Magamtól nem tudok írni, persze, önmagától senki sem tud. Csak ha eljön a Múzsája és bekapcsol rajta valami láthatatlant. Így van ez, mióta irodalom létezik a világban. Most is itt ül, leteszi a lantját maga mellé a szőnyegre, rákönyököl a karfára és a homályba néz. Tógában van, és ahogy keresztbe teszi a lábát, mindig lecsúszik a combjáról a redőkbe gyűrt vászon. Tudja, hogy nézem, de szerintem szándékosan csinálja. Életteli, hófehér combok, halvány szeplőpöttyökkel hímezve… és beszélgetünk. 
- És megérted őket? Mármint akkor, amikor írsz róluk…
- Nem tudom, remélem… nehéz így beleélni magam. Néha csak ámulok, hogy mik kergetőzhetnek a gondolataikban.
- De te valami tanárféle voltál, nem?
- Hát, amolyan, igen…
- Akkor azért van némi empátiád, igaz? Ócska egy tanár lehettél, ha nem tudod beleélni magadat a náladnál szerényebb képességűek helyzetébe…
- Persze, megpróbáltam, de nem biztos, hogy sikerült.
- Akkor most merülj el azokban, akikről szólsz! – és ezzel zúgni, kavarogni kezdett a világ.
*** 
Valahogy tisztulni kezdett, de mintha örök köd lenne az agyamon. Próbáltam valamit hadakozni vele, de csak felkavartam és visszaülepedett. Valami zene szólt, valahol valakik tapsoltak… nem, valaki ment ütemesen… lépések. Kopogás. Bot kopog. Folyosón mennek valakik, látom, öregnénik emelik és teszik előre a járókeretet. Fehérköpenyes csettintget az ujjával, és csap valami taktust. Nénik mondják, hogy – Gyurcsány rossz, Orbán jó! – és közben lépnek. Hová mennek? Nem tudom. A fehérköpenyes valami gyógytornász. Mennek a társalgóba. Ott TV van, meg Híradó. Tűzharc. Migránsok támadják a határt. Hős magyarok huszáregyenruhában elesnek. Papok kongatnak vészharangokat, közben fekete emberek esznek feketeruhás papokat. A bácsik a társalgóban rázzák a mankójukat és fenyegetik a Sátánt. Valami Patrióta Európa Mozgalom nevű ökörség rám néz, füttyent, aztán eldob egy labdát… ennek nem tudok ellenállni, csóválok, mint állat, és boldogan csaholok, hogy – Soros! Soros! – és vágtatok a labdáért. Bekapom és boldogan hozom vissza. A sarokban valakit vernek. – Libsi! Libsi! – kiabálják mindenhonnan. Nem értem. Zavaros ez az egész… de valahogy boldog állapot, olyan lebegésféle. „No Brain, No Problem!” – ez van ráírva a nyakörvemre. Akkor jó. Lehet, hogy ez a nevem…
*** 
Valaki ráz. De nagyon!
- Iván bácsi! Ébresztő! – valami testes nővérke, vagy ki… - Fejezze már be! Mit képzel, más hülye nincs itt magán kívül? – nekünk másra is figyelni kell ám! Sári, gyere már, hozz egy tiszta lepedőt, az öreg már megint összeszart mindent… nem, nem kenegetjük sehová! Tessék szépen abbahagyni! Még jó, hogy lemosható a fal… Úristen, mennyit kéne ezért kapnunk, hogy rendesen meg legyünk fizetve? 
*** 
- Borzalmas volt! – mondom a Múzsámnak – undorító, még borzongok most is… - és megráztam magam, mert leizzadtam ebbe az őrületbe.
- A kutyák a nyelvükön keresztül izzadnak, nem a szőrüket rázzák – mondta oktatólag a Múzsám.
- De én ezt nem írhatom meg! Ezen mindenki megsértődne… 
- Dehogy sértődik meg! Csak nem képzeled, hogy az, akinek ez szól, idáig elolvassa? Vagy megérti? – mondta, majd hosszan megcsókolt és kirepült az ablakon, ahogy szokott.

