- Mi a mai kérdésed, mit szeretnél megint?
- Uram, újra és újra bajba kerülök. Összeütközöm önmagammal. Segítséget kérek!
- Halljuk, mi a gond?
- Megtanultam már, hogy elfogadjam a lopást, a csalást, a manipulációt, megértettem, hogy ez mind nemzeti érték, ha mi csináljuk. Már régen megtanultam útmutatásoddal, hogy aki papíron 17 forintot keres évente és csak egy fél pár rozsdás görkorcsolyája van, annak nem baj, ha a valóságban három kastélya és két helikoptere, mert nemzeti és dicső,… megtanultam, hogy évente, félévente mást mondunk és más a barátunk… megtanultam, hogy ha alázatosan kunyerálunk pénzt valakitől, azt inkább egy év múlva gyomron rúgjuk hálából. Megtanultam, hogy inkább éltetjük az asszonyverést, nehogy itt gender legyen. Megtanultam, hogy a legnemesebb magyar szavak, ha valakinek a jó büdös, tetves qwanyját szidjuk és ezért nemzetileg kereszttel lovaggá ütjük az illetőt, mert ez egy páratlan erény. Megtanultam, hogy a fogyatékkal élők paralimpiai bizottságát kizsebelő, mindenkit halomra hágó, drogos barátunk is szent ember. Megtanultam már, hogy hazafias dicsőség átverni és éheztetni a kiszolgáltatott menekülteket, jellemes méltóság a nőket gúnyolni és lealázni, kiváló tulajdonság az ellenvéleményeket hatalmi erővel elfojtani. A volt győri polgármester is inkább építő jellegű és példás családapa. Ezer fokot fordult már az agyam. Nagyon sokféle változáson mentem keresztül, mióta Magyarország Védasszonya és a nemzeti ereklyék oltárához kuporodtam… de…
- Igen??? Mit de??? Mit nem értesz még, balga lélek?
- Istenem, hát most hogyan is mondjam… a kalocsai érsek inkább a molesztáltat átkozza, semmint a molesztálót…
- Helyesen teszi. Nem mondunk a sajátjainkra csúnyát. Csak az ellenség szid bennünket, mi magunkat soha. A kalocsai érsek nemzeti és dicső.
- De hogy még mindig akad és főleg a papok között ezerszám…
- Dehogy, ugyan már, ne túlozzunk, alig akad néhány, nem kell észrevenni, semmiség az!
- De most már a hívő nagykövetek is…
- Jaj, hát, ahol dolgoznak ott szemetelnek is, nem érdekes az! Másra kell figyelni…
- De azzal mit tegyek, hogy a kínaiak ujgur rokonainkat milliószámra kínozzák és ölik, hajukkal és testváladékaikkal kereskednek, miközben tartományonként sokszáz keresztet vágnak le a templomokról, mi pedig inkább alázatosan lecsókoljuk még a bőrt is talpukról, mi, a kereszténység védőbástyái, az erény őrei, a keresztényüldözés elleni élharcosok…
- Hát nem értesz te semmit. Az is dicső nemzeti erény! Hajolj ide! Megint megnézek benned valamit…
- Uram, alázattal…
- Hopp, megvan! Ezt a kis szöszmöszt is kivágjuk belőled! Kész is vagy!
- De mi volt az, uram? Mit téptél ki onnan?
- Az erkölcsi gátlásokat… mondom, kész vagy! Mehetsz!
- De uram, már nem is tudok gondolkodni!!
- Remek! Mondom, hogy kész vagy! Tökéletes pártszimpatizáns! A következőt!

2020. július 03.

