
- Igen, látom.
- Szóval, ez az első fedezése… itt van, parancsoljon a kis ajándék füzetecske. Minden első fedezőnek jár!
- De bocsánat, ez valami pornó?
- Nem, dehogy, hogy beszél! Vigyázzon a szájára! NFS! Nemzeti Fedezési Segédlet! A pornó, az a mocskos nyugaté! Mi itt a magunk módján élünk, a magunk üdve szerint! Szóval, kaphat népiest, kis pásztorlány párzik a mezőn bőgatyás csikósfiúval, van hősies is, magyar honvédek gyalázzák az ukrán nőket a második világháborúban, vagy kalandozó eleink gerincre vágnak minden talján fehércselédet, de klerikális is van, akár apácás, papos, püspökös, stb. kivitelben. Tessék, milyent kér? Egyébként ismeri a nemzeti jogait és kötelességeit?
- Igen! Illiberális keresztényiában nincsenek jogok, csak kötelességek! Alantaskotmány, 1. cikkely, 1. bekezdés!
- Helyes, fiatalember, jól mondja… a szabadság az a mocskos nyugati demokráciák tébolya, egy történelmi zsákutca! Nem vezetne sehová! Tehát induljon, tegye a kötelességét a Nemzeti Fedezőnapon!
- Mit kell tennem egészen pontosan?
- Oda kimegy hátra, kiválaszt egyet a sorszáma alapján, maga első fedező, nem kaphat első fedező lányt, csak tapasztalt, idősebb nőstényt… ott keressen hátul. Sorban ki vannak kötve a kerítésnél. össze van kötve a lábuk, hogy ne tudjanak rúgni. De egyébként is elkötelezettek. Voltak renitensek, de azok azóta már az újra megnyitott Recsken gondolkodhatnak el azon, hogy érdemes-e ellenszegülni a NER akaratának. Vagy akar tízszeres adót fizetni ellenszegülésért?
- De így hátulról, honnan tudom, hogy ki az…
- Mit érdekli magát? A Bibliában sincs benne, hogy az arca kell, hogy tessen, csak az, hogy szaporodjatok és sokasodjatok! Ezek bevizsgált, fehér génekkel, keresztény felmenőkkel rendelkező fajták mind… ez az egyik elsődleges nemzeti szempont…
- De hát az ott a nővérem! Az meg talán az anyám?
- Ha hazafiak, akkor igen, akkor ők azok! De őket kerülje el… ne szóljon hozzájuk. Na, induljon, mert hosszú még a nap és Kedves Vezetőnk a Karmelita kolostorban jó híreket, jó adatokat vár tőlünk… vagy azt akarja, hogy a migránshordák töltsék be a Kárpát-medencét? Feleljen, maga ügynök?!!
- Jaj, dehogy, bocsánat, megyek, állok, állítom, teszem, és elnézést! Köszönöm, hogy segítettek! Boldog bimbót!
- Boldog bimbót! Az ajtót csukja be maga után, ha végzett…

