Az - egyik fajta - ember szeret múzeumba járni, én meg az vagyok. Meg az is egy szempont, hogy néha megmutathatod másoknak is hazád nevezetességeit, itt meg sűrítve van a történelem, nagyadagban tárul eléd meg mások elé is. Ráadásul az épület is egy külön élmény, talán egy éve hurcoltam körbe itt egy palesztin fiút, most meg jó alkalom volt arra, hogy visszatérjek, hogy bemutathassuk magunkat a frissen szerzett afgán ismerősöknek is. Szóval, tessék, csak tessék, ezek vagyunk mi…

Kiszúrtam magamnak egy plakátot. Itt kb. az első világháború táján járunk az időben. „Háborús gyermekrajzok kiállítása”… és a kisfazon elhivatott orcával, odaadón buzgó figyelemmel készíti is a fantáziája leképezéseit. A háborúról. Ahol aztán meghal majd az apukája, nagybátyja, vagy a szomszéd gyerek apja. Az országot majd bosszúból elfoglalják, letarolják idegenek, büntetésül darabokra szaggatják, részeit a szomszéd népek veszik birtokukba, de a kis ködvágó sapkában rajzoló hazafias gyerek még nem tudja ezt, talán éppen annak a Stippek Józsefnek a fia, akinek stilizált sírja ott áll a plakáttól 5 méterre. És ezt a lelkes hazafiságot, ami gyászt, vért és halált termel, ezt igen, ezt beengedték az iskolába. A belek kiontása nemes és tanulságos ismeret, a gránáttal széttépett test büszke honfiúi szívdobogást okoz a jólnevelt, hitét gyakorló gyereknek, ezzel pallérozza lelkét. És nem volt olyan kezdeményezés, hogy tartsunk népszavazást, nemzeti konzultációt, hogy el a kezekkel a gyerekeinktől, védjük meg ártatlan kis szívüket a felnőttek bitang mocskától, épp ellenkezőleg! Lelkileg igyon vért a kis hazafi mielőbb! Akkor válik igaz fiává a hazának! Vagy valami hasonló célok lebeghettek…

Őszinte leszek. Mennyivel ártatlanabb cselekedet, ha bemegy egy vidám meleg bácsi egy tollbokrétával a fején, és mesél valami mókásat a srácoknak. De ez – keleteurópás látószervvel nézve – valami bűn. Ha egy nagybajuszú veterán megy be, aki szuronnyal játszott Hasfelmetsző Jack-et a sztyeppén, hát az tiszteletreméltó cselekedet, hagyományőrzés.

De ki érti ezt…

2021. december 02.

Mai buddhista meditációm nem volt eredménytelen. Az egyik legfontosabb kérdés megválaszolásában segített megvilágosodni. Randa módon szoktam szólni a legtöbbször az egyházakról, na, és erről meg nem… de miért nem gondolom, hogy ez az ember egy jelmezes szélhámos, ahogy már annyiszor eszembe jutott egy rakás „történelmi” egyházzal kapcsolatban? Aki itt tanít, szintén valami világitól elrugaszkodott megjelenési forma, a lelki vezető a helynek megfelelő öltözékkel bír. Mégsem ellenszenves. És, ha hosszan meditálsz, mindig rájössz valamire. Ez az ember nem akar nekem rosszat, csak jót. Senki ellen nem irányul a tanítása. Évtizedekkel ezelőtt más magyar egyházakról se gondoltam, hogy rossz emberek lennének a bennük tanítók. És még csak nem is a pedofil papokról van szó… erről az eszement gyűlöletvilágról, aminek a magyar klerikálisok az élére álltak. Ha az jut eszembe, hogy Orbán és bandája, akkor nyilván eszembe jut a KDNP is, amiről egy szikra emberséget, jóságot nem tudnék feltételezni, elmondani, meg a pénzen vett püspökök, akik befolyásoló, rábeszélő hatalmuk teljes erejét az emberek széles rétegei ellen fordították, így nőttek inkább a szívemhez a melegek, a menekültek meg a liberális jogvédők, környezetvédők is. Ötször jobban tisztelem és becsülöm a pápát meg az Európai Uniót, mióta ez a szélsőjobboldali aljadék ilyen mocsok módon támadja. A gyomrom forog a trianonozós, horthysta, hungarista striciktől, akik lenyúlták a zsidó vallásalapító anyját, mindenféle magyaros maskarákba öltöztették, ruháskosárnyi koronát csaptak a fejére és akarata ellenére, a tudta nélkül kinevezték Magyarország Védasszonyának, és mindenféle nacionalista szarsággal összekenték. Hát ezért van ez az egész… ettől a nyomasztó kosztól csak a lelki béke menthet meg, egy halk templomi csengő, egy imamalom forgása, egy füstölő körbezáró illataurája, a világ, az élőlények, a béke szeretete, a meditáció csendje… a buddhisták szerint még húsz nehéz év vár ránk, aztán eljöhet valami újabb korszak.