Ha van valahol valami pici kis szúrás, csomó, fájdalom, jel, és te mindig rálegyintesz, hogy „ej, ráérünk arra még”, akkor sokszor fajul odáig a dolog, hogy „hát miért nem jött korábban, sajnos ezzel már nem tudunk mit kezdeni…”

Így jártunk – többek között -az oktatással is. Pár éve, még valahol a nemzeti kormánylapát közelében hajósinaskodtam, amikor fény derült az elhülyítési folyamat apró tályogaira. Például amikor lecsökkentették a küszöb alá a nemzeti informatika és nyelvoktatást. Amikor levegőt nem kaptunk, mi, akikbe még a táplálkozás szervesanyagain kívül még a klasszikus lelkiismeret is szorult, mindenki kacsintgatott, hogy hát a főnök, a tudjukki, az ilyen… a legfőbb hadúr tojik az informatikára, szerinte felesleges dolog az, ő se tudja, nem ismeri, még a neten is a fizetett szolgák irkálnak helyette napi soktízezerért, de országosan nincs pénz erre tervbe véve a stratégiai képzelgéseknél. A gyerekek amúgy is tudják nyomkodni a mobilokat, oszt annyi, jónapot! Amúgy is az új nemzeti elit hangsúlyozottan sülttahókból van kikövezve, azok a nyerők, nem a tanult emberfő, azokra nincs pénz. Köpködő focistákra, legelőszéli gázszerelőkre, drogos koronaőrökre, meg még Boldog Istvánokra, de még Németh Szilárdokra is van. Sőt! Még Parragh Lászlóra is! Ha találunk egy kormánypárti bunkót az árokszélen és nincs egy falat végzettsége sem, sebaj, majd törvényt módosítunk még az éjjel, oszt holnapra már lehet, oszt jónapot!

A világ felé azért úgy tettünk, ahogy sok minden másban is, hogy dehogynem! Mi? Persze! Mi igen! Ide az európai pénzeket, felzárkóztatunk, nyelvet tanítunk, korszerűsödünk, ha államminiszter vagy államtitkár szól erről, akkor még át is szakítottuk a csillagos ég felső határán a célszalagot! De te itt élsz, a valóságban, te azért mégis tudhatod az igazat, ha nagyon akarod.

Most megint más kérdés, hogy az oktatás súlypontja áttolódik a népmesék farvizeire. Legendák, hősök, mitikus szörnyek és istenkirályok bukkannak fel benne, cél az, hogy visszamenőleg se csüggedjünk, fejet fel, horizont a nacionális múlt és jövő, a látóhatár alatt a kettő már össze is ér, mi nyertük a muhi csatát is, a mohácsi vészt is, de még a trafalgari csatában is a magyar hajók győztek, csak a rohadt komcsi történelemhamisítók titkolják. Lovaink vizeletéből itta a tudást ezer éve Európa…

De itt most a vérkomoly jelen, és itt a következő év következő tantervi módosítása az asztalon! Napok óta nem hisszük, újra, meg újra olvassuk, hogy tényleg igaz? Szakmák, szakmai képzés, érettségi után, például egy olyan helyen, a kétéves OKJ-s tanulmányok esetén, ahol évek óta megszilárdult, kialakult nyelvi oktatóközösségek végeztek igazán értéket adó tevékenységet. Most 2020 van, és a nyelvtanárok is végigszenvedték, megharcolták az on-line oktatás minden nehézségét, és most kiderült… jövőre nincs olyan szakma, ahol 13. osztályban nyelvet kéne oktatni… érted? Olvasd el újra. Nem kell a kereskedőnek sem… majd hangosabban ordít a külföldivel, ha az a hülye nem érti. A turisztikai szervezőnek eddig heti 6 óra nyelv volt mindkét évben, most nem lesz egy sem az elsőben, a másodikban is legfeljebb heti kettő. Bár nyelvvizsga, az kell neki. Most. Bár ki tudja, lehet, hogy jövőre elég lesz nyelvvizsga helyett nyereg alatt puhítani a pacalt. És a vérkomolynál vérkomolyabb: akkor most megint el kell bocsátani nyelvtanárokat…

Welcome Darkness, welcome NER!

2020. július 01.

Ha ilyen helyeken jársz, mint például az Esztergomi Bazilika Kincstára, azaz a Keresztény Múzeum, azért nem nagyon lehet félreugrani a velejáró gondolatok elől sem. Nincs hová félreugrani. Felmászol a magasba, a kupola felé, más templomokban meg leszállsz a föld alá a holtak hideg leheletét sóhajtó kriptákba, aztán egy napig elmélkedsz a látottakon. Összeveted a világ tucatnyi országában szerzett, templomok, kegyhelyek, katedrálisok százaiban felgyűlt tapasztalataiddal.

