Sétálsz a világon át, süt a Nap, zümmög a forgalom, meg a frissen a válladba oltott chip is, és akkor szembejön ez a plakát a park szélén. Egyébként nem nézel plakátokat, miért is néznél, tele van az összes fal tapétázva Magyarországelőremegynemhátra, azaz a főnök falusi falvédőszövege a paradicsommal, meg a másik, a Gyurcsányt és Márki-Zayt csúfoló infantilis idétlenséggel, tudod, mert a nemes konzervatív-keresztény lélek az ilyen kis csúfolódós kretén, mint a Pistike az óvodában. Neki ez tetszik, és mindenhová ki is firkálja. Na, de ez itt meg a törvényre hivatkozva toborozná a rend őreit.

Érdekes kérdést vet fel ez a toborzás. Rendőr nyilván kell minden országban, de nálunk különösen sokra lenne szükség. Minden diktatúra tele van rendőrökkel, ha megnézel egy orosz, kínai vagy fehérorosz hírt, az egész környék tömören feketéllik a rendőröktől, amikor pl. virággal sétáló nőkre támadnak pajzzsal, bakanccsal és gumibottal. Ilyenkor a mi kis gonoszka manócskánk szemérmesen hallgat, lesüti kis pilláit, és inkább megvétózza a diktatúrákat elítélő európai határozatokat, mert a barátai veretik éppen a népüket országnak-világnak szemeláttára. Bezzeg, ha Magyarországon próbáltak rendet csinálni szerencsétlen rendőrök a tomboló, autókat gyújtogató tömegben 2006-ban, az rendőrterror, durva túlkapások, arról filmet csinálunk, hátha bele tudjuk verni az erre hajlamos hülyenéni fejébe, hogy a balosok azok ölték a népet, meg megint ölni is akarják! Na, ilyenkor legyél te rendőr, egy ilyen országban… ennyi fizetésért. Meg aztán… talán csábító lehet, hogy a határszolgálatban vidáman megerőszakolhatod a kolléganődet, senki nem fog ezért elítélni, fickós dolog ez, magyar virtus, ilyen az igaz magyar férfi a gáton! Ha már egyszer örökké ott kell szolgálni azon a gáton! Minden migránst visszaverünk! Arabul beszélő légy sem tud besurrani a kőkemény kerítésen és a sziklaszilárd meg némethszilárd rendőrök homogén bástyáján! De akkor hogy a fenébe buknak le az autópályákon olyan autók, hogy egy velorexben visz 74 szírt a délszláv (magyar) embercsempész? Jaj, de hát az egy vitéz, derék nemzettestvér, akaratán kívül trianon. Szóval, a rend leendő őre kinek az oldalára álljon és mikor? Verje el a Kétfarkú Kutyapárt aktivistáit, mert vidám négyszínűre festették a repedezett járda foltjait? Vagy netán a főhatalom engedélye nélkül ültettek egy fát? Vagy védjen felvonulásokat… a Szent Jobb körmenetet nem kell védeni, a levágott kezet nem akarja bedarálni Dúró Dóra, Novák Előd sem szalad el bátran az elorzott hulladarabbal, és a Békemenetet sem támadják meg zsidózó, buzizó, libsiző ténsasszonyok. A Pride-ot már inkább, azon sajnos van mit védeni szervileg, mert a konzervatív-keresztény kopaszon és terepszíngatyában ölni menne oda. Ok, tehát szelektív védelem, kit hol, mikor. Kinek vagy minek a nevében? Milyen törvénynek kell megfelelni? Magyarország talán Európa leginkább ismert jogtalan állama. Itt a „jog” paródiája úgy működik, hogy ravasz képviselők éjszaka nyújtanak be amúgy elfogadhatatlan törvényeket, az ellenzék megkérdezése, tudta, bármije nélkül, sebtiben meg is szavazzák, majd hangosan, kórusban röhögnek a parlamentben. Ez így egy szatíra, nem egy államigazgatás. Ezt a jogot védje a rendőr, aki a plakát felhívására igába áll? Azután milyen jog az, hogy az állampárt nem felel semmiért… egyszerűen nyegle tróger módon nem megy el a bizottsági ülésekre, meghallgatásokra. Rá nem vonatkozik a jog, az ő joga a vállvonogatás. Ha meg bárki bármit kérdezni, 12. 20, 50 évre titkosítjuk, osztjóvanna! Van, ahol a „jog” így működik. Igen, de akkor hogyan működjön jogilag a rendőr? Milyen rendet őrizen? Ezt?

