Most, hogy így a vágtató járvány nyakába dobták a gyeplőt, és senki nem mond semmi értelmeset, csak zavartan fütyörészik, nézegeti a plafont vagy egyszerűen elmenekül a kérdés elől, újra megszokjuk a gondolatot, hogy halálraítéltekkel járunk együtt az utcán. Vagy mi vagyunk azok, vagy a szembejövő. A napi megbetegedések száma már meghaladja a második hullám csúcsát, és csúcsra járnak a hullaégetők is, de azért csak bevágunk a város dzsungelébe nap mint nap, mert kaland az élet. Ez adatott. A beteg politikai vezetés a népszerűségvesztéstől rettegve inkább nem szigorít, hadd hulljon a férgese, majd meglátjuk hányan és kik maradnak élve vagy talpon tavaszra… Olyan az egész, mintha háború lenne, mesterlövészek tizedelnék a lakosságot, de tagadjuk háború létét, alig beszélünk róla, nem kell fedezékbe bújni, aztán vagy eltalál valakit vagy nem, hát, járulékos veszteség mindig van.

Nincsenek szabályok. Esznek-isznak az emberek az éttermekben, nem hord maszkot se a pincér, se a vendég, de más üzletben sem. Vicces, hogy voltam boltban, ahol csak a vásárlóközönség volt maszkban, a személyzet nem, és olyanban is, ahol éppen fordítva volt mindez, de nem törődött ezzel senki. Pontosabban, ki törődött, ki nem. Szabadtörődés van. A tömegközlekedésen rendszeresen felszólítanak, hogy legyünk tekintettel a járványra meg egymásra, én ilyenkor mindig figyelő tekintettel vagyok egy éppen fedetlen fejűre, arca sem rezzen, szarokrá-képet vág. Talán etnikai vonatkozása is van ennek a viselkedési szabványnak. Az erősen arabizált Újbudán vagy a vegyesen színesbőrű nyócker táján sohasem láttam nem fehéreket (sárgákat, barnákat, feketéket...) deviánskodni ezzel, az ezeréves kultúrával bíró, ötezer éve fehéreket meg annál inkább. Egy dolog még a roma lakosság egyes tagjainak kirívó hozzáállása, na, ők sokszor még provokatív ordítanak vagy énekelnek is a villamoson, jelezvén, hogy rajtuk semmiféle szabály nem fog, de ez sem általános, mert abszolút maszkviselkedő, rendes romákkal is utaztam, de ők nem voltak harsányan feltűnők. Mindez magántapasztalat, nem reprezentatív, csak megfigyelésből adódó megállapítás.

Ezt az egészet nem gondolta végig senki. Gátlástalanul idehordták a lengyeleket, a súlyosan oltástagadó, gyalázatos felelősségtudattal bíró erdélyieket, összegyúrták őket a helyiekkel, és mintha egy egyvírusbólvalókvagyunk menetet szerveztek volna nekik, focimeccsekre, vadászati világkiállításra, Elkúrtuk-vetítésekre, kényszerből szorosra zárva járhat mindenki, az oltási igazolványomat a kutya sem kéri tőlem soha sehol, a munkáltatókra meg rá van nyomva a felelősség, hogy csináljanak önállóan valami kellemetlent és barátságtalant, ha akarnak. Közben Pilátus a várban arany lavórkájában derűsen mossa a kezét. Ő nem felelős semmiért. Igaz, hogy a szükséges anyagok jórészét elosztogattuk, az egészségügyi dolgozókat ilyen-olyan trükkökkel megtizedeltük, nem baj, tegyen mindenki belátása szerint. Az iskolában a tanárokkal most kezdődik majd a kötelező oltás-harc, az egyházi iskolákban meg elég lesz kétszer keresztet vetni, jobb az – állítólag -, mint három Pfizer. Szóval ezzel a mesterséges káosszal közeledik hozzánk a tél, meg a szeretet ünnepe…

Na, lapoztam is a naptárban, lássuk, milyen hónap következik… érdekes, az van kiírva a hónap neve helyett, hogy LUTRI.

2021. november 17.