Az idők szava, meg a nép természete

1945 májusában, 73 éve, a Harmadik Birodalom szinte egyik napról a másikra eltűnt. A diktatúra által felállított intézményrendszer nem működött tovább. Az SA és SS felszívódott, tagjai remélték, hogy elkerülik a megtorlásokat. A mintegy nyolcmillió tagot számláló párt mintha soha nem is létezett volna, a németek megsemmisítették pártigazolványaikat, elrejtették pártjelvényeiket és kitüntetéseiket.
Miután a fenti eseményeket nem éltem át, ezért csak idézni tudom a történelem általam ismert irodalmát.
A magyarok nehezen vették tudomásul, hogy a tegnap még géppisztollyal hadonászó, feljelentgető nyilas szomszéd megint civilben jár és behúzza a fejét a gallérjába, és eloson zavartan az utcán. Azután megszokták ezt is.
1956-ban az itteniek egy része egy ideig hol ide állt, hol oda, azután a végén mindenki másképp emlékezett a saját tetteire. Már azok közül, akik életben meg itthon maradtak.
Harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltás átbillent napjaiban mintha megismétlődött volna minden. A legtöbb ember zavart volt és csendes, aki pár éve még feljelentett a pártbizottságon, most lesütötte a szemét, az átlagpolgár meg bamba képet vágott, hogy „Mi? Itt szocializmus? Nem is volt soha, nem tudok én kérem semmiről.” – és sietve elment. A Münnich Ferenc Társaság tagjai egy darabig még szánalmasan kiröhögtették magukat, azután por se maradt belőlük.
Elbújnak meg előkerülnek a zászlók, néha más és más címerek vannak rájuk varrva, vagy csak egy lyuk tátong a közepükön, a nép meg ugyanúgy eltáncolja a kötelező koreográfiát. A honleányok pártás főkötőben, az agg hölgyek meg könnyek között repestek Horthynak, Rákosinak, Kádárnak, Orbánnak egyaránt… párta nélkül meg repestek Hitlernek, Kim Jong Unnak, Putyinnak, és minden hasonlónak. Aztán később mindig elfelejtődött ez az üzemszerű repesés. Ha belegondolsz, a fenti összes rendszer mind-mind hülye hazugságokra épült, valami fenyegetésfélét gyártottak az erre fizetettek mindig valahonnan, a nép pedig ugyanazokkal a könnyekkel a szemében rohant a bácsik szoknyája alá védelemért. A proletárdiktatúra megetette, hogy ő a szép népi demokrácia, a tolvajok diktatúrája meg most készíti magának a névjegyet, hogy ő bizony klasszikus kereszténydemokrácia…
Mi van, ha legyőzzünk a gonoszt? Mi történik azután? Elvegyül a tömegben, egy darabig csendben gyűjtögeti az erejét, azután új ruhát ölt mindig…

Magángondolatok rovat

Ha kedden elmegyünk, hogy odaálljunk és farkasszemet nézzünk a „kereszténydemokrácia” páncéljaival, fegyvereivel, drótjaival, rácsaival, kameráival, akkor a magunk nevében tesszük. Nem a pártunkért, a hülye pártjelvényekért, a semmilyen pártvezérekért, hanem az országunkért. Én nagyon nem szeretnék semmiféle párt nevében tüntetni. Párttagok akkor vagyunk, ha választás van. Két választás között az emberek nem párttagok, hanem emberek, az ország lakói. A választásokra való pártosodás egy törvényi kényszer, hiszen nem szavazhatunk másra, csak a nép egy kikülönült, a nép más részeitől elhatárolódó bandára, amelyik még úgy-ahogy elfogadható. Élveztem az együttlétet a mindenféle zászlókkal pár héttel ezelőtt, most nem, most nem akarom. Simán a magyart. A háromszínűt. Tisztáztuk, közben kiderült többszörösen, hogy itt két táborról van szó, azok hullámzanak, acsarognak itt az országban egymásra és mindkét fél magának követelné a nemzeti trikolort. De eldőlt, mi vagyunk a magyarok, a másik bandának meg nincs semmiféle erkölcsi alapja ellenünk. Csak fegyvere van, drótja, kamerája. Az meg nem erkölcs. A valaha erkölccsel szinonim egyház is inkább a bűnszövetkezethez állt, annak lábát mosogatja a pénzekért, tehát nem a mi egyházuk. Mi vagyunk a többpártrendszer, a demokrácia, a másik meg, a kerítésen túli, a jogtiprás, a haszonlesés, a bérzsoldosok világa. Tehát, ha odamegyünk, nem örülnék a allobogóknak, ez már nem bandaháború. Az ország harca a banda ellen. Van az a bizonyos állampárt ott szemben, aki színtiszta kamupropagandára szórta szét a pénzünket évek óta. Őket nem szeretnénk. Ők meg nem örülnek neki, hogy tiltakozunk. Minden létező jogtalanságot bevetnek ellenünk, ahogy eddig is tették.
De mi vagyunk a magyarok, ez a mi országunk, nem buszokon ideszállított idegen kollaboránsoké, rólunk szól, hogy feladjuk a hazát hosszú időre vagy sem. Ez bennünket minősít. 
Gyere el az országodért, a bűn fészke ellen, nézz szembe az aljasság ellened fent fegyvereivel, tűzz virágot a papjelmezű sátán vagy orvvadász puskacsövébe, emeld fel az arcod a kamerába, mi vagyunk többen, mi vagyunk a bűntelenek, mi, a konzervatívok, a rendpártiak, a liberálisok, a demokraták, a jogvédők, a civilek, a magyarok többsége a zsákmány pártja ellen! A csalás ideológiája ellen! Magunkért!

