Év vége felé halad, vékonyodik a naptár, az ünnepek peregnek tova, és te sem kerülheted el az összegzést, számvetést, hálaadást. Ki templomban, ki meg csak kibámul az ablakon az Istenek nélküli világába, mindegy is az, a lényeg azonos: számtalan ház számtalan emeletének számtalan ablakából múltbalátó szemek.

Mi is történt errefelé, most, hogy így kérdezed… 16 éve vagyunk, sokunk örömére, az Európai Unió tagjai. Most a kontinens szélére sodródtunk újra, a civilizációhoz tartozás kötelei recsegnek, ropognak, sorra pattannak el. Európa hülyegyereke nem bírja elfogadni az iskolai házirendet, egyszerűen nem úgy szocializálódott. azaz sehogy. Bemegy, köpköd a tanáriban, huzigálja a gatyáján a sliccet, otthon meg mindig elmeséli röhögve, hogy ő mekkora nagyot győzött már megint, akkora paraszt vót, akkorát beszót, hogy azok ott hanyatt is estek! Volt már figyelmeztetés, intő, rovó, de azért mindig megkegyelmeztek, megúszta eddig a kicsapást, mert hát egy ország nem szenvedhet azért, mert egy szemtelenke troll jár el a nevében. Már megpróbálta fellázitani a bolygó ezen részét, nyalakodott Salvinivel, reménykedett a francia fasiszta királynő, Marine Le Pen trónraülésében, Novák Katalin nemzeti szaporítóasszony és pedigrés családanya boldogan pózolt Berlusconival, a pedofil maffiózó bulikirállyal, a NER imádkozott a tahó Trump győzelméért, de ezek a fundamentális gonoszkodások elkoptak, kihullottak, a V4-ek is megfogyatkozott, maradt a bigott másik hülyegyerek lengyel, meg az Európán kívüli szakad, félkegyelmű hadurak és kaukázusi diktátorok. Itt meg folyik tovább ez a kapálódzó rugdalózás a bármi ellen.

Hogy itthon? Miért, mi történt volna? 30 évvel a rendszerváltás után, az Európai Unió pénzhegyei ellenére még mindig rosszul élünk. És ez világrekord. Semmit sem ér a pénzünk, hiába adnak mellé még az értéktelen bankókból egy lapáttal, holnapra ugyanott vagy, mint tegnap. Egy darabig nagyon szólt a rezsicsökkentés füllentő trombitája, meg a kormány nagy ajándékai című szöveg, mára elolvadt ez is. Hiába írják rá a csekkre, hogy a felcsúti szélsőjobbösszekötő, meg a görög-latin műveltségű Németh Szilárd nélkül milliókat fizetnél, már te is látod, hogy nem igaz. Minden drágább lett és rosszabbul élünk még mindig, mint más népek. Közben botrány ágyékából botrány fakad, az egyik söpri el a másikat. A színművészetis hőseink tartották bennünk a lelket, de megdarálta őket az állami erőszak, megfosztják őket a tanulmányaik elismerésétől, a járvány miatt nincs semmi sehol, csak bújunk és pislogunk, a kényúr bevezette a hadügyi jogot vészhelyzetre, sorra módosít minden jogszabályt földesúri kénye és kedve szerint, de csak egyre több ember betegszik és hal meg naponta, a statisztikai csalások, trükkök ellenére, ugyanis a csalás nem gyógyít meg semmit. Cili néni sután nekrológol, a kormány még csak sután sem. Ő inkább elvesz az önkormányzatoktól, dögöljenek csak meg még többen, ha már. Dúró Dóra könyvet darál, de az is csak két napig érdekes, Orbán ellenszelet fúj Európának gender-ügyben, de ezt is leszerelik, hol Deutsch Tamás mond baromságokat, hol Bayer, hol Bencsik aláz, de aztán Demeter Szilárd előveszi az aduászt, gettógázozik egyet, de még levegőt sem kapunk, mikor már Szájer suhan lefelé az ereszcsatornán, és elsöpri népszerűségével az erdélyi szellemi rokkantat, aki így a helyén marad vidáman, majd a vírustagadó Gödény elsöpri az előzőeket, majd Novák Katalin lealázza újra a nőket, Schmidt Mária kitünteti az EU-ban frissen bukott Deutsch Tamást, közben csendben elkezdik felújítani Horthy vonatát, miközben a hajdani neves iskolakerülő tapolcai Tóth Gabi a nemzet töritanára lett a pozsonyi csatába oltott bohózattal, a Magyarságkutató Intézet temérdek pénzén…. és minden újabb botrány kétnaponta újabb kérget húz a fejünk fölé, amivel távolodunk a szabad világtól…

Igaz is, tényleg, most, hogy így kérded az enyémet… neked milyen volt az idei éved? Csupa jó az is?