2019.01.30.

Becsületszavamra nem ittam ma még semmit, legfeljebb a napi kávémat délelőtt, de ennek ellenére… szóval, valami olyant olvastam itt a neten, hogy jön a pápa Csíksomlyóra, a Szent Szűz nevében és ez megalázza a Csíksomlyói Segítő Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, Királynőjét… és itt már nagyon nagy gáz van, azt hiszem. A skizofrén Mária, aki önmaga ellen támad Erdély lankáin, a nyeregben… látod ezt a képet magad előtt, igaz? Jobbról Mária, kék páncélban, balról Mária a piros sarokban és aztán adj neki! S mindez az eszetlen horror abból fakad, hogy a pápa nyilván román meghívásra lesz jelen Erdélyben, nem magyarra, hát lássanak ám még olyant! Oláhok hívták, oláh zászlók alatt… nekem azért elég színes (néha) a fantáziám, de ekkora farokságot nem nagyon tudnék kitalálni, még ha kalapáccsal töröm a fejemet, akkor sem!
Most akkor vagy mindenkié ez a szegény Mária vagy senkié. Én nem kételkedem a létezésében, mi okom lenne rá… gondolom, volt egy Mirjam nevű zsidó asszony, kétezer éve szült egy fiút, semmi bajom ezzel, vannak emberek, akiknek ez egy nagyon fontos dolog, és semmi bajom azokkal az emberekkel. Ameddig normálisok. Hogy ebből a – valószínűleg – szegénynek született ácsfeleségből, hogyan lett mindenféle királynő, látomás, könnyezés, izzadás a világ különböző pontjain, az már egy másik történet. Azt képzelem, hogy simán lenyúlták, mint az internetről is a képeket, videókat, idézeteket. A jámbor elszenvedte a fia halálát a történetek szerint, elképzelem, amint fehér vagy szürke, egyszerű leplekben leélte a maga igencsak korlátozott életét, utólag meg mindenféle színes karneváli göncöt ráaggattak a szobraira, a legkülönfélébb koronákat csaptak ártatlan fejére és trombitaszóval végigvonszolják a szobrát az utcán a keresztény világ országaiban. Néha megjelenik valami bekattant pásztorgyerekeknek a pusztában, néha meg meglátogat lázas apácákat valami sziporkázó micsodában és okosakat mond. És ezt senki nem tartja a halott emléke meggyalázásának, a hiszékenységgel való egyértelmű visszaélésnek, hanem inkább valami magasztos dolognak. De ha ugyanezt a varázslatot egy nyírségi „látó” asszony csinálja, akkor az meg bitang, eretnek szélhámos. 
Ha csak egyetlenegy szavuk is igaz lett volna a máriásoknak, mirjamosoknak, akkor már régen megértették volna, hogy Mária vagy mindenkié volt, vagy senkié. Ha mindenkié, ha az egész világé, akkor sehogy sem lehet egyes országok külön kis piti, helyi védőszentecskéje, hanem az egész világ globális védelmezője, az emberi jóság szimbóluma. Nem hadban áll a határokon, hogy aprítsa az ellent, hanem kiterjeszti szárnyát és védernyőjévé válik az emberiségnek. De, hogy jelenleg éppen ő, a nomád magyarok által más népektől elcsent bálvány a más népek elleni nemzetegység megtestesítője, az erősen próbára teszi az ítélőképességet. Különösen akkor, amikor végre egy igaz kereszténynek tűnő pápa látogat ide, valami olyan valódi, eredeti, keresztény értékekkel, amit még egy nem kereszténynek is tisztelni lehet.

2019.01.28.