A régiúj elé

Itt ülünk tökhülye és tanácstalan képpel szerte az országban, a sötét Maffiániában meg közben fortyog az üst, vadul főzik az újabb gazságokat ellenünk. Ki tudja, talán olyan ez, mintha mi lennénk a hupikék törpikék, és a Hókuszpók meg nyihorászva dörzsölné a kezét ellenünk. (De te kancsal balfék, te rosszul nézted a mesét!! A mesében a törpikék nem szavazták meg maguknak a Hókuszpókot királynak, hanem hősiesen küzdöttek ellen!!) Szóval, mi, törpikék, itt ülünk bénán és bamba képpel várjuk, hogy ez a minden emberi mércével alkalmatlan, tisztességtelen tahó újrafegyverkezzen ellenünk, a mi pénzünkből. Mi, akik évtizedek óta együtt élünk vele, már ismerjük valamennyire, ezért is érezzük magunkat ilyen nyomorultul talán. Emlékszünk rá, amikor négy szájjal és nyolc karral szopta és fejte Soros emlőit vagy tőgyét, meg amikor ugyanezt tette az Európa Unióval is, aztán amikor jóllakott, jól belerúgott a farába a megfejteknek a legelőszaros gumicsizmájával. Mit várhatnánk most tőle, éppen kormányt alakít megint, szokás szerint ellenünk. Nem volt módszer, hogy megszabaduljunk ettől a rákfenétől, akármit csináltunk, csak jobban burjánzott, szaporodott. Mit ide cékla meg szódabikarbóna, varázsló füvesember, nem használt semmi. Hülye képpel nézzük a monitort, hogy mit talál ki megint, listáz bennünket, vagy a nőkből kinyomja a gyereket, mint a fogkrémet a tubusból, vagy csak egyszerűen betilt minket, kiplakátol, megvonja a nyugdíjat vagy a TB-t, vagy korlátozza a cipőhasználati jogot. Vagy csak nem beszélhetünk egymással egyszerűen. Nem írhatunk, nem protestálhatunk, nem tudsz olyant mondani, amit ne hinnék el róla.
1956-ban is reménykedett az ország, hogy majd talán a nagy Nyugat segít… idejön, aztán rendet rak, levakarja rólunk a keleti diktatúrát, de nem, nem történt semmi. Sajnálkoztak. Ahogy most is érzem. Jó, hát persze, születnek cikkek, érkeznek rosszallások, nem festünk mi azért jól itt, egy ilyen korrupt banda az EU-ban, aki mindig elvarázsolja a fejlesztésünkre küldött pénzeket. Mi meg csak ülünk, a címzettek, és tátjuk a szánkat, mint a fiókák a fészekben, hogy hát hová lett, amit küldtek nekünk a bácsik onnan messziről? Hogy a pokolba nem nőttünk sehová, hogy maradtunk le megint mindenben, amíg a többiek elsétáltak mellettünk. Mi csak itt pislogunk, ott meg csak rosszallják a disznóságokat. Fejcsóva, aztán ennyi. De még csak bírálni sem szabad a rablóbandát, mert nem szereti. De ha mégis, nem baj, mert majd ottani pártosan átállt emberünk, a selypegő képviselőasszony mond valami eszementen velős baromságot Európa parlamentjében, hogy „a magyarember az magyarszép és magyarigazat mond, a nemagyarember meg mindig nemmagarhazudik és magyarkész” Ügy elnapolva. Tolvaj szabadlábon, még csak nyomkövető sincs rajta, lakhelyelhagyási tilalom sincs, semmi. Mi ugyanis nem csatlakozunk az Európai Ügyészséghez. Nincs ügyészség, akkor nincs bűn, mindent szabad. 
Szóval, várjuk a bibliai sokadik csapást. Mészáros egy újabb újságot alapít a mi pénzünkből, amit ellenünk írnak. A bíróságokra az utolsó bombákat dobja a gonosztevő, hogy a függetlenségnek a gyökere is elszáradjon. Justitia már csak emlék. Az új kormányban az egyik leendő miniszter egy ugyanolyan rablóbirodalom szerves része, mint az elődje volt. A másik, aki az emberekért lenne majd felelős, nyilatkozatai alapján egy komplett hülye. A többiről még nem is tudunk, de vagy ez, vagy az… 
Barátok nélkül, nyomorultul itt, az erdei gombaházakban… 
Aggódva nézem a jövőt, ami a horizont alatt már felénk hömpölyög.

