Na jó, a karácsony sem egy magyar ünnep, hanem inkább nyomulós nemzetközi, egy mediterrán vallás kiterjengése a tengerentúlra, ahol aztán a csendes, meghitt, bensőséges ünnep csillogó-villogó és harsány bizniszbulivá vált, majd ugyanez visszahullámzott a Golf-áramlattal ide, és európai biznisz is lett belőle. Joulupukki – tudtán kívül - szétszerencsétlenkedte az eredeti karakterét, meghasonlott önmagával, a csúcsos sipkás Szent Miklósból pirospozsgás mókamester lett, aki hülyén hohohohóóózik, miközben azt sem tudja már, hogy december 6-án vagy 24-én jön. A globalizáció előtti korokban még Mikulás volt, azaz Szent Miklós, és egy napra cukisodott a gyerekekhez, viszont minden gyerek össze-vissza székelte magát félelmében, hogy jön a hosszú botjával ez a piros szörnyeteg, ördögökkel kísérve, és hülye Mikulásdalokat meg versikéket kell neki mondani, mert különben megharagszik. és ha mákod van, akkor nem virgácsot kapsz, meg zsákot krampusszal és lánccal, hanem almát (az eredendő bűn szimbolikus gyümölcsét), mogyorót, diót és csokit. A Karácsony éj, azaz Stille Nacht meg templomba menős, havas, csillagos, száncsilingelős hálaadás volt, betlehemmel, magyaros bölcsőbe kényszerített Jézuskával, parasztasszony Máriával. Na, és ez az újszülött Jézuska fehér hálóingben beröppent aztán az ablakon, hozott karácsonyfát, és huss, elrepült. Míg te éppen nem voltál bent a szobában, a fenébe is! Na, ez az dolog változott meg gyökeresen. Ok, beismerem, agyfelrázó élmény volt, amikor szembesültem vele, hogy a rendes pedofilok, akik év közben a tudott okok miatt nem nyúlhatnak kisgyerekekhez a törvény szerint, ilyenkor beöltöznek Télapónak, és teljesen legálisan ölelgethetnek kisdedeket, pózolhatnak velük a plázák szépen feldíszített csarnokaiban. Ho-ho-ho-hóóóóóó!

És hogyan jön ehhez a saját globalizációm? Szépen ráhangolódtunk az ünnepekre Lillafüreden, Szilvásváradon, a Bükk behavazott erdeiben, karácsonyi hal: pisztráng, természetesen, és ez még magyarnak is tűnik, Európában mindenütt őshonos. Azután 24-én – életünkben először – megkegyelmeztünk egy erdei fenyőfának, nem vettük meg, kínai műfenyőt állítottunk, ahogy nyilván Jézusnak is mindig kínai műfenyője volt, hiszen a tűleveles igazi nem nagyon nő arrafelé, a családi ebédnél görög mazsolabort ittunk görög karácsonyi süteményekkel, és további szentségtörésként idén nem európai bejglit, hanem Borgula-féle zsidó babkát eszünk az ünnepek alatt, ami kivételesen sokkal, de sokkal közelebb áll a Szentföldhöz, mint a pontyhalászlé, meg a bejgli, na, és ráadásul ma lazacot ettünk, az északi Skandináviából (jelzem, ez sokkal közelebb van Joulupukkihoz, mint a ponty), miközben muszlim afgán haverok perzsa átiratokban Merry Christmasokat kívánnak rakásra….

Ilyen az élet – meg az ünnep - evolúciója.

2021. december 25.