A TV-ben síelés van, és nem is tudom miért, de nem is érdekel… tök ismeretlen nevű emberek lecsúszkálnak a lejtőn, aztán időben az egyik megelőzi a másikat. Itt valami nincs rendben, mert régen eléggé érdekelt. Sőt! Gyerekkoromban áhítattal néztük a nagy, nemzetközi sporteseményeket! Hetekkel előtte izgatottan készültünk rá… odavoltunk az olimpiákért, a világbajnokságokért, a korcsolyáért, foci EB-ért, VB-ért, Wimbledonért, minden ilyenért! Az összes sportújságot megvettem, eltettem, család összegyűlt a TV előtt és áhítattal nézett, bele a világba! Hát ez az… bele a világba! A képernyő egy másik világból hozott oda híreket, egy olyanból, ahová mi nem mehettünk. Tulajdonképpen reményem sem volt arra sokáig, hogy egyszer kijutok oda, abba a vágyott, távoli messzeségbe. Mit szépítsük, egész évben szakadatlan gyűlölet vett körül a gonosz imperialistákkal szemben, gonosz volt a NATO, az Európai Közösség, Amerika, meg mindenki… aztán mégis odavágytunk! És a sportolók oda is mehettek! A legeslegszebbek voltak a nyitó és záróünnepségek, és akkor nagyon színesen, nagyon fiatalon, ott együtt lehettek, és egy képen látszott mindenki, akiket a gazemberek kora egymás ellen uszított. Ezt mindig megkönnyeztem és ez előtör azóta is, ha ilyent látok. Aki már abba nőtt bele, hogy szabad a világ, kimegy az állomásra és egyszerűen elutazik vagy a reptérről egyszerűen elrepül bárhová, az nem érti ezt. Fogalma se lehet, mit éreztem akkor, amikor imperialisták és szocialisták együtt siklottak le a lejtőn, és a végén a célban nevetve megölelték egymást. Egy hazugságvilág omlott össze ekkor, meg egy titkos remény épült valahol belül.
Reméltük, hogy ha vége lesz, nem támad fel újra.
Átmeneti öröm és szabadság után, most itt van nekünk ez a duplakommunista kretén, aki még ráadásul feudalizmussal is ötvözte az államkommunizmust, és elnevezte illiberális izének (te jó ég!) és ebben utazik, viszi az országot megint a másokkal szembeni gyűlöletbe, megint anyázzuk a nyugati imperializmust, a kapitalistáknál is nagyobb rablók hadakoznak a kultúra ellen, van határ, amit mi zárunk le és lesz határ, amit mások, országok fontolgatják és teszik meg, hogy elítélik az itt folyó jogtalanságot, az erkölcstelen, gátlástalan szabadrablást, és szakadunk el megint másoktól, nem megyünk oda, nem veszünk részt, lemaradunk erről is, meg arról is, és az egész vidám sporteseményből nem marad más megint nekünk, csak ez a latyakos, hideg lejtő… egyedül, barátok és társak nélkül zuhanás az ismeretlen, ködben nem is látszó cél felé…

2019.01.26.