Marketing

Történt egykoron, de inkább a közelmúltban és az Üveghegyen innen, hogy a ded és én, azaz a lányommal azon törtük a fejünket, hogy mit is tehetnénk mi azért, hogy a ház nagyasszonya méltó törődést kapna a születésnapjára, ha már ennél úgyis jóval többet érdemelne… és a fiatal bedobta az ötletet, hogy legyen akkor egész napos, ilyen-olyan pihi-puhi, szóval, valami kényeztetős, nőcis izé. Nosza, webek átfésülete után arra jutottam, hogy van itt pár szépen hangzó program, vizes, meg száraz meg minden, ebből meritkezzünk, mint János a Jordánból.
Mivel az idők lefolynak a homokórán, azonnal telefont ragadok, és a megadott számot tárcsa. Ez egy meglehetősen neves hotel, elég frekventált helyen. Éppen a vizesizékről híres. Telefon csak cseng, cseng, reménytelenül. Nem adjuk fel, gondolok közben a kormányváltókra! Elő is került egy hang a távolból, aki nem nagyon értette, hogy mit szeretnék. Egy amolyan tisztaságügyi asszisztens lehetett, aki véletlenül felvehette a központi telefont, vagy mi. Nem érti ő ezt a huncutságot, de kapcsolja nekem a lányokat. Lányok sehol. Mit tegyünk? Néni elkéri a telefonszámomat, hogy ha majd lesznek lányok, akkor majd visszahívnak. Megadom magam, meg a számomat. Azután kipirult arccal várok egy-két órát. Ekkor újra hívást kezdeményezek, nagyon sokára megint felveszi valaki, akinek fogalma sincs arról, hogy korábban kivel beszéltem itt, de majd ő kapcsolja a lányokat. Lány újra nincs, mint tűzriadókor a nyilvánosházban. De most akkor mi legyen? A cérna nálam szakad, bőszülten tülkölöm, hogy egy felelős vezető, igazgató, részlegvezető csak van, és akkor most azonnal! És láss, azaz hallj csodát, azonnal kerül is egy higgadt, nyugodt női hang, egy felnőtt, európai, jól intonál, abszolút intelligens partner, azonnal érti, hogy mit kérek, megállapodunk a részletekben, akkor holnap fáradjak be a recepcióra, ott megkapom, és még bennfentes parkolási információkkal is ellát. Meghatottan köszönöm és hátra is dőlök.
Másnap. Kalandos úton bejutottam a szigetre, nem baj, mert szépen süt a nap, néhány bozót után tényleg ott állok a tetthelyen. Ember a recepción mindenről semmit sem tud, amiről én azt hiszem, hogy igen. Egyébként is, hogy lehet egy ilyen kiemelt helyen lévő szállodának ilyen szocreál, toprongy recepciója… Nos, menjek ki, kerüljem meg az épületet, ott, a másik bejáraton majd lesznek lányok és majd akkor azokkal… ezen már nem múlhat, kerülök. Igen ám, de az épületet körben építik, egy bejáratnál finoman el is hajtott valami építkezési művezető, hogy botorkáljak már máshol, ha mód van rá… de én be szeretnék menni. Miért, a szemészetre jött? Milyen szemészetre? – tátok nagyot. Hát erre – mutat a szemére. Miért, akkor bemehetek? Nem, akkor sem. Nabmeg! Káromkodva kerül, kerül, tovább… teljes kör után vissza a recepcióra, lila fejjel, de ott már egy másik lény van, csak nem verhetem meg idegen bűnökért. Tessék, mivel szolgálhat? Elmondom sokadszor. Nem, itt nincs erre ilyen lehetőség… Hogy mi van? Menjen körbe, aztán ott hátul. De onnan jövök!! Ja, hát akkor menjen fel itt a lifttel, végig a folyosón, aztán a túlsó végén meg le… A jelzett cselekedetek után tényleg kijutottam egy szemészetre (!), ahol volt recepció is, de csak látássújtottaknak. Körbenyitogattam minden szobát, mire megtaláltam a lépcsőt lefelé és akkor már igen, végre, a Spa pult előtt állhattam! Két, viszonylag egyforma, fehér blúzos, szemüveges, kontyos lány nem tudott semmiféle befizetésről, ajándékutalványról, semmiről, csak valami bizonytalan dolgokat motyogtak, hogy délután talán jön valaki, aki tudja. Itt lehullott rólam a civilizáció máza, minden lyukamon tutultam, hogy igazgatót, vezetőt, bárkit, de most ide, de azonnal!! És lám, a semmiből előtermett egy kosztümös hölgy, szinte kilépett a falból, aki azonnal, első szóra értette, hogy mit szeretnék, minden információval ellátott, és közölte, hogy na, akkor menjek vissza a másik oldalra, a főrecepcióra, ahol majd adnak. Felváltva sírtam, röhögtem és a sarkamon forogtam a szőnyegen. A nő megszánt, miután elmondtam a kálvária korábbi stációit, hogy hol estem el a kereszttel, meg mik történtek még velem az úton, és áthívatta az ellenoldali szolgálattevőt, hogy hozza ide a cuccot. Ja, de kártyával azt nem lehet fizetni. Hogy mit? Ez egy nagy, nemzetközi, exkluzív szálloda, csupa külföldi vendéggel, hogy mit csináljanak, ha fizetni szeretnének? Hát igen, bizony, el kell mennünk valami automatához... de készségesen velem jött, sohasem találtam volna oda, az építkezések kerítései között bolyongtunk, elképesztően büdös Toi Toi cuccok között szlalomoztunk, mire megleltük a kültéri egységet. Pénz is lett belőle, visszavergődtünk a belső térbe valami titkosajtón… közben megtudom, hogy sajnos ilyen lepattant ez az egész szakma, mindenki, aki bármihez is értett, elment külföldre, vagy máshová pénzért dolgozni, mert itt már nincs pénz… Azután némi elnézéskérések után tényleg megkaptam, amiért jöttem. Közben már a zenitre hágott a nap is az égbolton.
Magyarország, 2018. április vége

