A telefonizmus korát éljük, és ha már az életünk ennyire szerves része, hát ezzel együtt a legnagyobb veszélyforrás is egyben! Pláne védtelen, az élet durvuló viharaiban magányosan tántorgó nyuggereknek! Kettőt sem pislantasz, és máris eladnak neked egy marék szárított bölényszékletet milliókért! Aztán végén még jön is a végrehajtó, ha már a füledig vergődsz az adósságban!
A sok gátlástalan verbális keselyű már bármilyen fészekből lecsap! Először csak mézesen mázol mind, aztán, amikor elveszíted az eszméletedet, a húsodba váj!
Kínálnak neked csodatévő szereket, bájitalt, varázsgombát, szárított füvesembert, rezgőágyat Aladdin lámpájával vagy mágnesével, kristálygömböt, hollót, döglött varjút, bármit. Mind jó rák ellen, övsömörre, és a bélféreg farkára… ne dőlj be! Mert a végén be fogsz dőlni!
A másik hívás meg sávszélességet, színesebb kábeltévét, viccesebb mulatósót, macskariasztót, galambverőt, vakondmészárlást kínál…
A harmadik típus, attól függ, hogy mikor veszed fel, taszít, uszít, butít, lázít, térít, mérgez, sároz és átkot szór. Teljesen megmagyarázhatatlan az, hogy például ha egy ország törvényei szigorúan büntetik a kábítószerek terjesztését, birtoklását, használatát, telefonálgatni meg ugyanezért a célért, ő maga, a törvényhozó telefonálgat, büntetlenül. Ha lépre mész, megtudhatod, hogy egy gazdag amerikai magyar támad bennünket szakadatlan, megölne bennünket mind egy szálig, ha tehetné, de Macska Jancsi a szotyolájával majd jól megvéd bennünket, a hitünket, a lelkünket, a jövőnket, a kerti fészert, meg a szavazatodért bármit! Most meg már a volt öszödi kibeszélő is telefonálni fog, ő majd nyilván az ellenkezőjét mondja, mert egy másik klub színeiben indul méretkezni.
Ezek itt fent mind-mind rád akarnak sózni valamit. Ha jól belegondolsz, a harmadik-féle körvadász még drágább, mint a bagolyszőrrel kitömött rezgőágy, meg a farmelegítős mágneslámpa… egyiknek sincs semmi terve vagy célja, nem tudhatjuk, mi igaz és mi gaz, hiszen a bizalmunkat már elkártyázták régen a Nemzet nagy kaszinójában a kupola alatt.
Ne nyiss ajtót házaló idegennek! Se fizikailag, se belül! A füledet se nyisd ki! Először tájékozódj! Nézz utána!
Mielőtt bármit beveszel, kérdezd meg kezelőorvosodat, gyógyszerészedet! (Ha még van orvosod, meg gyógyszerészed.)

Olvastuk a neten, hogy meghalt Cseke László. Páran talán meg is emlékeztünk róla. Azután olvastam ugyanitt, hogy többen azt sem tudják, hogy ki volt ő. Hát persze, honnan is… ahhoz már azért elég sok évesnek kell lenni, hogy valakinek ez mondjon is valamit.
Srácok voltunk még, amikor nyugaton kitört a nagy rock-forradalom, a beat korszak, és izgalmas, új borzongást hozott Londonból a szél. Meg a Szabad Európa Rádió. Az akkori pártállam először megpróbált kézzel-lábbal kapálózni ez ellen, hülye, ordítozó, imperialista majmoknak titulálva a zenész srácokat, azután szépen, lassan, beszivárogtatta ide is a maga módján, hogy ne valamennyien a Szabad Európán csüngjünk. Pedig úgy volt, azt hallgattuk, amikor csak lehetett. Zavarták, zúgott, recsegett-ropogott az éter, de Cseke László hanga valahogy mindig áttört rajta és a Teenager Party elhozta a kis Sokol rádiónkra a legfrissebb híreket is. Úgy tartottuk a fülünkhöz, mintha abból jönne az élet, abból csepegne a remény… és úgy is volt.
Egyszer iszonyúan büszke voltam. A hetvenes évek végén az egyik cikkemben azon háborogtam az akkori Pedagógusok lapjában, hogy óvodás kisfiám miért az Internacionálét tanulja az oviban és miért nem inkább a magyarok himnuszát? Aznap, amikor megjelent itt a cikk, még délután kétszer is beolvasták a SZER-be! Dagadtam a büszkeségtől! Azóta sem értem, hogy hogyan jelenhetett ez meg akkor… talán a szerkesztőség volt ilyen különlegesen bátor!
