Kedves Barátaim, Vendégeink! Tisztelt Kongresszus!
Hallottuk a dalt. „ A magyarság szívbe menekül, úgyis jót talál…” Igen, de sajnos a magyarság nem szívbe menekül, hanem nyugatra, innen el, és már olyan mértékben, hogy az ország mindennapi működését veszélyezteti. Jó szakembert már nem találni itthon semmilyen területen, vagy heteket-hónapokat kell várni, hogy megoldódjon egy bármilyen hétköznapi problémánk. Akkor is már csak kontárt talál a magyar, aki a megnövekedett kereslet miatt a korábbiakhoz képest tripla áron fogja elvégezni a munkát, ha egyáltalán nekilát. Mindez azért van így, kedves barátaim, mert tartósan olyan alacsonyan tartottuk a béreket és magasan az adókat, hogy itthon egy jó szakembernek már egyáltalán ne érje meg munkát vállalni. Kormányzásunk nyolcadik évében ez már nem csak az orvosokra, ápolónőkre, tanárokra igaz, de nincs már elég ember a postán, aki az ünnepi csomagokat, üdvözleteket továbbítsa a magyar családoknak, nincs már a gumiszervizekben sem, hogy az autósok télire válthassák autójuk gumijait a családjuk biztonsága érdekében, de nincsenek már munkások elegen az építőiparban sem, így az élet egyre drágul minden területen. Nincs már elég buszvezető a tömegközlekedésben, mindenféle irodisták helyettesítik túlórában a kieső dolgozókat. (taps)
Kedves barátaim! A bérek alacsonyan tartása nemzeti ügy. Máskülönben nem jönnek ide külföldi autógyárak - most már majd reméljük, kínaiak is -, akik kizsákmányolják potom pénzen az itt élőket, mi pedig elbüszkélkedhetünk a működésükkel, mint a magyar ipar – KSH által mért - csodálatos szárnyalásával. (taps) Az adók magasan tartása szintén nemzeti érdekünk, különben miből működtetnénk a teljesen eredménytelen magyar labdarúgást, a sokmillárdokért épített és majdnem teljesen üres stadionokban, melyeknek építésével nem állunk le az elkövetkezendő időszakban sem, további 30 stadiont építünk az országnak, ha a magyarok, ti, kedves barátaim, meg a határokon túl élő rokon véreink újból bizalmat szavaznak nekünk és folytathatjuk ezt a hadjáratot! Hadjáratról beszélek, hiszen veszélyben a haza, veszélyben az eredményeink, azok, amiket a ti segítségetekkel értünk el, kedves barátaim! Soros nem alszik, továbbra is a kertek alatt leskel, és ha nem vigyázunk, ha nem vagyunk elég éberek, még újabb egyetemeket épít és újabb kiművelt főket termel ennek az országnak! Pedig sikerült már leküzdenünk az oktatást olyan alacsony szintre, amilyenen még sohasem volt! Az európai felméréseken a diákjainkon nevet a fél kontinens, annyira nem értik már sem a szöveget, sem a matematikát. (taps) De mi nem a tanároknak, orvosoknak engedjük el az adót a néhány százezerből, hanem a focistáknak a havi ötmillióból! (hatalmas taps)
Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt nyolc év fáradhatatlan munkálkodásának eredménye az is, hogy az egyszerű magyarok már nem is jutnak lakáshoz. Az ingatlanárak az egekben szárnyalnak (taps), és köszönhető ez annak, hogy az MNB alacsonyan tartja a kamatokat, tehát bankban tartani pénzt már nem is érdemes. Helyette ők is inkább kastélyokat, festményeket, műkincseket vettek. A pénzes befektetők pedig a bankban tartott pénz helyett most lakásban tartják a tőkéjüket, és ettől már esélye sincs egy átlagpolgárnak, hogy lakhatáshoz jusson! De a tönkretett nemfizetők felé a kilakoltatásokat változatlanul folytatjuk! (taps)
Az elmúlt nyolc év kimagasló eredménye az is, hogy már nem lehet félelem nélkül végigmenni egy magyar falun, mert a fejkendős nőket vagy a sötétebb bőrű embereket vasvillával kergetik el, és papi segédlettel prédikálják ki az általunk gyarapított szószékekről. Minden legelőn és szántón ott lógnak plakátjaink, és a jövőben is sorra kebelezzük be a hírcsatornákat, újságokat, TV-adókat. Ezért a célért semmi sem elég és semmi sem drága. Folytathatnánk még a sort, de még csak az út elején járunk! De veletek, önökkel, hölgyein és uraim, kedves barátaim, a jövőn töretlenül fejlődik, az Uniótól egyre csak távolabb, és keleti barátainkhoz egyre csak közelebb! Ehhez kívánok valamennyiünknek a hátralévő néhány hónapban sok erőt, kitartást, egészséget, és bizalmat! Köszönöm, hogy megtiszteltek, megtiszteltetek azzal, hogy ennek a hajónak a kormányánál maradjak, és változatlan sebességgel rohanhatunk tovább a folyón a vízesés felé! (ütemes taps)