Talán még nem hülyültem meg, szóval, ezt a fentit én írtam, és talán életem egyik első műve, tulajdonképpen énekelni kell, egy ismert operaária dallamára alkottam apró koromban, amikor még írni sem tudtam. De annyit énekelgettem magamnak (mert testvérem sokáig nem volt), hogy bevésődött… az idézett rész nyilván a katonaságra utal, valami kapcsolat vele, és hát a csingi… szerintem nem mindenki ismeri vagy használja, kisfiú koromban a férfi nemiszerv játékos gyerekneve volt. Szóval, a csingis pacákok (a pacák meg a kor szokásos, elterjedt szleng-szava, nyilván sokat hallottam akkoriban) hadba vonulnak, azaz a férfiak mennek katonának. Meg háborúba. Szerintem fél életemben ez teljesen természetes volt, hogy így kell ennek lennie: ha fiú vagy, majd megnősz, aztán katona leszel. Azaz férfi. Amúgy meg… minden normális ember el akarta kerülni már akkor is, hogy a fiatal életéből ellopjanak két évet, viszont voltak olyanok is, akik kora ifjúságuktól katonák (tűzoltók, vasutasok stb.) szerettek volna lenni.

Tegnap szép naplementében – egy vidéki esküvőről hazafelé - elhúzunk Százhalombatta mellett a 6-oson. Az én két fiatal évem itt maradt örökre. Itt képződtem ki, itt trappoltam, itt énekeltem hazafias nótákat vagy hurráztam rohamozás közben a képzeletbeli ellenség felé botladozva a szántón. Te jó ég, micsoda baromság ez? Miért csináltatják ezt millió és millió fiúval szerte a világon? Mert ez hazafias kötelesség, mondaná egy szederjesen vörösorrú hülye, ha megkérdeznéd tőle. A nagy hazafi elmegy katonának, és amikor jön a gaz ellenség, akkor jól megvédi a hazát! De ha nem jön az ellenség sehonnan, mert sehol nem lennének katonák? Olyan nincs! Katonának lenni kell! A haderő az fontos dolog! Ezermilliárdokba kerül, már a régi királyok is ingüket, gatyájukat ráfizették, de fegyver kell, katona kell, háború kell. Minden tébolyult seggfej úgy érezte évezredek óta, hogy csodaszép, ha a csatatér felett büszkén csattog a szélben a zászlónk, dob pereg, és hörögve halnak körben az emberek. Ez valami nemzeti és magasztos, valami korona, lobogó meg díszszemle. És ha bármikor máskor megölnél valakit, elítélne a törvény, kiátkozna minden apostol és még a próféták is, de ha az egyetlen baromarc az országban bekattan, legyen az király, kormányzó vagy miniszterelnök, akkor menni kell, ölni hazafias dicsőség, aranyérmet kapsz a sok ölésért, meg még a püspök is megáldja ezerszer a töltényhüvelyedet. A királyok ritkán halnak bele a csatákba, nem minden Orbán fullad a Csele patakba, nem minden Hitler lesz öngyilkos, nem minden Mussolinit koncolnak fel a határon, volt, aki nagyon vitéz és nagyon nagybányai volt, ezért Portugáliában az óceánt nézegetve vonta ki magát az élők sorából. Sok szultán, cár és császár agyában kapott valami hirtelen zárlatot és elküldte a hazája színét és virágját meghalni valahová a fenébe. Ha nem volt kedve a komának meghalni, hát lelőtték a sajátjai. Mi az, hogy nincs kedve hazafiazni itt a mezőn? Ha halni kell urunkért, hát halni kell! Anyádat! - mondanám legszívesebben ma. Azt kell halni a kedvedért, farokberci! És mondhatná ugyanezt minden fronton minden katona. A néppel vagyok, a családommal vagyok, az emberekkel vagyok. Nem akarom, hogy ládában hozzon haza egy repülőgép, az nem szolgálja egyetlen nép, egyetlen család ügyét sem.

