Az ország glóriás fővadásza megint kitette elméjét közszemlére, s agyának tekervényei a szokásosnál is nagyobb vészfellegeket vizionáltak a Kárpátok közé. Brüsszelt, szabadkőműveseket, saríát látnokolt, míg mindenki más tálban lévő skorpió, csak ők helikopter… és persze, nyilván az ő általa felírt recept szerint váltható csak ki a patikából a megoldás, a csapás az ellenségre… Más magyar városok sorra fogadnak el „Soros-ellenes” rendeleteket… Egyébként meg az Úr 2017. esztendeje van, a betlehemek már felállítattak országszerte, hirdetve a békét, az áldást meg a Szentlélek eljövetelét.
Hogy magam is részt vegyek ebben a rendkívül intelligens országvédő akcióban, Sorosűzős gyorskurzusokat hirdetek. Kevés a szakember az országban, mind lépést és hazát váltott már régen, valamit csak tenni kell. Már máshol is bevezették a statáriális szakképzés eme hetek alatt véghezvihető, bárhol és bárki által kivitelezhető és garantáltan minőségellenőrizetlen formáját… jelszavunk ripsz és ropsz, napok alatt kiképzett szakember leszel, nosztalgia-gyorstalpaló, mint a letűnt pártállami idők újabb visszakacsintása…
Tantárgyak: Hogyan űzzünk Sorost? A már ismert és hadrendbe állított rózsafüzér mellett (melyet egy ideje már kizárólag a fegyvergyárak gyártanak), viselendő a fokhagyma-ing. Különféle vastagságban kapható az évszaknak megfelelően, megfelelő illóolaj-tartalmának köszönhetően nem csak Sorost űzöd el a házad ereszcsatornájáról, de akár percek alatt egyedül maradsz egy zsúfolt buszon is, csúcsforgalomban. Az egyik végén kihegyezett, kizárólag szentföldi fából készült feszület akkor kell, ha meglátod, hogy Soros ott alszik éppen a te pincédben nappal, Korán-idézetekkel kivert koporsóban. Ekkor kell a hegyes kegytárgyat a szegycsont mellé és balról a negyedik és ötödik bordák közötti puha húsulatba ezüst kalapáccsal beverni.
Szabadkőművesek elűzése: Nem kell, a kormány már az összest elűzte ügyesen nyugatra, most szerbekkel és ukránokkal próbálkozunk, de ők is elűződnek hamar, és máshol válnak szabaddá…
Civilek felismerése és méltó büntetése: vigyázni kell, az utcán látszólag mindenki civil. De ez csak a felszín. A civil az nyilván nem magyar, a magyar meg nyilván nem civil. A civilt onnan lehet jól felismerni, hogy segít az embereken. Vigyázni kell, mert ez is olyan, mint a többi vámpír, a vámpír harapással és szívással, a civil meg a másokon való segítéssel terjed! Ráragasztja a hitét! Ráköhögi! Tehát, ha elesett embereken, hajléktalanokon, fogyatékkal élőkön segítő gyanús alakokat észlel a jó polgár, akkor azonnal szól a TEK-nek, akik mindig alsógatyára vetkőztetnek mindenkit, mielőtt a hátára térdelnének hatan. Aztán elviszik egy un. átnevelő táborba, ahol egész nap Aradszki András, Harrach Péter, Balog Zoltán által hirdetett erkölcsi téziseket hallgat,ettől általában a legkonokabbak is megőrülnek 48 órán belül.
Mindemellett az okleveles Sorosűző közelről belekiabálja a tálban kószáló skorpió-ellenségekre, hogy „NER! NER!” Ettől aztán mindenki a nyakába kapja az összes lábát és úgy elszalad, hogy a farka meg a fullánkja se éri a földet…
Na, hát valami ilyen tanfolyamot hirdetek. Meg kell hallani az idők szavát! A tanfolyam 6 órás, ebből kettő egy McDonald’s fűtött éttermében, kettő egy metróállomáson, kettő pedig egy pályaudvar várójában járható ki, az előttem letett vizsga után felső-középkategóriás végzettségnek számít, OKJ szám 566 87664 88842
A tanfolyam költségeit (742.000,- forint) az általam megadott bankszámlára kell befizetni, amíg ennek tényéről meg nem győződöm telefonomon, nem írom alá a bizonyítványt.