2020. december 22.

Miért, a Toy Storyban is megelevenednek a játékok, ha egymás közt lehetnek, nem? Nekem is van, hogy itthon maradok társtalan, akkor aztán életet lehel a fantázia szelleme minden kisebb-nagyobb lakóba. Ha nem látják, Krisztus is lemászik a keresztről. Ilyenkor sokat beszélgetünk.

- Jön megint a te időd… egy-két nap és Happy Birthday! Meg Merry Christmas! Bár neked mindegy, mert az nálad ugyanaz…

- Köszönöm! – mondta a pőre – bár addig még van pár nap karantén. Mi újság? Lesz idén is gyertya, szülinapi fincsimincsi?

- Gondolom lesz, de arra ne számíts, hogy kétezer gyertyát rakunk a tortádba! Úgysem tudsz annyit elfújni. Majd iszunk az egészségedre valamit. Szoktunk…

- Ez azért elég hülyén hangzik, nem? Az emberfia holtan lóg egy gerenda keresztfán, erre közben az egészségére isznak… vagy ez megint valami irónia?

- Á, te örökké élsz. Aki évenként születik, ráadásul szerte a világban, az nem is tud meghalni. Jut is eszembe… a szamár meg a tehén is ugyanaz kétezer éve? Ők is valami halhatatlanok?

- Nem, ők olyan állandó díszlet. A szent család kötelező része. Már hogy nézne ki egy Betlehem gorillákkal meg zebrákkal? A család az család. A tehén meg a szamár unokatesó, vagy nagybácsi, végül is mindegy… benne vannak az élő? holt? képbe… összezavarsz teljesen!

- Bocsánat! Maradjunk akkor csak nálad! Ilyenkor mindig átmész pufók, egészéges kisbabába, ez három napig van, az év nagy részében meg egy ilyen csontsovány, vérző szenvedés a kereszten. Nem lehetne ezen az arányon valamit javítani?

- Miért, jobban nézne ki egy vidám, dagi Jézus a kereszten?

- Jaj, nem, dehogy! De azért lehetne valamit enyhíteni ezen a szenvedésmítoszon…

- Mit tegyünk, a hívek ezt szeretik. Az eladási statisztikák szerint hatványozottan többen vesznek a kegytárgyboltban holtan függő Jézust, mint duci kisdedet. Meg már hogy nézne ki a templomtornyokon egy jászol vagy egy bölcső? És akkor hívják a rajongóimat jászolistáknak? Na látod…

- Nem, persze, ezen nem nagyon lehet mit változtatni… így szoktuk meg. Anyád jól van?

- Persze, köszöni, néha elkószál, erre-arra reinkarnálódik egy jelenés erejéig, néha meg valami szoborban könnyezik, vérzik vagy izzad… na jó, de mit csináljon, egész nap álljon a konyhában a mosogató előtt?

- Csókolom a kezét, ha átadnád…

- Persze, átadom! Téged kedvel! Te nem vagy olyan álszent szélhámos, mint azok, akik állandóan visszaélnek a nevével…

- Menj! Indulj gyorsan! Hallom, hogy nyitja a kilincset!! Jön haza a feleségem!

- Béke veled, majd találkozunk! – mondta a meztelen aprószent és fürgén visszamászott a keresztre.

2020. december 21.

„Az anya nő, az apa férfi” – szögezi le mostantól az alaptörvény, mely egy tízmilliós országban immár egy erőszakos kisebbség játékszere, de ismerjük el, ebben most igaza is van.