De azért volt SZER és azért volt Cseke László nekünk, mert nem hallhattunk máshonnan őszinte, igaz, nem eltitkolt híreket! Itt csak a pártállam diktatúrája által megszűrt információink lehettek, picit olyanok voltunk, mint egy kis Észak-Korea. De talán a románok, oroszok még északoreábbak voltak még nálunk is. Viszont Amerika Münchenen keresztül valahogy megtalálta a módját, hogy üzenjen nekünk. Köszönjük, tisztelettel és hálával gondolunk rájuk, Cseke Lászlóra, azaz Ekecs Gézára, a SZER-re és az akkor így segítő Amerikára.
Most újra eljutottunk egy szintre ebben a hazában, amikor csak pártállami információk kaphatnak teret a sajtóban, rádióban, TV-ben. Iszonyatosan torzított zaccot kap a nép, akit a kormány által lebitorolt sajtótermékekkel etetnek úton-útfélen. Szinte esélye sincs már az igazat megtudni, épp úgy, mint 40 éve, akkor.
Amerika megpróbál újra segíteni rajtunk. Vagy 200 milliót ad éppen, hogy független, valódi újságokat vehessünk újra kézbe. Fel is bőszült a pártállam, ugyanúgy, minta akkor! Be is hívatták Amerikát számonkérni a minisztériumunkba… éppen úgy, mint akkor…
Köszönjük, hogy újra megpróbálnak segíteni rajtunk! Akkor, valamikor régen, ha lassan is, ha nehezen is, de győztünk! Remélem, újra sikerül!

- Ön, mint tiflopedagógus, hogyan látja az ország politikai helyzetét?
- Az országban kétféle ember van, alapesetben aki lát, és aki nem. Az emberek egy csoportja, azt állítja, hogy az egyik lehetséges/múltbéli vezető kilőtte a szemét. A másik csoport azt, hogy a másik lehetséges/múltbéli viszont kilopta. Ebből az következne, hogy akkor már mindenki vak az országban, de van egy harmadik csoport, akinek nem lőtték, nem lopták ki, egyszerűen csak szemét, mások szerint. Általában elmondható, hogy a tömegesen megvakultakat nem szabályosan, a könyökük felett finomak megérintve és megfogva, hanem az orruknál fogva vezetik, minden irányba. A látásmaradvánnyal rendelkezők – az adott körülmények hatásara – valamennyien csőlátók lesznek, attól függően, hogy melyik TV-csatorna, újság, netes hírportál adagolja nekik a fertőző anyagot. Külön eljárás alá esnek a jobbralátók és a balralátók, például az utóbbi csoport büntethető ugyanazért, amiért az előbbi nem. A jobbralátók szerint a szoláriumokba becsületes, fehér, magyar emberek mennek be és migránsok jönnek ki. A balralátók szerint a miniszterelnök, a felcsúti gázszerelő, a szivarozó kaszinós visszatelepült filmcézár, meg még a drogos koronagondnok is azonos személy, csak különböző statiszták által megszemélyesítve. Mindegy, hogy a Katarakta vagy a Glaukóma nevű újságot olvassa az állampolgár, mindkettő más-más hályogot rak a szemére, Éleslátás nevű újság meg már nincs sehol. A jövőbelátók meg megpillantották a jövőt, a szívükhöz kaptak és mind meghaltak. A különféle pártok fehér bot nélkül össze-vissza bolyonganak a városban, a lakosság meg csoportosan ácsorog a járdaszéleken és kétségbeesetten jajgat hunyorogva, hogy valaki segítsen már átmenni a túloldalra! De melyik a túlpart? A kancsalság és a bandzsaság ebben a populációban teljes ideológiai zűrzavart eredményezne. Vak komondoron meg pártállástól függetlenül áteshet bárki, ha odakészítik előre. De ne feledjük az ősi dakota közmondást: a sok hülye látó között az okos vak a király!
- Mindezt honnan szedte a kolléga úr?
- Ezt látom magam körül nap mint nap! Letapogathatom a professzor úr arcát, hogy legalább valami fogalmam legyen Önről?

Kedves Barátaim, Vendégeink! Tisztelt Kongresszus!