Ha valakit, mondjuk egy tapasztalatlan tinilányt kábítószerrel beetetnek, megitatnak egy szórakozóhelyen, és utána megerőszakolják heten, azért a tinilány a hibás? Gondolom, van olyan konzervatív álláspont, hogy igen, miért nem maradt otthon, miért hord miniszoknyát és miért nem inkább templomba ment pártás főkötőben vagy tanult volna otthon, de most ezeket a marhaságokat hanyagoljuk, szóval megtörtént a dolog. Ki a hibás? De ki a hibás akkor, ha tanyán él, vidéken, elszigetelten, és csak Lokált kap erőszakkal begyömöszölve a postaládába, vagy csak MTV1 és Echo TV fogható az ugaron? Ott ez a partidrog, és ha bevetted, minden nap farbafúr a kormány. De ezért ki a hibás??
Aki így járt, az érzi, tudja, hogy megerőszakolták? Magához tér, leporolja magát, valahol vérzik, valahol fáj, de azt gondolja, hogy biztos a Soros meg a migránsok voltak… ebbe csak az a nem igaz, hogy magához tér. Mert nem tér, úgy marad. Az elrabolt nők, akiket prostitúcióra kényszerítenek Nyugat-Európában erre meg arra, örökké drogokban lebegnek, és nem tudnak ellenkezni. Itt ez a Lokál meg a Magyar Idők, Pesti Srácok, meg a többi hasonló napi adag.
Minden tudatmódosító nélkül senki sem lenne annyira hülye, hogy elfogadná, hogy a magyar keresetek Európa élvonalában vannak, a magyar egészségügy is, de még hogy, a nyugdíjak meg pláne, és az ország gazdasága hasít az égbolton, mint Csaba királyfi fényes lova. Egy mentálisan egészséges ember nem küldözgetne milliószám vissza ilyek bárgyú baromságokat, hogy
Egyetért Ön azzal., hogy Magyarországon a rakott krumpli kolbászból, tojásból, krumpliból és tejfölből legyen? Válaszoljon igennel, ha igen. Soros azt akarja, hogy ezentúl mézes piláfot keverjenek a magyar asszonyok a magyar fazekakba! Ha igennel válaszol, segít megvédeni a magyar családok ősi eledelét, támogatja a kormányt az ellenséges Európai Unió előtt és megvédené a hazát! Szóval, ekkora hülyeségre válaszolna bárki is? De válaszolt állítólag, ugyanilyenre, hasonlókra… de mit is válaszolhatott volna a farilag kiszolgáltatott?
A hülyeség nemzeti mértékegysége az egy bözsinéni. Leül este az onoka mellé az ágyra. és ilyeneket mesél, hogy
…de utána ment ám a lován a hős Orbán Viktor, oszt izibe előkapta a gatyakorcábú a nemzeti buzogányát oszt hegyibe nekijje! oszt agyonvágta a muzulmánt meg osztán kimenekítette a szép magyar leányt a ronda kecskehágó kezibűl! A Spöttle meg ott vót, látta, oszt lejegyezte mindazonáltal…
Ez mondjuk így mérve 74 bözsinéni. De ki a hibás ezért? A tinilány, akit elraboltak, vagy a néni a felvégen? Mert vagy mindkettő, vagy egyik sem. Szóval, tulajdonképpen mi az igazi különbség a kettő között?
És kit kárhoztathatunk, ha megerőszakolták? Magunkat főleg, hogy nem védtük meg!

2019.01.24.