Elvesztünk rovat

X-edik rész

Azt hiszem, idáig lokálisan szűz voltam. Mármint, hogy Lokálszűz, vagy hogy mondják ezt jobb helyeken. Amikor jött a kéretlen szellemi kórokozó, akkor néha kézbe fogtam, de belepillantás után valami olyan érzés fogott el, mint amikor a vezeklő apáca szőrmók hímtaghoz ér a sötétben, szóval, borzongva eldobtam mindig. Most viszont az élet összezárt egy rakás Lokállal, várakoznom kellett a fodrásznál és ez volt a napi menü az asztalon, különböző lapszámok képében… a hírhedt kínai börtön állítólag úgy működik, hogy bezárnak egy szűk lyukba, és monoton vízcseppek hullanak a fejedre. Egy idő után megőrülsz, természetesen. Na, itt nem vízcsepp volt, hanem Lokál…
Azt nem tudhatom, hogy neked mindez mennyire új. De ha te mindenegybent. tudathalot, hungaryexpresst, Káprázatost, stb. olvasol, vagy terjeszted is, na, ez pont olyan. Sőt! Akkor te otthon vagy a szemétben, kukabúvár vagy, neked nem is érdekes a megdöbbenésem. Az „újság” weboldala pontosan azoktól a bőrgombáktól és bélférgektől hemzseg, mint az összes többi ilyen kamuoldal az interneten. De akinek van/volt valaha minimális igénye is az újságírással, hírterjesztéssel szemben, annál garantált köptető. hánytató szer. Mondjuk, ételmérgezés esetén ez még jól is jöhet. Tehát, ha például ismeretlen eredetű gombát ennél, legyen a kezed ügyében Lokál a biztonság kedvéért. 
Ezt a lapot valószínűleg szellemi nincstelenek írják szellemi rászorultaknak. Párhuzamos lét, itt élnek a mi világunkban, megcélozzák az értelmi szint legalsó tartományát és masszívan ott tartják a függőket, talán van valami QR-kód a lapban, ami automatikusan kikapcsolja az irodalom iránti igényért felelős központot. Ilyen stílustalanul, ilyen megalázóan primitív megfogalmazásban nem hiszem, hogy valaha leadhattam volna egy irodalom dolgozatot, de egy házi feladatot sem. Feltételezem, hogy egykori tanáraim kivágtak volna vele együtt az osztályból, mint háziszőröst székelni. És köszönöm, hogy nekik még voltak igényeik velem szemben! Hogy én nem lettem lokálista… Hálás vagyok ezért!
Könyvet égetni, irodalmat pusztítani barbár cselekedet, emberiség elleni bűntett. Egy ilyen újságot engedélyezni, kinyomtatni, terjeszteni szintén az! Az ország pénzéből, a mi, az én pénzemből különösen az! Cserébe egy ilyen szennyért megszüntetni létező kultúrát olyan bűn, mint amikor az Iszlám Állam lerombolta Palmürát. De hogy 2 és fél millió lokalista a Lokál további uralkodására szavazzon, az szinte elképzelhetetlen. Ez ellen minden kormányzatnak tűzzel és vassal kellene küzdeni, vagy bárhol bárkinek, aki hittant, erkölcstant vagy bármit tanít, ami állítólag az ember fejlődését szolgálná. De az a kormány, egyház, vagy bármilyen szemétláda, aki ezt a szellemet támogatja, az méltatlan a hivatalára. De ha egyszer ez a mélybutaság tartja életben. De talán majd egy kulturális tárca.. esetleg egy kiművelt emberfő!
Na, oda is megkaptuk frissen az új főlokalistát.

