Sok éve töprengek azon, hogy hogyan tud előtörni a földből, szabadon burjánzani mindenféle gaz, kaszanyűg bükköny, amikor azok a növények, amiket szándékosan ültetek, ápolok, na, azok meg pusztulnak, kifagynak, elhervadnak, egy-két éven belül nyomuk sem marad… ez általában Ábrahámhegyen, a teraszon jut eszembe, amikor maflán nézem a kertet, hogy már mennyit ruháztunk itt ebbe bele, de a dudva mindig ellep mindent és kihajt… nem a föld szegény tápanyagban, nem a napfény kevés, csak hát vadhajtásokat támogat, un. kultúrnövényeket meg nem…

Mert mi hajt ki itt nálunk, szélesebb területen? Ha az egész országot venném alapul, akkor megrázó és meghökkentő… mindazon történelmi gyomok, amiket már boldogabb, szerencsésebb népek levetettek magukról, eltapostak, itt újra és újra kitörnek a földből, fojtogatva átszőnek mindent, de a demokrácia, na, az nem…. az nem nő, nem virágzik, azt hiába ápoljuk, vetjük, ültetjük újra, csak nem bír meggyökerezni. Ez most éppen a szocialista propagandagépezet újjáéledése kapcsán került a képembe, mikor olvasom, hogy a nemzet dúlája, a minden fogamzásnál és szülésnél ott sertepertélő Novák Katalin megint előadta, hogy itt minden mennyire szép és jó, a család családabb, a baba frissebb, ropogósabb és szebb, mint másoknál, megint leelőztük a gaz imperialista, nyugati országokat, itt béke van, meg családszeretés, mert ez itt a béketábor, ott meg nincs, Norvégiában nem áll úgy nemzeti nemzőszerv, mint nálunk, és megint lealáztuk a világot. Az ember végigolvas egy ilyen cikket, aztán egy kicsit megrázza a fejét, hogy ébresztő, nem, nem, nem szocializmus van megint, hanem csak szocialista propaganda. Kitalálták ezt már korábban, csak újra alkalmazzuk. Magyarország a legnagyobb erő, dolgozóink énekelve jönnek fel a szénbányából, roskadásig megrakott csilléket tolva maguk előtt, az acélkombinátból patakként, majd folyamként áramlik az olvasztott magyar acél, a bauxit, a magyar ezüst világverő, minden nemzet térden állva irigyel mindent, magyar szélben magyar kalászt érlel a történelmi magyar nap, más nemzeteknek nem is így süt, most meg a magyar párzószerv a leghatékonyabb. Nem elég, hogy harmadikak vagyunk a visszapillantó tükrök exportjában, mi adományozunk a Föld lakóinak e hasznos holmit, idézem Szijjártó nagykereskedőt, mi magunk nem nézünk bele ezekbe a visszapillantó tükrökbe… csak gyártjuk és küldjük másoknak. Pedig, ha belenéznénk a múltba… talán tanulnánk belőle. De nem. Úgy nézünk bele, hogy a legratyibb, a legszemetebb, a sikertelen részét, a korábban vereséget szenvedett nézeteket hozzunk vissza, a szocializmusból a sikerpropagandát, a pártállami megfigyelőket, az ideológiai elnyomást, a feudalizmusból a törvényeken felül álló nagybirtokosokat és az elnyomorított kétkezi dolgozók széles rétegét, a társadalmi szakadékot, ezen kívül még a rendszerszintű idegengyűlöletet, a mások megalázó megkülönböztetését, a nacionalizmust, a sovinizmust, az irredentizmust, minden békétlen szemetet, gyomot és lábszagú posványt, amit csak a szárnysegéd csizmapucolókból lett áltörténészek kitalálnak. Ásunk, aztán ha dinócsontokra akadunk, azt nem hisszük el, az csak csalás. Ádám és Éva előtt nem létezett őskor, a Föld története csak kitaláció. Welcome a középkorban, magyar oktatás! Ha más lábszárcsont kerül elő, na, az lehet, hogy Petőfié Barguzinból, de leginkább Mátyás király lehet, hiszen most azt keressük éppen. Hogy házasságon kívül dugott? Nem, az nem igaz. Szent király nem csinál ilyent, majd átírjuk a történelmet. Talán a legjobb lesz, ha most, járvány közepén rendezünk egy újratemetést, sokezres tömeggel, ágyúlövésekkel, és Horthy étkezőkocsija lehetne a guruló ravatal, mert az olyan gusztusos. Meg Mátyás páncélvonata is restaurálva járhatná körbe az országot, hogy mindenütt virággal, fúvószenekarral és néptánccal köszöntsék a helybéli lelkesedők.