Hallottuk a dalt. „ A magyarság szívbe menekül, úgyis jót talál…” Igen, de sajnos a magyarság nem szívbe menekül, hanem nyugatra, innen el, és már olyan mértékben, hogy az ország mindennapi működését veszélyezteti. Jó szakembert már nem találni itthon semmilyen területen, vagy heteket-hónapokat kell várni, hogy megoldódjon egy bármilyen hétköznapi problémánk. Akkor is már csak kontárt talál a magyar, aki a megnövekedett kereslet miatt a korábbiakhoz képest tripla áron fogja elvégezni a munkát, ha egyáltalán nekilát. Mindez azért van így, kedves barátaim, mert tartósan olyan alacsonyan tartottuk a béreket és magasan az adókat, hogy itthon egy jó szakembernek már egyáltalán ne érje meg munkát vállalni. Kormányzásunk nyolcadik évében ez már nem csak az orvosokra, ápolónőkre, tanárokra igaz, de nincs már elég ember a postán, aki az ünnepi csomagokat, üdvözleteket továbbítsa a magyar családoknak, nincs már a gumiszervizekben sem, hogy az autósok télire válthassák autójuk gumijait a családjuk biztonsága érdekében, de nincsenek már munkások elegen az építőiparban sem, így az élet egyre drágul minden területen. Nincs már elég buszvezető a tömegközlekedésben, mindenféle irodisták helyettesítik túlórában a kieső dolgozókat. (taps)
Kedves barátaim! A bérek alacsonyan tartása nemzeti ügy. Máskülönben nem jönnek ide külföldi autógyárak - most már majd reméljük, kínaiak is -, akik kizsákmányolják potom pénzen az itt élőket, mi pedig elbüszkélkedhetünk a működésükkel, mint a magyar ipar – KSH által mért - csodálatos szárnyalásával. (taps) Az adók magasan tartása szintén nemzeti érdekünk, különben miből működtetnénk a teljesen eredménytelen magyar labdarúgást, a sokmillárdokért épített és majdnem teljesen üres stadionokban, melyeknek építésével nem állunk le az elkövetkezendő időszakban sem, további 30 stadiont építünk az országnak, ha a magyarok, ti, kedves barátaim, meg a határokon túl élő rokon véreink újból bizalmat szavaznak nekünk és folytathatjuk ezt a hadjáratot! Hadjáratról beszélek, hiszen veszélyben a haza, veszélyben az eredményeink, azok, amiket a ti segítségetekkel értünk el, kedves barátaim! Soros nem alszik, továbbra is a kertek alatt leskel, és ha nem vigyázunk, ha nem vagyunk elég éberek, még újabb egyetemeket épít és újabb kiművelt főket termel ennek az országnak! Pedig sikerült már leküzdenünk az oktatást olyan alacsony szintre, amilyenen még sohasem volt! Az európai felméréseken a diákjainkon nevet a fél kontinens, annyira nem értik már sem a szöveget, sem a matematikát. (taps) De mi nem a tanároknak, orvosoknak engedjük el az adót a néhány százezerből, hanem a focistáknak a havi ötmillióból! (hatalmas taps)
Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt nyolc év fáradhatatlan munkálkodásának eredménye az is, hogy az egyszerű magyarok már nem is jutnak lakáshoz. Az ingatlanárak az egekben szárnyalnak (taps), és köszönhető ez annak, hogy az MNB alacsonyan tartja a kamatokat, tehát bankban tartani pénzt már nem is érdemes. Helyette ők is inkább kastélyokat, festményeket, műkincseket vettek. A pénzes befektetők pedig a bankban tartott pénz helyett most lakásban tartják a tőkéjüket, és ettől már esélye sincs egy átlagpolgárnak, hogy lakhatáshoz jusson! De a tönkretett nemfizetők felé a kilakoltatásokat változatlanul folytatjuk! (taps)
Az elmúlt nyolc év kimagasló eredménye az is, hogy már nem lehet félelem nélkül végigmenni egy magyar falun, mert a fejkendős nőket vagy a sötétebb bőrű embereket vasvillával kergetik el, és papi segédlettel prédikálják ki az általunk gyarapított szószékekről. Minden legelőn és szántón ott lógnak plakátjaink, és a jövőben is sorra kebelezzük be a hírcsatornákat, újságokat, TV-adókat. Ezért a célért semmi sem elég és semmi sem drága. Folytathatnánk még a sort, de még csak az út elején járunk! De veletek, önökkel, hölgyein és uraim, kedves barátaim, a jövőn töretlenül fejlődik, az Uniótól egyre csak távolabb, és keleti barátainkhoz egyre csak közelebb! Ehhez kívánok valamennyiünknek a hátralévő néhány hónapban sok erőt, kitartást, egészséget, és bizalmat! Köszönöm, hogy megtiszteltek, megtiszteltetek azzal, hogy ennek a hajónak a kormányánál maradjak, és változatlan sebességgel rohanhatunk tovább a folyón a vízesés felé! (ütemes taps)

Egy ideje hárman kártyáztak a Párhuzamos lét nevű presszó teraszán. Nem sokan ültek ilyenkor kint, fáradt volt már a Nap, nehezebb időket ígért a felhő meg a szél. Ádám fügefalevele is mindig fellebbent, ahányszor csak belekapott egy fuvallat. Ilyenkor odakapott, de csak az egyik kezével, a másikkal meg legyezőalakban tartotta a lapokat. Az őscickány állt nyerésre, őt nem zavarta semmi, még a szél sem. Valahogy túlélte még a jégkorszakot is. A többiek ferdén néztek rá.
