Szezonális beszélgetések rovat
(prédikátorok blogja, részlet)
Miért, a Toy Storyban is megelevenednek a játékok, ha egymás közt lehetnek, nem? Nekem is van, hogy itthon maradok társtalan, akkor aztán életet lehel a fantázia szelleme minden kisebb-nagyobb lakóba. Ha nem látják, Krisztus is lemászik a keresztről. Ilyenkor sokat beszélgetünk.
- Jön megint a te időd… egy-két nap és Happy Birthday! Meg Merry Christmas! Bár neked mindegy, mert az nálad ugyanaz…
- Köszönöm! – mondta a pőre – bár addig még van pár nap karantén. Mi újság? Lesz idén is gyertya, szülinapi fincsimincsi?
- Gondolom lesz, de arra ne számíts, hogy kétezer gyertyát rakunk a tortádba! Úgysem tudsz annyit elfújni. Majd iszunk az egészségedre valamit. Szoktunk…
- Ez azért elég hülyén hangzik, nem? Az emberfia holtan lóg egy gerenda keresztfán, erre közben az egészségére isznak… vagy ez megint valami irónia?
- Á, te örökké élsz. Aki évenként születik, ráadásul szerte a világban, az nem is tud meghalni. Jut is eszembe… a szamár meg a tehén is ugyanaz kétezer éve? Ők is valami halhatatlanok?
- Nem, ők olyan állandó díszlet. A szent család kötelező része. Már hogy nézne ki egy Betlehem gorillákkal meg zebrákkal? A család az család. A tehén meg a szamár unokatesó, vagy nagybácsi, végül is mindegy… benne vannak az élő? holt? képbe… összezavarsz teljesen!
- Bocsánat! Maradjunk akkor csak nálad! Ilyenkor mindig átmész pufók, egészéges kisbabába, ez három napig van, az év nagy részében meg egy ilyen csontsovány, vérző szenvedés a kereszten. Nem lehetne ezen az arányon valamit javítani?
- Miért, jobban nézne ki egy vidám, dagi Jézus a kereszten?
- Jaj, nem, dehogy! De azért lehetne valamit enyhíteni ezen a szenvedésmítoszon…
- Mit tegyünk, a hívek ezt szeretik. Az eladási statisztikák szerint hatványozottan többen vesznek a kegytárgyboltban holtan függő Jézust, mint duci kisdedet. Meg már hogy nézne ki a templomtornyokon egy jászol vagy egy bölcső? És akkor hívják a rajongóimat jászolistáknak? Na látod…
- Nem, persze, ezen nem nagyon lehet mit változtatni… így szoktuk meg. Anyád jól van?
- Persze, köszöni, néha elkószál, erre-arra reinkarnálódik egy jelenés erejéig, néha meg valami szoborban könnyezik, vérzik vagy izzad… na jó, de mit csináljon, egész nap álljon a konyhában a mosogató előtt?
- Csókolom a kezét, ha átadnád…
- Persze, átadom! Téged kedvel! Te nem vagy olyan álszent szélhámos, mint azok, akik állandóan visszaélnek a nevével…
- Menj! Indulj gyorsan! Hallom, hogy nyitja a kilincset!! Jön haza a feleségem!
- Béke veled, majd találkozunk! – mondta a meztelen aprószent és fürgén visszamászott a keresztre.
2020. december 21.