Eltépte a vihar a láncot, elszabadult a tomboló elemek között a hajó, a világ valaha tiszteletre méltó értelme tehetetlen, kapálózó roncsként sodródik az idiotizmus óceánján.

Mára már kiderült, hogy a rasszista és az antirasszista tulajdonképpen fej fej mellett, szoros versenyben hülye. Mert bizony tömény aljasság volt mindenféle megkülönböztető embergyűlölet, aztán kiderült az is, hogy a vele szemben alakult mozgalom is túlkapásaiban legalább akkora kretén, mint az eredeti célközönség.

Gyerekkoromban de sokat emlegették a felnőttek, hogy „az alkohol kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg”. Aztán később kiderült, hogy ez tulajdonképpen minden másra is ugyanígy igaz. Az, hogy ledöntenek egy szobrot, mert valami rasszistát is mondott valaha az illető, kivonnak a forgalomból filmeket, mert rabszolgaság van benne, világcégek nem használják többé a „fehér” vagy „fehérítő” szót, már olyan mértékű öngól, mint amikor egy nemes cél érdekében elindul egy normális demonstráció és az ötödik sarkon már csak kukaborogató, autót rongáló, szemétfelgyújtó barbár csürhe lesz belőle. De sokszor lejátszódott már ez… a metoo mozgalom is fontos volt, igazán komoly problémát ásott ki a mocsárból, és tényleg valós borzalmakra mutatott rá, de amikor már odáig fajult, hogy feljelentették azt is, aki nyolc éve ránézett valakinek a fenekére, hát… sarokkal öngól ez is, lerombolt szinte azonnal mindent, amit odáig épített. Persze, így jártunk a gyereknevelés liberalizációjával, az állatvédelemmel, a vegetarianizmussal, a környezetvédelemmel meg még sok más hasonlóan fontos, jó üzenetet adó, aztán zátonyra futó próbálkozással. De még mindig a gyógyszer meg a méreg: semmi bajom semmiféle egyházzal, vallási tanítással, ha az egy jószándékú, békés, szerethető embertől jövő pozitív üzenet. De ha egy szószékről elesettek ellen, menekültek ellen, kisebbségben élők ellen uszító, ráadásul korrupt disznókat védelmező intézmény bújik a reverenda alatt, akkor az is moslékká válik, ami valaha szép volt ezekkel a szavakkal. A bigott, szélsőséges keresztény, aki isteni elhivatottságból, erkölcsi küldetéstudatból prostituáltakat gyilkol, csak egy hitvány bűnöző. De mindennel így vagyunk. Azaz, vagyok… megint itt állok a kezdőkörben, egyik csapathoz sem tartozom. A balról gyűlölő ugyanolyan baromarc, mint a jobbról utáló. A fekete randalírozó pont akkora seggfej, mint a fehér. A szélsőséges nacionalista meg egy nemzetfüggetlen rákos daganat a társadalom testében, a világ bármely országában.

Épp ott tart a kérdés, kaptam egy levelet, hogy Jézus Krisztus fehér volt vagy fekete, de a legújabb tiltakozási hullám alapján valakik szerint meg nem is férfi, hanem nő. Valakik éppen ez ellen gyűjtenek petíciót, meg a petíciógyűjtők gyűjtenek petíciót a többi petíciógyűjtő ellen.

Tudod mit, haver… ok, nem vitatkozom. Legyen… neked is legyen, meg neked is, meg neked is… ha jobbra meg balra cibáljátok, akkor egyszer csak eltörik, szétszakad. Tőlem aztán lehet Jézus Krisztus fehér is, fekete is, vörös is, meg még akár sárga is, miért ne? De ha nagyon akarod, lehet nő is. Vagy férfi is. Nem változtat a lényegen. Ezért nem fogok kukákat borogatni. Tudod mit?? Kitaláltam! Legyen szivárványszínű, és akkor mindenkinek igaza van! Meg legyen férfi is, meg nő is egyszerre, vagy felváltva, csak fejezzük már be ezt a bolygóméterű tébolyt!