Mert mi is változott meg egy generáció alatt? Megpillantottam egy gyönyörű antik festményt, ahol a hölgy mellbimbóját a Facebook „erkölcse” fekete pöttyel kitakarta… az izlandi jegybank épületében meg éppen leszedtek egy festményt a falról, mert azon is félmeztelen nő volt látható. Ennyit javultunk volna, ennyivel nemesebbek lettünk? Te jó ég, a fenét… inkább ennyivel képmutatóbbak és ennyivel álságosabbak. 25-30 éve a nők harmada fürdött-napozott félmeztelenül a Balaton mellett vagy akár a nagyobb strandokon is, és békében megvolt ezzel a világ. Nem volt korhatáros dolog emiatt kimenni a strandra. Ma meg újságcikksorozatot és biztonsági őrök támadását váltja ki, ha valaki megszoptatja valahol a kisbabáját egy nyilvános helyen. Mert így lettünk volna erkölcsösebbek? Jaj, dehogy…
Egykor elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki úgy lett egy nemzet imádott médiacsalogánya, hogy munkássága zömét az tölti ki, hogy másokat gyaláz, dühében káromkodik, mint egy kocsmából kivágott, sárrészeg kocsis. Mit szépítsük, ez van… de az, hogy valaki káromkodik, egy dolog, hát legyen. De hogy ezért cserébe lovagkeresztet kap, és most lovagoljunk a szón, mert keresztet, mondom keresztet, és ez ellen nem az egyház tiltakozik, hanem főleg a megsértett világi értelmiség, ez az erkölcs halála, pontosabban az erkölcsbe vetett hité. És ebbe történelmi egyházak sora úgy bukott bele, mint egy etikai szőnyegbombázásba. Romba dőlt, elégett mind. A romok közt tallózva Márfi Gyula veszprémi érsek tanúbizonyságot tett a lélek mocskáról, amikor az éhező menekülteket farkasoknak titulálta, akiket ne is engedjünk be a patyolattiszta juhaink akoljaiba… és ezzel az égő pokolra ráeresztette az erkölcstelenség gázcsapját, mert ettől kezdve egyházi érdem lett a tengerbe belefulladtakon élcelődi nemzetileg. A gonosz útja mindig a kényelmesebb, Beer Miklós, Székely János, Ferenc pápa, Iványi Gábor és velük együtt a hit és emberség együttese is az árnyékba szorult. De… mit is várhattunk volna attól az intézményrendszertől, amelynek királyhelyettesé kinevezett legfőbb világi méltóságának egyetlen szórakozása van, hogy kedélyesen röhögve halomra lőjön az erdőn és mezőn mindent, ami él és mozog. Ennél többet nem is tud róla senki. És ez a kretén is ott ül a trón lábánál, és senki, de senki nem tiltakozik sehol, egyetlen templomban, misén sem a léte ellen. A másik, a jámbor bolond ugyanebből az alomból, visszament szemforgatva ájtatoskodni a saját kis szószékére, miután az addig még valahogy működő kórházak és iskolák füstölgő romjait hagyta maga után. És ezt is lehetett, persze, büntetlenül, kiátkozás nélkül.
A házak, a falak látszólag állnak szerte az országban, a tisztesség, becsület, erény omlott csak porrá. Ha megtudjuk, hogy ránk bizonyították, hogy mi tartjuk el a legkorruptabb vezetőket a kontinensen, csak annyi a válasz, hogy jaj, de ronda nemmagyar, aki ilyent állít. Elég, ha tudja és csendben marad. De nem konganak a tornyokban a harangok, hogy tűz van, tűz van, csak az aranyak csilingelése hallatszik a megvásárolt egyházszolgák hátsó termeiben. Valaha még Ultrát, meg WC-papírt lopott a melós a gyárakból, és elájult a szégyentől, ha lebukott a gyár portáján kifelé a táskamotozásnál. Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust. Ma a Szeged-Csanádi megyéspüspök 8000 férőhelyes stadiont kap mellékesen, ajándékul, a sokmilliárd mellé. 
A „Becsületes ember” szobra, ha lenne, feltehetően élcelődés céltáblája lenne, kutyák és vidám részegek felváltva vizelnék le a talapzatát, mémeket gyártanának belőle a neten, esetleg néha kővel megdobálnák unatkozó kamaszok.
Ehhez képest az, hogy egy édesanya szoptat egy bevásárlóközpontban hír. Elítélendő erkölcsi fertő. Most.

2019.01.22.

