Ha két-három évtizeddel ezelőtt kérdezed, természetesen egészen mást válaszoltam volna ugyanerre a kérdésre. Valamikor, pl. általános iskolás koromban labdarúgó-tagozatos osztályba jártam négy éven keresztül. Akkor nem gondoltam, hogy a foci az valami ronda dolog. Azt hittem, hogy a tehetséges, csupaszív srácok sportja, akik ilyen kellemesen töltik el a szabadidejüket, hogy ahol csak lehet, kilépnek maguknak egy pályát, letesznek négy táskát kapunak és már rúgják is a bőrt. Nem gondoltam, hogy akik felnőtt korukban híresek lesznek, azok majd meggazdagodnak, inkább azt irigyeltem, hogy járhatnak külföldre. A focirangadók meg családi ünnepek voltak valamilyen mértékben.
Na persze, ha ma kérdezed, hát egészen mást mondanék. Adott egy un. sportág, amiben semmi, de semmi az égvilágon nem tiszta. Már sokszor kiderült, hogy évtizedek óta minden pályázata, odaítélése csalás és korrupció, a meccsek végeredménye nem kevésbé. a bírói hírhedten megvehetőek, a meccsekre milliós tételben fogadnak a nemzetközi maffiák, de ha csak itthon nézünk körül, a bajaink egyik mértékegységét úgy hívják, hogy stadionépítés, az elmeháborodott ember az összes pénzünket ebbe a képtelenül rosszul megtérülő, feneketlen kútba ontja, a semmibe, a légüres térbe, az üres lelátókba, a bénán totyogó, köpködő, tántorgó, alkalmatlan, műveletlen játékosokba, akik milliárdokat rabolnak el a dolgozók költségvetéséből és szociális biztonságából, az ezer felesleges stadion építői mérhetetlenül meggazdagodnak a szükségtelen létesítmények árának folyamatos emelésén és a csaláson, szóval… mindezt azért, hogy a seggfej paprikajancsi vígan szotyizhasson egy díszpáholyban és körbeköpködhesse azt, hogy lám, lám, mindez az enyém.
Egy elképesztően tahó miniszterelnöknek csak elképesztően tahó népe lehet. Az emeli a hátára, annak tetszik, az tartja fent a magasban. A modortalan tahót meg mit érdekli az, hogy szinte már senki sem áll velünk szóba szerte a világon. Hogy a diktatúránk, amit itthon kereszténydemokrácia gúnynévvel illetnek a cinikus haszonélvezői, sok országban a negatív példa, a „hogynemszabad”-ra. De mit számít ez? Kétmillió eszement négyévente énekelve meghosszabbítja az eredménytelenséget, a továbbcsalást, és csárdást táncol a réteken, hogy ezt így megint jól megcsinálta. Szeretjük, vagy nem szeretjük, így működünk. Nekünk nincs hová menni, mi itt lakunk és csak nézzük ezt az egész szomorújátékot.
A kereszténydemokrácia éppen most előkapta a megszentelt cerkát és a kupadöntő alkalmával felszentelte vizével Ferencváros utcáit. Gyönyörködünk a fotóban, meg az új társadalmi rendünkben. Ááá, régen ilyen nem volt. A büdös, mocskos ballibsik nem tudtak ilyen szépen, közösségben brunzolni! Ezt csak nemzetileg, testvéri egyetértésben lehet csinálni! Azok ellen meg, akik nem pisálnak az utcán, nem verik szét a vasúti kocsikat, nem zúzzák le a fél várost alkalmanként egy-egy nemzeti örömünnep kapcsán, hozzunk törvényeket! Na, azok ne is gyülekezhessenek! Stop Soros! Stop civilek! Stop egyetem! Stop elfogadás, stop emberség, stop nevelés, stop rászorulók támogatása! Nemzeti farkat elő, és ha jól összevizeltük a várost, akkor szaporodjunk is vele!
Nehogy má valaki még idejöjjön és ezt az ősi kultúrát elvegye tőlünk!

(2018.10.25.)