De tényleg, ez elkeserítő, de mit láthat belőlünk, ebből az egész őrületből a világ?

2021. január 24.

Rengeteg ember véleményezi, magyarázgatja világunk ügyesbajos dolgait, politikai elemzők, un. intézetek, ráadásul kormányhű szélsőjobb weboldalakon, TV-ben elképesztően közönséges útszéli bunkók hada, amire válaszképp egy rakás ellenbunkó keletkezett inkább a balszélen is, és van még egy sor behívott értelmező, aki meg szakmányban mond semmit az arcunkba. Jobbról uszít, balról panaszkodik. Megszoktuk, ezavilágrendje. A Homo Sapiens kósza maradványai néha szólnak párat itt meg ott, szinte teljesen hatástalanul. A fene se érti már őket, a földlakók belefáradtak a megértésbe, indulatok, elkeseredések feszülnek egymásnak mindenhol, semmiben sem különbözik az amerikai bölényszarvas sámán a Pride-ot megtámadó Ludas Matyi jelmezes magyarkodó hülyétől, ugyanolyan erőszakos idióta mindkettő, mint egy arab terrorista Nyugat-Európában.

Obama a napokban nyilatkozott a sárga hajú bolond körül kialakult nemtelen viharról, ami talán az Egyesült Államok komoly tekintélyvesztését is jelentette egyben. Megemlítette azt is, hogy ugyanilyen sötét alakok vannak még hatalmon – többek között – a Fülöp szigeteken meg Magyarországon is… na, erre meg is sértődtünk kakaduilag, ahogy szoktunk. De mégis, honnan ez a párhuzam? Orbán és nemzeti bóbitásának példaképe az elmebeteg gyilkos Duterte, tudjuk. Látványosan segítettük, támogattuk is az eszementet, pénzzel, paripával. Igen nagy példaképe, Trump elnök, aki hasonló módon műveletlen és neveletlen, mint a másik kettő, most vesztett éppen, de ezt igen jellemtelen módon nem ismeri el. Mondjuk, ez a jellemző tulajdonság ebben a haveri körben általános. Ünnepelt barát még a brancsban a kurdokat halomra gyilkoló Erdogán, aki ugyanúgy törvénytelen módon, fizikailag üldözi és gyilkolja a saját ellenzékét is, mint Putyin vagy Lukasenka, vagy a nagy előd, Sztálin. Az azeriek is azért lettek népünk nagy barátai, mert volt itt egy baltás gyilkos, amivel Orbán megvásárolta az azeri rokonszenvet. Majd mindenféle elfogadhatatlan antidemokratikus országnak hűséget esküdtünk vihargyorsan, megalapítva hazánk területén a barbár diktátorok szövetségét, az iszlamista Türk Tanácsot. Mondj egy erkölcsileg elfogadható embert Orbán barátai, példaképei közül! A lengyelek? Bigott keresztények vannak éppen uralmon, azért antiszemiták, homofóbok és abortuszellenesek. Orbánban meg a többiekben a bandából ezzel szemben egy deka kereszténység sincs, az összes létező keresztény erkölcsi tételt áthágják szinte naponta. Berlusconi? Pláne nem… egy másik dúsgazdag hedonista, de ő legalább nem a saját népének nemzeti vagyonát zsákmányolta ki és tolvajolta el, hanem a vállalkozásaival szélhámoskodott össze vagyont. Vagy mondanál még valakit, aki vállalható és a barátunk?? Nincs… csak nem a bűnöző, szökött macedón miniszterelnökre gondolsz, akit bújtatunk és befogadtunk? Erkölcsileg tökéletesen beleillik a bandába. És ezekről külön-külön még csak nem is tett említést Obama…

Szóval, volt ez a két világború… mindig az agresszív, szaremberek oldalára álltunk, nemzetileg. Voltak országok, akik tanultak ebből, és átértékelték a szerepüket, kapcsolataikat, szövetségeiket. Mi nem. Mi megtaláljuk mindig a legszemetebb oldalt, akkora tehetségünk van ebben évszázadok óta, hogy valószínűleg tanítják is ezt a világ egyetemein. De én szeretem ezt az országot… ide születtem és az ország nem azonos tébolyult vezérével! Elkövettem valamit előző életeimben, hogy ezt dobja nekem állandóan a gép?

