Sorospápálkodás

Az ember minél többet tud a világról, annál jobban elbizonytalanodik. Régi felismerés ez, és sajnos színigaz, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, tömegével vannak hívei mindkét irányzatnak. „Boldogok a lelki szegények…” - az egyik legvitatottabb idézete az emberiségnek. De lehet, hogy boldogok. Minden megerőltetés nélkül megrekedni egy bizonyos szinten, a vegetatív életvitel egyszerűsége maga, nem tudni semmit, hajladozni, ha fúj a szél, vagy ázni, amikor esik az eső… és révülten vigyorogni. Lehet, hogy a bakfarkú lepkeszeg vagy a dalmát csenkesz boldog. Nem tudom. De például van, esküszöm, hogy van, aki annyit tud a világról, hogy Soros meg a migránsok támadnak bennünket. Ez a szellemi teljesítmény az ész egy magára hagyott, begazosodott parlagja, de van. Él, lélegzik. Anyagot cserél a környezetével. Van, akinek a szabadság az, hogy a szelleme elment örökös szabadságra.
Ferenc pápa, a katolikus egyház választott feje. Nem választási csalással, ravaszul meghekkelt szoftverrel, buszon hozott, bérelt szimpatizánsokkal, hanem a főpapok egyezménye, véleménye, a konklávé által. Ettől kezdve ő a legelső az elsők és az övéi között. Szubjektív vélemény, de nekem ő az első igazán szimpatikus ember ezen a poszton. Az első igazán keresztény, aki az írott és mondott szavakat valóban képviselni látszik, álságos képmutatás nélkül. Most ez az ember eljönne Csíksomlyóra és megtisztelné ezzel az oda összegyűlteket. És ekkor most az ő – állítólagos itthoni – hívei, rendtársai, hittestvérei, vagy ahogy akarjátok, nem örülnek ennek. Sőt! Azt olvasom, hogy sátánozzák, sorospápázzák, és jól láthatóan pontosan ugyanazok a botegyszerű vegetatívok, akik Európa legkorruptabb szélhámosában viszont a keresztény világ, a keresztény értékek hős védelmezőjét látják. Ezt ez egész hihetetlen őrültséget nem lehet elemezni, értelmezni, mert nem találsz benne semmi megfoghatót. Ez nem magánvélemény, hanem a gondolkodás, az általános értékrend teljes eltörlése. Annak a sokat emlegetett zsidó-keresztény civilizációs alapelveknek, amire mindig mindenhol hivatkozunk. Van nekünk itt egy korszakot meghatározó emberünk, aki az ország szürke szégyenfoltjává vált szinte az egész világ szemében, és csak nagyon nagy nehézségek árán tudnánk rá bármi jót, pozitívot mondani. A jellemtelenség, a hitszegés, a pálfordulás, a megtagadás érvek tucatjával könnyen megindokolható nála, nagyítóval is nehezen találhat benne az ember bármi tisztelhetőt. Pénzen vett talmi népszerűséget, dörzsölt álhíreket bizton kaphatsz tőle, élhető hazát nem.
És ott van ez a fehérruhás ember vele szemben, akinek valószínűleg a lelke is fehér. meg tudod ezt ítélni könnyen, csak ránézel és hallgatod. Vagy ránézel azokra, kik ellenzik őt és tiltakoznak ellene. És választasz. naponta választasz jó és rossz között, de csak akkor, ha akarsz. Vagy megmaradsz a magad építette korlátok határain belül.

2019.01.20