Szóval, jó dolog a megvilágosodás, bizony!

2021. november 18.

Most, hogy így a vágtató járvány nyakába dobták a gyeplőt, és senki nem mond semmi értelmeset, csak zavartan fütyörészik, nézegeti a plafont vagy egyszerűen elmenekül a kérdés elől, újra megszokjuk a gondolatot, hogy halálraítéltekkel járunk együtt az utcán. Vagy mi vagyunk azok, vagy a szembejövő. A napi megbetegedések száma már meghaladja a második hullám csúcsát, és csúcsra járnak a hullaégetők is, de azért csak bevágunk a város dzsungelébe nap mint nap, mert kaland az élet. Ez adatott. A beteg politikai vezetés a népszerűségvesztéstől rettegve inkább nem szigorít, hadd hulljon a férgese, majd meglátjuk hányan és kik maradnak élve vagy talpon tavaszra… Olyan az egész, mintha háború lenne, mesterlövészek tizedelnék a lakosságot, de tagadjuk háború létét, alig beszélünk róla, nem kell fedezékbe bújni, aztán vagy eltalál valakit vagy nem, hát, járulékos veszteség mindig van.

Nincsenek szabályok. Esznek-isznak az emberek az éttermekben, nem hord maszkot se a pincér, se a vendég, de más üzletben sem. Vicces, hogy voltam boltban, ahol csak a vásárlóközönség volt maszkban, a személyzet nem, és olyanban is, ahol éppen fordítva volt mindez, de nem törődött ezzel senki. Pontosabban, ki törődött, ki nem. Szabadtörődés van. A tömegközlekedésen rendszeresen felszólítanak, hogy legyünk tekintettel a járványra meg egymásra, én ilyenkor mindig figyelő tekintettel vagyok egy éppen fedetlen fejűre, arca sem rezzen, szarokrá-képet vág. Talán etnikai vonatkozása is van ennek a viselkedési szabványnak. Az erősen arabizált Újbudán vagy a vegyesen színesbőrű nyócker táján sohasem láttam nem fehéreket (sárgákat, barnákat, feketéket...) deviánskodni ezzel, az ezeréves kultúrával bíró, ötezer éve fehéreket meg annál inkább. Egy dolog még a roma lakosság egyes tagjainak kirívó hozzáállása, na, ők sokszor még provokatív ordítanak vagy énekelnek is a villamoson, jelezvén, hogy rajtuk semmiféle szabály nem fog, de ez sem általános, mert abszolút maszkviselkedő, rendes romákkal is utaztam, de ők nem voltak harsányan feltűnők. Mindez magántapasztalat, nem reprezentatív, csak megfigyelésből adódó megállapítás.