Ne tanítsd ölni a gyerekeket, ne lövöldözzenek tanulás helyett, ne tisztelegjenek, ne esküdjenek fel vérükkel, életükkel hülye eszmékre, amihez semmi közük sem lenne. Inkább életre, szerelemre, barátságra, elfogadásra kellene nevelni őket. Hogy eszük ágába se legyen soha többé lelövöldözni magukhoz hasonló srácokat. Győzhetne mindenhol a virág, amit fehérruhás lányok és asszonyok tűznek bele a puskacsövekbe. Azonnal megtérnék és hinnék újra a jóban, meg az emberben.

2020. augusztus 31.

Karcsi nagyon jó arc volt. Egy időben nagyon szívesen elmentünk hozzá esténként, kártyáztunk vele a teraszon, és remekül szórakoztunk. Istenem, a régi szép nyarak… Mindez a Fővárosi Tanács egyik gyereküdülőjében történt a Balaton partján, ahol Karcsi sok éven keresztül volt az emblematikus nevelőtanár. Része volt a nyárnak, kiváló pedagógus volt, a főnökei, meg a gyerekek is szerették, meg mi, környéken nyaraló srácok is. Pedig Karcsi határozottan meleg volt, nem is titkolta, az összes erre utaló magatartási jeggyel, de ez nem zavart senkit. Soha nem mondott, nem tett velünk semmi olyant, amit a szemére vethettünk volna. Inkább az jut eszembe róla, hogy egy nagyon színes egyéniség volt. Mint egy szivárvány…

P. bácsi különös eset a 70-es évek végéről. Kibukott valahogy, hogy a rábízott gyerekeket úgy fenyítette sokszor, hogy egyesekkel és saját magával is khmmm… törülközőkre rázta ki vagy verte ki a humán örökítő anyagot, más gyerekekkel meg ugyanezt felnyalatta… de ez csak része volt a repertoárjának. P. bácsi szintén nevelőtanár volt, de ő nem volt meleg. Egyszerűen csak megtehette, amit tett, hiszen párttitkár volt az egyik fővárosi nevelőotthonban. Én éppen ekkor sűrűn újságírónak képzeltem magamat, szorgalmasan írtam is a Pedagógusok Lapjába, el is zarándokoltam a Fővárosi Tanácsra T. főosztályvezető elvtársat meginterjúvolni az ügyben, de ő közölte velem, hogy nem, nem írhatok erről… ezeket az eseteket az akkor pártállam pontosan ugyanúgy kezelte, mint a mai magyar katolikus egyház a pedofil papokat. Egy nap letartóztatták P. bácsit, másik nap csendben kiengedték és meglapogatták a hátát, ejnye hát ne már úgy, hogy mindenki megtudja…

Egy párttag vagy pártfunkcionárius haragudott P. bácsira? Ááá, dehogy! Pusztán csak azért, mert kitudódott a dolog! A kalocsai érsek a pedofil papra haragudott? Ááá, dehogy! Hanem inkább arra, aki megszellőztette az ügyet! Ezek az összes esetben szinonim dolgok, legyen szó Borkayról, Kaletáról bárkiről. Nem a hazug Szijjártó volt a ludas a jachton, ahol éppen tobzódott a korrupcióban, hanem a „szemétláda” fényképész, aki mindezt nyilvánosságra hozta. Persze, a bigott hívő egy született kretén, legyen az isten nevének helyén Jézus, Lenin, Orbán vagy valamelyik latin focista, ő elfogult. Mondjuk, elátkozza Pikó Andrást vagy Karácsony Gergőt, hogy honnan van nekik biciklijük, biztos, hogy lopták, de ha az ő isteneinek jachtja, repülője meg palotája van, akkor az világ legtermészetesebb dolga, megdolgoztak érte, nyilván meg is érdemlik. Ennyire hülye nem lehet senki, mondanád, de bizony lehet, olvass csak kormánysajtót, jobbos véleményeket, mondom én.

„Budaházy Edda szerint a szivárványos lobbi arra törekszik, hogy gyengüljön a civilizáció.” – írja a Pesti Srácok nevű weblap. Talán azért, mert a civilizáció nyilván azonos a Budaházy családdal.