- Visszatérve az eredeti kérdésre – mondta a rasszista, amíg keverte a lapokat – nekem végül is majdnem mindegy, hogy melyikőtök az ősapám, de szerintem ti ketten együtt nem lehetnétek itt.
- Tartsunk egy kis szünetet! – javasolta Ádám, mert már unta, hogy mindig a cickány nyer – ihatnánk közben valamit.
- Persze, kitalálhatsz helyettünk bármi mást is! – dünnyögte a cickány, amíg rátolt egy poharat a pénzre, hogy el ne fújja a szél – Attól még ugyanúgy veszíteni fogsz, mint eddig. 
- Mert most vagy ez igaz, vagy az! – vakarta a fejét a rasszista 
- De ha már választani kellene, akkor már inkább az őseim emberek legyenek, még ha ilyen szakadt levéllel is, mint ez itt, sokkal inkább, mint egy fán rohangászó szőrmók!
- Te mondád! – nézett el a feje felett közönyös képpel a cickány.
- Kisunokám! – tárta szét a kezét Ádám, mint aki éppen hazaérkezett.
- Na, hát akkor így döntöttem – mondta a rasszista, elhárítva az érzelemmegnyilvánulásokat – tényleg, inkább igyunk! Pincér!
- Parancsol valamit? – kérdezte a szénfekete fiú, akin nagyon jól mutatott a vakítóan fehér ing és a kis kötény.
- Felháborító! Ez egy fehér ország! Hogy kerül ide egy ilyen majomember? – vörösödött el dühében a rasszista – azonnal küldjön ki valaki mást maga helyett! És másszon vissza a fára!
- Mi a bajod a fával? – kerekedet el a cickány szeme.
- A kollégám japán és tamil keverék… küldhetem őt? – kérdezte némi éllel a pincér.
- Nem kell! Inkább szomjan döglök! – dühöngött a rasszista.
- Ahogy parancsolja…. uram! – mondta nyomatékkal a pincér és méltósággal el.
- Te figyelj, kis suttyó, miért zavartad el a másik kisunokámat? Nekem ugyanolyanok vagytok mindketten, mi a bajotok egymással? – kérdezte Ádám rosszallóan.
- Ezzel? Én? Ugyanolyan?? Már nem is érdekel az egész! És te, cickány? Te mit mondtál volna erre??
- Hát ugyanezt. Hogy ő, meg te ugyanúgy az én leszármazottaim vagytok az idők folyamán… teljesen mindegy, hogy milyen vallásod van, vagy mennyire vagy hitetlen, milyen tudományos izé, meg evolúció, a helyzet akkor is ugyanaz!
- Hát ebből elegem van! Menjetek el a büdös francba mind! – tombolt a rasszista és fellökte az asztalt. Hadonászva indult volna a park felé, de megtorpant egy pillanatra a járdán:
- De ugye zsidó nincs a családban? – kérdezte reménykedve Ádámtól és cickánytól.
- De bizony, hogy van! – felelték azok egyszerre, kaján vigyorral.
- Szakadjon rátok az ég!- ordított és elviharzott a park felé.
A parkban, az öregek sütkérező padján Isten és Darwin beszélgettek egymással. Felkapták a fejüket, ahogy a rasszista káromkodva elviharzott a csikorgó kavicson.
- Hülye vagy te fiam, wazze! – szólt utána Isten – És nem is tudok segíteni rajtad!
- Az! – mondta Darwin egyetértően – De ezt a seggfejet is te teremtetted, nem? Látod, még a cickányom is különb nála.