Az ember minél többet tud a világról, annál jobban elbizonytalanodik. Régi felismerés ez, és sajnos színigaz, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, tömegével vannak hívei mindkét irányzatnak. „Boldogok a lelki szegények…” - az egyik legvitatottabb idézete az emberiségnek. De lehet, hogy boldogok. Minden megerőltetés nélkül megrekedni egy bizonyos szinten, a vegetatív életvitel egyszerűsége maga, nem tudni semmit, hajladozni, ha fúj a szél, vagy ázni, amikor esik az eső… és révülten vigyorogni. Lehet, hogy a bakfarkú lepkeszeg vagy a dalmát csenkesz boldog. Nem tudom. De például van, esküszöm, hogy van, aki annyit tud a világról, hogy Soros meg a migránsok támadnak bennünket. Ez a szellemi teljesítmény az ész egy magára hagyott, begazosodott parlagja, de van. Él, lélegzik. Anyagot cserél a környezetével. Van, akinek a szabadság az, hogy a szelleme elment örökös szabadságra.
Ferenc pápa, a katolikus egyház választott feje. Nem választási csalással, ravaszul meghekkelt szoftverrel, buszon hozott, bérelt szimpatizánsokkal, hanem a főpapok egyezménye, véleménye, a konklávé által. Ettől kezdve ő a legelső az elsők és az övéi között. Szubjektív vélemény, de nekem ő az első igazán szimpatikus ember ezen a poszton. Az első igazán keresztény, aki az írott és mondott szavakat valóban képviselni látszik, álságos képmutatás nélkül. Most ez az ember eljönne Csíksomlyóra és megtisztelné ezzel az oda összegyűlteket. És ekkor most az ő – állítólagos itthoni – hívei, rendtársai, hittestvérei, vagy ahogy akarjátok, nem örülnek ennek. Sőt! Azt olvasom, hogy sátánozzák, sorospápázzák, és jól láthatóan pontosan ugyanazok a botegyszerű vegetatívok, akik Európa legkorruptabb szélhámosában viszont a keresztény világ, a keresztény értékek hős védelmezőjét látják. Ezt ez egész hihetetlen őrültséget nem lehet elemezni, értelmezni, mert nem találsz benne semmi megfoghatót. Ez nem magánvélemény, hanem a gondolkodás, az általános értékrend teljes eltörlése. Annak a sokat emlegetett zsidó-keresztény civilizációs alapelveknek, amire mindig mindenhol hivatkozunk. Van nekünk itt egy korszakot meghatározó emberünk, aki az ország szürke szégyenfoltjává vált szinte az egész világ szemében, és csak nagyon nagy nehézségek árán tudnánk rá bármi jót, pozitívot mondani. A jellemtelenség, a hitszegés, a pálfordulás, a megtagadás érvek tucatjával könnyen megindokolható nála, nagyítóval is nehezen találhat benne az ember bármi tisztelhetőt. Pénzen vett talmi népszerűséget, dörzsölt álhíreket bizton kaphatsz tőle, élhető hazát nem.
És ott van ez a fehérruhás ember vele szemben, akinek valószínűleg a lelke is fehér. meg tudod ezt ítélni könnyen, csak ránézel és hallgatod. Vagy ránézel azokra, kik ellenzik őt és tiltakoznak ellene. És választasz. naponta választasz jó és rossz között, de csak akkor, ha akarsz. Vagy megmaradsz a magad építette korlátok határain belül.