Én, mint hajdani biológiatanár, önigazolást találtam ebben. Helyesen mondtam, igazat tanítottam! A biológiai apa tényleg egy férfi (kan, hím, bak, bika, gácsér, mén, csődör, kandúr, kakas, stb.), a biológiai anya pedig valóban nő (nőstény, kanca, szuka, tehén, suta, tojó, stb.). Ez igaz, kivéve például a csigákat, amik hímnősek egyszerre, meg ott vannak a nemváltó halak, meg azok is érdekesek, amik bimbózással szaporodnak, de ne szőrszálhasogassunk, az „alaptörvény” biológiát oktató részében ez egy igaz tétel! Az még nem került bele, hogy az ember egy négylábú emlős – pedig az! – mert a misztikusok szerint az embert Isten a saját képére teremtette, na, meg már hogy nézne ki egy négylábú Isten?! Szóval, az egy nő meg egy férfi azért került bele az alaptörvénybe, mert így védik – állítólag - a családot. Na, ezt el ne hidd! Ez a lódítás benne! Visszatérve Istenre, a monoteista vallások főistene mindig valami magányos, mogorva szingli, semmiféle családja nincs, a keresztényeknél még a fia is terméketlenül, trónörökös nélkül halt meg, talán ezért is volt sokszor ideges. Mohamed prófétának bezzeg számtalan felesége és ágyasa is volt, és egész nap dolgozott, mint egy varrógép. Nem is volt Isten fia, csak egy ambiciózus kurátor. Szóval a becsapás itt a család. Ismerjük el, az egy férfi – egy nő család abszolút önkényes dolog, de nálunk ez van, így rendezkedtünk be, alapvetően semmi gond sincs ezzel a párosítással. A szarvasfélék alaptörvényében akár húsz tagból is állhat egy apa háreme, az oroszlánoknál szintén, más állatok meg azzal állnak össze egy párzásra, ami éppen szembejön és hajlandó erre. Szóval, a családmodell az apa férfiságát, a nő nőiségét semmiképpen nem befolyásolja, nem érinti, ismételjük: az apa a férfi, a nő meg az anya. A homofób meg lehet nő is, meg férfi is. Ugyanis erről van itt szó.

Hogy a nemzésen és a szülésen túl ki és mi lesz a család, az már egy egészen másik történet. Ha a lengyeleknél nem szabad elvenni orvosilag még az erőszakból fogant magzatot sem, akkor az erőszaktevő bűnöző lesz náluk a keresztény apa és a szenvedő áldozat az anya. Szép, magasztos gondolat. A család viszont megint más dolog. Mert lehet bárki az eredeti szülő, a későbbi emberi közösség viszont egészen más szereplőkből is állhat. Azokból például, akik szeretik, felnevelik a gyereket. És ez lehet Pista, a vájár a Zobák lejtősaknából, egy nevelőtiszt a sitten, Maugli esetén Akela, Bagira vagy Balu, Sir Kán is lehetett volna, ha nem veszíti el a gyermekelhelyezési pert, de lehet egy tanár, esetleg egy tiszteletes, egy leszbikus varrónő, egy transznemű énekes, de rendes, tiszteséges, azonos nemű párok bármikor, vagy esetleg szinglik is az alkalmatlan, feslett életű, alkoholista, drogos, faragatlan, bűnöző életmódú szülők helyett. Na, éppen ezt igyekszik megakadályozni az „alaptörvény”, állítólag a családok érdekében.

Itt a mese vége, aludjatok el szépen gyerekek! Szép álmokat egy jobb, szebb, szabadabb országról!

2020. december 15.

Álmomban vezérjelet kaptam, ezért aztán mint az alvajáró, kiszálltam az ágyamból és nejlon hálóingemben, pomponos papucsomban elindultam a hívást árasztó kis égi szikra után, hogy választ kapjak a szívemet marcangoló kérdésekre. A kutyák a plédjükön aludtak a meleg lakásokban, a villamosok is összebújva vacogtak a remízben, hajamat tépte a kelenvölgyi éji szél, de én csak mentem és mentem az egyetemes égbolt csillagokkal hímzett bársonykupolája alatt. Egy páncélautó fékezett mellettem, kiszállt belőle két lovag talpig vasban és vértben, hogy a kijárási tilalom megszegése miatt kerékbe törjenek, de a szemem égő parazsát megpillantva hörögve megtántorodtak és elmenekültek. Az egyszerű, természeti népekre ilyen babonás erővel hat a megszállottság. Én meg megállás nélkül folytattam tovább küldetésemet az ismeretlen cél felé. Már messze kint jártunk a vadonban, elhagyván a diósdi csalitosokat is, amikor megállt a fényes lélek a fekete földek felett és a száradó fűszálak azt suttogták, hogy „Megérkeztél, vándor! Viselkedj illendőképpen!” Leeresztettem a két kezemet, amit eddig magam elő tartottam, és csak a számból kilélegzett pára szürke tánca mutatta, hogy még élek. Figyeltem és vártam. Tudtam, hogy bekövetkezik. És ekkor… és ekkor halovány, majd egyre erősödő körvonalak kavarogtak a térben, a fény aranyszálaiból egy alak bontakozott ki… egyre tömörebb lett, anyagszerűbbé vált, kirajzolódott szelíd hullámokba redőző köntöse, a haját borító leheletfátyol, a márvány arc…. Mária! Magyarország védasszonya állt előttem a kemenesgátlási tisztáson! Megrendültem zuhantam a térdeimre, karom kitárván vártam a végítéletet. De ő lágyan zengő hangon imigyen szólott:

