Ha van valahol valami pici kis szúrás, csomó, fájdalom, jel, és te mindig rálegyintesz, hogy „ej, ráérünk arra még”, akkor sokszor fajul odáig a dolog, hogy „hát miért nem jött korábban, sajnos ezzel már nem tudunk mit kezdeni…”

Így jártunk – többek között -az oktatással is. Pár éve, még valahol a nemzeti kormánylapát közelében hajósinaskodtam, amikor fény derült az elhülyítési folyamat apró tályogaira. Például amikor lecsökkentették a küszöb alá a nemzeti informatika és nyelvoktatást. Amikor levegőt nem kaptunk, mi, akikbe még a táplálkozás szervesanyagain kívül még a klasszikus lelkiismeret is szorult, mindenki kacsintgatott, hogy hát a főnök, a tudjukki, az ilyen… a legfőbb hadúr tojik az informatikára, szerinte felesleges dolog az, ő se tudja, nem ismeri, még a neten is a fizetett szolgák irkálnak helyette napi soktízezerért, de országosan nincs pénz erre tervbe véve a stratégiai képzelgéseknél. A gyerekek amúgy is tudják nyomkodni a mobilokat, oszt annyi, jónapot! Amúgy is az új nemzeti elit hangsúlyozottan sülttahókból van kikövezve, azok a nyerők, nem a tanult emberfő, azokra nincs pénz. Köpködő focistákra, legelőszéli gázszerelőkre, drogos koronaőrökre, meg még Boldog Istvánokra, de még Németh Szilárdokra is van. Sőt! Még Parragh Lászlóra is! Ha találunk egy kormánypárti bunkót az árokszélen és nincs egy falat végzettsége sem, sebaj, majd törvényt módosítunk még az éjjel, oszt holnapra már lehet, oszt jónapot!

A világ felé azért úgy tettünk, ahogy sok minden másban is, hogy dehogynem! Mi? Persze! Mi igen! Ide az európai pénzeket, felzárkóztatunk, nyelvet tanítunk, korszerűsödünk, ha államminiszter vagy államtitkár szól erről, akkor még át is szakítottuk a csillagos ég felső határán a célszalagot! De te itt élsz, a valóságban, te azért mégis tudhatod az igazat, ha nagyon akarod.

Most megint más kérdés, hogy az oktatás súlypontja áttolódik a népmesék farvizeire. Legendák, hősök, mitikus szörnyek és istenkirályok bukkannak fel benne, cél az, hogy visszamenőleg se csüggedjünk, fejet fel, horizont a nacionális múlt és jövő, a látóhatár alatt a kettő már össze is ér, mi nyertük a muhi csatát is, a mohácsi vészt is, de még a trafalgari csatában is a magyar hajók győztek, csak a rohadt komcsi történelemhamisítók titkolják. Lovaink vizeletéből itta a tudást ezer éve Európa…

De itt most a vérkomoly jelen, és itt a következő év következő tantervi módosítása az asztalon! Napok óta nem hisszük, újra, meg újra olvassuk, hogy tényleg igaz? Szakmák, szakmai képzés, érettségi után, például egy olyan helyen, a kétéves OKJ-s tanulmányok esetén, ahol évek óta megszilárdult, kialakult nyelvi oktatóközösségek végeztek igazán értéket adó tevékenységet. Most 2020 van, és a nyelvtanárok is végigszenvedték, megharcolták az on-line oktatás minden nehézségét, és most kiderült… jövőre nincs olyan szakma, ahol 13. osztályban nyelvet kéne oktatni… érted? Olvasd el újra. Nem kell a kereskedőnek sem… majd hangosabban ordít a külföldivel, ha az a hülye nem érti. A turisztikai szervezőnek eddig heti 6 óra nyelv volt mindkét évben, most nem lesz egy sem az elsőben, a másodikban is legfeljebb heti kettő. Bár nyelvvizsga, az kell neki. Most. Bár ki tudja, lehet, hogy jövőre elég lesz nyelvvizsga helyett nyereg alatt puhítani a pacalt. És a vérkomolynál vérkomolyabb: akkor most megint el kell bocsátani nyelvtanárokat…

Welcome Darkness, welcome NER!

2020. július 01.