A TV-ben síelés van, és nem is tudom miért, de nem is érdekel… tök ismeretlen nevű emberek lecsúszkálnak a lejtőn, aztán időben az egyik megelőzi a másikat. Itt valami nincs rendben, mert régen eléggé érdekelt. Sőt! Gyerekkoromban áhítattal néztük a nagy, nemzetközi sporteseményeket! Hetekkel előtte izgatottan készültünk rá… odavoltunk az olimpiákért, a világbajnokságokért, a korcsolyáért, foci EB-ért, VB-ért, Wimbledonért, minden ilyenért! Az összes sportújságot megvettem, eltettem, család összegyűlt a TV előtt és áhítattal nézett, bele a világba! Hát ez az… bele a világba! A képernyő egy másik világból hozott oda híreket, egy olyanból, ahová mi nem mehettünk. Tulajdonképpen reményem sem volt arra sokáig, hogy egyszer kijutok oda, abba a vágyott, távoli messzeségbe. Mit szépítsük, egész évben szakadatlan gyűlölet vett körül a gonosz imperialistákkal szemben, gonosz volt a NATO, az Európai Közösség, Amerika, meg mindenki… aztán mégis odavágytunk! És a sportolók oda is mehettek! A legeslegszebbek voltak a nyitó és záróünnepségek, és akkor nagyon színesen, nagyon fiatalon, ott együtt lehettek, és egy képen látszott mindenki, akiket a gazemberek kora egymás ellen uszított. Ezt mindig megkönnyeztem és ez előtör azóta is, ha ilyent látok. Aki már abba nőtt bele, hogy szabad a világ, kimegy az állomásra és egyszerűen elutazik vagy a reptérről egyszerűen elrepül bárhová, az nem érti ezt. Fogalma se lehet, mit éreztem akkor, amikor imperialisták és szocialisták együtt siklottak le a lejtőn, és a végén a célban nevetve megölelték egymást. Egy hazugságvilág omlott össze ekkor, meg egy titkos remény épült valahol belül.
Reméltük, hogy ha vége lesz, nem támad fel újra.
Átmeneti öröm és szabadság után, most itt van nekünk ez a duplakommunista kretén, aki még ráadásul feudalizmussal is ötvözte az államkommunizmust, és elnevezte illiberális izének (te jó ég!) és ebben utazik, viszi az országot megint a másokkal szembeni gyűlöletbe, megint anyázzuk a nyugati imperializmust, a kapitalistáknál is nagyobb rablók hadakoznak a kultúra ellen, van határ, amit mi zárunk le és lesz határ, amit mások, országok fontolgatják és teszik meg, hogy elítélik az itt folyó jogtalanságot, az erkölcstelen, gátlástalan szabadrablást, és szakadunk el megint másoktól, nem megyünk oda, nem veszünk részt, lemaradunk erről is, meg arról is, és az egész vidám sporteseményből nem marad más megint nekünk, csak ez a latyakos, hideg lejtő… egyedül, barátok és társak nélkül zuhanás az ismeretlen, ködben nem is látszó cél felé…

2019.01.26.