Nekem is ugyanúgy fáj, meg én is ugyanúgy nem értem, ahogy te. Választási évbe fordulunk, ilyenkor társzekérrel járnak a falvakba és lapáttal szórják szét a pénzt az utcán a hatalmasak szolgái, hogy mindenki egy kicsit visszakapjon abból, amit esetleg megtermelt az esztendőben és a kényurai nagykegyesen meghagytak neki. Az elbutultak szemére meg ilyenkor könnyes pára borul, hogy lám csak, ugye-ugye, milyen nagyszerű emberek ezek a mi méltóságosaink! Gondolnak ránk, hogy az Isten áldása kísérje az aranycsizmás lépteiket! És mezítláb, zsoltárokat énekelgetve szedegetik tovább a földről az alamizsnát.
De nem is erre gondoltam, meg te sem. Ez csak a szellem üledéke, meg a rögvalóság. A Hospice házra gondoltam én is. Az egyetlenre, ami most ellehetetlenült. Meg az emberi méltóságra, aminek a maradványai megőrizhetők lettek volna a falai között. Talán én is, talán te is ott indultál volna a végtelenbe, ha… ha lenne az a nyomorult 50 millió forint. Te jó ég, 50 millió forint, egy olyan országban, ahol a gátlástalan állami rablóknak nem számít percenként 5 milliárd sem!! Nem is titkolják, már nem is leplezik, csak kiröhögnek, ha megkérdezed tőlük. Egy mafla tökfej, egy Mészáros Lőrinc, akiről nincs ember – remélem – aki elhinné, hogy egy snapszli-partit meg tudna nyerni, mindennap nyer nyakába zúduló aranyhegyeket a közösből, és csak sikkasztja tovább a barátai trezorjaiba. Meg közben anyagot cserél a környezetével. Szóval, ez a mocsokházi, akinek az életében törvényerőre emelkedett a lopás, az ezer üzletéből, cégéből, egy aprócska morzsát, ha leejtene, évekre fedezhetné a Hospice ház működését. Nem egyét, többét. De nem teszi. Inkább yachtot vesz, kastélyt, szállodákat a Tiborczokkal, Garancsikkal együtt, újságokat és csatornákat, amiből neked, ember, polgár, alattvaló, nyomorult, átvert hülye, semmi, de semmi hasznod nincs, csak újabb mérföldkövek a butaságod történetének útján. 
50 milliót kellett volna adni, gesztusként, Egy olyan embernek, akinek ez semmiség. Mert az állam nem ad. Régen adott valamikor 25 milliót, de az régen el is fogyott.
Az állampárt rajongótábora meg ezzel együtt növekszik. Mintha az lenne a tét, hogy minél jobban zsákmányoljanak ki minket, annál boldogabban éneklünk, éljen hát sokáig, örömmel vagyunk az Al Caponék meghitt hívei és barátai, örömebben, mint a szabadságszerető balga libsik! Le a szabadsággal!
Pedig egy Mészáros, egy Garancsi, egy Tiborc, egy Vajna begyűjthetett volna némi népszerűséget. Nekik egy körömpiszoknyi apró „áldozat” árán nagyot nyerhettek volna ebben az embertelen világban. De nem tettek velünk semmi jót. Még ennyit sem, csak harácsoltak. Az egész rendszer abszurditása meg az, mármint az önemésztő őrületé, hogy a banda kinevezett egy másik magyar milliárdost, aki viszont csak jót tett nekünk, főellenségnek. Soros György, szemben a fent felsorolt vérszívó tetvekkel csak segített nekünk. Például rendszert váltani, tanulni, utazni, világot látni, másokon segítő szervezeteket működtetni. Ez nem feltételezés, ez bizonyított tény, ezt kaptuk tőle, ellenszolgáltatás nélkül. Nem stadiont, hanem egyetemet. Ma meg, a mezítlábas pénzszedegető kárvallott inkább azt hiszi szívesebben, mert semmit nem tud róla, hogy migránsokkal akarja elfoglalni Magyarországot. Ezt talán még az is tudja, hogy örökség, aki a plakátok csinálta, meg a kormánysajtót írja.
Valami gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Talán már itt ez az egész egy országnyi Hospice ház…