Ezt az egészet nem gondolta végig senki. Gátlástalanul idehordták a lengyeleket, a súlyosan oltástagadó, gyalázatos felelősségtudattal bíró erdélyieket, összegyúrták őket a helyiekkel, és mintha egy egyvírusbólvalókvagyunk menetet szerveztek volna nekik, focimeccsekre, vadászati világkiállításra, Elkúrtuk-vetítésekre, kényszerből szorosra zárva járhat mindenki, az oltási igazolványomat a kutya sem kéri tőlem soha sehol, a munkáltatókra meg rá van nyomva a felelősség, hogy csináljanak önállóan valami kellemetlent és barátságtalant, ha akarnak. Közben Pilátus a várban arany lavórkájában derűsen mossa a kezét. Ő nem felelős semmiért. Igaz, hogy a szükséges anyagok jórészét elosztogattuk, az egészségügyi dolgozókat ilyen-olyan trükkökkel megtizedeltük, nem baj, tegyen mindenki belátása szerint. Az iskolában a tanárokkal most kezdődik majd a kötelező oltás-harc, az egyházi iskolákban meg elég lesz kétszer keresztet vetni, jobb az – állítólag -, mint három Pfizer. Szóval ezzel a mesterséges káosszal közeledik hozzánk a tél, meg a szeretet ünnepe…

Na, lapoztam is a naptárban, lássuk, milyen hónap következik… érdekes, az van kiírva a hónap neve helyett, hogy LUTRI.

2021. november 17.

Ha egyáltalán nincs fogad, se lent, se fent, akkor olyan jellegzetesen változik az arcod, mint egy marokban pumpált gumilabda. Ennek az öregnek egyfolytában szűkült, tágult, ahogy a törpéknek a rajzfilmekben. Állt, zsebredugott kézzel, a szeme járt, mint a hiénáé. Vele volt a kötött sapka, ősz szakáll, meg kitaposott cipő is. Iszonyú éhes lehetett, középiskolás diákok meghagytak valami félkanálnyi főzeléket egy tányéron, azt ökölbe szorított kézzel lendületesen kikanalazta. Én a belső térben álltam, Ica Mama húsboltjának a falai az ablakai, a padlótól a plafonig érnek, és állva eszegettem, csak hát egész jót, némi rántott májat hagymás krumplisalátával. Nem tudsz úgy sokáig nyugodtan enni, hogy ezt nézzed. Hogy neki ott kint járt le-fel az üres szája, én meg komótosan vagdosom a falatokat. Később az öreg az oldalkirakathoz ment, és szuggerálni kezdte a szerelmeit, az ott heverő húsokat. Mint a kisgyerek a játékboltnál, homlokával az üvegre tapadt és nézte, nézte… a minimum, hogy megkérdeztem bent, hogy szokott kapni ételt? Szokott hát, de minden nap azért nem lehet… ok, persze, de mit szokott? Bármit megeszik. Kint a szegény portyázó megérezte finom ösztönével, hogy róla van itt szó. A húsra tapadt tekintet feléledt, telefolyt reménnyel, és vadul járni kezdett a szemgolyón a pupilla jobbra meg balra. Intettem, hogy nyugalom, igen, kapod majd. Egy kutyának intenek így - mondta a belső hang. Igaz. Hozzátoldottam egy gesztust, hogy egy perc türelem, és jövök, várjon. Jó nagy gulyástál, tele lencsefőzelékkel, meg szaftos hússal. Zacskó, becsomagolunk mellé egy kanalat is. Azt láttad volna! Azt az izgalmat! Igen, átvette, köszönte, és már röptében ette is… ráhajolva az utcai szutykos asztalra, járt a keze, mintha mozdonyt fűtene. Én meg azon kaptam magam, hogy már fél perce csak állok és tátvamaradt szájjal nézem.

Nem tudta, hogy ő segített nekem. A szégyen után most sokkal jobban érzem magam. És máskor is el fogok menni arrafelé…

2021. november 15.

Az illető úgy véli, hogy a legjobb korban van. Tehát elindul újra a koronáért, ami egy másodpercre sem került le a fejéről, már talán rá is nőtt örökre. Más megváltók meg ebben a korban vonszolták fel a keresztet a Golgotára. Igaz, Jézus esetében maga az életévek száma volt a 33, Orbánnak meg a trónon töltött idő. Mindkettő gründolt magának egy saját, különbejáratú bandát, feltétlen bábokat, akarat nélküli híveket, gondolatkidobolókat, és persze mindkét alomban akadtak néha Júdások is. Jézus halálával az út csak elkezdődött, egy sikeres világvallás született a vére által. Kérdés, hogy Orbán 33 éve az útja vége, vagy sem… mert mi is történt ezalatt a gazdag, sikeres 33 év alatt?

