A magyar forradalmak és szabadságharcok egy magyar forradalomban és szabadságharcban folytatódnak. Az egyik 173, a másik 65 éve történt, a harmadik meg most zajlik éppen. Az ellenégek meg olykor külsők, de leginkább belsők, mint ahogy azt már megszoktuk. Hozzá lehet szokni, hogy állandóan önmagunkkal küzdünk? Úgy tűnik, a vérünkben van. De végül is… kiért vagy miért? Önmagunkkal küzdünk önmagunk ellen. István király óta ez valami hungarista néphagyomány…

Milyen egyszerű lenne az élet, ha nem kellene senki ellen harcolni. Vagy tán túl kényelmes az a világ? Eseménytelen és unalmas? Vagy csak izgágák vagyunk genetikusan?

Mert mi is lenne, ha Orbán Viktor, az ország miniszterelnöke meghirdetné az eseményt, és ünnepi hívó szavára mi, magyarok valamennyien kényszer és ravasz számítás nélkül lelkesen, boldogan odamennénk éljenezni, inni a szavát és repesve tapsolni neki! Ünnepelni a szabad, boldog, gazdag és fejlődő hazát.

Csakhogy, ilyen nincs… Orbán Viktor nem valamennyiünk miniszterelnöke, hanem, ha jól érzékeljük, felkent ellenségünk. A háborút nem mi indítottuk ellene, hanem ő ellenünk. Nekem, hangoztatnám, tökmindegy, hogy milyen nevű párt van hatalmon, és abszolút közömbös, hogy hogyan hívják a miniszterelnököt, csak az országnak és nekem jó legyen. Akkor örülhetnék. És teljesen mindegy az is, hogy jobboldalinak vagy baloldalinak mondja magát. Nincs jelentősége, ha jól teszi a dolgát. De így nem az. Orbán nem egy miniszterelnök, hanem egy beteg, hatalmát féltő uralkodó. Az a mérhetetlenül gusztustalan, elfogadhatatlan alapállása, hogy ő egy várban lakik, fegyveresek védik a különjogait, a királyhű földesurai pedig kastélyokban, a szolgái és a neki behódoltak bármilyen primitívek, buták és haszontalanok, látványosan magas elismeréseket, bőséges javadalmazásokat kapnak, jelezvén a világnak, hogy csak megalázkodók a kívánatosak, az uralkodását rosszalló ellenfeleit pedig minden törvényes, de leginkbb törvénytelen eszközzel ellehetetleníti, elnyomja, kivérezteti. Ez nem demokrácia, ennek semmi köze az emberi jogokhoz, az egyenlőséghez, a szabadsághoz. Semmiféle érv nem igazolja, hogy Magyarországon 12 éve államilag híreket hamisítanak, és bár ezerszer lebuktak ezzel, rezzenéstelen arccal folytatják tovább, ellenünk. Képtelenül buta, félreinformált emberek tömegei hiszik, hogy a Soros meg az Európai Unió állandóan megtámad minket, de mi „szellemileg” nyelvöltögetéssel és plakátokkal hősiesen visszaverjük, a migránsok örökké jönnek és vérző foggal rohamoznak, le akarják törni a keresztet és el akarják törölni a kereszténységet, de mi alaposan elagyabugyáljuk őket, a melegek meg minden gyereket sunyin át akarnak operálni a bokrok között, de a hős kormány odaugrik és megakadályozza őket. Csakis kizárólag élőhalottakkal lehet megcsinálni, hogy aláíráskampánnyal, nemzeti konzultációkkal küzdünk állandóan a világ ellen, amin állítólag százezrek részt is vesznek, maga a kormány is aláír egy cetlit, aminek semmi haszna, értelme, a kipécézett, üldözött érintetteknek a hajaszálát sem görbítette meg akárhányezer aláírás, de csak eszi, viszi a pénzt. Az államkasszát, a mi pénzünket egyetlen párt tartja saját magáénak, magára is költi, mint plázaliba a kozmetikai szalonban, plakátol, önfényez ezerszám ellenünk, magyarok ellen. Nem tudsz megnézni egy zeneszámot sem a neten, hogy ne valami stopgyurcsány-ökörködést kelljen kényszerűen meghallgatnod. Kb. olyan, mintha az adómból minden nap valaki a nyelvét nyújtogatná felém, hogy maga egy hülye.

Azután a király fogja magát, megint könyékig nyúl a kincstárba, akkor, amikor az állam adóssága rekordokon szárnyal, és összefogdosott importmagyarokat hoz számolatlan buszokkal mindenhonnan, hogy hangosabb legyen a zsarnok ünneplése… aki elmondja nekik, hogy ő jó, ő szép, de hát a gaz nyugati liberálisok, meg a belső kommunisták támadják az ő szépségét, jóságát, és ó hiába jó, ha a világ rossz és ellene van. Alavju néni, aki alatta áll az árnyékban, meg még hisz is neki. Hiszen ígérte az a szép ember, hogy pár papírpénzért megveszi a szerelmét, betömi a száját és kiiktatja a gondolatait is. Hát ne legyen hálás, hogy ő továbbra is nemzeti magyar nyomorult marad? A hős pedig a nemzeti magyar teljhatalmú úr, aki megkérdőjelezhetetlen, elszámoltathatatlan, sérthetetlen és szent?

Keserű ünnep ez nekünk, letaszitottaknak. Mi még megőriztük az ép eszünket valahogy, ebben az agyviharban… talán jobban jártunk volna, ki tudja, ha mi is elveszítjük…

Ezért kell mindent megtennünk tavaszig, hogy ne ebbe pusztuljanak bele az utódaink is…

(és ezt a sirámot még órákig lehetne folytatni, de minek? Kinek?)

2021. október 24.