Közben, amíg ezt végiggondoltam, el is sétáltam a plakát előtt… nem ragadtam rá. Van, aki ráragad?

2022. január 26.

Még a Zeneakadémia oldalán ballagtam a Király utcában, és nem Liszt Ferenc járt az eszemben, hanem a sokszázmillió forintos szittya csodazongora, amivel – megint - pozdorjává zúztuk az egész világot, és ami csendben s kudarcban elhalt, mint az ódon gyertyacsonk, amikor meghallottam az ordibálást… először még jelentése nem, csak hangereje szűrődött át a körút forgalmának fésűfogain. Odaérve megtestesült a hang és értelmet is nyert valamennyire, egy rendkívül kövér cigány kislány (hatalmas, pufi, rózsaszín vattakabátban, hogy kerekebb legyen a történet) üvöltötte, hogy „Éhes vagyok!!!” De vagy hússzor. Három generáció állt egymás mellett, a szintén kövér anya (piros műszőrme kapucnival), és a szintén testes nagymama (talán), törzsi szokásoknak megfelelően (a szarunk mindenre eljárásra gondolok), maszk nélkül és vadul pöfékelve a megállóban tűrték néha az üvöltést, néha pedig az anya (az anya nő, írja sz Alaptörvény) megfelelő szociálpszichológiai felkészültségét latba vetve, megpróbált tenni valamit a helyzet megoldásának érdekében: neordiccsámá!! fogjadmábe, mitordítolitten stb. Ilyenkor a leszármazott ököllel nekiesett és püfölni kezdte, dögöljmeg, tefogdbe és hasonló jelszavak ismételgetésével. Fel is szálltak velem a négyesre, és ott folytatódott a népi színmű. Ejnye, mondanád, hát ezek a cigányok…

Leszálltak a Blahánál, én még egyet tovább utaztam, a Rákócziig. Népes kamaszbanda állta el az ajtó előtt az utat, ezért a „bocsánat, elnézést, leszállnék” formulával próbálkoztam, magamat élére fordítva, hogy hátha így könnyebben átférnék a serdülőkön. Egy nagyon szőke, nagyon nemcigány 15 éves lány rámnézett, majd „mi a faszt akarsz, lökjé má föl, bazmeg!” széljegyzettel némi nehézség árán utamra is bocsátott.

2022. január 20.

Ha leszólít valami az országútról, akkor jelenésed van. Megszólal a hang a fejedben, mutatja az irányt, kalauzol a rengetegben. Így hát én azonmód a jobboldali lovat jobban ütöttem az ostorral, a baloldalinak meg húztam a gyeplőt, és szépen be is kanyarodtunk Kesztölc felé. De nem álltunk meg a faluban, hanem végigvágtattunk, ki az erdőbe, és még azon is túl. A parkolóba bekötöttem a fogatot, és megpróbáltam még megkapaszkodni a lehulló Nap utolsó sugaraiba, hogy lássak is valamit. Ilyenkor januárban korán támad s hamar szétterül az este.

Boldog Özséb, aki az első magyar szerzetesrendet alapította itt fészkelt valahol az esztergomi falak között, de a szíve az erdei, barlangi szegényekhez húzta, aztán sok-sok vívódás után, végül kiengedték őt is ide, hogy az önkéntes száműzetés kenyerét egye. A szanaszét, állati módon odvakban, lyukakban élő magányosokból verbuválta aztán az első telepét, majd szerteutazott a hazában Pécsett és másutt hasonló kezdeményt tett, ma meg már a pálos kolostorromoknak se szeri, se száma, mindenfelé megtalálhatóak a Bakonytól a Bükkig. Ez a szellem jár itt a romok között, és csak olyankor lelsz rá, ha egyedül vagy és senki és semmi nem vonja el a figyelmedet a lényegről. Özsébet az utókor boldoggá avatta. Itt nyugszik, itt suhan alkonyat után a kövek között, súgja a füledbe sóhaját…

Iványi Gábor a szegény nagyvárosi remetéket gyűjtötte össze a kapualjak barlangjaiból, adott nekik meleget, ruhát, ételt és ágyat, tette mindezt a kor gazembereinek akarata ellenére… ő egy velünk élő Boldog Özséb. A kor nem, hogy kolostort emelne neki, kinccsel halmozná vagy példaképpé tenné, de orvul alázza, üldözi, ott árt neki, ahol tud…

- Köpd szemen az átkozottakat, akik ezt teszik vele! – súgta a fülembe Boldog Özséb.