Magyarország elszigetelődött a világtól. Nem csak Európától, de valamilyen mértékben a többi országtól is. Kétségbeesetten keresgél - repked össze meg vissza - valamilyen partnereket a jogfosztottak sztyeppéiről, egy Lukasenka, egy Erdogán még kezet fog ezzel az önglóriájával játszó kamukereszténnyel, tisztességes, becsületes politikusok meg aligha. Persze, a fáma szerint mi mindig mindenkinek beolvasunk, mindenki előtt példaképek vagyunk, mindenki ámuldozik a magyar gazdasági csodán, meg a hihetetlen eredményeken, de ezek csak minden lyukon át eresztő lufik, amik elolvadnak csendben és elúsznak a feledés homályába. Visegrádi négyek sincsenek már, bármennyire próbálnánk fenntartani a látszatát, hogy vannak. A lengyelek még hol velünk vannak, hol neheztelnek ránk az orosz meg fehérorosz „barátainkért”. Hiába na, egyszerre több bandában is vinni a zászlót nem lehet. Csak a hitelességünk megmaradt rongyfoszlányai csattognak azon a zászlórúdon. A muszlim Türk Tanács gatyájában ugrálni, miközben azt harsányoljuk, hogy csak a keresztény hit az egyedüli elfogadható érték a világon, aminek mi vagyunk az egyedüli védelmezői? Ugyan már… ez csak a tudathasadásunk egyik stációja. Nem csak a magyar politika, a magyar gazdaság sem sikeres, ugyanis szinte nincs is. Látszólag prüszkölünk ugyan a gaz nyugati multik ellen, de Szijjártó vagy Orbán csak-csak átad egy-egy új gyárat Magyarországon, ahol német, japán, vagy koreai, kínai tulajok hajtják a magyar munkaerőt a munkakezdő duda után, miközben a „nemzeti” kalandorok az átadás alkalmával elégedetten megsimogatják duzzadó bankkártyáikat. Hát, eddig élünk és így…

Magyarországon minden létező politika vonulat szembefordult Orbánnal, vagyis Orbán fordult szembe Magyarországgal. Jobbról is, balról is, középről is leváltaná bárki, mint a nemzetközi szégyenünk szimbólumát. Példa nélküli, hogy eddig ennyire eltérő politikai nézeteket valló csoportok állnak össze eggyé, hogy ezt a testünkben élő fekélyt kioperálhassák. A közellenséget, amelyik megnyirbálta, elvette az összes politikai tényező és még a civilek jogait is, és csak magának tartotta fenn az összes lehetőséget. A zsarnok, amelyik alantas kémelhárító eszközökkel figyeltette meg a saját országát és még csak számot sem adott erről senkinek. Mintha neki mindent szabadna, akár csak a középkorban…

Itt ez a 33 év, nem tudom, te mit és hogyan éltél meg ebből, és még hányat szeretnél, de remélem, neked is elég sok már.

2021. november 14.

Közvetlenül Márki-Zay Péter előválasztási győzelme után voltunk Tolnában, Baranyában, és mire végigmentünk északról délre a hazán, a buzgó plakátragasztók mindenütt, az összes fára, falra, kéményre, lámpavasra felvarázsolták a Stopkarácsony helyett a Stopgyurcsány, Stopmárki-zayt. Minden faluban, városban, országutak mentén... ezenkívül egyetlen termék van még, ami plakátra érdemes, az Elk*rtuk nevű készítmény, a fentieken kívül más nem kapható. Ha szeretitek, ha nem, ez van. De ez kötelező! Aláírni is a listát, petíciót, már a sokadikat, meg kötelező elmenni békemenetre, a vadászati világkiállításra, Eucharisztikus kongresszusra, a fikázó filmre, ha nincs elég ember, akkor fogni kell, visszük az iskolásokat, szocialista brigádokat, nyugdíjas klubokat, pávaköröket, a gospel-kórust, helyi lokálpatriótákat, mindenkit, aki csak elkapható.