Csak kösse már vissza valaki azt a csónakot a szélárnyékba, a part mellé!

2020. június 27.

És akkor eljött a nap, amikor azt olvasod egy zsidó portálon, hogy Cseh Katalin hazaáruló. Idáig ilyeneket csak ultramagyar agyafúrtak írtak, hogy mámeg hogy is vótmá, megy ki ez a magyarnak mondott szuka jány Brüsszelbe, oszt osztja keményen a magyar kormányt, szégyen és gyalázat, egy nemzeti magyarnak a nemzeti magyar lopást inkább fedeznie kellene, meg eltusolni, nem leleplezni, nanézdmá, meg még mik nem vannak… és akkor most itt van az új meglepi, hogy egy zsidó portálon is azt írja valaki, hogy hazaáruló, sőt, kettős hazaáruló, mert 25 ország több mint ezer parlamenti képviselőjével közösen tiltakozik az ellen, hogy Izrael bekebelezze Ciszjordánia jelentős részét. Ha elszámoltatást akar az EU-s pénzekről, akkor magyartalan ribanc, tegnap a kínai kutyaevő fesztivál ellen tiltakozott, akkor is kapott hideget, meleget meg fűt meg fát, most meg itt ez az annektálás-ügy…

Tulajdonképpen melyik oldalon állunk? A revizionista, nacionalista, területvisszafoglaló, történelmi igazságot akaró bosszúállókén, vagy a bolygómegmentő béke közös talaján? Minden annektálási szándéknak több oldala van. Izrael állam is követeli ősi jussát, a palesztin gyerek, aki meg itt tanul, az meg feni a kardját, hogy hazamegy és halálra fogja harcolni magát a népéért, a családjáért, meg a becsületért. És nyilván nem egy ilyen palesztin gyerek van, mert aktuálisan én keveset ismerek, de a világ egyes részein az anyák éjjel és nappal, megfeszített ütemben szülik az új harcosokat, meg az új szülőgépeket is, ahogy Magyarországon is ezt a divatot kívánja bevezetni a birodalmi vezető. Az alattvalógyárat meg mindenféle kedvezményekkel támogatja is. A nemzeti eszme hordozói a határok védői, az ősi javak visszaszerzői, a király dicsőségéért halomra haló tömeg. A hülyeagyúak tudatában a király mindig egy nemzeti szimbólum, az a koronája, a jogara, meg az almája is. Ezért sokasodni meg elesni kell, meg annektálni, amit csak lehet. Belegondolok, hogy hány hadjárat indult a „Szentföldre”. Pfff… az emberi hülyeség krónikája, három vallás is magának követelte a szent helyet, Mohamed innen szállt fel az égbe, de a zsidók és a keresztények is itt birkóztak a kövekért, holott mindhárom vallás ugyanabból a tőből fakadt. Csak hát más és más klubszínekben később ezt már nem nagyon szerettél elismerni. Évezredek óta királyok és istenek nevében uralkodók pusztítják itt a saját és mások népét, minden oltárról és minden fehér gyolcs alól vér szivárog. És ahogy mindig, mindenkinek igaza van és ugyanúgy senkinek sincs igaza. Legfeljebb ereje lehet az igazához. Az oroszok „visszafoglalták” a Krímet. Egy darabig dödögött a világ, meg nem is. Hitvány szolgája a magyar kormány az orosz birodalomnak, nem lázad, de a kárpátaljai ukrán is magyar, szóval, inkább csendben maradtunk. Koszovói albán cibál szerbet vagy vissza, inkább elnézegetünk a semmibe. „Jóbarátunk”, a baromarc Erdogán írtja a kurdokat, hát beszéljünk inkább másról. Óvatosan kummogunk Tajvan ügyében Kínánál, nem is szólunk, á, az ujgurokért se szólunk, Tibetért sem, Hongkongért sem… jól van az, öljék egymást, akik akarják. Pakisztáni gyerek meg indiai gyerek úgy születik, úgy nő fel Kasmírban, hogy a hülye vallásukért harcolni kell egymás ellen. Meg hát a területért, a vallás leple alatt. Szóval, más a véleményünk, ha Tajvan akar önállósodni, más akkor, ha Skócia, megint más, ha Katalónia de megint más, ha Erdély. Az elszakadás vagy bekebelezés vágya minden izgága agynak része, máskülönben mi a kányának gyártanánk lőfegyvereket, tankokat és vadászgépeket? És persze mindenről mindig szelektív véleményünk van. Ha a szír menekült nem tud két hónap alatt teljesen integrálódni, nyelvet megtanulni, törvényeket, zászlót, szokásokat megérteni, mert egy sivatagi menekülttáborban töltötte a fél életét, akkor őserdei állat, emberformájú kretén, irtani való dúvad. De ha egy népcsoport, tőlünk 500 kilométerre nem tud integrálódni a többségi társadalomba 100 év alatt sem, akkor hős, jellem, dicsőséges és makulátlan hazafi, pompás példakép… hát ilyen ez. De mi lenne, ha most mindenki annektálni szeretne minden szirszart, amit az elmúlt évszázadok során birtokolt vagy elveszített? Na, ezt a baromságot már nem nagyon szeretném megérni, ha lehet. 68 évet megúsztam háború nélkül. Ezt a maradék párat már csak hozzátenném ezekhez…