Budaházy Edda „civilizációs” kompetenciáját, azt, hogy teleszaporodni a vidéket mások rovására, körülbelül a rendszertanilag legalacsonyabb rendűnek tartott állatok is tudják. A kulturáltabb, civilizáltabb lény nyilván inkább visszafogná a túlnépesedését, ha már ilyen mérvű felesleg keletkezett belőle a világon. Ha jól gondolom tovább, akkor az istentelen és hazafiatlan dolog, ha Karcsi, a remek nevelőtanár nevel gyerekeket, talán sokkal jobb lenne, ha a P. bácsik mintájára tevékenykedő egyházfiak tennék. Hogy nekik ugyanúgy nincs „természetes” úton gyerekük? Nem baj, ami az egyiknél magasztos és dicső dolog, az a másiknál gusztustalan és káros. Az egyik pont azért alkalmas a nevelésre, amiért a másik meg nem. Ez tökéletesen kiegyenesíti az agyat, kisimul tőle minden barázda, olyan ez, mint a hajvasalás.

Persze addig, amíg visszanyerjük a barázdáinkat, Novák Előd amatőr rúdtáncos biztos letép még az égről egy-két szivárványt.

2020. augusztus 28.

Országomat járván itt-ott néha megállék… rég volt, de én még jártam iskolába, és egyesek szerint ragadt is rám ott valami. Például történelmi események emlékei is. Hogy IV. Béla király miért éppen itt ütközött meg a mongol sereggel, ne firtassuk, nem tudjuk már az igazi okát. Igen, azt tudjuk, hogy 1241. áprilisában itt döntő vereséget mértek ránk. Bár jelenlegi királyunk szerint csak a győztes csaták a jó csaták, azokat kell tanítani, mert azok acélozzák a nemzeti tudatot, de azért tudjuk, hogy a jelenlegi királyunk alapvetően a kamuból él és táplálkozik, miért ne tenné ugyanezt a történelmünkkel is…

Én nem vagyok király, de azért gondolataim nekem is lehetnek erről. Mi is történt itt voltaképpen? A 890-es években jött messze keletről egy ázsiai horda, akiknek eredeti származási helyét ma mániákusan Mongólia közepére tesszük, szóval, egy hun-szkíta-szittya stb. bagázs megérkezett a pusztákról. Valószínűleg nem önszántukból, kergették őket és valószínűleg nem tudtak tovább menekülni, mert előttük már viszonylag stabilizálódott államok voltak. Hát itt rekedtek. Erre a hun-szkíta izé rokonságra ma fenemód büszkék is vagyunk. Nem mondjuk rájuk, hogy barbár sztyeppei rablóbanda, dehogy mondjuk, hanem inkább azt, hogy magaskultúrájú, nemes nép. Ezt a legtöbb nép így tartja, hogy az ő felmenői voltak a legnagyobb ászok, ők találták fel a gyufát, a golyóstollat, az atombombát, nélkülük a többi nemzet még a fán ülne a fészekben és enné a banánt csámcsogva. Szóval, idejött ez a nagyon nemes, jólnevelt, angol lordok serege Ázsiából. Néhány száz év múlva a nyomukba eredt egy másik rablóbanda a Góbi sivatagból, de azokat nem nevezzük már nemes jóembereknek, hanem hordának. Temüdzsin, azaz Dzsingisz kán egy ló- és asszonyrabló volt, de kétségtelenül nagy szervezőkészséggel rendelkezett, valószínűleg erőszakos és kegyetlen volt, mint a hasonszőrű Attila. De a hun filmekben Attila nyilván nagyon művelt, széparcú és finom ember, szerette a komolyzenét és a görög irodalmat falta reggeltől estig. A mongol ábrázolásokon meg nyilván Dzsingisz kán volt jóravaló, békés ember, a népek nagy integrátora, előrelátó bölcs és hazafi. Ahogy Árpád vezér is egy romantikus és fess Franco Nero volt, nyilván. De Jókai szerint a tatárok kutyafejűek voltak, lompos. loncsos és bozontos szörnyek, mosdatlanok, kegyetlenek és asszonyaik a legbüdösebb állatok voltak a Brehm-ben. Alapvetően a sztyeppei népek a nőket sima háziállatként tartották, néha elmentek egymáshoz és raboltak a másiktól egy falkára valót, hiszen azok dolgoztak és szaporodtak nekik. Nemzeti Szaporodási Program… honnan is ismerős… ehh, csak a képzeletem játszik velem megint. Na, de mit is beszélek itt… szóval, ez a két, magaskultúrájú, nemes nép megvívott itt, ezen a helyen, és az egyik alaposan elverte a másikat. Nincs ebben semmi csodálkoznivaló, ezt csinálták a hunok, magyarok, mongolok stb. mind, elfogyott otthon a cucc, hát nem termeltek, meg nem mentek le a közértbe, hanem elmentek oszt raboltak valahol egy jót. Nyilván nem a bevásárlólista alapján, hanem ami éppen akciós volt, meg útba is esett. Ennek a helynek és csatának a következményeként meg ki is pusztult az ország nagyrésze, de annyira ám, hogy mindenféle nációkat kellett betelepíteni ide, taljánokat, frankokat, teutonokat, szlávokat, svábokat és szerbeket, oszt ezek aztán kénytelen-kelletlen megtanultak magyarul is, mert csak kellett valahogy egymással beszélni. Azután ezek a vegyesnemzetiségűek össze-vissza keveredtek, szaporodtak itt, így lettek aztán szőke nők garmadával a sok görbelábú, ferdeszemű lovasmacsó helyett, és ezek vagytok éppen most ti itt, nemzeti gyerekek.