- Kelj fel, egyszerű, tisztalelkű parasztgyerek, mert üzenetet viszel a tiéidnek az Atyától!

- Szüzellő mianyánk, inkább afféle tanárforma lennék, ha ez nem tévedés… - rebegtem.

- Látod, bárdolatlan tevepásztor, írástudatlan vegetációdból egy perc leforgása alatt diplomás ember lettél! – mondta Mohamed, és előbújt a bozótból – ímhol a bizonyság!

- Hát, hogy itt te is… szóval... ti itt ketten… - makogtam igen szerencsétlenül.

- Miért, mi nem tetszik? – kérdezték a szentek – évszázadok óta együtt élünk a közel-keleti sivatagokban, csak nem gondoltad, hogy nem ismerjük egymást? Összejárunk Hanuka ünnepén is tüzet csiholni. Meg ünnepi lakomára. A halal meg a kóser kaja majdnem ugyanaz.

- És én, nyomorult halandó, mit tehetnék, hogy a kedvetekbe járjak? – nyöszörögtem félve.

- Visszamész az emberek által lakott városba, elmész a helytartó püspökhöz, aki a lelkeiteknek kufára és megizeném általad, hogy ide, ehelyt, hol lábaimmal tapodtam a hajnali ködöket, katedrálist húzasson fel az égig, a miurunk legnagyobb dicsőségére!

- Meg mecsetet is, persze! Azért azt ne felejtsük! – intett Mohamed.

- Meg indiai imatermeket is! – mondta Krisna, miközben kéken lemászott a közeli fáról, mint egy Hanumán…

Kétségbeesetten sírtam, forró könnyeim pettyezték a tisztás dérrel bevont harasztját.

- De az istenek szerelmére! Mennék én, mondanám én, de könyörgöm!! Ki hiszi ezt majd el nekem az emberek által lakott városokban? Hogy itt így, együtt láttalak benneteket, és, hogy ezt üzentétek velem??

- Nyugodj meg, primitív halandó!! Elhiszik, nyugodj meg és apaszd el könnyeidnek árját! Azt is elhitték egyetlen szóra, hogy a dörzsölt kis szélhámos bűnöző, aki a legfőbb íróasztalt bírja nálatok, csak úgy besétált Európa hatalmasságainak dísztermébe, és a pökhendi, neveletlen kis tahóságával meg a szotyolával telt hátizsákkal csak úgy legyőzte a földrész államóriásait! Simán elhitték! Ez, amit most itt láttál, csak matiné ahhoz képest egy régi, külvárosi moziban. Na, indulj!

2020. december 13.

Közelg a virtuális Karácsony, maszkos Télapók akasztanak hámot maszkos rénszarvasokra, maszkos Jézuskák szállnak fenyőfákkal a farzsebükben a kéményekre, pufók kis maszkos angyalok csilingelnek a szívünkben, bágyadt gyertyalángok fényjeleivel üzennek meghatottan egymásnak az utcákban a szembenlakók. Ilyenkor még ellenfelek is megbékélnek, lásd a lélekmelengető karácsonyi fegyverszünetet az első világháborúban. Sőt, ilyenkor még a Tirannoszaurusz Rex is vitt egy csokor páfrányfenyőt a brontoszaurusznak, mert jurakori hideg szívét megszállta a megváltás melege, holott a háromkirályok tevéi még ki sem keltek a tojásból.

