Közéletem
Apátiában
Aztán mégis utolért a piros lámpánál.- Na, mi van?- Semmi, mi lenne?- Hát miért nem írsz?- Jó ég, miről?- Hát semmiről... napok óta…- És? Kellene?- Régen sokat írtál.- Na és? Most meg apátiában vagyok.- Ez nem Apátia, ez Budapest…- De a fenébe is, miért kellene mindig írnom? Miért, kötelező?- Hát ez…
Magángondolatok rovat
Ha kedden elmegyünk, hogy odaálljunk és farkasszemet nézzünk a „kereszténydemokrácia” páncéljaival, fegyvereivel, drótjaival, rácsaival, kameráival, akkor a magunk nevében tesszük. Nem a pártunkért, a hülye pártjelvényekért, a semmilyen pártvezérekért, hanem az országunkért. Én nagyon nem szeretnék…
A régiúj elé
Itt ülünk tökhülye és tanácstalan képpel szerte az országban, a sötét Maffiániában meg közben fortyog az üst, vadul főzik az újabb gazságokat ellenünk. Ki tudja, talán olyan ez, mintha mi lennénk a hupikék törpikék, és a Hókuszpók meg nyihorászva dörzsölné a kezét ellenünk. (De te kancsal balfék, te…
Elvesztünk rovat
X-edik rész
Azt hiszem, idáig lokálisan szűz voltam. Mármint, hogy Lokálszűz, vagy hogy mondják ezt jobb helyeken. Amikor jött a kéretlen szellemi kórokozó, akkor néha kézbe fogtam, de belepillantás után valami olyan érzés fogott el, mint amikor a vezeklő apáca szőrmók hímtaghoz ér a sötétben, szóval, borzongva…