- Április harmadikán meg is teszem! – ígértem a szellemnek.

2022. január 12.

Megy-megy az ember a hosszú botra szerelt malacpersellyel. Az alján kis csengettyű is lafog, hogy mindenki észrevegye ám! Odadugja a gyanútlan orra alá.

- Mire gyűjt? – kérdezi a gyanútlan.

- Aranypalástra, brokátra, tömjénre, öntömjénre, ólomüveg ablakokra…

- És kinek?

- Hát az anyaszentegyháznak!

- Ember, most adtam maguknak százmilliárdot! Akaratlanul! Az ország pénzéből kapták!

- Szégyellje magát! Istentelen! Hazaáruló! – mondja a kunyera és tovább áll. Odalép a gyanúshoz.

- Adj pénzt!

- Adok, persze, hogy adok! – nyúl a tárcájába a gyanús – Aztán jól prédikálják ám ki a gyanútlant! Csak mi győzhetünk! Csak mi! Érti?

- Azt tesszük! De még mennyire, hogy azt! – vigyorog cinkosan a kunyera és kacsint is hozzá.

Megy-megy az ember a hosszú botra szerelt malacpersellyel. Az alján kis csengettyű is lafog, hogy mindenki észrevegye ám! Odadugja a másik orra alá.

- Mire gyűjt? – kérdezi a megállított.

- Hát a pártomra, hogy csak mi legyünk! Adjon, adjon, az Isten is megáldja! Ide a zsákba, vagy itt a csekk! Mi vagyunk a kormány! Az üldözési mániánkat fedezzük ebből…

- Adok, adok! – mondja az ember – aztán csekket is adjanak ám, mert otthonról is be akarom fizetni a családi megtakarítást!

- Derék magyar ember vagy fiam, az Isten is megáld! – dörzsöli a kezét a kunyera.

Megy-megy egy ember a hosszú botra szerelt malacpersellyel. Az alján kis csengettyű is lafog, hogy mindenki észrevegye ám! Odadugja egy másik orra alá.

- Mire gyűjt? – kérdezi a megállított.

- Kampányra! Hogy itt végre minden jobb legyen! Ez a Legyen végre minden jobb nevű párt, aki leváltja ezt a korrupt kormányt, ha segít!

- Adok, mert szedje már le valaki ezeket a púpokat a hátunkról! – mondja a megállított reménykedve.

- Tiltott pártfinanszírozás! Tiltott pártfinanszírozás!! – ordítja a sarkon álló feketecsuhás, meg az állampárt – Azonnal tartóztassák le! Láttuk, pénzt kért és pénzt kapott! Állami Számvevőszék! NAV! TEK! Polt! Mindenki rohanjon rá és verjék agyon az istentelent!

2018. január 07.

Megszentelték az irodáját… ez egy látványos dolog, abból áll, hogy a karneváli szezon kezdetén felvesz valaki egy elég látványos jelmezt és ettől felhatalmazást nyer arra, hogy krétával firkáljanak közintézmények, irodák ajtajára, titkos őrsi jeleket, mint az úttörők. És ha ez megtörténik, akkor az a hely fel is van szentelve. A szertartáson szintén részt vett, igaz, nem jelmezben, egy erdei tömeggyilkos, aki ájtatos arccal asszisztált, és egy közismert csaló, akinek megvonták a tudományos címét is, amikor lebukott. Pózolt még a lokációban egy, nem feltétlenül az eszéről híres másik fegyverrajongó, aki Kalasnyikovval keveri zsírt a bográcsban, majd lő is vele… kevesebb ennél szentebb dolog juthatna egyszerre az eszünkbe.