Jó tanulást és eredményes vizsgát kívánok minden leendő tanítványomnak!

Ha Erdélyben jársz, márpedig miért ne járnál, akkor nyilván el is mész Maros megyébe, az elárasztott Bözödújfaluhoz, mert miért is ne tennéd? Meg azért, mert elgondolkodtató. Megállsz az emlékfal előtt és elmélázol azon, hogy a különböző felekezetű, hitű emberek milyen nagy szeretetben éltek együtt itt évszázadokon át, amíg egy diktatúra véget nem vetett ennek…
Lehet, hogy az ottaniak nem is ismerték azt a szót, hogy tolerancia, csak használták, megélték a tartalmát. Ma nagyon sokan ismerni vélik ennek a jelentését, de nem használják, kissé már talán szitokszó lett belőle, éppen úgy, mint a szabadság vagy a becsület szavakból…
És éppen e napokban megint felcsap a láng, villan a kés, repül a kő a három vallás fővárosában. Az egyik Úristen kegyelméből sem hajlandó elengedni ezt a dolgot egy rakás hülye évszázadok óta. Valamelyik banda csak kisajátítaná magának örökre, más bandák meg ezt nem szívesen tűrnék. Mindenféle nemzetiségű férfiak tíz- meg százezrei haltak halomra ezért a marhaságért, nők tíz- meg százezrei gyaláztattak meg, talán csontokból lett a környék kő és porsivatag. Alig-alig akad értelmes ember, aki kiállna középre és azt mondaná, hogy srácok, hát legyen
akkor így, maradjon örökre Jeruzsálem három vallás fővárosa és kész. De ha valaki ezt mondja, azt mindig lelöki egy sereg valláskárosult a szónoki hordóról… pedig lehetne élni békében is, talán. Emlékszem, amikor lányom mesélte, hogy a határvidéken néha este a zsidóknál, néha meg az araboknál vendégeskedtek, ettek, és a béke fehér madara szálldogált a kibucok között. Mert ismerték egymást. Ilyen egyszerű ez, ahol megvolt az emberi kapcsolat, ott emberek is maradtak a kétlábúak.
Hazagondolván ide, mi bajom származna abból, ha gyerekeink iskolai színielőadásán egyik szülőtársam, Leila ülne az egyik oldalamon, a másik oldalamon meg Ahmed… semmi. Ők is tapsolnának a gyerekeknek, örülnének, meg én is… ahogy erre már számtalan hasonló példa volt is. De nálunk még csak fejkendőben se járjon senki bizonyos falvakban, mert ott bizony nem humanoidok élnek.
Az ISIS terrorista egy elfogadhatatlan baromarc, aki ellen harcolni kell tűzzel és vassal, mert épeszűek társadalmai sehol nem fogadhatják el ezt az embert vagy eszmét, vallástól teljesen függetlenül. A menekülteket, gyerekeket, nőket inkább éhen halasztó, vagy a határon örömmel megfagyasztó gyalázatos nem sokban különbözik ettől szellemében, de ő már bizonyos társadalmakban valahogy elfogadottabb. Ezt nehéz megmagyarázni, de így van.
Egy normális világban ma minden keresztény az mondaná, hogy Boldog Hanukát, zsidó cimborák! Egy normális világban karácsonykor minden zsidó Boldog Karácsonyt kívánna minden kereszténynek. Meg egy normális világban minden keresztény és zsidó Boldog Ramadant kívánna minden muszlimnak és fordítva.
De Bözödújfalu el van árasztva. A szelleme is.
De várjunk csak!! 2017-ben a víztározó szintjét több méterrel csökkentették! Talán az eltemetett gondolat újra napvilágra kerül, s valahogy megint terjedni kezd! Békés ünnepeket és jövőt mindenkinek!

