L(n)apjaink margójára rovat

(Számvetés aratás nélkül, avagy Tóth Gabi történelmet tanít)

Év vége felé halad, vékonyodik a naptár, az ünnepek peregnek tova, és te sem kerülheted el az összegzést, számvetést, hálaadást. Ki templomban, ki meg csak kibámul az ablakon az Istenek nélküli világába, mindegy is az, a lényeg azonos: számtalan ház számtalan emeletének számtalan ablakából múltbalátó szemek.
Mi is történt errefelé, most, hogy így kérdezed… 16 éve vagyunk, sokunk örömére, az Európai Unió tagjai. Most a kontinens szélére sodródtunk újra, a civilizációhoz tartozás kötelei recsegnek, ropognak, sorra pattannak el. Európa hülyegyereke nem bírja elfogadni az iskolai házirendet, egyszerűen nem úgy szocializálódott. azaz sehogy. Bemegy, köpköd a tanáriban, huzigálja a gatyáján a sliccet, otthon meg mindig elmeséli röhögve, hogy ő mekkora nagyot győzött már megint, akkora paraszt vót, akkorát beszót, hogy azok ott hanyatt is estek! Volt már figyelmeztetés, intő, rovó, de azért mindig megkegyelmeztek, megúszta eddig a kicsapást, mert hát egy ország nem szenvedhet azért, mert egy szemtelenke troll jár el a nevében. Már megpróbálta fellázitani a bolygó ezen részét, nyalakodott Salvinivel, reménykedett a francia fasiszta királynő, Marine Le Pen trónraülésében, Novák Katalin nemzeti szaporítóasszony és pedigrés családanya boldogan pózolt Berlusconival, a pedofil maffiózó bulikirállyal, a NER imádkozott a tahó Trump győzelméért, de ezek a fundamentális gonoszkodások elkoptak, kihullottak, a V4-ek is megfogyatkozott, maradt a bigott másik hülyegyerek lengyel, meg az Európán kívüli szakad, félkegyelmű hadurak és kaukázusi diktátorok. Itt meg folyik tovább ez a kapálódzó rugdalózás a bármi ellen.
Hogy itthon? Miért, mi történt volna? 30 évvel a rendszerváltás után, az Európai Unió pénzhegyei ellenére még mindig rosszul élünk. És ez világrekord. Semmit sem ér a pénzünk, hiába adnak mellé még az értéktelen bankókból egy lapáttal, holnapra ugyanott vagy, mint tegnap. Egy darabig nagyon szólt a rezsicsökkentés füllentő trombitája, meg a kormány nagy ajándékai című szöveg, mára elolvadt ez is. Hiába írják rá a csekkre, hogy a felcsúti szélsőjobbösszekötő, meg a görög-latin műveltségű Németh Szilárd nélkül milliókat fizetnél, már te is látod, hogy nem igaz. Minden drágább lett és rosszabbul élünk még mindig, mint más népek. Közben botrány ágyékából botrány fakad, az egyik söpri el a másikat. A színművészetis hőseink tartották bennünk a lelket, de megdarálta őket az állami erőszak, megfosztják őket a tanulmányaik elismerésétől, a járvány miatt nincs semmi sehol, csak bújunk és pislogunk, a kényúr bevezette a hadügyi jogot vészhelyzetre, sorra módosít minden jogszabályt földesúri kénye és kedve szerint, de csak egyre több ember betegszik és hal meg naponta, a statisztikai csalások, trükkök ellenére, ugyanis a csalás nem gyógyít meg semmit. Cili néni sután nekrológol, a kormány még csak sután sem. Ő inkább elvesz az önkormányzatoktól, dögöljenek csak meg még többen, ha már. Dúró Dóra könyvet darál, de az is csak két napig érdekes, Orbán ellenszelet fúj Európának gender-ügyben, de ezt is leszerelik, hol Deutsch Tamás mond baromságokat, hol Bayer, hol Bencsik aláz, de aztán Demeter Szilárd előveszi az aduászt, gettógázozik egyet, de még levegőt sem kapunk, mikor már Szájer suhan lefelé az ereszcsatornán, és elsöpri népszerűségével az erdélyi szellemi rokkantat, aki így a helyén marad vidáman, majd a vírustagadó Gödény elsöpri az előzőeket, majd Novák Katalin lealázza újra a nőket, Schmidt Mária kitünteti az EU-ban frissen bukott Deutsch Tamást, közben csendben elkezdik felújítani Horthy vonatát, miközben a hajdani neves iskolakerülő tapolcai Tóth Gabi a nemzet töritanára lett a pozsonyi csatába oltott bohózattal, a Magyarságkutató Intézet temérdek pénzén…. és minden újabb botrány kétnaponta újabb kérget húz a fejünk fölé, amivel távolodunk a szabad világtól…
Igaz is, tényleg, most, hogy így kérded az enyémet… neked milyen volt az idei éved? Csupa jó az is?
2020. december 22.