Én is jó leszek, ha máskor nem, hát az évnek ebben a neves időszakában. Megpróbálok segíteni hát ellenfeleimnek én is. Az egész évi fáradhatatlan munkájukért kis biankót adományozok, igazolást, elismerést a szorgalmukért, a hiábavaló fáradozásért cserébe. Tehát az alábbi szöveg szabadon felhasználható:

Én, Várhelyi Iván, (született hol, mikor, anyja neve, lakcíme) szellemi képességeim birtokában, büntetőjogi felelősségem tudatában igazolom, hogy

……………. fejetlen, orcátlan, álnéven író troll, kopasz, kigyúrt fociultra, rózsafüzéres kisnyugdíjas néni, vicsorgó határontúli, huszárcsákóban pompázó rombadőlt vitéz, kételemis trianonos honleány, páncélos lovag, kiugrott masiniszta, pitykés-dolmányos, nyilaskeresztes veterán, kacagányos, kócsagtollas kísértet, feketére festett, testékszeres községi csaplároslány, stb. stb. (nem kívánt törlendő) megpróbált indíttatásának, küldetésének megfelelően lealázni, elküldeni az édesanyám különböző részeibe, lovak párzószervét kínálva használati tárgyként vagy élvezeti cikként, ilyen módon megtéríteni engem az anyaszentegyház kebelére, és feladatából adódóan, kötelességszerűen elmondott libernyáknak, buzinak, Soros-ügynöknek, hazaárulónak, ilyen-olyan bérencnek, kádárista elvtársnak, zsidráknak, dögnek, nihilista genderterroristának is. Igazán nem rajta múlt, mert ő megtett mindent, hogy az akció teljesen hatástalan maradt, én megint nem lettem hülyebácsi, ő meg továbbra is megmaradt a fentiek közül bármelyiknek. De igazolom, hogy a Megafon-képzésben tanultakat gyakorolja, az Alapjogokért Központ hazafiasan uszító műveit feltehetően tanulmányozza, olvassa, de én, Várhelyi Iván vagyok a folyamatban a hibás láncszem, akire ez a fajta infantilis próbálozás nem hat, genetikailag vagyok felvértezve mélyből jövő provokációk ellen.

Kérem, hogy az illetőt dicsérjék meg, és javaslom felterjeszteni a Hónap hazafias dolgozója címre is!

Kelt: Budapest, 2…., …., …

Aláírás:

2020. december 10.

Emlékszem, amikor életemben először beszivárogtam Brüsszelbe, letettük valahol a kisbuszt egy parkolóba és az első dolgom volt, hogy megkeressem a pisilő kisfiút. Hát, ha már az ember egyszer ott van… ki gondolta volna akkor, hogy lesz egyszer nekünk ott egy másik is?

De mivel a mi nemzeti pisilőnk másik tulajdonsága, hogy szélkakas, mivel mindig arra fordult, amerre az egyéni érdekei kívánták, így most valahogy úgy képzelem, mint egy nyikorgó, rozsdás, forgó kisfiút, aki körbe-körbe pisil. Jöttek, mentek a turisták, már, amikor még a járvány engedte, és néha szánakozva kérdezték, hogy te, tényleg ez a miniszterelnökötök? Hát ez, igen, mondta a magyar, szégyenében lesütve a szemét és az aszfaltot bámulva.

Most valahogy úgy tűnik, hogy a pisilőnk beakadt a rozsdában, állva nyikorog, és széllel szemben brunzol rendületlenül. Az igaz, hogy a szél mindig visszafújja, és még nem jött rá, hogy tulajdonképpen ettől rozsdás. A széllel szembeni brunzolás az ő retorikájában harcolás. (Na, kimegyek egyet én is „harcolni” és mindjárt folytatom is..) Szóval, most egyszál kivont minislaggal harc van az egész kontinens ellen. Az aktuálisan kifolyt anyagot nem brunznak hívjuk, hanem vétónak. Megpróbáltak neki a nénik és bácsik egy hegynyi pénzt adni, de nem, nem, nem fogadta el. Ugyanis úgy szólt a kísérőszöveg, hogy akkor kapod meg, ha jó leszel, kisfiú! Fogadj szót, viselkedj úgy, mint mások, a felnőttek, és akkor te is hasznos, értelmes tagja leszel a nagy közösségnek! Nem, nem, a kis dacos, brunzol tovább rendületlenül! Mondják neki halkan, szépen, hogy te, kisfiú, egy egész földrészen nem kapják meg a normális nénik meg a bácsik a pénzt időben miattad. Ezerszámra betegek és halnak meg mindenfelé, de te akadályozod, hogy segíthessünk nekik! Százmilliók várják, hogy te egyedül, pisilős kisfiú, befejezd a széllel szembeni performance-t. De ez mit sem hat a kisgyerekre. Ő köti az ebet a karóhoz, hogy akkor és ott pisál, amikor neki eszébe jut, ne vegye el tőle senki a veleszületett bunkóság jogát, ő akkor is tahó lesz, ha ez senki másnak nem tetszik. Mi, magyarok, ez nemzeti hagyomány. A zsebpénzt, az ellátást, a teljes panziót feltétel nélkül kérjük, nem vagyunk hajlandók alkalmazkodni a házirendhez. Ilyen egy kis hős Manneken Pisünk van ám nekünk!