2021. január 14.

- Jó napot, mester! Itt az autóm, nézzék meg! Kaptam értesítést, hogy lejár a műszakim.

- Kis türelmet… menjen el az irodába a munkafelvételre és adja le az adatait, aztán majd kap időpontot, szólítják…

- Dehogy megyek az irodára! Dehogy adom meg az adataimat! Itt adatgyűjtés folyik?!! Felháborító!!

- De anélkül nem csináljuk meg… alá kell írnia, meg be kell vezetni a forgalmiba is, hogy itt volt, megnéztük…

- Az én forgalmimba? Még csak az kéne! Ne nyúljanak a forgalmimhoz!! Rendőrök maguk, vagy mi??

- De ne szórakozzon itt velem… inkább jár szabálytalanul ezzel a rozsdás konzervdobozzal? Még a végén elüt egy ártatlanul közlekedő gyereket… ki tudja, milyen a fékbetétje…

- Az az én bajom, nem a magáé! Ne szóljon bele, hogy kit ütök el, meg kit nem!

- De ha az én gyerekemet üti el, akkor kinyírom, az biztos!

- Önbíráskodás! Hallatlan! Micsoda szemét ember! Feljelentem!!

- Ne tartson már fel… most kell a szerviz vagy nem? Nekem nincs erre időm…

- Kell a szerviz, de nem úgy, hogy közben begyűjtik az adataimat!! Persze!! Mire kell az, mi?

- Ne ökörködjön már… az adatai amúgy is megvannak, mit gondol, miért kapott értesítést?

- Még be is vallja?? Benne vagyok a listájukban? Ki adott erre engedélyt??

- Hát minden autó meg tulajdonos benne van egy listában, nem gondolja?

- Őrület! Benne vagyok a listában és most kell megtudnom!! Őrület!! Aláírásgyűjtést fogok kezdeményezni maguk ellen, csalók!

- Kérem, uram, menjen már... ne tartson fel bennünket. Megtagadja a munka elvégzést, nem tehetünk róla, magát büntetik meg vagy maga tesz tönkre másokat... olajat mikor cserélt?

- Olajat? Maguknál?? Persze hogy chipet tegyenek bele, hogy megfigyeljék, hogy merre járok! Hazaáruló! Sorosbérenc! De lejárt a maguk ideje! Majd jövünk a betyársereggel aztán rendet teszünk itt! Égni fog ez a szar szerviz is, az biztos! Hajrá Trianon! Hajrá pozsonyi csata! Ott bezzeg nem gyűjtöttek adatokat senkiről, csak dicsőséget!

2021. január 10.

Ma van a Braille-írás világnapja. Hallgattunk is itthon egy videót, ami erről szól és amiben régi ismerősök is felbukkantak. Hát, ha egyszer ott dolgozott az ember lánya-fia…

Mint sok nagy találmány, ez is a „hadiiparból” ered, Napóleon korában fejlesztettek ki egy különleges titkosírást a hadseregben, hogy sötétben is lehessen vele üzengetni, kommunikálni. Viszont Louis Braille volt az, aki felismerte a jelentőségét, rendszerré dolgozta ki és világhódító útjára indította. Aki meg később a vakok iskolájában tanított, az nyilván kénytelen-kelletlen megismerte, megtanulta, még ha látott is, hát hogy a manóba írattam volna dolgozatokat biológiából, ha én magam nem ismerem a „titkosírást”, amit a tanítványaim használtak? Azután az én időmben beúszott a köztudatba a számítógép, és pici késésben hozzá képest a beszédszintetizátor is a látássérültek számára. Ha jól emlékszem, egész Kelet-Európában én voltam a legelső, aki ezt az oktatásba valahogy integrálta. Ez nem erény, egyszerűen jókor voltam jó helyen. De ez 30 éve volt, azóta milliárd köbméter lefolyt a Dunán, hihetetlen fejlődésnek voltunk kortársai, tanúi ezen évek alatt, és a hősi idők is homályba vesznek. A Braille-írás meg él vagy nem él tovább. Egyes adatok szerint nem túl népszerű azóta, mióta másképp is lehet információhoz jutni vakon. Mások esküsznek a hagyományokra, és a használatára. Én sokszor eltöprengtem azon, hogy ez egy olyan kis sajátos, misztikus dolog, ami nem összehozza a vakokat a látókkal, hanem éppen ellenkezőleg, elválasztja őket, hiszen nekik van egy belterjes, speciális nyelvük, azaz írásuk, ami csak nekik szól, másnak nem. Ahogy a siketnémák is vidáman jelelnek egymásnak a tömegközlekedésen, aztán mindenki más csak ott áll bután, hogy nahát, mi volt ebben a vicc, minek örülnek ezek… de az írás, - ettől függetlenül - mint olyan, hanyatlik, nem csak a Braille, hanem mindegyik írás. A vakoknak kiváltja a hangoskönyv, a számítógép monitorjának felületét olvasó beszédszintetizátor, a beszkennelt könyv is azonnal hangossá válik, már a beolvasási folyamat alatt. Telefonon írunk SMS helyett messengerben. De…