2020. június 26.

Most, hogy éjszaka törlesztettem önmagam felé az egyik régi tartozásomat és megnéztem végre „Az utolsó skót király”-t, nem bírok félreugrani az áthallások zuhataga elől. A hatalom átkos természetének világméretű használati könyve ez is, ahogy sok más hasonló film. És nem is tudnám kitalálni, mely ország hasonló helyzetben lévő népére hajaz, csak töröm, töröm a fejemet, és nem tudom megnevezni az országot… de talán valakinek beugrik majd…
Szóval, hogy van a nép fia, a népből jött kis nemzeti hős, aki aztán nagy hős is lesz, hogy ármánnyal, puccsal elkergeti az elődjét. A nép repes, ugrál és ünnepel (ahogy ünnepelt, repesett az elődnek is egykor), és a népi hős kiszáll a nép közé (helló Röfi), ott mindenki örömbe borul, a kis népi hős meg aztán a néppel együtt énekel, táncol és még focizik is… egyszerű parasztgyerek vagyok én is kérem, sugározza a népi hős. Közületek való! Holnapra szebb és jobb lesz, más lesz majd itt minden! Hurrrááá, kiáltja a nép és sírva fakad örömében. Ugyanúgy élek, mint ti, ugyanazt eszem, amit a katonáim, sőt, én csak a katonáim után eszem… mondja a hős. Talán a Gundel főz rá is. Kolbászt tölt... nem, jaj, összekeverem, nem tölt kolbászt. Sonkát főz? Már keverem a dolgokat… szóval a hős, aki ugyanazt eszi, ugyanúgy él és lakik, felköltözik a fellegekbe egy palotába, és az összes rokona, felesége, gyereke, barátai, orvosa, ügyvédje, bárki is a fellegekbe megy, és eszement partikat csapnak, de persze a propaganda szerint ugyanúgy a nép gyerekei, ugyanazt eszik, ugyanúgy élnek stb. Mercédeszen járnak, és mindenki boldog. A nép kunyhókban él és gyalog jár, mert mivel járna, de repes változatlanul. És akkor a nagyon demokratikus elnök, aki a népből jött, népért él, a nép fia, elkezdi nyomatni a nemzeti propagandát… hol is hallottam már ezt? Afrika volt az emberiség bölcsője, Uganda talált ki mindent, ami csak szem-szájnak ingere a világon, a civilizációk gyökere. És ezzel párhuzamosan szépen, csendben kiépíti a személyes testőrségét, mely mindenhová követi és védi, nem TEK, persze, hogy nem, ez csak véletlenül jutott az eszembe, azután meg elhallgattatja az ellenzékét, szépen csendben sorra megszűnik minden és mindenki, aki ellenzék lehetne. És közben az elnök úr teljesen fel van háborodva, hogy a világ nem látja, hogy ő mekkora nagy demokrata ám! Micsoda rohadt ez a világ, kérem! És inkább megutálja az újságírókat, majd kitiltja az idegeneket az országból, jaj, Istenem hol is hallottam én már ilyent? Hiába na, öregszem nagyon, felejtek!
És persze a vége utáni vége az, hogy a nép ugyanúgy ujjong a bukásán, mint a mennyekbe menetelén…
Ne felejtsétek el a történelem leckéit!