Elindultak kisbatyukkal a garabonciások szerencsét próbálni a messzi nagyvárosba. Rojtos lengő gatyájuk és viseltes bocskoruk mind elkopott, mire a kollégiumba értek. Itt aztán, egyszer csak elhatározták, hogy visszafizetik ezt még ennek a büdös országnak sokszorosan! És meg is alakultak vagy 30 éve… így kezdődött. Kapóra jött ugyanis a rendszerváltás, mások vitték el a balhét, meg lehetett húzódni a sokféle alakulat között biztonsággal, aztán, amikor az ellenfél már kifeküdt, feladta, bátran előre is lehetett lépni, mint a modernkori hősök élcsapata. A történelem elég képlékeny anyag.
A kezdeti vereségből, amikor is inkább a kamarillás csuhások, népnemzetiek győztek, erényt is lehetet kovácsolni. Új ruha lett, liberális, a régies, öltönyös, pudvás öregurak közé pulóverben jártak országolni a szabadelvűek, jelezvén, hogy még nem futotta elég ruhapénzre ebből a pozícióból. A törzsfőnök meg vagy nyolc évig a Liberális Internacionálé vehemens képviselője is lett, de a történelem képlékeny és feledékeny, mint tudjuk. A randa csuhások meg a viccek céltáblái lettek, köztük a hamar belefasisztult Für Lajossal meg a Hóbagollyal, a mindenkire szakadatlanul röfögő Csurkával, a köpönyegét sunyin forgató, örök haszonleső Lezsákkal, akiket aztán apránként el is pusztított az idők meg a fiatalok szele. Később összefogtak álságosan a félkomolytalan bohócoid Torgyánnal, a performance politikussal, őt is, pártját is tönkrezúzták egyszer s mindenkorra. Körös-körbe már majdnem el is porladt mindenki. A posztkommunistáknak, pufajkásoknak kinevezett balosokat úgy kenték szét, hogy széthitették, hogy a fél ország szemét kilövette a Gyurcsány, a másik fél ország meg öngyilkos lett a Bajnai libái miatt… Ne röhögj, igenis van, aki ezt hiszi! Hónuk alá csapták a megélhetési vallást, belepénzelték a sokat, azok meg hozták a templomok mindentelhisz népét… aztán azóta is meghúzódnak a hátsó sorokban és néha kapitális hülyeségekkel irritálják a közvéleményt, abszolút büntetlenül. A cél érdekében magyarkodtak, erdélykedtek sorjában, honfiúi vér patakokban csörgedezett, majd egy nagy vörös folyóban összegződött, a nemzet szétfűrészelt dirib-darabjai egymásra találtak. Eljött hát a zsinóros menték, atillák kora. Hát így vezetett az út a hátsó fészerből a trón lépcsőjéig…
Voltak a rögös időkben többszörös magyar legények, akik jobbra-balra álltak, egyik pártból másokba hakniztak olyankor, de voltak legények, akik egyhelyben maradtak, ugyanabban a pártban és az – velük együtt – jobbra meg balra állt… Nem, nem szélkakasnak, szélmalomnak hívták a pártot, hanem… hehehe… most is úgy hívják, ahogy régen. Az elvtelen haszonlesésen kívül más erényt felmutatni ugyan nem tudó, de az ugyanilyen emberek által igen kedvelt csoport azóta is sakkban tartja a bandáját: minden bokor mögött Soros-ügynök migránsok és Soros-ügynök civil szervezetek veszélyeztetik éjt-nappallá téve a hazát. Ne röhögj, tényleg van, aki ezt gondolja! A hímzett történelem az elme elérzéstelenítő balzsama.
Most meg… az utolsó, még valamilyen erőt képviselő ellenlábast is felszámolják, egy teljesen átlátszó, hülye intézkedéssel. Az a párt, amelyik kizárólag tiltott pártfinanszírozást végzett sok év óta európai és költségvetési pénzekből, kinyírva minden sajtót, TV-t, rádiót, bármit, mi ellene szólhatna, a saját céljaira használt mindent közpénzt, plakátolt, nerelt és kastélyokat vett, meg stadionokat a cimboráknak, megatonna közpénzeket tüntetve el benne, most valami tiltott pártfinanszírozást kiált és lehetetlenné tenné még a maradék ellenlábas választásokon való indulását. Már csak egy lépés a kardlap, a lánctalp, meg a mérgezet boríték…
Mindenkit bedaráltak jobbról is, balról is, mint az igazi példakép-diktatúrák. Nem maradt már cél, szentség, erény egy szál sem, sehol.