Gyönyörű az ország a gyönyörű őszben. De sokszor kifejezett gondot jelentett, hogy ne fényképezzek bele egy szép faluba vagy hegybe egy ilyen plakátot, Siófokon még mindkét verzió élt, a stopkarácsonyos is párhozamosan futott a stopmárki-zayossal, az Elk*rtukkal együtt mindhárom ott virított a csendes hajóállomás félszigetén, meg bárhol, ahová csak léptél… tudod, Kálomista Gábor mondta ám, hogy ááá, ez a film nem kormánypénzből van, csak úgy összedobták, ezzel szemben a megtekintése egy állampárti kötelező program, a kiplakátolása meg több kisállam éves költségvetését messze felülmúlja… ez is csak úgy, farzsebből, mert volt ennyi pénz véletlenül a kredencben, meg a varródobozban… gondold el, mibe került ezeket a stoposokat órák alatt újraterveztetni, újranyomni, újrabérelni, újraragasztani… erre volt pénz, volt ember, volt nyomda, autó, minden! És mindezt a semmiért, zéró okkal, zéró eredménnyel, se Gyurcsány, se Karácsony, se Márki-Zay nem követett el semmit, amivel ezt éppen most magyarázni lehetne, pusztán a vereségtől való mérhetetlen rettegés izzik alatta. A Fidesz soha nem számolt el semmiféle propagandaköltséggel senki felé, csak halálra kínozza a többi pártot, hogy ők honnan merészelnek pénzt birtokolni arra, hogy csak egyetlen plakátot is kitegyenek. Talán ez a kis Heródes megöletne minden fiúgyereket, ha valaki megjósolná neki, hogy most születik meg az őt leváltó utód. Képes rá.

Szóval, csak sétálgatok tegnap is a mesebeli tájon, hát, Veszprém megye is agyon van pakolva a kisgonosz félelemplakátjaival… itt a révfülöpi mólónál készült pár kép, hát csakazértse vagyok hajlandó a fütyfürütty gyűlöletkampányát népszerűsíteni, pedig minden képen ott lappang a mocskos kezenyoma… de levágtam, pedig még kint a hajóállomáson is van vagy három… így pucolom a magam virtuális eszközeivel az őszt, így védem a tájat a gonosz leheletétől.

2021. november 06.

Igazán hülye szó, megtartom. A hit talán egy sokkal komolyabb szó ennél, tartalmasabb, mélyebb. Nem használjuk bármire. Azt írta ma valaki az ismeretségi körömben, hogy roma lelkészek járnak a romatelepeken és azt hirdetik, hogy ne fogadják el az oltást, mert belehalnak. Mondanád, hogy tökhülyeség ez, ilyent nem mond senki, de bizony, hogy mond… nyáron voltunk Borsodivánkán, a helyi presszóban ülve a teraszon hallgattuk megdöbbenve, hogy egy roma házaspár meséli egy harmadik embernek, hogy ez is megkapta az oltást, másnap reggelre belehalt, az is megkapta, az is meghalt… megdörzsölöd a füled, mert nem hiszed, amit hallasz, de akkor is ezt hallod… szóval, a konteós hülye, az oltás-, maszk- és mindenellenes akár így is látja a világot. Persze, láttuk a YouTube-on a sipítozó „hólihólihóli…” néni karizmatikus tiszteletesét Miskolcon prédikálni, aki szintén tagadta, nem kérte az oltást… miért is csodálkoznánk a szellemileg hatványozottan védtelenebb nyáján? Van, aki azt mondja közülük, hogy ő elfogadta Jézust, mi kell ehhez még, majd az megvédi és kész. És akkor valaki kisétál az utcára és a tök ártatlan Győrfi Pált legyilkosozza a plakáton. Ma elég sok ilyent láttam, nem borsodi romatelepen, hanem itt, Budán, egy… hmmm… eddig azt hittem, intellektuálisan magasabb rendű régióban, de már nem hiszem ezt.