2020. június 23.

Hetekkel ezelőtt, amikor még csak autóval mertem átszelni a várost, félve a vírustól és a félkegyelmű vírusszkeptikusok által veszélyesen szennyezett külvilágtól, döbbenten láttam, hogy a ravasz észellenes összeesküvők milyen sunyi módon teleragasztgatták a plakátjaikkal az összes lehetséges felületet. Nem volt az utcákon senki, nosza, kirajzottak és kormánypropagandáltak ezerrel. Van erre lassan száz, vastagon dotált állami intézményünk, ami ezért felelős. Ha nem jártál errefelé, akkor lefordítom: röviden minden plakát ezt üzente: mi szép, mi jók! Te kap, te boldog! Neked jó, mert mi vagyunk neked! Mindenfélét eltöröltek, csökkentettek, jóváírtak, támogattak, növesztettek nagy színesben (ezzel csak be kell kenni, és óránként nő 7 centit!), családokat mentettek meg, munkahelyeket védtek, a nép meg meghatottan áll, plakátot néz és közben még szuszogva szaporodik is.

- Gyere, Pistike, megtisztítjuk a családunk becsületét! Megszabadulunk a múlt árnyaitól és foltjaitól!
- Igen, apa…
- Hozd a családi albumot!
- Itt van!
- Na, akkor kitépjük innen nagyapádat!
- De miért?
- Mert munkásőr volt! Meg partizán… Aztán kitépjük innen a dédapádat is…
- De miért, őt meg miért?
- Mert horthysta tiszt volt, egy szarházi… na, szaggasd csak darabokra!
- Nem akarom!
- A becsület helyreállítása a lényeg, csináld! Szórjuk csak tovább… ez nyilas volt, ez kommunista, ez meg megalkuvó… ez még az osztrák-magyar kiegyezésben is részt vett… meggyalázva ezzel a huszárok vérét!
- De, ne, ne csináld már apa, nem marad senkink!
- Nem hát! Kitöröljük a történelmet! Látod, a világon sorra döntik le a szobrokat. Most mennek ki a Hősök terére, ledönteni Szent Istvánt is, mert tömeggyilkos szar ember volt, megölette a sajátjait a német lovagokkal. Egyiptomban döntik a fáraószobrokat, felrobbantják a piramisokat, mert rabszolgát tartottak. Rómában éppen szétverik a Colosseumot. A görögök is éppen zúzzák szét az athéni ókori romokat meg Olympiában az oszlopokat. A gyilkos német, náci tábornokok után ledöntik a gyilkos japán, amerikai, szovjet, angol katonák szobrait is.
- De hát ez hülyeség, ez olyan, mint a könyvégetés, ez múlttagadás, történelemhamisítás, barbár pusztítás.
- Az. De hát állítólag emberek vagyunk, ezt tudjuk a legjobban. Rombolni.

2020. június 09.