- Én elhatárolódnék, Uram! – mondta egy orangután – nekem nem rokonom, nem is ismerem!

A fekete bőrű srác szaloncukrot árul a karácsonyi vásárban. Ferdén szemben a Szittya Pita kihelyezett bódéja kínálja a magyarnak kinevezett kaját. Jól megvannak így egymás mellett. Néha-néha fejkendős lányok sétálnak el a pláza felé. Láthatóan muszlimok. És ők is jól megvannak ezzel… meg mi is. De meddig? Ugyanezen sarkon, más napokon, uszítós papírkákat is osztogatnak kormányhívők. Van, aki vevő is rá. Azaz vivő, vagy betegségoldalról nézve: inkább hordozó…
Mindez abban az árnyékban, amit Hévíz, Őcsény, Kölmlő, meg Perdál vetett ránk. És nincsenek kétségeim, bárhol máshol újra felüti a fejét ugyanez a rém, mert, hogy nem öngyulladás volt ez, hanem közönséges gyújtogatás. A gyújtogató meg még most is szorgalmasan csihol, nem a levegőbe beszélek, most kapcsoltam ki a TV-t. Mert ez az eszköze. Meg a korhadt, kiszáradt fa, ami boldogan kap lángra ettől. Egyik kezében migráns, másikban Soros, aztán csak összecsapja, és már lobban is a szikra, minden nap. Tűzoltani, ezek után? Hogyan? Már az összes slagot, tűzcsapot, rohamkocsit felvásárolták előttünk, így csak vödrökkel lehet, ahogy most én. Szinte nem ér semmit.
Elárulom, különösebben soha nem érdekeltek a muszlimok. Valami távoli világ volt mindig, egzotikus valami, vagy inkább történelmi vetület, nem nagyon foglalkoztam vele… de mióta ilyen mérhetetlen indulatokat váltanak ki emberekből, teljesen igazságtalanul, azóta – már legalább két-három éve – egyre fokozódik a szimpátiám, növekszik a szolidaritásom velük szemben. Már régen rájöttem, hogy itt élnek közöttünk és nem bántanak senkit. Sem engem, sem mást. Be lehet hozzájuk menni a boltba, venni valami keleti édességet, gyrost, falafelt, meg amit még kínálnak, nem kerüljük el egymást az üzletekben, nem agresszívebbek, nem mások, mint mi vagyunk. És semmi kifogásom ellene, hogy itt mecset legyen. napok óta megy ez a „kend engedné-e, hogy mecset épüljön?” új közkérés a neten, a TV-ben, én meg nem értem. Ez miért kérdés? Melyik templomról kérdezték meg eddig a környék lakosságát, hogy épüljön-e? Életemben nem talált meg még olyan választási lehetőség, hogy épülhet-e az Ön lakóhelyén katolikus, protestáns, zsinagóga, buddhista, unitárius, Krisnás, stb. templom. Hát, ha van a környékünkön elég bahái hívő és őket érdekli ez a dolog, hát épüljön bahái templom! Miért pont muszlim mecset ne? Én két mecset között lakom félúton. Párszáz méter erre, meg párszáz arra… Soha, de soha az életben nem volt velük semmi bajom! Még csak részeg muszlimot sem láttam támolyogni a parkban… te más vallásút már láttál?
Ráadásul ennek az égvilágon semmi köze a terrorizmushoz! A terrorizmust éppen úgy elítéli minden normális muszlim, mit te meg én. Na, az ne legyen, tényleg! De azért, mert volt már néhány arab terrorista a hírekben, azért már minden arab terrorista is lett? Melyik nép szokott a legjobban tiltakozni a „kollektív bűnösség” elve ellen? Igen, igazad van, a magyar. De másra meg szívesen ráhúzzuk ezt?
A gyújtogató gyújtó beszédében tegnap is az ellenséges politika folytatását ígérte a tőlünk eltérő népekkel szemben. A képen a strasbourgi egyetem könyvtára előtt a nyitást váró, a világ mindenféle bőrszínű, vallású hallgatói ácsorognak… szinte a Föld minden részéről járnak ide. Nem robbantani, kirekeszteni, utálni, uszítani vagy uszulni, hanem tanulni.

