A természeti népek valahogy ösztönösen rájöttek arra, hogy nem lehet csak úgy szanaszét csinálni mindent, valamilyen vezetőt kell választani előbb vagy utóbb maguk közül. Ezt persze nem az ember, mint faj találta ki, az állatvilág más területein is számos példa akad arra, hogy csoportban élő lények egy központi akaratot fogadnak el és követik is a közös túlélés reményében. Na igen, de mi vagy ki is legyen az? A legerősebb vagy a legokosabb? A legerősebb talán forrófejű is, lehet, hogy csatát nyer kétszer vagy háromszor, de aztán pusztulásba is viheti a népet. Az okos meg nem elég tekintélyes sokszor… Bölcsebb törzsekben rájöttek arra, hogy a legjobb, ha van egy ilyen is, meg egy olyan is. És a lényeg, hogy lehetőleg a legtöbben tiszteljék valamiért a vezetőket…. hogy felnézhessenek rájuk.
De kiket is tisztelhetünk mi? Milyen vezetőkre, példaképekre emlékszel szívesen, akiknek büszkén ejtenéd ki a nevét? Hááát, én nem sokat tudnék mondani, vagy csak nem figyeltem elég jól. Hozzászoktunk ahhoz, hogy évtizedeken keresztül elképesztő taplók vezették az országot, velük kapcsolatban a tisztelet szónak köszönőviszonya sincs. Dobi Istvánok, Kádár Jánosok, Lázár Györgyök semmiféle különösebb megbecsülést nem érdemelnek, a Rákosik meg még kevésbé, talán Nagy Imre kiviláglik a sorból, ő igen, őt övezze hála és tisztelet, elévülhetetlen az érdeme, még ha a mai aljasság éppen be is akarja söpörni a szőnyeg alá. Grósz Károlyra, mint proli senkire emlékszem. Németh Miklósra már igen, rá vetődhet fény, európai vezető volt. Bölcs és tisztelhető. A legnagyobb viharban állt a kormánykerék mögött. Jöttek a zátonyok, azután a rendszerváltás… pffff… a hol ilyennek, hol olyannak mutatkozó, bábból féreggé alakuló Lezsák, a rosszindulatú, áskálódó, folyamatos aknamunkát végző Csurka, hitványabbnál hitványabb miniszterek, a lábon kihordott agyhalál Für Lajosnál, Samsula György, mint szélhámos szerencselovag, Horváth Balázs belügyminiszter és alkoholista nulla, szóval, ki is? Senki? De, azért igen, Bod Péter Ákos, Joó Rudolf úriember volt és tisztelhető is. Szabad Györgyöt is lehetett becsülni. A régi SZDSZ-ben sok kifejezetten tisztelhető ember volt. Azután jönnek a voltak még típusúak hosszú sorban A tökhülye Hóbagoly, a jóakaratú, mókás bohóc Torgyán, és a számtalan gyalázatos senki… akivel a cipődet nem pucoltatnád meg. Talán egy Medgyessy Péter vagy egy Bajnai Gordon… erélytelenek voltak, de tisztelhetők. Megérdemlik a főhajtást… de aztán a többi… 
- Na, ha neked mindenki hülye, akkor mondj három nevet, te nagyarc, akiket tisztelni lehet! – taszított meg hátulról valami indulat.
- Igen, mondok, aki először az eszembe jut: Göncz Árpád, Beer Miklós, Iványi Gábor… akikre minden habozás nélkül kimondom az őszintén tisztelhető ember jelzőt!
- Ennyi??
- Hát, a többin talán gondolkodnom kell… pápát még nem tiszteltem igazán, de Ferenc pápa kivívta ezt is.
Mi meg most itt forgunk körben és döbbenten kutakodunk. Hogy hol akad, csak egyetlen tisztelhető, szerethető, vállalható arc, név ebben a világban. Elképesztően modortalan, faragatlan taplók ülnek megint a kormányrúdnál, most nem azért, de egy Semjén Zsoltba, egy Kásler Miklósba, egy Gulyás Gergelybe vagy Rogán Antalba mi lehetne tisztelhető? Jutna bárkinek is eszébe az, hogy „művelt úriember”? És még csak nem is említettem Németh Szilárdnyi vagy Hollik Istváni mélységeket. De ne menjünk el egy teljhatalommal bíró kőbunkó, Kövér László mellett sem! És a „fejétől bűzlik a hal” neve még nem is került szóba. Itt élsz? Ezeket tiszteled, becsülöd?
Kezdődik a kampány, ezek közül „választ” megint a nép. Egy sereg dicstelen, becstelen senki. Egy vödör modortalan taplók tetszik kérni a kedves vevőnek, vagy egy agresszívan hamiskás, ájtatos gonoszt, ugyanebből az alomból? Gyurcsány még csak töketlenkedett, de legalább beismerte, hogy nem mondtak igazat. Erről a hiénafalkáról mindenki tudja, akinek már összenőttek a kutacsai, hogy nem mond igazat szinte senki, hülyébbnél hülyébb híreket gyárt magáról, meg a képzelt ellenségeiről, de esélyed sincs rá, hogy akár csak meg is kérdezd tőlük… csak mellébeszél és kiröhög a rabló. Verbális pofon minden nap.
- Na jó! – mondá a hang – és akkor most nevezd meg, hogy a világ vezető nagyhatalmának ki is a vezetője?
- Uhhhh, izé… most megfogtál… igaz… nem is szóltam semmit… de akkor se vigasztal. Én itt élek és még szeretném látni az ész, a tudás, a jóakarat, a szabadság madarait visszaszállni az országunk tornyaira.

2019.01.16.