Elhatároztam, hogy mától Pomeránusz atya néven én is szentelést vállalok. Földög érő, hímzett selyemslafrokban, fekete könyvvel a kezemben, övemben egy tölténytáska krétával (színes kréta felár!), és bárhol, bárkinek összefirkálom az ajtaját, miközben érthetetlen latin vagy akár távolkeleti szavakat is mormolok. Füstölőt is lengetek magam körül, ez elűzi a rossz szellemeket, a liberálisokat, a migránsokat, a melegeket, a delta és az omikron variánst, meg még a molyokat is (a levendula-illat felár!), sőt, szúmentesíti is az ajtófélfát. Csak az orosz cárokat, bojárokat és a kínai kommunistákat nem riasztja el. A kínai kommunisták ugyanis szent emberek. Ha mindezt elvégzem, cserében a kormány párszáz milliárddal kitatarozza a munkahelyemet…

Az ok, hogy valami forgatott Magyarországon egy „Elkúrtuk”-at mások lejáratására, de nem akar valaki ebből fenti cselekményből is egy Monty Pythont forgatni? Pedig ez mekkora siker lenne!

2022. január 06.

Most, hogy megnéztem a „Ne nézz fel!” (Don’t Look Up) című filmet, azért egyből össze is omlottam kissé. Mert milyen érzés szembesülni azzal, hogy egy paródia az életed? Valami olyan, mint amikor Neo a Mátrixban meg kell, hogy küzdjön azzal a gondolattal, hogy ő és az egész földi környezete egy digitalizált program része. Itt meg, ebben az amerikai őrületben azt mondja a film, hogy egy bolondokházában laksz, bmeg! És megállsz és végiggondolod, és tényleg! És megrendülsz bele. Minden és mindenki ismerős, mindenkire rábukkansz, az irritáló idiótákra, akik egyre szaporodó mértékbe körülélnek téged. A konteósok, az ilyen-olyan szkeptikusok, az ezt meg azt tagadók, a farokságokban hívők ellepték a bolygót, nem csak itt tenyésznek, burjánzanak ezerszám, de talán minden földrészen. Celebek és influenszerek ledominálják a tudósokat, nyíltan, igazoltan hülyék vezethetik a világ nagyhatalmait, meg a kishatalmait is. Teljesen abszurdum, hogy a filmben meglátod a valódi Trumpot, csak női kiadásban, egy kóresetet, akibe a mi kis miniszterelnökünk is ideológiailag szerelmes volt. Meg az összes Fidesz-hívő. Azután a vereség után a Capitoliumba bevonult a minden porcikájukban kretének lázadó hada, QAnon sámán a hagyományőrző szarvaival, mint Magyarországon a Békemenet. Kár, hogy ez a két tábor nem játszik valami szellemi vetélkedőt egy internacionális TV műsor keretében: mit röhögnénk meg sírnánk egyszerre, amikor az amerikai párosujjú patás bölényőrült a magyar Alavju nénivel vívna műveltségi csatát, miközben a háttérben a lengyel polturisták ráznák a csörgődobokat… de ezt az egészet nem tartja szégyennek senki azon az oldalon, hanem valami büszkén vállalt, hazafias konzervatívizmusnak. De az milyen, ha a magyar fogamzásügyi miniszterasszony büszkén pózol a kiskorúakkal ungabungázó Berlusconival, majd ezen érdemekért még köztársasági elnöki rangra is emelkedik? Ez csak egy Rejtő Jenő könyvben lehetséges, vagy a huszonegyedik század hétköznapjaiban. Megvalósultak Orwell, Boris Vian, a spanyol és francia szürrealisták lázálmai, ebben élünk nyakig! A fél ország szerint a vakcina vérrögöket gerjeszt, tömegek halnak bele az oltásba, aki meg maszkban jár, az fuldoklik, tántorog és elesik a lépcsőn. Karikó Katalin egybekelt Bill Gates-szel, ők a besúgók, meg a háttér világhalatom, chipet raknak beléd, 5G-vel meg 6G-vel sújtják az emberiséget, miközben Jézus Krisztus tényleg megjelent a Hősök terén az Eucharisztikus Kongresszuson, ott ült a hatodik sorban, fehér lepedőben, kiáradt és könnyes szemmel bámulta Tóth Gabit, majd autogramot kért a pápától. Ezt ugyanannyian állítják biztosan, mint azt, hogy ha egy magyar erdőbe kiviszel egy Szent Szűz szobrot, amit a szomszéd város kegytárgygyárában nyomnak gipszből sorozatban, és kavicsokkal körbeveszed, akkor ott egy lourdes-i barlang, kegyhely keletkezeik és nemsokára többen is emlékeznek az itt tapasztalt Mária-jelenésekre, valamit arra, hogy hány fogyatékkal élő kisfiú gyógyult meg az itt csobogó patak vizétől. Mindeközben a magyar főkeresztény döglött állatok hegyeiből épít világkiállítást milliárdokért, Varga Judit igazságosabb miniszter géppisztollyal lő a képzelt ellenségre, Németh Szilárd nemzetileg pacalt eszik és keresztényileg gumibotot oszt, Völner Pál, a szalézi szemforgató meg a lenyúlt pénzből fél megyét megvásárolt magának Nyergesújfalu környékén. Orbán kereket köt, azaz az Európai Unió önjelölt kerékkötője és akadékoskodója, miközben a brüsszeli csipkét nem kötik, hanem verik. Szijjártó Péter orosz-magyar nyalási kitüntetést kap, miközben a rajongói téged komcsiznak a neten. Ez itt van, most van, szakadatlanul zajlik, amikor is…