Weszely Ernő meséli a TV-ben, hogy rátámadtak idegen öregasszonyok és felelősségre vonták, hogy miért dobta ki a NER kamukérdéseket és, hogy akkor ő egy nagy Soros-ügynök… a saját lakása ajtajában. Mert jártak éppen körbe téríteni az aktivisták, mint Jehova Tanúi. Weszely Ernő vak zenész és van is szerencsém ismerni őt, sőt, még nagyobb szerencsém, hogy hallgathattam is, amikor zenélt. Egyáltalán nem arról híres, hogy kitalál magának elvetemült és támadóékbe fejlődött öregasszonyokat.
A tettes állampárt, aki ilyen fék nélküli elmebetegeket gyártott az emberekből, közleményében azzal próbálkozott, hogy ugyan már, ez a vak csak kitalálta az egészet…
Na, akkor gondoljuk csak végig… Jehova Tanúi járnak lakásról lakásra? Igen, szoktak. Megrángatnak, ha nem istenezed az istenüket? Biztosan nem. Ilyen-olyan másoldali képződmények házalnak propagandaanyagokkal? Persze, nyilván, vagy ha nem, hát fognak. Megrángatnak, ha azt mondod, nem, nem kell a Gyurcsány, nem kell a Bernadett, nem kell Fekete-Győr? Egészen biztos, hogy nem! De azt elhiszed, hogy egy bekattant orbánista megrángat, mert nem szereted a házi védőszentjét? Simán!! Azonnal! Kételkedés nélkül!! De miért? Róla miért hisszük el?
Csak a saját tapasztalataimra támaszkodtatok. Vagy 30 éve vagyok valamennyire aktív ilyen-olyan mértékben a politikában. Na, nem a királyi várak tornyaiban, hanem az utcán, meg a lakossági fórumokon, a tüntetéseken, az általam vélt igazság oldalán. Voltam jobboldalinak tekinthető, amikor a baloldal volt a ronda és voltam inkább baloldali, amikor a jobboldal ilyen vállalhatatlan mértékben leszennyesült. Most meg inkább középféle lennék. Inkább oldalfüggetlen és inkább magyar. De olyan agresszív emberekkel verbálisan és tettleg még nem találkoztam, mint az elmúlt néhány évben. Naponta írják le százak, hogy hazaáruló, hogy kitaposom a beledet, hogy szakadtál volna bent anyádban, hogy dögölj meg… és hogy kik? Hát igen… a hévíziek, az őcsényiek, a CÖF-ök, a NER-ek, a nénik és a bácsik a térről, akik az aláírópultok körül ólálkodnak, akik odarontanak, és vadul megnyilvánulnak, akik felrúgják a pultot, akik megütik a más nyelven szólót, a véleménynyilvánítót, akik kiirtanák a melegeket, a máshitűeket, a másruhában járókat, és egyáltalán bárkit, akik nem ők maguk.
Je suis Weszely Ernő!!

Gulyás Gergely egyikoldali szerint már pedig itt mecset nem lesz. Gondolom, mert ő nem szeretne. Így aztán másnak sem lesz. Ne legyen! Ezt mondta, tényleg…
Mert? Miért pont az nem lesz? Katedrális lehet? Zsinagóga lehet? Krisna-tudatú templom lehet? Imaház? Hit–park? Mondjuk, a szcientológusoknak nekimentek éppen pár hete, a Hitékkel meg csendben tűzszünet van, de itt a kormányunk, vagy micsodánk éppen valami vallásháborút vív a fejünk felett. Ezt úgy teszi, hogy az egyikféle istákat nem támogatja, a másikféléket meg kitömi sokmilliárddal. Hát, nem egyenlő verseny, az biztos… másokat meg adóhatósággal nyirbál vagy adatvédelmi szankciókkal. Éééés, hát hogy is mondjam, közben meg keresztényüldözésről beszél. Szóval, ezt adjam össze. Értem. A miniszterelnök meg (valamelyik) Isten kegyelméből ül a trónján, és aki itt dolgozik, az aztán (valamelyik) Isten még nagyobb dicsőségére teszi azt. Ok, ezt is hozzáadtam… Skizofrén dolog ez, de birkózunk vele, becsülettel, hogy bele ne szakadjon a tudatunk.
Néhány évtizede a pontugyanilyen fütyik éppen azt mondták, hogy a munka a szocialista népet szolgálja, annak vezetőinek még nagyobb dicsőségére, és aki mást mond vagy gondol, az osztályellenség, hazaáruló, bitang. Aztán egyszer csak eljutott odáig a meggyőződés meg a meggyőzés, hogy majd beléd verjük, ha nem tetszik. Márpedig itt nem lesz és kész!! Mert mink aztat mondtuk, oszt azért!