Hogy a tébolyult még a végén, amikor letörik a talapzatról, az egész országot magával rántja az Európán kívüli szakadékba, na, az már nem is érdekel senkit, igaz? Majd sírva zuhanunk, és közben pityergő fejecskéket rakunk ki a Facebook-ra.

2020. december 08.

Az On-line Iskolaőrök Demokratikus Szakszervezete képzést hirdet On-line iskolaőr szakma megszerzésére (OKJ utáni szám 72841527/762)

A Nemzeti Iskolaőr Tanács ajánlása minden alap- és középfokú közoktatási intézményben szükséges a képzett iskolaőr jelenléte, az oktatás folyamatossága, a biztonság fenntartása, az állam jótékony, vigyázó és szerető jelenlétének demonstrálása céljából.

Feladata: az On-line térben bekapcsolódik az oktatás folyamatába, figyeli az oktatószemélyzet, a tanulóközösség folyamatos jelenlétét, annak viszonyát. Erről kétheti rendszerességgel hangulatjelentéseket készít. Jelentését a zárt borítékban megkapott kód alapján a külön értestés szerint megkapott „XY ügynök” fedőnéven teszi az állami iskolafenntartó és megfigyelőállomásokon ill. a püspöki paloták hátsó portáinál.

Az on-line tanórán figyeli a folyosókon a mozgásokat, virtuálisan elkíséri a mellékhelyiségbe az óra alatt kikéreszkedő diákokat nemtől függetlenül, hiszen úgyis látnia kell a beépített a webkamerákon át az ott folyó tevékenységet. Az épületben történő virtuális dohányzást is lefüleli és jelenti.

Beszivárog az on-line osztályokba sugar daddy-stílusban vén pedofil képében, hogy bizalmukba férkőzve leleplezze az így külföldről beszivárgó valódi pedofilokat. Thai masszőrlánynak álcázva vesz részt a fiúk megfigyelésében.

Folyamatosan ellenőrzi az osztálylétszámot, figyeli, hogy ki és mit eszik óra közben, esetleg milyen lenge öltözetben vesz részt az állam vagy főleg az egyház által finanszírozott órákon. Egyértelműsíti, hogy például hitanórával párhuzamosan nem folytathat senki a magánlakásában parázna örömszerzést, még önkezével sem!

Figyeli a tanulóközöségek és tanárok Facebook-posztjait, államellenes összeesküvés, szamizdatterjesztés gyanújának fennforgását jelenti a tankerületi, járási kormányhű szerveknél!

A pedagógus közfeladatot ellátó személy. Amennyiben munkája végzése közben indulatoktól felkorbácsolt, illuminált családok rontanának be a virtuális tanórába ordítva, csupa nagybetűvel és kétes helyesírással számonkérni a tanárt, illetve inzultálni, sértegetni, bántalmazni őt, az online iskolaőr megakadályozza azt! Magára vonja a támadó figyelmét, becsmérli nemzetiségi hovatartozását, megfenyegeti a segélyek megvonásával stb. hogy ezáltal felmentse az indulatok kereszttűzébe került tanárt. Szélsőséges esetekben a virtuális paprika-sray és elektromos sokkoló használata is megengedett.

Képzéseinkre a jelentkezés folyamatos! Az On-line iskolaőrök Demokratikus Szakszervezete (alapítva 1882.) várja mindazok jelentkezését, akik a COVID járványhelyzet miatt elveszítették állásukat, és vissza szeretnének találni az elszenvedett sokk után a munkaerőpiacra! A tanfolyam mindössze 6 hónap, de Ön, a sikeres vizsga után magasabb fizetésben részesül, mint egy 6 évig egyetemre járó tanár!

