Az illető úgy véli, hogy a legjobb korban van. Tehát elindul újra a koronáért, ami egy másodpercre sem került le a fejéről, már talán rá is nőtt örökre. Más megváltók meg ebben a korban vonszolták fel a keresztet a Golgotára. Igaz, Jézus esetében maga az életévek száma volt a 33, Orbánnak meg a trónon töltött idő. Mindkettő gründolt magának egy saját, különbejáratú bandát, feltétlen bábokat, akarat nélküli híveket, gondolatkidobolókat, és persze mindkét alomban akadtak néha Júdások is. Jézus halálával az út csak elkezdődött, egy sikeres világvallás született a vére által. Kérdés, hogy Orbán 33 éve az útja vége, vagy sem… mert mi is történt ezalatt a gazdag, sikeres 33 év alatt?

Magyarország elszigetelődött a világtól. Nem csak Európától, de valamilyen mértékben a többi országtól is. Kétségbeesetten keresgél - repked össze meg vissza - valamilyen partnereket a jogfosztottak sztyeppéiről, egy Lukasenka, egy Erdogán még kezet fog ezzel az önglóriájával játszó kamukereszténnyel, tisztességes, becsületes politikusok meg aligha. Persze, a fáma szerint mi mindig mindenkinek beolvasunk, mindenki előtt példaképek vagyunk, mindenki ámuldozik a magyar gazdasági csodán, meg a hihetetlen eredményeken, de ezek csak minden lyukon át eresztő lufik, amik elolvadnak csendben és elúsznak a feledés homályába. Visegrádi négyek sincsenek már, bármennyire próbálnánk fenntartani a látszatát, hogy vannak. A lengyelek még hol velünk vannak, hol neheztelnek ránk az orosz meg fehérorosz „barátainkért”. Hiába na, egyszerre több bandában is vinni a zászlót nem lehet. Csak a hitelességünk megmaradt rongyfoszlányai csattognak azon a zászlórúdon. A muszlim Türk Tanács gatyájában ugrálni, miközben azt harsányoljuk, hogy csak a keresztény hit az egyedüli elfogadható érték a világon, aminek mi vagyunk az egyedüli védelmezői? Ugyan már… ez csak a tudathasadásunk egyik stációja. Nem csak a magyar politika, a magyar gazdaság sem sikeres, ugyanis szinte nincs is. Látszólag prüszkölünk ugyan a gaz nyugati multik ellen, de Szijjártó vagy Orbán csak-csak átad egy-egy új gyárat Magyarországon, ahol német, japán, vagy koreai, kínai tulajok hajtják a magyar munkaerőt a munkakezdő duda után, miközben a „nemzeti” kalandorok az átadás alkalmával elégedetten megsimogatják duzzadó bankkártyáikat. Hát, eddig élünk és így…

Magyarországon minden létező politika vonulat szembefordult Orbánnal, vagyis Orbán fordult szembe Magyarországgal. Jobbról is, balról is, középről is leváltaná bárki, mint a nemzetközi szégyenünk szimbólumát. Példa nélküli, hogy eddig ennyire eltérő politikai nézeteket valló csoportok állnak össze eggyé, hogy ezt a testünkben élő fekélyt kioperálhassák. A közellenséget, amelyik megnyirbálta, elvette az összes politikai tényező és még a civilek jogait is, és csak magának tartotta fenn az összes lehetőséget. A zsarnok, amelyik alantas kémelhárító eszközökkel figyeltette meg a saját országát és még csak számot sem adott erről senkinek. Mintha neki mindent szabadna, akár csak a középkorban…

Itt ez a 33 év, nem tudom, te mit és hogyan éltél meg ebből, és még hányat szeretnél, de remélem, neked is elég sok már.

2021. november 14.