Tisztelet és hála a hősöknek!

(Lehajoltam és leszóltam még gyorsan a zaklatott álmokat alvó fiúknak:

- Idén elmarad a Kurultáj! Semmi nyílzápor! Nyugodtan aludjatok tovább!)

Azért, mert nő? Ezer és ezer nő van a Facebook-on, hetente kínálkoznak fel ismerősnek ismeretlen, pornóba csomagolt, hihetetlen bombázók – gondolom, neked is – hogy legyek a követőjük, ismerősük és nem leszek. De akkor miért Jacinda Ardern? A világ legtávolabbi csücskén él, olyan messze, hogy annál messzebb már nem is lehet, és én, a hungár kisgyerek-szívemmel meg rajongok érte. Sanna Marin közelebb van, őt is nagyon szeretem, de ő nem olyan intenzív az életemben, mint Jacinda. Most akkor itt meg lehetne engem fogni, hogy hát ezek biztos valami szép nők és azért, én meg egy ilyen kis nőcsábász. De Marine Le Pen sem csúnya, és mégis borzong tőle még az emésztőrendszerem is. Akkor most miért? Van valami a külső megjelenésen túl, ami hozzátesz vagy elvesz valamit valakiből. Jelek, gesztusok, hangsúlyok. És majdnem mindegy, hogy érted-e a nyelvet, amin szólnak, vagy nem. Egy Trump minden mozdulatában, gesztusában gyomorforgatóan taszító és később bármit tenne is, nehéz ezt a trampli, tahó bélyeget ellensúlyozni. Egy Barack vagy Michelle Obama meg tetőtől talpig szerethető. Pedig alig vannak hatással a sorsomra, csak figyelem a világ meghatározó arcainak panoptikumát. Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy Bolsonarot szeret valaki Brazíliában. Fogalmam sem lenne, miért, mert olyan buta minden róla származó hír, tőle származó szó, hogy páratlan. Talán csak az őserdők lerablása, kiirtása van a retek arcára írva. Van, akinek ez tetszik? A farablóknak. Magyarországon is elképzelhető, hogy a hegyeket elhordató, erdőket letaroló, nádasokat kiirtó szemétládák szeretik Orbánt. Mert a lelketlen, egyéni aljasság jogát jóváhagyta nekik. Salvini egyetlen ismert tulajdonsága, hogy embergyűlölő. Hogy kiutálna másokat. De ez a tulajdonsága bőven elég minden orbánistának ahhoz, hogy ő is a rókaképű Salvini-rajongója legyen. Egy emberbarát Merkel élhetne egy platformon egy homofób, konkrétan melegjogi aktivistákat megkínzató lengyel vezetéssel? Nyilván nem. És mióta szélsebesen tolódik jobbra a lengyel vezetés, azóta párhuzamosan növekszik a homofóbiája és az antiszemitizmusa is? Nyilván igen. Magyarországon is a legtöbb homofób antiszemita is, meg idegengyűlölő is. Ez a közös védjegyük. A csalók, a stricik egy táborba tartoznak, ölegetik egymást. Ha véletlenül akadna valaki, néhány ember, aki nem csaló és nem strici és mégis rászavazna a nép valahol, akkor hihetetlen ellenszenvvel utálni kezdik, ahogy egy egész falka pokolból szabadult alávaló ráveti magát mindenféle igaztalan vádakkal egy Karácsony Gergőre vagy egy Pikó Andrásra. Egyszerűen nem veszi be a tudatuk, hogy nem akar mindenki a sötét oldalra állni. Lukasenkák győznek nagy állami elnyomógépezettel és nyílt erőszakkal tőlünk keletre, kaukázusi hadurak a mélybutaságban és mélyszegénységben tartják a népüket. A kínaiak, törökök konkrétan emberek kínoznak és ölnek. Így hát egyértelműen a magyar gonoszok példaképei és barátai… csúszik kétfelé, polarizálódik a világ. A fehér- és a feketelelkűek egyre távolabb kerülnek egymástól.