…a művelt, intelligens nép kórusban énekli, hogy „piros volt a paradicsom, nem sárga…” a király saját magát éltető, ünneplő dalában.

Nézd meg a filmet és egyből meghal benned valami vagy valaki. A szégyentől.

2022. január 03.

Na jó, a karácsony sem egy magyar ünnep, hanem inkább nyomulós nemzetközi, egy mediterrán vallás kiterjengése a tengerentúlra, ahol aztán a csendes, meghitt, bensőséges ünnep csillogó-villogó és harsány bizniszbulivá vált, majd ugyanez visszahullámzott a Golf-áramlattal ide, és európai biznisz is lett belőle. Joulupukki – tudtán kívül - szétszerencsétlenkedte az eredeti karakterét, meghasonlott önmagával, a csúcsos sipkás Szent Miklósból pirospozsgás mókamester lett, aki hülyén hohohohóóózik, miközben azt sem tudja már, hogy december 6-án vagy 24-én jön. A globalizáció előtti korokban még Mikulás volt, azaz Szent Miklós, és egy napra cukisodott a gyerekekhez, viszont minden gyerek össze-vissza székelte magát félelmében, hogy jön a hosszú botjával ez a piros szörnyeteg, ördögökkel kísérve, és hülye Mikulásdalokat meg versikéket kell neki mondani, mert különben megharagszik. és ha mákod van, akkor nem virgácsot kapsz, meg zsákot krampusszal és lánccal, hanem almát (az eredendő bűn szimbolikus gyümölcsét), mogyorót, diót és csokit. A Karácsony éj, azaz Stille Nacht meg templomba menős, havas, csillagos, száncsilingelős hálaadás volt, betlehemmel, magyaros bölcsőbe kényszerített Jézuskával, parasztasszony Máriával. Na, és ez az újszülött Jézuska fehér hálóingben beröppent aztán az ablakon, hozott karácsonyfát, és huss, elrepült. Míg te éppen nem voltál bent a szobában, a fenébe is! Na, ez az dolog változott meg gyökeresen. Ok, beismerem, agyfelrázó élmény volt, amikor szembesültem vele, hogy a rendes pedofilok, akik év közben a tudott okok miatt nem nyúlhatnak kisgyerekekhez a törvény szerint, ilyenkor beöltöznek Télapónak, és teljesen legálisan ölelgethetnek kisdedeket, pózolhatnak velük a plázák szépen feldíszített csarnokaiban. Ho-ho-ho-hóóóóóó!

És hogyan jön ehhez a saját globalizációm? Szépen ráhangolódtunk az ünnepekre Lillafüreden, Szilvásváradon, a Bükk behavazott erdeiben, karácsonyi hal: pisztráng, természetesen, és ez még magyarnak is tűnik, Európában mindenütt őshonos. Azután 24-én – életünkben először – megkegyelmeztünk egy erdei fenyőfának, nem vettük meg, kínai műfenyőt állítottunk, ahogy nyilván Jézusnak is mindig kínai műfenyője volt, hiszen a tűleveles igazi nem nagyon nő arrafelé, a családi ebédnél görög mazsolabort ittunk görög karácsonyi süteményekkel, és további szentségtörésként idén nem európai bejglit, hanem Borgula-féle zsidó babkát eszünk az ünnepek alatt, ami kivételesen sokkal, de sokkal közelebb áll a Szentföldhöz, mint a pontyhalászlé, meg a bejgli, na, és ráadásul ma lazacot ettünk, az északi Skandináviából (jelzem, ez sokkal közelebb van Joulupukkihoz, mint a ponty), miközben muszlim afgán haverok perzsa átiratokban Merry Christmasokat kívánnak rakásra….