Hogy ruha?? És még mindig nem vettétek észre, hogy a király már régen meztelen??

- Világrekord! Világrekord! – ordította a tébolyult és végigrohant az utcán.
Közbéla kint ült a presszó előtt, a járdára kihelyezett teraszon, mert csak itt lehetett dohányozni. Nézte egy darabig a le-felrohangálót, várta, hogy hátha elesik… de nem. Csetlett-botlott néha, de csak azért sem esett el. Kár. Közben elszívta a cigit. Aztán visszajött a kifáradt ember, láthatóan erősen izzadt a csípős idő ellenére…
- Bocsánat, leülhetek? – lihegte.
- Tőlem… - mondta Közbéla, és kicsit elhúzta a poharát, nehogy belehörögjön a másik. – Aztán minek örülünk ennyire? – kérdezte, ha már így összejöttek.
- Visszaküldték! Milliók visszaküldték! – áradozott a frissen melegedett.
- Mit?
- Hát a kérdésekre a válaszokat! Konzultáció! És minden idők legnagyobb számát produkáltuk! – énekelte boldogan az izzadt…
- Igen? Nahát. Ez aztán érdekes… - próbált érdeklődést színlelni Közbéla, közben rágyújtott megint, hogy valami történjen.
- Hát nem örül? Nem boldog? Nem énekel velem?
- De bocsánat, miért, nem is értettem a nevét…
- Államgéza vagyok! Én csinálom a kérdéseket! Kiküldöm, maguk meg visszaküldik!
- Hogy ééén? – döbbent meg Közbéla – én soha! Még egyszer sem küldtem!
- Pedig bejött, több mint kétmillió! – csapkodta a térdét boldogan Államgéza.
- Na jó, de a ki a fene küldte vissza, ha én nem? – kérdezte még mindig hökkenten Közbéla.
- Mindenki! Mindenki! – kiáltotta Államgéza sípoló fejhangon.
- Hát ez különös... és hogyan?
- Hát, volt, aki postán, ilyen is van ám sok, volt, aki interneten, volt, aki csak úgy az ablakon bekiabálva, a legtöbben meg integetve!
- Na és mi volt a kérdés?
- Nemzetünk szempontjából alapvető kérdés volt, röviden összegezve: platty vagy kotty!
- Ezt így kérdezték, hogy platty vagy kotty? – vágott igen hülye arcot Közbéla.
- Nem, dehogy, hanem úgy, hogy ha plattyot mond, akkor az egész családját megverik, kiirtják, megerőszakolják, házát, vetését és kutyáját felégetik, körmét letépik, ha meg kottyot ír, akkor meg megvédjük mindentől, még az influenzától meg az övsömörtől is!
- Aha… és mit válaszoltak?
- Hát azt, hogy kotty, kotty, kotty!!! Győztünk!! Érti? Világra szóló győzelem!
- És most mi van??
- Hogyhogy mi van??
- Hát most mi történik? Hogy így győztek, meg világra szóltak.
- Semmi. Mi történne?
- Hát akkor meg minek volt ez az egész?
- Hát, hogy győztünk, meg, hogy világrekord!
- De miért? Mi haszna? Vagyis, hogy minek csinálják? És mi van, ha a plattyok győznek?
- Semmi, akkor is győztünk! Akkor is világrekord!
- És akkor mától nem bántanak senkit? Mától mindenkinek jó lesz?
- Már miért lenne?
- Mert, hogy győztek!