Néha elmegyek az utcán a mecsetig. Aztán azt gondolom, hogy szevasz mecset! Vigyázza magadra! Ordas seggfejek fenekedek ám rád! Pedig te rendes voltál, nem csináltál semmit. Engem például vendégül láttál. nem akartad, hogy muszlim legyek, nem akartad, hogy ISIS terrorista, csak kajáltunk némi datolyát, grapefruitot, és kellemesen elbeszélgettünk. Hát működj tovább, mecset! Szevasz! Shalom zsinagóga! Voltam már bennetek párszor, senki sem akarta, hogy zsidó legyek, nem akart körülmetélni, viszont nagyon érdekes volt látni, tapasztalni, hogy más miért jár ide. Góranga, Krisna-templom! Senki nem akarta, hogy borotváljam le a fejem, nagyon érdekesek vagytok és a vegetáriánus kajátok is nagyon élvezhető! De bárhol, bármikor elmegyek egy-egy nagyvárosba, szinte biztos, hogy betérek a templomába is. A múlt héten Strasbourgban, Colmarban, de előtte is mindig, szinte mindenhol. Szevasz templom, dicsértessék, ahogy te szeretnéd! Szép vagy, monumentális vagy, esetleg kicsi, meghitt és bájos,megnéztelek, megyek is tovább, a te Istened áldjon, amelyiket te szeretsz. 
Szóval, tőlem aztán, mivel magyar vagyok és nekem is van véleményem, akármilyen templom vagy imaház, dóm vagy klastrom, szentély vagy kegyhely elfér a környezetemben. Ha van rá hely, van rá pénzük, akkor tegyék, építsék. Na, kösz, éjszaka vagy hajnalban ne kiabáljon a müezzin, ha kérhetem… kiabáljon ott bele a falba, a mikrofonba, ahogy láttam, így is meg lehet oldani. És akkor jól megleszünk, békében egymással. Ti, emberek, mi, emberek, így, ahogy vagytok.
De még nem vagyunk így valamennyien. Sajnos.

Nekem is ugyanúgy fáj, meg én is ugyanúgy nem értem, ahogy te. Választási évbe fordulunk, ilyenkor társzekérrel járnak a falvakba és lapáttal szórják szét a pénzt az utcán a hatalmasak szolgái, hogy mindenki egy kicsit visszakapjon abból, amit esetleg megtermelt az esztendőben és a kényurai nagykegyesen meghagytak neki. Az elbutultak szemére meg ilyenkor könnyes pára borul, hogy lám csak, ugye-ugye, milyen nagyszerű emberek ezek a mi méltóságosaink! Gondolnak ránk, hogy az Isten áldása kísérje az aranycsizmás lépteiket! És mezítláb, zsoltárokat énekelgetve szedegetik tovább a földről az alamizsnát.
De nem is erre gondoltam, meg te sem. Ez csak a szellem üledéke, meg a rögvalóság. A Hospice házra gondoltam én is. Az egyetlenre, ami most ellehetetlenült. Meg az emberi méltóságra, aminek a maradványai megőrizhetők lettek volna a falai között. Talán én is, talán te is ott indultál volna a végtelenbe, ha… ha lenne az a nyomorult 50 millió forint. Te jó ég, 50 millió forint, egy olyan országban, ahol a gátlástalan állami rablóknak nem számít percenként 5 milliárd sem!! Nem is titkolják, már nem is leplezik, csak kiröhögnek, ha megkérdezed tőlük. Egy mafla tökfej, egy Mészáros Lőrinc, akiről nincs ember – remélem – aki elhinné, hogy egy snapszli-partit meg tudna nyerni, mindennap nyer nyakába zúduló aranyhegyeket a közösből, és csak sikkasztja tovább a barátai trezorjaiba. Meg közben anyagot cserél a környezetével. Szóval, ez a mocsokházi, akinek az életében törvényerőre emelkedett a lopás, az ezer üzletéből, cégéből, egy aprócska morzsát, ha leejtene, évekre fedezhetné a Hospice ház működését. Nem egyét, többét. De nem teszi. Inkább yachtot vesz, kastélyt, szállodákat a Tiborczokkal, Garancsikkal együtt, újságokat és csatornákat, amiből neked, ember, polgár, alattvaló, nyomorult, átvert hülye, semmi, de semmi hasznod nincs, csak újabb mérföldkövek a butaságod történetének útján. 