Várjuk fényképes jelentkezését a weblapon megadott kapcsolati csatornákon!

2020. december 04.

Politológusok, szociológusok húzzák-vonják, dagasztják a kérdést, hogy mennyiben reccsenti meg a pártállam gerincét a vele kapcsolatos botránysorozat? Mit, hogy gerincet írtam? elnézést… szóval, hogy mennyi hívő lesz még hívő vagy inkább már fideszateista. 30 éve az álkommunisták azonnal kislisszoltak az állampárt alól, amikor a rendszerváltás zajlott, egy-két hétig még igazán rettegtek a behúzott függönyök mögött, hogy valóban lőnek-e majd a munkásőrök meg a Münnich Ferenc Társaság, de amikor kiderült., hogy nem, elősereglettek az óvóhelyekről és ők voltak a világ legnagyobb demokratái, sőt, az underground apácarendek, meg az illegalitásban élő szerzetesek is ők voltak. Mindenki nagy népi és nemzeti lett, talán csak az SZDSZ meg a Fidesz tartotta távol magát az ihajla-csuhajlázó bagázsoktól. Földindulásszerű népies győzelem az első választáson, majd irtózatos szerencsétlenkedő kormányzás. Tehát hamar elkoptak a népiesek, na, íziben átállt a többség az urbánusokhoz, lett itt aztán értelmiségi szabadelvű nyüzsgés, kiderült, hogy mindenki nagyon régóta volt ám liberális, csak még eddig nem mondta. Aztán kiderült az is, hogy a művészek, üzletemberek, filozófusok csapata sem makulátlan, összeálltak a régi állampárt maradékával, és próbálták kormányozgatni a hajót tovább. Nem nagyon ment. Válságok sorozatát éltük, az összeegyeztethetetlen eszmék felőrölték egymást minden oldalon. A diktátor még csak az öltözőben sminkelt, nem tűnt még gonosznak, csak napról napra magyarosabbra és vallásosabbra plasztikázta magát. Nép állt ide meg oda, szaladgált a Kisgazdapárttól a MIÉP-ig, MSZP-től a DK-ig, kinek mikor támadt kedve, vagy futnivalója. Aztán most valahogy megrekedt ez a mozgás, nem nagyon leng erre sem, meg arra sem sok éve. A bigott, az bigott, és általában attól bigott, hogy egy megveszekedett szót sem ért az egészből, csak a szomszéd is mondta, hogy ez így jó, a TV-ben is mondták, színes képernyőn meg a mozgóképeken, meg amúgy is ilyen színű trikója van, szóval, jó lesz az. Közben minden ellenfélből ellenség lett, és hát átállni? Ugyan hová? Az ellenséghez? Az ellenséghez soha! Az ellenség négereket akar költöztetni minden ház minden lakásába, buzivá neveli a gyerekeket az óvodában, sőt, buzi mikrochippel be is oltja őket, a külföldiek mindenkitől elveszik a munkát, az arab terroristák meg mindenhol ledöntik a templomokat, hát hová álljon át Gizike nénike vagy Aba bácsika? Ezekhez, akik megölik a becsületes magyart? Soha! Ezek még visszahoznák a Trianont is! Ezek után már semmi hatása annak, ha a kormány koldussá alázza őket egy zacskó krumplival alkalmanként, vagy elértékteleníti, semmivé hamvasztja a nyugdíjukat, csak egy a biztos, hogy ez még mindig jobb, mint a buzinéger nemzethalál! Ehhez képest mi az, hogy néhány ártatlan, szegény, jóérzésű polgármesterüket, képviselőjüket, nagykövetüket stb. a gonosz libernyák sajtó be akarja feketíteni? Hiszen semmi az! Csak a Sorosügynökök hőzöngő ármánykodása! És ezeket te nem tudod meggyőzni semmivel, mert ezt itt nem olvassák, soha nem is hallanak róla, ha mondanád nekik, nem értenék és nem hinnék el, más nyelven beszélnek, és egy hamis állami delírium-tengerben élnek, mint félig döglött halak…

Most akkor mi mozgatna meg és hol és kit és mit?

2020. december 02.