Orbán feltétlenül hisz/hitt Donald Trumpban. A QAnon is feltétlenül hisz Donald Trumpban. Nem tudom, hogy ez a hiszés odáig fajul-e, hogy Orbán Viktor a magyar állam magángépével kireppen, és kékfejű, bölényszarvú sámánnak maszkírozva magát bömbölve ünnepli, hogy John F. Kennedy feltámadjon a halálból és kikiáltsa Donald Trump örökös királyságát. Vagy szégyelli Orbán a konzervatív kapcsolatot? Szerintem nem. Annyi levitézlett, pusztult eszmét exhumált már, a múlt árnyait cibálja elő naponta Európa politikai temetőiből, miért pont a QAnon lenne kivétel? Bár mi lesz, hogy feltámad Kennedy és örök király lesz Trump, közben meg a másik sámánizmusból feltámad Jézus Krisztus, és ő is örökös király lesz? Minden nap halljuk, hogy egyre közeledik az eljövetele, már a spájzban van, mint a tizedes meg a többiekben az oroszok. Illetve, hát dehogy a spájzban, itt volt Budapesten, szeptemberben a kongresszuson, felszólalt vagy kiáradt (hogy miért éppen annak a párszáz lepedőben mászkáló parazita fütyinek, azt senki meg nem magyarázta, és azt sem, hogy miért nem a szegényeknek, elesetteknek, rászorulóknak… ez örök talány). De nem fogadta el az állásajánlatot, nincs újabb örökös királyság, visszavonult illegalitásba. Talán a QAnon meg Trupm miatt… de legalább az ittléte alatt megváltotta Tóth Gabit, aki szépen énekelt neki, és aki mostani nyilatkozata szerint fent ül egy fán, de majd ezentúl gyerekeket fog tanítani… idáig csak annyit tudtunk róla, hogy szexdémon, meg azt, hogy rohadtul utálta az iskolát és bármire hajlandó volt, csak tanulni ne kelljen, még akár énekelt is helyette, most valószínűleg sokkal alkalmasabb a jelenlegi hitéletben a gyermekek oktatására, mint egy – brrr – meleg egyetemi tanár. Szóval, ha a hitéletünk, azaz a hiszés ilyen felhőtlenül alakul, miért is csodálkoznék azon, hogy a konteós hülye gyilkosnak titulálja a mentők szóvivőjét?

2021. november 03.

A magyar forradalmak és szabadságharcok egy magyar forradalomban és szabadságharcban folytatódnak. Az egyik 173, a másik 65 éve történt, a harmadik meg most zajlik éppen. Az ellenégek meg olykor külsők, de leginkább belsők, mint ahogy azt már megszoktuk. Hozzá lehet szokni, hogy állandóan önmagunkkal küzdünk? Úgy tűnik, a vérünkben van. De végül is… kiért vagy miért? Önmagunkkal küzdünk önmagunk ellen. István király óta ez valami hungarista néphagyomány…

Milyen egyszerű lenne az élet, ha nem kellene senki ellen harcolni. Vagy tán túl kényelmes az a világ? Eseménytelen és unalmas? Vagy csak izgágák vagyunk genetikusan?

Mert mi is lenne, ha Orbán Viktor, az ország miniszterelnöke meghirdetné az eseményt, és ünnepi hívó szavára mi, magyarok valamennyien kényszer és ravasz számítás nélkül lelkesen, boldogan odamennénk éljenezni, inni a szavát és repesve tapsolni neki! Ünnepelni a szabad, boldog, gazdag és fejlődő hazát.