50 milliót kellett volna adni, gesztusként, Egy olyan embernek, akinek ez semmiség. Mert az állam nem ad. Régen adott valamikor 25 milliót, de az régen el is fogyott.
Az állampárt rajongótábora meg ezzel együtt növekszik. Mintha az lenne a tét, hogy minél jobban zsákmányoljanak ki minket, annál boldogabban éneklünk, éljen hát sokáig, örömmel vagyunk az Al Caponék meghitt hívei és barátai, örömebben, mint a szabadságszerető balga libsik! Le a szabadsággal!
Pedig egy Mészáros, egy Garancsi, egy Tiborc, egy Vajna begyűjthetett volna némi népszerűséget. Nekik egy körömpiszoknyi apró „áldozat” árán nagyot nyerhettek volna ebben az embertelen világban. De nem tettek velünk semmi jót. Még ennyit sem, csak harácsoltak. Az egész rendszer abszurditása meg az, mármint az önemésztő őrületé, hogy a banda kinevezett egy másik magyar milliárdost, aki viszont csak jót tett nekünk, főellenségnek. Soros György, szemben a fent felsorolt vérszívó tetvekkel csak segített nekünk. Például rendszert váltani, tanulni, utazni, világot látni, másokon segítő szervezeteket működtetni. Ez nem feltételezés, ez bizonyított tény, ezt kaptuk tőle, ellenszolgáltatás nélkül. Nem stadiont, hanem egyetemet. Ma meg, a mezítlábas pénzszedegető kárvallott inkább azt hiszi szívesebben, mert semmit nem tud róla, hogy migránsokkal akarja elfoglalni Magyarországot. Ezt talán még az is tudja, hogy örökség, aki a plakátok csinálta, meg a kormánysajtót írja.
Valami gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Talán már itt ez az egész egy országnyi Hospice ház…

- Te hogy jöttél be?
- Hát, amikor kinyitottad az ablakot…
- De azért elég idegesítő vagy! Nem hagynád abba ezt a zümmögést?
- De, abbahagyom... leülök ide, ha nem csapsz agyon.
- De hiszen te egy nagy, szőrös légy vagy!
- Á, ez csak a látszat… én vagyok a magyar politika. Csak valami telelőhelyet kerestem magamnak. Kint megfagynék… de hiszen tudod.
- Na, mi van, megfáradtunk a sok trágyadombon, a székletdobálásban, bozontos?
- Ne is kérdezd… már nem bírom. Valahol pihennem kellene. Nincs valami kuckó itt?
- Valahol ellehetnél itt egy darabig. De amúgy milyen érdemeid vannak, hogy segítsek neked?
- Most így hirtelen… sok éppen nincs, már a jobbszárnyam meg a balszárnyam se bírja… belefáradtunk, na!
- Naja, így ünnepek után…
- Kimerültünk. Ennyi volt ez az ünnep is. Vége, nem érdekel már ez senkit. De te is láttad, nem? Az országló habók a démonait üldözi még mindig, elropta pánellenség haditáncot a színpadon, jól beszólt ennek is, meg annak is, a nénik meg eljöhettek ezért Pestre. Persze, esőben várost nézni… na, de ki tehet erről.
- Nyilván ünnepnapon jönnek várost nézni. Akkor érnek rá.
- Valahol fogták őket. Ott röpködtem közöttük, jöttem a focista-buszokkal én is. Ilyenkor nem számít, hogy tele van köpködve, hát Istenem, focisták ültek benne. Ezek az éltes asszonyok meg kb. annyit tudnak a világról, hogy a pesmergák harcolnak a rohingyákkal a kaliforniai öbölben Katalónia függetlenségéért, de a mi ördögüzérünk szerencsésen megállította őket a magyar határnál ásott csapdákkal és ásotthalomra lőtte mind, mielőtt még éppen megerőszakoltak volna itt mindenkit… úgy kábé ennyit tudnak az országvédő szórólapozók is. Nem bírom már, elég volt.
- Talán röpködni kéne az ellenzék körül is…
- De minek? Látott már valaki olyan fogathajtó versenyt, ahol egy olyan szekér nyer, amelyiknek a tíz lova tíz irányba akar húzni? Ott meg csak a szekér szakad darabokra. Már röpködni sincs kedvem. Akkor? Beengedsz?
- Ok, rendben, mássz be a szekrény alá! És semmi zümmögés!
- Köszönöm! Hát akkor… viszlát tavasszal! Akkor újra kezdjük!
- Addig meg álmodjunk szépeket! Egy ennél szebbet! Viszlát!