Egyszer az idők kezdetén az Isten elgondolá, hogy végezne inkább egy olyatén kísérletet, melyik is lenne a legmegfelelőbb emberféleség, amelyik bízvást méltó lenne arra nézvést, hogy benépesítse a Földet és vigyázzon is reá örökkön örökké. Ha már ő nem lehet ott állandóan, hogy őrködjön mindenekfelett…
Teremtett hát egy nagy terebélyességet, amelyikben az egyik fajtájú leszen, aztán egy másikat is, melyben meg a másikak növekedének vala. Hogy jól el is választódjanak egymástól igen erős falat is tett vala a kettejük közé, hogy ne találkozhassanak, amíg készen nem lészen, s miután majdan az alkotó is megpihenhetne legott.
Az első felében élőket maguknak valónak mondotta volt… ezek mindég önönmagukat éltették, a sajátjaikról áradoztak vala, valamennyiők aképpen rivallt, hogy az ő Istene az egyetlen s legnagyobb, a másoké meg mind hamis, az ő dalai szebben csengenek, az ő ételeik finomabbak, míg a másoké meg merő fertelem, ők voltak itt előbb, mindenki másoknál is korábbiakban, minden csatát mindig az ő őseik nyertek, de mindig őket bántották a leginkább igaztalanul a világok megátkozottan gonosz népei… Emezek, kik ezt vallották, állandóan civakodának egymásnak ellenében, és csak nem épülnek,haladnak előbbre a remélt utakon…
S látá Isten, hogy ez nem jó.
A másikak meg olyanná sarjadának, hogy kedvelték egymást meg egymásnak dolgait. Szívesen meghallgaták egymásnak gondját és baját, segítették az idegent, ha tehették vala, megtanulták egymás nyelvének szavait, elfogadták egymásnak hites szentélyeit, egymás ünnepeit is szeretettel övezték és ápolák, örömeikben osztoztak jószívvel, kínálgatták egymást szíves mosolygásokkal, s gazdagodtak a világnak összes megismerhető szépségével.
S látá Isten hogy ez jó.
A nagy Experimentum ezzel majdnem be is végeztetett! Épp el akarná takarítani az Úr a rosszabbik ocsút, mikor is egy angyal, ki ott rendetlenkede vala a többi kis pufók társaival, könyökével kilöké a falat a kísérlet közepiből! Amazok meg nagyhirtelen összekeveredtek! Fogta is a fejét az Úr, hogy most már akkor mitévő is lehetne!
- Hamupipőke!! – ordítá az Isten
- Parancsolj vélem, Uram! – jelentkezett egy szép, szőke kislány.
- Azonnal válogasd ki ezeket egymás közül, mert nem mehetel el a bálba sehogy!
Hamupipőke nézte, nézte egy darabig a hemzsegő kupacot, azután megfelelt eképp:
- Uram, inkább felejtsük el a bált, meg az üvegcipőt! Főzök, mosok, takarítok egy életen által, de ezt még én sem tudom szétválasztani.
Hát ezért tartunk mi most itt.