Szóval, miért is szeretem én Jacinda Ardern-t?

2020. augusztus 10.

Járja a felfedező a vidéket és felfedezi a magyar valóságot. Magellán, Cortés, Pizarro, Kolumbusz, Livingstone mind-mind nagy felfedezők voltak, híres, közismert emberek, az igaz, hogy teljesen névtelen helyiek már ezer évekkel korábban ugyanazt felfedezték és használták is, csak nem dicsekedtek el ezzel senkinek. Szóval, megy a nagy pesti csávó és felfedez Sajóakármiben valamit… a pesti csávó (esetünkben a szerző) bemegy a helyi boltba. Coop. Maszkviselet kötelező. Rendben, az egész országban ez a helyzet, ez a helyes. Tehát maszkban lépek be, mint a legjobb bankrablós hagyományokban. Állok is a pénztárnál, fizetek… a mellettem lévő sorban azt kérdezi egy nő, hogy mennyi a maszk? 1350 forint – mondja a pénztáros. Hogy mi? 1350 forint? – hüledezik a vevő. Igen, annyi! Ennyiért adjuk. Ha nem tetszik, lehet menni a 100 forintos boltba! Ööö… álljunk itt meg egy pillanatra! Sajóakármi, ahol éppen vagyok eléggé vegyeslakosságú hely, ahogy a környék más falvai is, ahol átmentem, sok helyen, a nincstelen szegénység kint ül az utakon és virágzik. Azoknak az emberek is boltba kéne menni. Azoknak is kötelező lenne a maszkviselés. Ennyiért. Nézem a neten, hát, a maszk az egy szabadáras… olvasom, hogy volt, aki a párszáz forintos maszkot 15000, azaz tizenötezer forintért kínálta eladásra a neten. Hát mit is mondjunk… hazánk, Fakeland milliárd és milliárd maszkot vásárolt (állítólag) repülőgépek flottái alig győztek le meg felszállni vele. A kórházak is kaptak ebből valamit (állítólag) kicsit késve. A környező (egyes) országok meg tonnaszám (titokban). A normális helyeken ingyen kapsz maszkot, mert nem a velencei karneválra kell táncolni, hanem azért, hogy az országban ne harapózzon el a járvány, ha már Fakeland jobban teljesít, mint mások. De teljesíteni csak úgy lehet jobban, hogy nem mondjuk meg, hogy mit teljesítünk vagy mit nem, hanem inkább Fakeland, azaz, pontosabban: nemzeti média. Ha már nem jár ingyenesen a tesztelés, (amiből az ország pénzén milliárd és milliárd készletünk van (állítólag)), csak nem tudunk róla. Szóval, van a méregdrága tesztelés, ami szintén szabadáras és a makói és hódmezővásárhelyi kórházban 96 ezer (!!) forintba kerül. Nem ingyenes, nem adja az állam, de sokszor viszont kötelező. De Cili nagymama nem azon fáradozik, hogy ingyenes legyen teszt (ami természetes lenne) és ingyenesen kapjon szájmaszkot mindenki, de különösen az ágrólszakadt szegények (ami a világon a legtermészetesebb lenne), hanem azon, hogy lemenjen a határra és a menekülteket fikázza járványügyileg és nemzetileg a járványért. Nem, nem saját magát, a sunyiságért, az adatok elhallgatásáért, az egészségmegőrzés ellehetetlenítéséért, hanem a még itt sem lévő menekülteket…. mert ez nemzeti kommunikáció alapja (vö. Fakeland vs. igazmondás)

