Mert mi is változott meg egy generáció alatt? Megpillantottam egy gyönyörű antik festményt, ahol a hölgy mellbimbóját a Facebook „erkölcse” fekete pöttyel kitakarta… az izlandi jegybank épületében meg éppen leszedtek egy festményt a falról, mert azon is félmeztelen nő volt látható. Ennyit javultunk volna, ennyivel nemesebbek lettünk? Te jó ég, a fenét… inkább ennyivel képmutatóbbak és ennyivel álságosabbak. 25-30 éve a nők harmada fürdött-napozott félmeztelenül a Balaton mellett vagy akár a nagyobb strandokon is, és békében megvolt ezzel a világ. Nem volt korhatáros dolog emiatt kimenni a strandra. Ma meg újságcikksorozatot és biztonsági őrök támadását váltja ki, ha valaki megszoptatja valahol a kisbabáját egy nyilvános helyen. Mert így lettünk volna erkölcsösebbek? Jaj, dehogy…
Egykor elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki úgy lett egy nemzet imádott médiacsalogánya, hogy munkássága zömét az tölti ki, hogy másokat gyaláz, dühében káromkodik, mint egy kocsmából kivágott, sárrészeg kocsis. Mit szépítsük, ez van… de az, hogy valaki káromkodik, egy dolog, hát legyen. De hogy ezért cserébe lovagkeresztet kap, és most lovagoljunk a szón, mert keresztet, mondom keresztet, és ez ellen nem az egyház tiltakozik, hanem főleg a megsértett világi értelmiség, ez az erkölcs halála, pontosabban az erkölcsbe vetett hité. És ebbe történelmi egyházak sora úgy bukott bele, mint egy etikai szőnyegbombázásba. Romba dőlt, elégett mind. A romok közt tallózva Márfi Gyula veszprémi érsek tanúbizonyságot tett a lélek mocskáról, amikor az éhező menekülteket farkasoknak titulálta, akiket ne is engedjünk be a patyolattiszta juhaink akoljaiba… és ezzel az égő pokolra ráeresztette az erkölcstelenség gázcsapját, mert ettől kezdve egyházi érdem lett a tengerbe belefulladtakon élcelődi nemzetileg. A gonosz útja mindig a kényelmesebb, Beer Miklós, Székely János, Ferenc pápa, Iványi Gábor és velük együtt a hit és emberség együttese is az árnyékba szorult. De… mit is várhattunk volna attól az intézményrendszertől, amelynek királyhelyettesé kinevezett legfőbb világi méltóságának egyetlen szórakozása van, hogy kedélyesen röhögve halomra lőjön az erdőn és mezőn mindent, ami él és mozog. Ennél többet nem is tud róla senki. És ez a kretén is ott ül a trón lábánál, és senki, de senki nem tiltakozik sehol, egyetlen templomban, misén sem a léte ellen. A másik, a jámbor bolond ugyanebből az alomból, visszament szemforgatva ájtatoskodni a saját kis szószékére, miután az addig még valahogy működő kórházak és iskolák füstölgő romjait hagyta maga után. És ezt is lehetett, persze, büntetlenül, kiátkozás nélkül.
A házak, a falak látszólag állnak szerte az országban, a tisztesség, becsület, erény omlott csak porrá. Ha megtudjuk, hogy ránk bizonyították, hogy mi tartjuk el a legkorruptabb vezetőket a kontinensen, csak annyi a válasz, hogy jaj, de ronda nemmagyar, aki ilyent állít. Elég, ha tudja és csendben marad. De nem konganak a tornyokban a harangok, hogy tűz van, tűz van, csak az aranyak csilingelése hallatszik a megvásárolt egyházszolgák hátsó termeiben. Valaha még Ultrát, meg WC-papírt lopott a melós a gyárakból, és elájult a szégyentől, ha lebukott a gyár portáján kifelé a táskamotozásnál. Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust. Ma a Szeged-Csanádi megyéspüspök 8000 férőhelyes stadiont kap mellékesen, ajándékul, a sokmilliárd mellé. 
A „Becsületes ember” szobra, ha lenne, feltehetően élcelődés céltáblája lenne, kutyák és vidám részegek felváltva vizelnék le a talapzatát, mémeket gyártanának belőle a neten, esetleg néha kővel megdobálnák unatkozó kamaszok.
Ehhez képest az, hogy egy édesanya szoptat egy bevásárlóközpontban hír. Elítélendő erkölcsi fertő. Most.

2019.01.22.