- Ja, nem azért győztünk, hogy magának jobb legyen! Magának tökmindegy, meg nekünk is. De kifizettek rá pár milliárdot a maga meg a maguk pénzéből… - mondta Államgéza, de már igencsak futva, és hátranézegetve, hogy Közbéla ne találja el a pohárral meg a hamutartóval, amit a szék után dühében utána hajított…

Egyszer az idők kezdetén az Isten elgondolá, hogy végezne inkább egy olyatén kísérletet, melyik is lenne a legmegfelelőbb emberféleség, amelyik bízvást méltó lenne arra nézvést, hogy benépesítse a Földet és vigyázzon is reá örökkön örökké. Ha már ő nem lehet ott állandóan, hogy őrködjön mindenekfelett…
Teremtett hát egy nagy terebélyességet, amelyikben az egyik fajtájú leszen, aztán egy másikat is, melyben meg a másikak növekedének vala. Hogy jól el is választódjanak egymástól igen erős falat is tett vala a kettejük közé, hogy ne találkozhassanak, amíg készen nem lészen, s miután majdan az alkotó is megpihenhetne legott.
Az első felében élőket maguknak valónak mondotta volt… ezek mindég önönmagukat éltették, a sajátjaikról áradoztak vala, valamennyiők aképpen rivallt, hogy az ő Istene az egyetlen s legnagyobb, a másoké meg mind hamis, az ő dalai szebben csengenek, az ő ételeik finomabbak, míg a másoké meg merő fertelem, ők voltak itt előbb, mindenki másoknál is korábbiakban, minden csatát mindig az ő őseik nyertek, de mindig őket bántották a leginkább igaztalanul a világok megátkozottan gonosz népei… Emezek, kik ezt vallották, állandóan civakodának egymásnak ellenében, és csak nem épülnek,haladnak előbbre a remélt utakon…
S látá Isten, hogy ez nem jó.
A másikak meg olyanná sarjadának, hogy kedvelték egymást meg egymásnak dolgait. Szívesen meghallgaták egymásnak gondját és baját, segítették az idegent, ha tehették vala, megtanulták egymás nyelvének szavait, elfogadták egymásnak hites szentélyeit, egymás ünnepeit is szeretettel övezték és ápolák, örömeikben osztoztak jószívvel, kínálgatták egymást szíves mosolygásokkal, s gazdagodtak a világnak összes megismerhető szépségével.
S látá Isten hogy ez jó.
A nagy Experimentum ezzel majdnem be is végeztetett! Épp el akarná takarítani az Úr a rosszabbik ocsút, mikor is egy angyal, ki ott rendetlenkede vala a többi kis pufók társaival, könyökével kilöké a falat a kísérlet közepiből! Amazok meg nagyhirtelen összekeveredtek! Fogta is a fejét az Úr, hogy most már akkor mitévő is lehetne!
- Hamupipőke!! – ordítá az Isten
- Parancsolj vélem, Uram! – jelentkezett egy szép, szőke kislány.
- Azonnal válogasd ki ezeket egymás közül, mert nem mehetel el a bálba sehogy!
Hamupipőke nézte, nézte egy darabig a hemzsegő kupacot, azután megfelelt eképp:
- Uram, inkább felejtsük el a bált, meg az üvegcipőt! Főzök, mosok, takarítok egy életen által, de ezt még én sem tudom szétválasztani.
Hát ezért tartunk mi most itt.

Tegnap, csak úgy, sétálás közben… hogy miért működik nálunk minden fordítva! Hogy mitől van ez, hogy évenként más és más történik, hogy lassan már minden tegnapinak holnap a homlokegyenest ellentéte lesz igaz, aztán meg már az sem!
Mert itt az elmúlt éveinkben a szocialistákból lettek a kapitalisták, liberálisokból a műkonzervatívok, tízparancsolatosokból a tolvajok, oroszok kiűzőiből az oroszok visszahívói, nyugatbarátokból keletbarátok, a proletárdiktatúrásokból az európai szabadságpártiak, az emberbarátokból az embergyűlölők, kordonbontókból a kerítésépítők, felszabadultakból az elnyomáspártiak, a tegnap még tibeti zászlót lobogtató ma kínai előtt hajlong, jámbor ájtatosokból lettek a cinikus állatkínzók és vadászok, az antiszemitákból a cukisodók, a klerikálisokból az éhezőt verők, a liberálisokból az ételosztók, egypártrendszer ellen harcolók az új egypártosok, törvénytelen szegényekből a dúsgazdagok, robotoló polgárokból a koldusszegény öregek, a tiszteltekből a tisztelhetetlenek, és pálfordul itt minden, mi csak körülöttünk van és létezik, és köpönyeget cserél és a tegnapi barátnak a torkába mar. Mások meg csak ámulattal forgatják a fejüket, hogy talán megérthetnék a megérthetetlent.
