Van ez a kis felhívás, talán te is láttad, amiben a nevéhez illően mindig Mosolyka, a nagyon helyes Down-szindrómás lány, a szépséges Weisz Fanni, meg a kifejezetten jóképű Érdi Tamás szerepel… és elmondják, hogy ők különlegesek, nem olyanok, mint mi, de ez nem baj, mert pont attól szép a világ. hogy különbözőek vagyunk! 
Most akkor belegondoltam, hogy milyen a közhangulat Magyarországon a másságról… abba, hogy Sűrű Magyarné meg a társai miket szoktak írni a Facebook-on a másokról. Hogy ma mit írtak arra, hogy egy fekete menekült férfiról szóló magyar film újra elismerést kapott, most éppen Kanadában… hogy miket mondanak az utcán a nem pontosan olyanokra, mint ők… hogy miket szoktak írni a Pride-ról, a Ramadánról, a mecsetről, a Hanukáról… hogy hogyan ordítoznak egy külföldivel, mert az nem jól beszél magyarul.. hogy hogyan verik át azért, mert nem érti a szót… hogy miket írtak itt a pápáról, a váci püspökről meg a körmendi plébánosról… na, akkor ennek tükrében valahogy így képzelem el:
- Te, ne mutogassá itt nekünk, hanem tanujjá meg beszéni! Ne itt mászkájjá, hanem erigyé vissza a vakok országába, ahunnajt gyütté! Nem veheted el a hallásunkat! Éljetek fogyatékkal otthon a négy fal között! Na persze, majd pont rátok költjük a magyar emberek pénzét…
Mert mi ennyire szeretjük, ha valaki más.