Nem csak a vakok vesztik el hagyományos írásmódjukat, a látók is. Az emberiség egyre fogyatkozó mértékben vásárol könyvet, nem olvas és nem is ír. A Facebook-ra írók legalább fele nem tud helyesen írni a saját anyanyelvén sem, különösen kiemelten azok, akik mindig a nemzeti hagyományokra, hősi múltra vagy magyar hazájuk, kultúrájuk szeretetére hivatkozva gyalázzák a másikat. 10 év alatt vált a jobbos érzelmű, népnemzeti ember egy félanalfabétává a szemünk láttára. Most éppen a balosok is zárkóznak hozzájuk, minősíthetetlenül használva a szülőanyjuk nyelvét. Már 10-15 évvel ezelőtt, még szakdolgozatokat olvasgattam, bírálgattam vizsgákon, egyre kegyetlenebb és borzalmasabb helyesírással írták meg életük főművét azok, akiknek ezen múlt sokszor a további sorsuk. Megdöbbentő, de annak ellenére, hogy már mindenki számítógépen írt, és a szoftverbe beépített helyesírás-ellenőrzők kétségbeesetten próbálták pirossal, kékkel azonnal aláhuzigálni a hibákat, többnyire reménytelenül. Ez egy emberöltő alatt pusztult el, lányom 15 éve még országos helyesírási versenyeken állt a dobogókon, ma már a fenét se érdekli, hogy jól írt-e le éppen valamit vagy sem… és ha jól írta, akkor talán rohadt nyelvtannáci. De nem csak ez történt… a dögletes stílustalanság talán még nyomasztóbb ennél. Mikor már senki nem olvas könyvet, nem tanul szövegértelmezést, esztétikát, verselemzést, az ország rendre alulteljesít a PISA-felméréseken, már nem is tudja, mit írnak neki, mire mit reagáljon, mit válaszoljon. Nem érti a finom humort, iróniát, szarkazmust, átvitt értelmű utalásokat, nem tud olvasni a sorok között, bármivel megvezetik, becsapják, mert teljesen védtelen. Templomban, pártházban, hordószónoklaton, TV előtt ülve, bárhol…

Az írásbeliséget nem Braille találta fel, ő csak a vakok számára tette elérhetővé. Néhány milliárd ember meg a szemünk láttára veszíti el éppen az írást, az olvasást és a tudást. A tisztánlátás képességét.

2021. január 04.