Csakhogy, ilyen nincs… Orbán Viktor nem valamennyiünk miniszterelnöke, hanem, ha jól érzékeljük, felkent ellenségünk. A háborút nem mi indítottuk ellene, hanem ő ellenünk. Nekem, hangoztatnám, tökmindegy, hogy milyen nevű párt van hatalmon, és abszolút közömbös, hogy hogyan hívják a miniszterelnököt, csak az országnak és nekem jó legyen. Akkor örülhetnék. És teljesen mindegy az is, hogy jobboldalinak vagy baloldalinak mondja magát. Nincs jelentősége, ha jól teszi a dolgát. De így nem az. Orbán nem egy miniszterelnök, hanem egy beteg, hatalmát féltő uralkodó. Az a mérhetetlenül gusztustalan, elfogadhatatlan alapállása, hogy ő egy várban lakik, fegyveresek védik a különjogait, a királyhű földesurai pedig kastélyokban, a szolgái és a neki behódoltak bármilyen primitívek, buták és haszontalanok, látványosan magas elismeréseket, bőséges javadalmazásokat kapnak, jelezvén a világnak, hogy csak megalázkodók a kívánatosak, az uralkodását rosszalló ellenfeleit pedig minden törvényes, de leginkbb törvénytelen eszközzel ellehetetleníti, elnyomja, kivérezteti. Ez nem demokrácia, ennek semmi köze az emberi jogokhoz, az egyenlőséghez, a szabadsághoz. Semmiféle érv nem igazolja, hogy Magyarországon 12 éve államilag híreket hamisítanak, és bár ezerszer lebuktak ezzel, rezzenéstelen arccal folytatják tovább, ellenünk. Képtelenül buta, félreinformált emberek tömegei hiszik, hogy a Soros meg az Európai Unió állandóan megtámad minket, de mi „szellemileg” nyelvöltögetéssel és plakátokkal hősiesen visszaverjük, a migránsok örökké jönnek és vérző foggal rohamoznak, le akarják törni a keresztet és el akarják törölni a kereszténységet, de mi alaposan elagyabugyáljuk őket, a melegek meg minden gyereket sunyin át akarnak operálni a bokrok között, de a hős kormány odaugrik és megakadályozza őket. Csakis kizárólag élőhalottakkal lehet megcsinálni, hogy aláíráskampánnyal, nemzeti konzultációkkal küzdünk állandóan a világ ellen, amin állítólag százezrek részt is vesznek, maga a kormány is aláír egy cetlit, aminek semmi haszna, értelme, a kipécézett, üldözött érintetteknek a hajaszálát sem görbítette meg akárhányezer aláírás, de csak eszi, viszi a pénzt. Az államkasszát, a mi pénzünket egyetlen párt tartja saját magáénak, magára is költi, mint plázaliba a kozmetikai szalonban, plakátol, önfényez ezerszám ellenünk, magyarok ellen. Nem tudsz megnézni egy zeneszámot sem a neten, hogy ne valami stopgyurcsány-ökörködést kelljen kényszerűen meghallgatnod. Kb. olyan, mintha az adómból minden nap valaki a nyelvét nyújtogatná felém, hogy maga egy hülye.

Azután a király fogja magát, megint könyékig nyúl a kincstárba, akkor, amikor az állam adóssága rekordokon szárnyal, és összefogdosott importmagyarokat hoz számolatlan buszokkal mindenhonnan, hogy hangosabb legyen a zsarnok ünneplése… aki elmondja nekik, hogy ő jó, ő szép, de hát a gaz nyugati liberálisok, meg a belső kommunisták támadják az ő szépségét, jóságát, és ó hiába jó, ha a világ rossz és ellene van. Alavju néni, aki alatta áll az árnyékban, meg még hisz is neki. Hiszen ígérte az a szép ember, hogy pár papírpénzért megveszi a szerelmét, betömi a száját és kiiktatja a gondolatait is. Hát ne legyen hálás, hogy ő továbbra is nemzeti magyar nyomorult marad? A hős pedig a nemzeti magyar teljhatalmú úr, aki megkérdőjelezhetetlen, elszámoltathatatlan, sérthetetlen és szent?

Keserű ünnep ez nekünk, letaszitottaknak. Mi még megőriztük az ép eszünket valahogy, ebben az agyviharban… talán jobban jártunk volna, ki tudja, ha mi is elveszítjük…

Ezért kell mindent megtennünk tavaszig, hogy ne ebbe pusztuljanak bele az utódaink is…

(és ezt a sirámot még órákig lehetne folytatni, de minek? Kinek?)

2021. október 24.