Látta mindenki A halál 50 óráját? Na, abban van a rejtély kulcsa! A német szabotőrök, akiket átdobnak az amerikaiak közé, és mint katonai rendészeknek az a feladatuk, hogy megzavarják, össze-vissza tereljék az ellenséget… amikor a Schumacher, az amerikairuhás német és emberei elforgatják az útjelző táblákat, és az amerikai hadsereg össze-vissza bolyong, nem találja Ambleve-t, eltéved és beragad a sárba… megvan?? Eszedbe jutott?
Na, ez van ma is. valami hülye valahol elforgatott mindent! Hogy merre van a bal, vagy merre van a jobb meg a jobb világ. Merre van az emberség, hol van Európa, hol van a magyarság… meg hogy az nem két irány.
Meg kellene fogni, jól megverni a gazembert és visszaforgatni azokat az útjelző táblákat a helyes irányba!

Régen, amikor még az ország szakképzésén, felnőttképzésén, felzárkóztatásán dolgoztam a kollégáimmal, mert régen még az ország kormánya is azon dolgozott, volt egy közismert rövidítésünk, ami szomorú fogalmat takart, mégpedig a HHH. (Értsd: Halmozottan Hátrányos Helyzet.) Ezzel jellemeztük a kiemelten elmaradott térségeket, a támogatások célzott kedvezményezettjeit. Ezek a támogatások szinte soha nem jutottak el ezekbe a térségekbe. Valahol lenyúlták őket mindig az állam és minisztereinek barátai cégek, a Farkas Flóriánok és társaik. Tehát maradt a HHH… 2017 van, Európa húsz legelmaradottabb régiója közül ma is néggyel hazánk büszkélkedhet. Tudod, az, amelyik egyre jobban teljesít…
De van ennek a H betűnek egy új vonatkozása is, jelentése bővült.
- Töhötöm bátyám, oszt mié van magán az a három H betű?
- Jaj, fiam, ne is kérdezd! Most gyüvök a kormányHivatalból, hát ott billogozzák be az embereket.
- A kutyafáját! Aztán meg miért?
- Hát, ugyibár betőtöttem a HetvenHatot, oszt ebbű lássák, Ha bemenek a H, mint Hospitalba, Hogy engem má nem kellene kezeni, mert ugye 75 év felett ammá nem jár.
- Nem-e?
- Nem hát! Mee nem jár. Arra meg má nem fussa. Azt mondotta a portás kikacagva, hogy HáHáHá, hogy most meg má azt jelenti, hogy Haszontalan Hülye Hulla.
- Nem Hit, Haza, Hűség?
- Nem, régen az vót, de most meg má nem!
Más helyeken meg H, mint Hungary

Van ez a kis felhívás, talán te is láttad, amiben a nevéhez illően mindig Mosolyka, a nagyon helyes Down-szindrómás lány, a szépséges Weisz Fanni, meg a kifejezetten jóképű Érdi Tamás szerepel… és elmondják, hogy ők különlegesek, nem olyanok, mint mi, de ez nem baj, mert pont attól szép a világ. hogy különbözőek vagyunk! 
Most akkor belegondoltam, hogy milyen a közhangulat Magyarországon a másságról… abba, hogy Sűrű Magyarné meg a társai miket szoktak írni a Facebook-on a másokról. Hogy ma mit írtak arra, hogy egy fekete menekült férfiról szóló magyar film újra elismerést kapott, most éppen Kanadában… hogy miket mondanak az utcán a nem pontosan olyanokra, mint ők… hogy miket szoktak írni a Pride-ról, a Ramadánról, a mecsetről, a Hanukáról… hogy hogyan ordítoznak egy külföldivel, mert az nem jól beszél magyarul.. hogy hogyan verik át azért, mert nem érti a szót… hogy miket írtak itt a pápáról, a váci püspökről meg a körmendi plébánosról… na, akkor ennek tükrében valahogy így képzelem el:
- Te, ne mutogassá itt nekünk, hanem tanujjá meg beszéni! Ne itt mászkájjá, hanem erigyé vissza a vakok országába, ahunnajt gyütté! Nem veheted el a hallásunkat! Éljetek fogyatékkal otthon a négy fal között! Na persze, majd pont rátok költjük a magyar emberek pénzét…
Mert mi ennyire szeretjük, ha valaki más.