Elmúlt hát a nagy évszázados is, érezhetően mindenki kitrombitálta magát haza, szakadás, foltozás meg összetartozás ügyben, de valószínűleg kellett is, ha feszít belül, hát jöjjön ki inkább! Most meg valami kijött. Aztán ki elviccelte, ki meg elgiccselte, temperamentuma, hovatartozása szerint. Még mértékadó, józan hangok is akadtak.
Itt lett volna egy nagyon szép alkalom, hogy magyarok, székelyek, románok és szlovákok, horvátok és szerbek egy nagy asztalhoz leüljünk, és jól kibeszéljük ezt az egészet. Ahogy a szlovák miniszterelnök bocsánatot kért, vendégül hívott 100 magyart a 100. évfordulón. Ismerjük el, ez a normális. Kár, hogy nem nekünk jutott eszünkbe. Egy földrész nagy terére összegyűlni, aztán együtt élni, békében, jajongások meg könnyek nélkül tovább. Lehetett volna ez a Megbékélés fesztiválja is. De nem akartuk.
Ellenségkép nélkül nincs összetartozás, mert ha nincs gonosz, akkor minek is tartanánk össze, meg miért? Az ellenség tehát fontos dolog. A vallások jelentős része is arra alapul, hogy van a világban egy fekete lepedőbe öltözött szarvas-patás izé, de ha idejársz, a mi Istenvárunkba, akkor majd a nagy fehérlepedős jól megvéd téged. Csak állandóan ismételgetni kell, hogy fekete rossz, fehér szép és jó. Én, mióta kibújtam a tojásból, azt hallom, hogy bántanak ám minket, hajaj, szegény magyarokat mindig dúlták, ölték, mészárolták, ezer meg ezer éve, tán még magyarok se voltak a földön, de már bántották őket igencsak nagyon. De mi nem adtuk fel! Sas, sólyom vijjog a bérceken, keresztezve inkább turul, fején ősi korona, egyik kezében kard, másik kezében kisjézus vagy szűzanya, és küzd szakadatlan. Lobogógatyás fehér lovak ostort pattogtatnak a pusztán, csodaszarvas nyíllal lő, patakvér meg árad köröskörbe a Kárpátokból, Tiszává, Dunává egyesül, mely felett árvalányhajat fú a vereckei szél. A medence közepén mindig egy madonnaarcú patyolatszűz zokog, feje körül sugárkoszorúval, erős legény, gyönyörű, tömör bajusszal, hetyke kis kalappal és pitykés dolmányban meg szigorúan néz, dacol és ellenáll. Köröskörbe meg négykézláb meg hason kúszik a baromira rosszarcú ellenség. Fogáról csorog a vér meg a nyál, mint a Sátánnak, szőröstalpú, undorító rácok és mócok, bocskoros tót erdei vademberek, délről meg általában ortodox meg muszlim rablók, fogaik között jatagánnal. De kúszott már felénk gonosz nyugati nagytőkés cilinderben, frakkban, dagadt hassal, szivarral a szájában, és mérhetetlenül gonosz volt az is. Na, de ki ne emlékezne az igazán hányadékra rajzolt karvalyorrú, vámpírfülű és -fogú zsidókra, akik szintén kúsztak felénk, hol Rothschild, hol Kohn és Grün, hol Soros formájában, mind a vesztünket akarta, de a feltűrt ingujjú mokány parasztlegény nem hagyta ezt! Mitológiánk legutóbbi fejezeteiben veszettül koszos és szakadt, fekete arcukból vérben forgó, villogó szemű terroristák jönnek ellenünk migránsnak álcázva, és alaposan meggyaláznák a még mindig térdeplő Madonnánkat, de a turáni hős újra a fejükre lép és a földbe tapossa őket, mint a férgeket. Közben szólnak a YouTube-on a végső harcra buzdító legújabbkori himnuszok, csimpolyán és tárogatón is.
Néha-néha beszólnak nekünk, messzi országokban csodálkozó gondolkodók, politikusok, hogy nem lesz ez így jó, drága fiúk, a fene a jódógotokat, mindig a rossz oldalra álltok… ilyenkor persze a tarajosgőte berendeli a minisztériumba az adott ország nagykövetét és csináltat vele nyolc fekvőtámaszt. Ekkor az internek rajongó népe meg is írja neki, hogy csak keményen, drága miniszter úr! – azután tovább osztogatja a kamuodalakról a féllábú, igen helyes kiskutyákat, akiket nem oszt meg soha senki, csak az a tizenhétezer jólelkű néni, aki ott repes éppen.
Szóval, mindezek helyett, újra csak kifejezném a vágyam, hogy szeretnék már végre békében élni másokkal és önmagammal. Szeretnék jönni-menni a világban, meg azt is, hogy a világ is jöjjön csak erre nyugodtan, inkább szeressen minket, semmint nyelvet öltögessen ránk, vagy mi rájuk.
Aztán jöhet az újabb 100 év nekem, meg majd az utódaimnak.

