Ha egyáltalán nincs fogad, se lent, se fent, akkor olyan jellegzetesen változik az arcod, mint egy marokban pumpált gumilabda. Ennek az öregnek egyfolytában szűkült, tágult, ahogy a törpéknek a rajzfilmekben. Állt, zsebredugott kézzel, a szeme járt, mint a hiénáé. Vele volt a kötött sapka, ősz szakáll, meg kitaposott cipő is. Iszonyú éhes lehetett, középiskolás diákok meghagytak valami félkanálnyi főzeléket egy tányéron, azt ökölbe szorított kézzel lendületesen kikanalazta. Én a belső térben álltam, Ica Mama húsboltjának a falai az ablakai, a padlótól a plafonig érnek, és állva eszegettem, csak hát egész jót, némi rántott májat hagymás krumplisalátával. Nem tudsz úgy sokáig nyugodtan enni, hogy ezt nézzed. Hogy neki ott kint járt le-fel az üres szája, én meg komótosan vagdosom a falatokat. Később az öreg az oldalkirakathoz ment, és szuggerálni kezdte a szerelmeit, az ott heverő húsokat. Mint a kisgyerek a játékboltnál, homlokával az üvegre tapadt és nézte, nézte… a minimum, hogy megkérdeztem bent, hogy szokott kapni ételt? Szokott hát, de minden nap azért nem lehet… ok, persze, de mit szokott? Bármit megeszik. Kint a szegény portyázó megérezte finom ösztönével, hogy róla van itt szó. A húsra tapadt tekintet feléledt, telefolyt reménnyel, és vadul járni kezdett a szemgolyón a pupilla jobbra meg balra. Intettem, hogy nyugalom, igen, kapod majd. Egy kutyának intenek így - mondta a belső hang. Igaz. Hozzátoldottam egy gesztust, hogy egy perc türelem, és jövök, várjon. Jó nagy gulyástál, tele lencsefőzelékkel, meg szaftos hússal. Zacskó, becsomagolunk mellé egy kanalat is. Azt láttad volna! Azt az izgalmat! Igen, átvette, köszönte, és már röptében ette is… ráhajolva az utcai szutykos asztalra, járt a keze, mintha mozdonyt fűtene. Én meg azon kaptam magam, hogy már fél perce csak állok és tátvamaradt szájjal nézem.

Nem tudta, hogy ő segített nekem. A szégyen után most sokkal jobban érzem magam. És máskor is el fogok menni arrafelé…

2021. november 15.