Fekete nap

Nyuggereknek az aktív jobbágyoktól eltérő életviteli szokásai is lehetnek, én például fürdök is, néha rapszodikus időpontokban. Na, éppen megy a fejemre sztereóban a víz, hogy lemossam a sampont, amikor kopognak ám kintről, elég erőszakosan. Meg sürgető, szaggatott csengetés kíséri az ütemet. Ordítok, mint állat a kádból, hogy
- Kis türelmet!!! Rögtön jövők!!!
(Úristen, kik lehetnek ezek... a Schmidt Mária fekete autója már ideért? Megyünk az Andrássy út 60-ba? Fogkefe itt van, törölköző… de nem lehet, azok éjjel szoktak jönni, most meg de. 10 óra van!)
Kirohanok az ajtóhoz, két feketeruhás áll mogorván. TEK?? Nem… 
- Kéményellenőrzés!
Mint a vicclapokban, kis tócsát csöpögök magam alá az előszobában, mit számít, hogy fürdővíz-e vagy a megkönnyebbülés leve…
- Hát csak tessék, csak tessék…
- Cirkó?
- Igen, itt van.
- Kémény?
- Az meg itt!
- Jó, hát akkor ennyi volt…
Elmentek. 15 mp volt az egész. Állok a csendben, leveszem a frottír leplet magamról, és nézek a semmibe, amikor a lépcsőházból hallom félig elmenőben, hogy
- Minek fürdik az ilyen?

High Noon (Délidő)

- Hogy a jóisten tartsa meg az örök egészségiben, hogy hozzon magára minden kincset, meg gazdagságot, aggyon má valamit, mert nagyon éhes vagyok!
- Jó, rendben, rám fér egy kis egészség meg örök öröm, jöjjön, ott van 50 méterre az a büfé, veszek egy szendvicset – invitálom a 150 kilós roma hölgyet a nyócker kapujában.
- Hát aztán mennyek el magával olyan messzire? – döbben meg őszintén a kérőm méltatlankodván.
- Akkor tessék itt tovább fitness-wellnessezve diétázni! Jó levegőt, örök életet kívánok!

A nap, amikor majdnem meggyilkolsz egy idős asszonyt

Gyanútlanul kisétálok az utcára, és mint Mátyás király, gondolom, rangrejtve elvegyülök az emberek közé. És ekkor megtalálnak. A szomszéd házban fészkelő agg hölgy kitárt karral repes felém, nem tudom, melyik szemüvege van rajta, de majd kiderül, ha közelebb ér, akkor is én leszek-e a célpont? És igen, nekem szólt a produkció!
- Jaj, hát maga az? Annyira örülök! És? Ment a buli egész éjjel? Hallom ám! Jaj, úgy örülök neki!!
(Húú, ez valami magvas gúny… nyilván valami hülye lakó valamelyik házban egész éjjel nyomta a metált, és most azt hiszi, hogy mi voltunk. Pedig nem. Nem is hallottam semmit! De egyszer ugyanígy köszönte meg ez a nő, hogy a nagy fekete kutyánk minden éjjel átmegy hozzájuk és széttúrja, majd összeszarja a kertjét… pedig nincs is kutyánk. )
- Ööö… áááá... hát nem mi voltunk, nem tudom, nem hallottam… izé, bocsánat…
- Jaj, hogy maguk egész éjjel meg nappal is ott ültek, és dolgoztak, de megérte, mert micsoda boldogság!!!
(Júúj, ez gyanús... egész nappal, meg éjjel? Csak nem… Úristen, persze, ez is ott volt a szavazókörben, ott szavazott, hát erről beszél!)
- Jaj, hogy csak megköszönném, hogy győztünk! Micsoda boldogság ám!
- Hát, mi meg vesztettünk – mondom nem olyan harsányan – meg Magyarország is vesztett. Szóval, annyira azért nem örülnék!
- Nem baj az!! Nem baj az, hogy ki győzött! Akkor is örülök, meg gratulálok! – próbál össze-vissza beszélni a néne.
- Mi meg hát nem annyira, ugye…
- Na, jól van, nem baj, csak így tovább! – ereszt el – Aztán máskor tisztességesebbnek kellene ám lenni! – suhint egy utolsót, és itt volt az a pont, amikor arra gondoltam, ha most bántatlanul továbbmegy, tulajdonképpen megkegyelmeztem neki. Egy pillanatra komoly életveszélyben volt és én visszaadtam az életét. Mekkora szívem van! És mint Mátyás király, hirtelen elszaladtam a helyszínről.