2019.01.20

- Szevasz Iván fia, Jenő unokája, Gusztáv dédunokája, Josephus ükunokája… - kezdte mondani a családfa a monitoron – mire vagy kíváncsi?
- Hűű, hogy te miket tudsz, számítógép…
- Nem a számítógép vagyok, hanem az internet. Azon túl meg a végtelen.
- Te hány évre vagy hány nemzedékre látsz onnan a végtelenből?
- Végtelen évre és végtelen számú nemzedékre.
- Te vagy az Isten?
- Nos, mondjuk így, ha ezt szeretnéd… az internet, amit ti toldozgattok-foltozgattok, még a ti kezetek nyoma. De azon túl, amit még nem tudtok, az a végtelen. az már az én művem, és hívhatsz Istennek is, vagy kis zöld manónak, a lényegen nem változtat semmit.
- De hát kik volnánk mi? És meddig vezethető vissza ez a családfa? Hol a gyökér vége és hol a lombkorona?
- A múltban és a jövőben.
- És kik azok, akik előttem jártak? A Josephus előtt…
- Mit szeretnél hallani halandó, tudományt vagy hittételeket?
- Minden érdekel…
- …mert a lényeg egy és ugyanaz. Ezek a végtelenben találkoznak. Egy tőről fakad minden…
- De az ember, de az ember! A felmenőim, akik kitaposták az utamat…
- Akár a tudományt kéred számon, amit evolúciónak szoktál hívni, akár a teremtést, amit nevezhetsz genezisnek is, az ősöd egy és ugyanaz a többiekével. Éva és Ádám nyilván látszólag nem volt feketeafrikai, ferdeszemű sárga, amerikai vörös, arab avagy zsidó, cigány vagy maori, vagy tejfeles fehér egyszemélyben, mégis minden ember belőlük fakad. Ebben nincs vita senkivel. Éva szegény, az összes seggfej csíráját magában hordozta, akik később egymás ellen támadtak ilyen-olyan hülyeségek miatt. De ez rögtön elkezdődött Káinnal és Ábellel. És azóta tart. Képzeld el, hogy egy fürtön lóg Évában Mohamed, Jézus, Hitler, Napóleon, Einstein, Lenin és Cézár őse… meg még Jimi Hendrixé is!
- És a tudomány, azzal mi van? 
- Az egyszerűek néha azt szokták mondani, hogy a majomtól származtok. Pedig hát a fenét. Vannak közös őseitek, igen. De még a disznókkal, meg a kutyákkal is. Szóval, az a kíváncsi szőrmók volt az ősapu, aki – valószínűleg Afrikában – először rászokott erre a kétlábon való mászkálásra, ő a tettes. Pedig a teremtés eléggé négylábúnak teremtette. Szóval, ha találkozol vele, nagyot köszönj! Ő az ősapád. Meg az összes emberé is…
- De akkor… de akkor…. ha valamennyien rokonok vagyunk, miért írtjuk egymást évezredek óta?
- Hát ezt kérdezem éppen tőled, te kis gügye!! – emelte fel a hangját a monitor mögött a hangszóró – mi a dédapátok keservit nem bírtok nyugton maradni? Mi az a baromság, hogy nem fogadod el az unokatestvéreidet, ha azok az éhség és a szenvedés elől idemenekülnek segítséget kérni?? Mi ez a hülye idegengyűlölet, amit itt gerjeszteni akartok állandóan? Isten nevében, szemétládák!!! Not In My Name!!! – ordított a képembe és tényleg dühös volt nagyon.
- De én nem, kérlek, ezt most ne nekem, de én nem…. de tényleg!!
- Akkor menj, indulj és akadályozd meg, hogy ez az öntelt nacionalizmusnak előágyazó ezoterikus magyarságkutató marhaság megvalósulhasson! Ne engedd! Akkor hiszek neked, ha Emberségkutató Intézetet csinálsz! Különben ide ne ülj még egyszer, mert agyonváglak az árammal!

Most mit csináljak? Én meg most ezt továbbadom, aztán érti, aki érti, meg nem érti, aki nem….

2019.01.20.

Ha én Spöttle lennék, vagy legalább Nógrádi
Mondanám a népnek, hogyan kell rinyálni
Képzetemből fakad svéd szűzlányoknak vére
S akkor lennék boldog, ha sok pénzt is kapnék érte.