- Mennyé te abba a jó büdös qwanyádba, ott dögöjé meg, libsi szemét! – mondja neked meg nekem az önmagát klerikális konzervatívnak definiáló user a Facebook-on. Ez már annyira mindennapos dolog, hogy fel sem tűnik, olyan, mint a szmog az utcán, a jelenkorral jár, egyszerűen a hétköznapok érdektelen epizódjává tagolódott.
Holott… ez a gyalulatlan, szálkás dorong liberálisabb, mint én. Pedig én annak is hiszem magam. Ő meg csak simán az, csak nem tudja. De számtalan ember él korrekt önkép nélkül. Meg mennyinek nincs még betegségtudata sem!
Régen, egy valóban konzervatív, valóban antiliberális korban nyilván szájon vágta volna a fentiért a szülő, a tanár, a szomszéd, de főleg a pap, meg a környezet minden valamirevaló felnőtt tagja. Csak a részeges falubolondja nem. De liberális korban élünk, és az ezen is túlmutató szabadosságot ő éli meg, nem én. Az én liberalizmusom nem engedte volna, hogy ezt egy vadidegennek csak úgy a képébe vágjam. Az övé igen. Én viszont sokkal konzervatívabb vagyok ennél. Mint un. libsi.
Sokkal elgondolkodtatóbb, hogy ki kinek a nevében beszél… Filotás Tivadar, a Tihanyi Babamúzeumban ember a talpán! És nem gyáva ember! Kiérdemelte a tiszteletet, ebben a barbár korban és közegben helyt állt helyettünk is. A félelemis furkó, aki az óvodát is háromszor járta, meg rávágta, hogy „hazaáruló”. Csak, mert egy adott időpontban emberebb ember volt, mint ő. De a fene egye meg, ki itt a „haza”? Csak a félanalfabéta kopasz? Te nem, meg én meg nem? A hazafiság mértéke azonos a műveletlenséggel, az alulinformáltsággal, meg a tahósággal? Mióta? Láttam itt a neten, hogy valami kele meg kótya kiírta, hogy na, azok ott EU parlamentben azok a jók, a mieink, akik meg nem úgy szavaztak, azok meg az ellenség meg a hazaárulók. Már hogy mi? Mink mindig haza, tik meg mindig a nem haza? Mert van itt valaki, aki a haza mércéje? Most akkor nekünk a hazafiság éppen az oroszság, fülöpszigetekség meg a gánaság? A németség meg a franciaság az meg árulás? Mit rontottunk el és hol?
És miért nem akarja senki rendbe hozni ezt? Miért nem szégyelli ezt az egészet az emberek többsége? Te szoktad olvasni, hogy amikor a fehér kereszténység védelmében valaki „dögöljönmegakurvaanyátok”-ozik, akkor jön egy NORMÁLIS keresztény és azt mondja, hogy bocs, de a nevemben ezt azért már ne! Mert nem vagyunk egy alomból valók! Nem, nem, nem látom! A vállalhatatlan hülye minden oldalon vállalhatatlan (lenne). A normális ember minden politikai oldalon elhatárolódik a hülyéktől, egy kisebb vagy nagyobb közösség – legyen az család vagy társadalom – csak akkor tudja egészségesen tartani magát, ha először mindig a sajátjai között tesz rendet! Én például elhatárolódom azoktól, akik „fideSS-orbáng*ci-cigány-náci”-znak. Nekem ez nem elfogadható stílus, még ha nem is kedvelem a miniszterelnököt. Azt hiszem, ilyent még nem írtam soha. De elhatárolódom attól is, hogy valaki hülye sípocskákkal odamegy fütyörészve egy nagygyűlésre rendbontani… Nyilván minden politikai oldalon vannak hülyék meg talán józanabbak is. Mi lenne, ha minden politikai oldalon egyre emberebbek lennének? Az baj lenne? Mert akkor kiderülhetne, hogy nincs is olyan nagy különbség ember és ember között?