2020. június 06.

Amúgy tényleg, valóban jobb lenne összetartozni, szerintem is. Az összetartozás hiányába mindig belehal valaki: egy magyar, egy székely, egy román, egy cigány, egy fekete, egy sárga vagy egy bármilyen színű lélek. A lelkeknek meg nincs semmilyen színük. Persze, ha az van, hogy a feketék mindig csak a feketékkel akarnak összetartani, a barnák a barnákkal, a szőkék meg csak a szőkékkel, a kopaszok meg a kopaszokkal, akkor nagy baj van. Ez így nem összetartozás, hanem elkülönülés másoktól. Ha bárkinek is lenne egyetlen olyan ünnepe, ami arról szól., hogy csak mi éljünk soká, amazok meg ne, arra csak annyit lehetne mondani, hogy igennagyonhülye.

De azért mégsem kéne összetartozni mindenkivel. A gonoszokkal, a rosszindulatúakkal, a bűnözőkkel persze, hogy nem. Ebből a szempontból meg megint mindegy, hogy eredetileg ki melyik halmazból jött ártani. A cigány vagy a fekete bűnöző ugyanolyan bűnöző, mint a hetero, fehér, keresztény, csak ez az utóbbi sokkal kínosabb, mert a mifélénkből való. Elsősorban a saját problémánkat kéne valahogy megoldanunk, mert azért inkább felelősek vagyunk. Aki elmegy, és a cigánybűnözés ellen masíroz, a magaféle bűnözők ellen viszont nem, az ezzel azt fejezi ki, hogy jól van na, a magyar az egy ilyen bűnöző fajta, azzal nem kell semmit tenni, ez van, oszt kész. Talán, ha az lenne a trendibb, hogy versenyben legyünk normálisabbak másoknál, sokkal többet segítene rajtunk is, meg rajtuk is.

Talán ebből fakad ez a határmánia is. Az, hogy tele van a világ még mindig aknazárral, gereblyézett homokkal, szögesdróttal meg a drótokban árammal. Mi építjük mások ellen, mások ellenünk, meg mi magunk ellen is. Az ember néha úgy érzi, hogy vége, jó felé halad a bolygó a Nap körül, néha meg valami eszement inkább visszatekerné az idő szalagját.

Egy földdarab, ahol laktak már korábban is mások, most is élünk mi, és reméljük, hogy majd a jövőben is fognak virágot szedni rajta a gyerekek, békén dolgozni, meg táncolni a felnőttek, tulajdonképpen senkié. Pontosabban mindenkié. Hogy mikor kik foglalták el, vonultak át rajta, aprították egymást mindenféle színes zászlókkal, római sasos jelvényekkel, török lófarkas boncsokkal, ez maga a történelem. Meg kell tanulnunk, fel kell dolgoznunk, meg is kéne értenünk. Valami olyan tanulságot illene levonni, hogy ezt inkább soha többé.

Kaptunk egy kemény leckét száz éve. 16 éve meg egy hatalmas ajándékot, egy óriás lehetőséget, hogy éljünk vele, meg a többiekkel. És ha béke van és ember maradsz, akkor begyógyul minden seb. Ha jogod van ahhoz, hogy a Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig bárhol lakj, bárhol dolgozz, autózz, napozz, házasodj, és ennek az értékét fel is tudod mérni, akkor őszintén: ki a bánatos szent székletet érdekel, hogy a városházán milyen színű zászló lobog? Talán még a szivárványszínű lenne a legjobb, mert abban megtalál mindenki mindent, amit csak akar.

Valahogy ezt kívánnám mindenkinek ma, aki ezen a kontinensen él.

(…és persze, továbbra is fenntarthatja magának bárki a jogot, hogy egyetértsen a gondolataimmal vagy sem.)

2020. június 04.