A természeti népek valahogy ösztönösen rájöttek arra, hogy nem lehet csak úgy szanaszét csinálni mindent, valamilyen vezetőt kell választani előbb vagy utóbb maguk közül. Ezt persze nem az ember, mint faj találta ki, az állatvilág más területein is számos példa akad arra, hogy csoportban élő lények egy központi akaratot fogadnak el és követik is a közös túlélés reményében. Na igen, de mi vagy ki is legyen az? A legerősebb vagy a legokosabb? A legerősebb talán forrófejű is, lehet, hogy csatát nyer kétszer vagy háromszor, de aztán pusztulásba is viheti a népet. Az okos meg nem elég tekintélyes sokszor… Bölcsebb törzsekben rájöttek arra, hogy a legjobb, ha van egy ilyen is, meg egy olyan is. És a lényeg, hogy lehetőleg a legtöbben tiszteljék valamiért a vezetőket…. hogy felnézhessenek rájuk.
De kiket is tisztelhetünk mi? Milyen vezetőkre, példaképekre emlékszel szívesen, akiknek büszkén ejtenéd ki a nevét? Hááát, én nem sokat tudnék mondani, vagy csak nem figyeltem elég jól. Hozzászoktunk ahhoz, hogy évtizedeken keresztül elképesztő taplók vezették az országot, velük kapcsolatban a tisztelet szónak köszönőviszonya sincs. Dobi Istvánok, Kádár Jánosok, Lázár Györgyök semmiféle különösebb megbecsülést nem érdemelnek, a Rákosik meg még kevésbé, talán Nagy Imre kiviláglik a sorból, ő igen, őt övezze hála és tisztelet, elévülhetetlen az érdeme, még ha a mai aljasság éppen be is akarja söpörni a szőnyeg alá. Grósz Károlyra, mint proli senkire emlékszem. Németh Miklósra már igen, rá vetődhet fény, európai vezető volt. Bölcs és tisztelhető. A legnagyobb viharban állt a kormánykerék mögött. Jöttek a zátonyok, azután a rendszerváltás… pffff… a hol ilyennek, hol olyannak mutatkozó, bábból féreggé alakuló Lezsák, a rosszindulatú, áskálódó, folyamatos aknamunkát végző Csurka, hitványabbnál hitványabb miniszterek, a lábon kihordott agyhalál Für Lajosnál, Samsula György, mint szélhámos szerencselovag, Horváth Balázs belügyminiszter és alkoholista nulla, szóval, ki is? Senki? De, azért igen, Bod Péter Ákos, Joó Rudolf úriember volt és tisztelhető is. Szabad Györgyöt is lehetett becsülni. A régi SZDSZ-ben sok kifejezetten tisztelhető ember volt. Azután jönnek a voltak még típusúak hosszú sorban A tökhülye Hóbagoly, a jóakaratú, mókás bohóc Torgyán, és a számtalan gyalázatos senki… akivel a cipődet nem pucoltatnád meg. Talán egy Medgyessy Péter vagy egy Bajnai Gordon… erélytelenek voltak, de tisztelhetők. Megérdemlik a főhajtást… de aztán a többi… 
- Na, ha neked mindenki hülye, akkor mondj három nevet, te nagyarc, akiket tisztelni lehet! – taszított meg hátulról valami indulat.
- Igen, mondok, aki először az eszembe jut: Göncz Árpád, Beer Miklós, Iványi Gábor… akikre minden habozás nélkül kimondom az őszintén tisztelhető ember jelzőt!
- Ennyi??
- Hát, a többin talán gondolkodnom kell… pápát még nem tiszteltem igazán, de Ferenc pápa kivívta ezt is.
Mi meg most itt forgunk körben és döbbenten kutakodunk. Hogy hol akad, csak egyetlen tisztelhető, szerethető, vállalható arc, név ebben a világban. Elképesztően modortalan, faragatlan taplók ülnek megint a kormányrúdnál, most nem azért, de egy Semjén Zsoltba, egy Kásler Miklósba, egy Gulyás Gergelybe vagy Rogán Antalba mi lehetne tisztelhető? Jutna bárkinek is eszébe az, hogy „művelt úriember”? És még csak nem is említettem Németh Szilárdnyi vagy Hollik Istváni mélységeket. De ne menjünk el egy teljhatalommal bíró kőbunkó, Kövér László mellett sem! És a „fejétől bűzlik a hal” neve még nem is került szóba. Itt élsz? Ezeket tiszteled, becsülöd?
Kezdődik a kampány, ezek közül „választ” megint a nép. Egy sereg dicstelen, becstelen senki. Egy vödör modortalan taplók tetszik kérni a kedves vevőnek, vagy egy agresszívan hamiskás, ájtatos gonoszt, ugyanebből az alomból? Gyurcsány még csak töketlenkedett, de legalább beismerte, hogy nem mondtak igazat. Erről a hiénafalkáról mindenki tudja, akinek már összenőttek a kutacsai, hogy nem mond igazat szinte senki, hülyébbnél hülyébb híreket gyárt magáról, meg a képzelt ellenségeiről, de esélyed sincs rá, hogy akár csak meg is kérdezd tőlük… csak mellébeszél és kiröhög a rabló. Verbális pofon minden nap.
- Na jó! – mondá a hang – és akkor most nevezd meg, hogy a világ vezető nagyhatalmának ki is a vezetője?
- Uhhhh, izé… most megfogtál… igaz… nem is szóltam semmit… de akkor se vigasztal. Én itt élek és még szeretném látni az ész, a tudás, a jóakarat, a szabadság madarait visszaszállni az országunk tornyaira.

2019.01.16.