De akkor ki választaná meg bárhol a diktátorokat?

Valamit tudnotok kell hajdani dédapátokról: én éltem a század első évtizedeiben, meg az azt megelőző században is, de soha nem szavaztam az elnyomókra. Hosszú története van ennek…
Tudjátok, egy olyan országban éltünk itt, Közép-Európában, amely, ha rendesen tanultátok a történelmet, a második világháború egyik, a rossz oldalán álló, támadó hadereje volt. Azután, amikor elbuktuk a háborút és elfoglaltak minket, az ország szinte összes családja azt hangoztatta, hogy „Mű partyizányi! Mű partyizányi!”, ahogy az egykori nagy magyar színész, Sinkovits Imre mondta „A tizedes meg a többiek” című remek magyar filmben. Ha még nem láttátok, nézzétek meg a kedvemért vagy az emlékemért! Nagyon jól elparodizálja, hogy hányfélék voltunk egykor és percenkét álltunk vagy ezért, vagy azért ide vagy oda. Szóval, a győzteseket nagysietve elneveztük felszabadítóknak és voltak, akiknek tényleg azok is voltak! Később persze megszállóknak fogjuk őket hívni megint. Aztán az egész ország partizán lett, műpartizánok, mint a filmben, hiszen ezen az áron lehetett jó állást, lakást, telefont, autót, tanulást, bármit is kapni. Az osztogató kezet pedig pont olyan rajongva és repesve csókolta a képeken mindenki, mint később, a 2010-es években.
Eltelt vagy 10 esztendő, és kitört a forradalom, ami később szabadságharccá nemesült. Az ellenséges túlerő rövid idő alatt leverte, de a magyar tudat ettől is mélyütést kapott és bele is szakadt. A szabadságharc alatt ténfergő és értetlenül helyét kereső magyarról igen hamar kiderült számos esetben, hogy fegyverrel védte a pártházat a mocskos fehérterrortól, a kocsmában viszont esténként elmesélte, hogy ő adogatta a lőszert a Corvin közben Pongrátz Gergelynek személyesen… hát így megy ez. Megint kiderült, hogy 10 millió magyar harcolt 10 millió magyar ellen, holott összesen nem voltunk az országban annyian.
Az 1990-es évek hozták el hozzánk azt, amit „rendszerváltás”-nak hívtunk akkor. Szerte Európában megbuktak az elkopott, idejétmúlt, levitézlett szocialista rezsimek. nem volt ez másképp itt sem. A rengeteg munkásőr, akik egyik nap otthon még tettre készen szorongatták a dobtáras géppisztolyt, hogy megvédjék a magyar szocialista vívmányokat az idegen imperialisták által feltüzelt un. alternatív szervezetek ellen, most hirtelen homlokához kapott, és sutba vágta a davajgitárt, és azonnal szert tett egy rózsafüzérre, pár év múlva pedig kiderült, hogy minden család minden felmenője kommunista-ellenes illegális harcos volt, nem volt itt párttitkár, KISZ-titkár bizony senki, csupa-csupa presbiterek és apácák élték kényszerűen szunnyadó életüket a rabság alatt…
Ne legyenek illúzióitok, ilyenek voltak a magyarok. Amikor ti éltek, akkor már biztos vége lesz a sokadik diktatúrának, talán már a béke lesz újból úrrá e földön, és az emberek emlékezetén megint csavart egy különöset a történelem. De ti járjatok emelt fővel, nyugodtan, legyetek arra büszkék, hogy a ti dédapátok soha nem állt sem a proletár- sem a kereszténydiktatúra mellé! Bár, a ti életetekben már mindenki tagadni fogja, de valakiknek a kollaborációs munkájából csak itt rombolt köztünk ez megint egy évtizedig! De bízom benne, hogy visszatalált az ország Európába, nincsenek a kultúra és a szabadság ellen aktív lázítók már semmiféle hatalmon, a népek közösen, békés eszközökkel dolgoznak az emberiség problémáinak megoldásán!
Legyetek jók, és tartsátok tisztán a lelkiismereteteket ti is!
Dédapa