A kis Mindenható állt a díszemelvényen és a német gyerekekhez beszélt a nemzeti jövőről, az ország felvirágzásáról, a dicső, hősi múltról, és a német nagyságba vetett töretlen hitről. Minden mondatát eksztatikus öröm, hullámokban feltörő ordítás, diadalmámor kísérte… Hiába, magasra vitte. Valaha egy vidéki osztrák házaspár többedik gyereke volt, a szülei is rokonok voltak, a hat gyerek közül csak kettő érte meg a felnőttkort. A kis Adolf talán gyerekkorában megfogadta, hogy egyszer még bosszút áll ezért a világon. Amikor már Nürnbergben a nagy kongresszuson a gyerekekhez beszélt 1934-ben, a bosszú már félig-meddig teljes. Itt már nyugodtan kiálthatta azt, hogy ha nem tetszik a világnak a kisvasút, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig!! és még tovább!! Egyébként ez egy filmajánló részemről, nézd meg Az akarat diadalát, fantasztikus film! Leni Riefenstahl pedig egy zseniális rendezőnő, messze megelőzte korát, attól, hogy egy aljas ügyet szolgált, még el kell ismernünk a kivételes képességeit! Nem úgy, mint korunk negatív „hősei”, a Magyarságkutató Intézet és a dilettáns Baltavári Tamás, akik A pozsonyi csata című nemzetalázó paródával örvendeztették meg hazánkat, és ezt a tragikomikus kultúrmocskot a lelkes, és az igénytelenségért rajongó hazafias sajtó még éljenezve pajzsra is emelte… de maradjuk inkább Az akarat diadalánál, mert azért szépen felrajzolja nekünk is a jövőt, csak rá kell ismerni a rajzra. Az az ezer meg ezer, jellemzően szőke kisfiú, akiket dobolva, karlendítve, boldogan kiabálva a filmen látsz, tíz éven belül rothadó hulla lesz a világ különböző tájain. Így nézd a repeső arcokat, nevető szemeket. A kis Mindenható körül akkor is, ma is, ott álltak a tapsoló, gratuláló, fejjel bólogató, alul meg szorgalmasan csóváló felnőttek, akik körbe-körbe mindenfélével kitüntették egymást, vaskeresztekkel, lovagkeresztekkel, Petőfi-díjjal, levente-érdeméremmel… bizonyára ott topog egyenruhában a képen egy korabeli német Novák Katalin is, aki majd bölcsőket gyártat, és arra kényszeríti a nemzet lányait, asszonyait, hogy biológiailag feszített tempóban pótolják a haza lekaszált virágait. Meg ott áll a bandában az is, aki majd könyveket éget máglyán, vagy itthon ledarál látványosan, meg aki majd törvénnyel kirekeszti a társadalomból a libsiket, bolsikat, melegeket, szülni nem tudókat, máshitűeket, meg bárkit, akinek nem tetszik az utcán az arca. Hogy ez hogyan is fordult elő száz évvel ezelőtt… és nyilván nem fordul elő még egyszer… vagy nyilván…

Persze Leni Riefenstahlnak nem csak ez az egy csodálatos filmje van, de ő alkotta a világ talán legjobb propagandafilmjeit a sportról, A népek ünnepét, meg A szépség ünnepét is! Csodaszép filmek! Láthatod – többek között – Csák Ibolyát, meg Csík Ferencet győzni, ráadásul Jesse Owens fekete amerikai atléta diadalát is! A kis Adolf itt is jelen van, természetesen egyenruhában, és láthatod, hallhatod, amikor egy beteljesült álom megvalósul, a kis vezér az Olympischen Spielét büszkén eröffnet!!

A másik ilyen meg éppen élőben kifejtette, hogy azért – is – kell a sportot még ebben a pusztuló anyagi helyzetben, járványban, hullák árán is erőnkön felül finanszírozni, mert a sport és a nemzeti önbecsülés szorosan összetartozik, és szeretne ő is egyszer Magyarország területén magyar spieléket eröffnet!!

Boldogabb jövőt, szebb éveket Magyarország!

2021. január 01.