Ilyen az élet – meg az ünnep - evolúciója.

2021. december 25.

Az ünnepek fényében másképp világosodik meg minden. Tegnap úgy alakult, hogy metsző hidegben, de szikrázó verőfényben egyedül vágtam neki a hegynek, valahogy úgy, ahogy Mózes tette, kíváncsisággal és reményekkel tele. Az izraeliták törzsei, mint a mesében, a völgyben maradtak a tevékkel és a nyájakkal. Ha emberrel nem, csak a fákkal és sziklákkal találkozol, akkor esélyed van rá, hogy kapcsolatba lépj vele. Isten soha nem jelenik meg fesztiválokon, stadionokban, templomokban, csápoló rajongóbandák előtt. Csak ő meg te. Ez nem társasjáték, inkább párbeszéd. Ezért a valódi szentély a magány és a múlt. Így esett, hogy ziháló hegyostrom után egyszer csak benne álltam a 100000 év végtelenjében, a felfoghatatlanban. A pleisztocén végén iszonyú megpróbáltatások írták át őseink életét, egy brutális, hosszabb jégkorszak barlangokba űzte a túlélőket. A hajdani afrikai szőrtelen majom már edzett migránshordákban élt itt, elárasztotta a gyalog vagy vízen elérhető szárazföldeket. A barlangokban meleg van. A Földet belülről fűti az Isten vagy Sátán, egyre megy, de menedéket talál benne a viszontagságok elől a melegvérűek sok testvéri faja is. Az ember más állatok prémjében élve ezerévekig várt itt, amíg a Nap visszaadta a korlátlan szabadságot.

Besétálni a Föld egyik köldökén a Szeletába, megkeresni az ős lépteinek helyét, valódi azonosulás a múlttal. Az ismeretlen, névtelen ősanya és ősapa sokkal többet szenvedett, sokkal többet tett értünk, a túlélésért, mint palotákban heverésző parazita királyok hada. Mégsem neki emeltünk szobrokat, gránit emlékműveket, hanem a koronás mihasznáknak. Az emberek vallásai előszeretettel állítanak oltárra XVII. vagy akárhányadik Szent Kutyaszar Jánosokat vagy Lajosokat, akiknek semmi érdemük nem volt azon kívül, hogy apjuk is király volt, hát annak születtek, ezért néha belső feszültségeiket kiélve elküldtek csatába és halálba párezer nincstelen alattvalót, s míg azok elvéreztek a zászlóért és a jogarért, az uralkodók és földesuraik otthon élvezték asszonyaikat. De az ősember nem volt ilyen álnok, nem is lett szent belőle a katedrálisok tornyain. Ő csak védte a saját húsával, vérével etette, gondozta a benne szunnyadó magot, a jövő nemzeteinek sokaságát. De soha egyetlen várat, templomot nem neveztek el erről a páratlan hősről.

- Érted ezt? – kérdezte a barlangban Isten, a százezer évvel ezelőtti. a valódi, az örökkévaló… aki előbb volt, mint az idő, amikor még Jehovák, Visnuk, Allahok, Zeuszok, Jupiterek, Krisnák karneváli seregei parázna gondolatok sem voltak, ő maradt az egyetlen névtelen, mert nevével nincs kitől megkülönböztetned, nemtelen, mert teljesen értelmetlen lenne, hiszen semmiféle tekintetben nem tartozik sem a férfiak, sem a nők közé, színtelen, mert valamennyi szín ősforrása, és hangtalan, mert sem fül, sem bármely más készülék befogni képtelen szavát, egyedül csak akkor érzed, ha egyedül vagy, hogy nem vagy egyedül.