Megnyitottunk! Új! Új! Ingyenes identitásvizsgálat!

Az első ötven jelentkezőnek 50% kedvezmény! Hívjon most!

Mivel igen nagy igény van jelenleg az éhenkórászat miatti népi gyógyászat, varázslás, alternatív orvoslati módszerek, gazok, füvek és egyéb homeomicsodániák iránt, valamint gombamód szaporodnak a szem-, fül-, farok-, stb. gyorsvizsgálók, akár egy McDonald’’s mosdójának előterében is, cégünk megtalálta a piaci rést, beléhatolt és kilép a szabadpiacra brit, szváziföldi és bergengóc tudósok több évtizedes kutatásai alapján és ajánlásával. Ne szégyellje magát, lépjen bátran, a szomszédja is garantáltan hozzánk jár, csak titkolja! Érdeklődjön! Munkatársaink éjjel és nappal várják a hívását, csak még jelenleg nem tudnak róla!

Példák akciós kínálatunkból:

Széles spektrumú nemi előszűrés, cégünknél minden elképzelhető variációval találkozhat, kutyával, lóval, hallal, gumibábbal, halottal, de két idősotthon gondozottjaival is kapcsolatban állunk, nyolcvan év feletti vállalkozó hölgyekkel is próbát tehet, akik örömmel állnak rendelkezésére. Zokni- és harisnyafétis kiderítésére egész secondhand-raktár áll rendelkezésre!

Lelki hovatartozásáról szakrális részlegünknél győződhet meg, itt lehetőség van szimulált harcra Jehova Tanúinak propagandafüzetekkel történő támadásakor, ugyanitt megtisztult feltámadásra, sírból való vidám kibújással egybekötve. Ön lehet sivatagi tevepásztor, hogy elvonultságában találkozzon Allahhal, és egész hárem áll rendelkezésére, ha megvilágosodva visszatér. De már nem tevékkel, hanem valódi nőkkel, azaz hurikkal. Délelőtt 10-től 11.40-ig a Pokolban főhet szurokban, majd egy könnyű ebéd után, melyet cégünk költségén élvezhet, Jézus megváltja Önt a keresztfán, naponta kétszer, létszámtól függően. Ha a Krisna tudatot választaná, Ganésán elefántogolhat egy kört, vagy ágról ágra lendülhet Hanumánnal, miközben a páratlan szépségű Szítá szépen énekel. Láthatja, hogy valamennyi eshetőségre gondoltunk, nálunk Ön biztos lehet benne, hogy megtalálja valódi hitét!

Legnépszerűbb szolgáltatásunk az embertársakhoz való hozzáállás. Itt, magasan képzett gyakorlatvezetőikkel (coach) sor kerülhet kórusban való anyázásra a legcifrább szókinccsel, kollektív buziverésre, utcán kipa-leverésre, muszlim nőkről kendők lecibálásra, a legkülönfélébb bőrszínűek ellen való rendőri riasztásra, tömegközlekedési eszközökön külföldiek szidalmazására, zaklatására, Ku-Klux-Klan stílusú lincselésre, a szolgáltatásoknak csak a képzelete szabhat határt!

Pilot-programunk során a legtöbb ügyfelünk, aki nálunk bizonyosodott meg hajlamairól, a „rasszista seggfej” minősítést szerezte meg. Statisztikák szerint, szinte kivétel nélkül ugyanarra a pártra szavaztak április elején.

süti beállítások módosítása