Hol volt, hol nem volt, az Óperencián innen, a nagy-nagy millenniumi ünnepségek hevülete után, egy januári napon, délelőtt 11 órakor született a történelmi Magyarországon, egészen pontosan Egerben egy István nevű kisfiú. Éppen úgy hívták, mint Dobó Istvánt, vagy úgy, mint a magyarok első királyát, de mit tesz Isten, mégiscsak az történt, hogy be is vésték azonnal a lapjára, hogy ez itt egy izraelita. Pontosan úgy az, mint a názáreti Jézus. Ő is télen született, csak máshol. Amúgy a kis István ugyanolyan magyar volt, mint bárki más a városban, csak az ő családja, ellentétben más magyarokkal, megtartotta, vitte tovább ősei sokkal régebbi hitét. Ez a kisfiú is rossz időkben jött, mint ama másik, ellenséges környezet kísérte végig ártatlan életét. A felmenői Bácstopolyáról, Rozsnyóról származtak, Nagymagyarország északi és déli tájairól. A család, ahogy a régi időkben is szokás volt, menekült innen oda, onnan ide, ahogy a szükség, a kényszer megkívánta. Bácstopolya meg Rozsnyó is akaratán kívül került más ország határai mögé, hát jönni-menni kellett. Nem szamárháton, de mégis. Hosszabb-rövidebb vándorúton, melyet hiteles okmányok igazolnak, végül a gyógyszerész família Budapesten nyitott gyönyörű patikát, képek tanúsítják ennek emlékét is. Közben meg, láttátok A napfény íze című filmet ti is, hát nem nagyon boldogan, de kikeresztelkedtek, azaz be. Történelmi kényszer, magyar családok ezrei jártak így, Sors Ádám sorsa a minta, megtette a család, amit megtehetett az életben maradáshoz. A Schönbergerek bizony Szegők lettek, ahogy családom egy másik ágán a Vahuták, Vachuták meg Várhelyiek. Ha ez volt a feltétel, hát ez volt a feltétel az élethez. Nyilván gondolod, hogy Vajk sem csak úgy, hirtelen beleimádott Krisztusba meg Máriába, hanem ezt a feltételt adták a megmaradáshoz meg a trónhoz a karderős kortársak. A történelem nem egy olyan kis vicces videojáték, mint amit a Magyarságkutató Kóklercsoport próbál belőle csinálni, hanem véres, kőkemény valóság. Mindenki mindenhol kikeresztelkedik meg be, ha ez kell a továbbhoz. De van, amikor ez sem segít, lásd Sors Ádám olimpiai bajnok esetét is. Valahogy itt sem segített. A kisfiúból lett gyógyszerész sok generáció óta szolgálta hűen a hazát, de életében számtalanszor kellett újra és újra bizonygatnia, hogy kicsoda is ő valójában. Egy regiment igazolása van arról, hogy ő magyar. Egy másik paksaméta meg arról, hogy ő református. Állandóan az állampolgárságát firtatták, az orrának a hosszát definiálták, magasságát, szeme színét, beilleszthetőségét, nemzethez való tartozását. A fene se kérdezte, hogy mit tett, mit szolgált ő és felmenői a hazának, csak a füle nagysága és az ősei vallása volt a kérdés. Zsoldkönyvéből derűsen, bár keserű mosollyal néz ki ránk, ködvágó katonacsákóval a fején a gyógyszerész úr. Magyar Királyi 701/24-es kisegítő munkásszázad. Szóval, érted. Közben mindenféle elmebeteg törvények és rendeletek keletkeztek országszerte, ráadásul hülyébbnél hülyébb gittegyletek is, volt Magyarországi Zsidók Központi Tanácsa, egy szerv, amit azért hoztak létre, hogy nyugtatgassák a félelmükben reszketőket. Érdekesség, hogy ahogyan a Schindler listájában Stern volt a krakkói zsidó tanács vezetője, Magyarországon is egy Stern volt, valós hatalom nélküli játékbáb. Még olyan szervezet is volt, kapaszkodj meg, hogy Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége. A legkeményebb üldözések idején. Szádat becsukhatod. Például, ez a „tanács” a magyar és a német hadurak parancsára, kényszerbeköltöztetett a gyógyszerészék Horthy Miklós úti lakásába. De hiába volt az önként meghozott számtalan áldozat is, a sokszor igazolt nemzsidóság, végül a történet siralomvölgybe végződött… az un. csillagos házból az óbudai téglagyárba kényszerítették, majd valahová a végtelenbe. Németország homályába küldték Isten István nevű gyermekét, ahonnan már soha vissza nem tért sorstársaival egyetemben… és ha azt hiszed, hogy itt a vége, fuss el véle van már, hát nagyban tévedsz.

Száz évvel e mese után egy kis pökhend újra leporolja a világégés félig elüszkösödött romjait, új történelmet irat, ahogy nagy elődje egykor, csupa hősiest és diadalmast, sántát és hamisat, populista, nemzetmentő zubbonyt ránt, önérzetesen birodalmaskodik, helyreállítja a régi gonoszok köveit, államilag gyártat ellenségeket, rémeket és híreket, megtalálja a szemétben, majd hazahozatja kiszidolozni vitéz nagybányai rozsdás étkezővagonját… újból azt hallod, hogy csak a magyar gyerek a gyerek, a származás a lényeg, a többi nem, itt e vidéken csak a fehér, hetero, kereszténynek van helye, maradása…

Na, és még mindig nincs itt a mese vége, ez még íródik is tovább, és rajtad is áll, hogy hány és milyen fejezete lesz még.