- Nem, nem értem… - mondtam a barlangoknak, amelyeknek vége sem volt. Valahol a belső feketeségben millió denevér alussza várakozó álmát, és százezer év árnyéka kövült meg a falon. Az ősök néma szelleme szellőt suttogva egyesül az örökkévalóságban és ezért bennem is.

2021. december 22.

Ha valaki szembe megy az autósztrádán a forgalommal, és nem tud azonosulni a mások által ismert, használt útiránnyal, attól még képzelheti azt, hogy ő megy előre… nem a többiek, akik rémülten próbálnak félrehúzódni az eszement elől…

Most valahogy ezt képzelem magam elé, akármikor felszállok a Facebook hírvonatára, és a második vagy harmadik poszt, ami szembejön, az az Orbán Viktor nevű fazon személyes hirdetése, amit persze, a pártja finanszírozott, az ország pénzéből… a képen cinikusan vigyorog valamin maga elé az asztalra, és azt üzeni, hogy Magyarország előre megy, nem hátra… de persze nem csak itt üzeni, hanem plakátok tízezrein, szerte az utcákon, az utak mentén a Kárpát-medencében, hiszen, ha mond vagy vigyorog valamit, az aranyat ér, magyarul: milliárdos kiadást a magyar költségvetésnek, de nem az Orbán családnak… szóval, van min vigyorogni azon a képen. Ha mondta, hát mondta… a saját vallásában mindenkinek szentírás, ha az Isten vagy valamelyik földi prófétája szól valamit, riadtan szaladgál mindenki, hogy mostantól akkor ez az igazság, a …... Krisztus, Mohamed, János Pál vagy Ferenc, Orbán, Sztálin vagy Kim Dzsongun ezt mondta. Nemkívánt törlendő. Ha valaki beletartozik ezek bármelyikének alattvalói körébe, akkor nem kételkedik. Azt nem szabad. A neves fütyi felemelt kezével mutatja, hogy erre, erre van az előre, amerre mutatok, akkor erre van. Szóval, akkor most Magyarország éppen előre megy. Szembe a forgalommal. Ezt a mi fütykösünk harcnak nevezi, éppen Brüsszelben harcol megint, éppen betartott a többi európai országnak, immáron vagy egy tucatszor, és mindig ugyanilyen büszke volt, hogy ő nemzetileg széllel szemben pisál, és ez egy nagy dicsőség, bátor cselekedet. Egy sor közös nyilatkozatot elkaszált már, és iszonyúan elégedett volt, hogy ő, a kis megvetett senki a célegyenesben mindig kiteheti a szőrös lábát és elgáncsolhat vele huszonvalahány futót a célszalag előtt. Szóval, ha az irányjelzőt nézzük, akkor ez az a bizonyos „előre”. És a vérfagyasztó az, hogy ha hazatér, az udvartartásából senkinek nem lesz egyetlen szava sem arról, hogy te, főnök, ne izélj már, ne égess bennünket mindenhol örökké… hanem alázatos farkcsóválások suhogása közepette már nyomják is az újabb plakátmilliókat a győzelem örömére, hogy megint megadtuk a gaz nyugati imperialisták pofájára a nagy magyar maflást, hej! És mit számít, hogy mibe kerül nekünk a kis elborultagyú, fél tőle mindenki, és a képzeletbeli noteszkéjével ugrándozik a nyomában, mint Észak-Koreában szokás. Miközben könnyezve éltet és repes. Persze az, hogy a környezetének ez tetszik, még megmagyarázható. Törvényenkívüliséget élveznek, a kontrolálhatatlan gazdagodás a szervilizmus jutalma, és ebben meglátod azt az embertípust, aki százmillióért a saját anyját vagy saját erkölcseit is dalolva megöli. De, hogy ez alatt a színt alatt a szerencsétlen ország népe minek örül, azt már nehezebben magyarázod meg. A választás előtti osztogatásnak? Van, akinek csak eddig terjed a horizont. Neki elég a ketrecben a jutalomfalat, meg a vakargatás. De velünk mi lesz? Egy országgal, amit egy megszállott vezet, szemben az Európai sztrádán a többiekkel. Hogy ő belepusztul az ütközésbe? Nem tudom, most még csak kurjongatva, kiszámíthatatlanul cikázik a sávok között. De mi itt ülünk hátul a platón, többmillióan!!

2021. december 17.