Na, erre varrj ma gombot, nemzeti cimborám!

2020. augusztus 08.

Mikor levonult az alkalmi gyülekezet a szobor lábai alól, csak ketten maradtunk – rajta kívül - a feleségemmel és mi is megáldottuk őt. Úgy, ahogy ő minket. Azután a nejem elindult lefelé a hosszú lépcsőn és maradt még pár percünk szót váltani. Mindig szoktunk, ha már csak kettesben vagyunk.

- Mi újság azóta? – kérdezte.

- Mióta?

- Mióta találkoztunk!

- Hát valahol mindig összefutunk! Minden országút mellett ott vagy kifüggesztve, különösen a keresztutaknál, a kanyarokban, mindenfelé…

- Az igaz, csak akkor ritkán beszélgetünk.

- Igen… most meg fel is vagy öltözve szépen.

- Észrevetted? Mediterrán cucc… - simított végig némi büszkeséggel a ruhája redőin Jézus.

- Érdekes, hogy a szenvedő formádat többen szeretik.

- Az a fő megjelenési alakzatom. Sokan csak ágyékkötőben ismernek meg, töviskoszorúval, szolidan vérezve.

- Ez a ruhás jobb így. Bár, szélben, hóban, fagyban ebben sem lehet valami leányálom.

- Ez a szoborlét velejárója.

- És? Valahogy így jössz majd el sokadik királykodni?

Meglepett arcot vágott.

- Milyen királykodni? Én? Hová?

- Hát ide. Azt mondják, hogy majd eljössz, aztán dirr-durr, igazságot teszel.

- De miért jönnék? És mikor? – még mindig ez az álmélkodás.

- Hát ez a dolgod, nem? Nagy feltámadás, jössz, ítélkezel, és mindenki életre kél és repes…

- De honnan jönnék? És mikor?

- A Mennyből. Ott ülsz az Atya jobbján!

- És?

- Hát ott ülsz, aztán majd jössz!

- És mióta ülök ott?

- Kétezer éve. Ezt mindenki tudja!

- Csak én nem… szóval, az a hír járja, hogy 2000 éve ott ülök és nézek, vagy mi… szóval, miért kell nekem kétezer évig ülnöm? Mi vagyok én, bűnöző?

- Hát nem, de ott ülsz és majd jössz.

- És akkor miért nem most jövök?

- Mert tervezel. Az ilyen Istenfélék mindig terveznek, mert valami terveik vannak velünk. Mindenki ezt mondja.

- Na, várjunk csak… szóval, 2000 éve ülök a jobbján és tervezek. Kissé hülyén hangzik, nem?

- De!

- Akkor fussunk neki újra… itt, alant, sokan azt mondják, hogy én ülök valami széken, padon, vagy valami asztalnál és ezer éveket várok és csak tervezek… ilyent az öregotthonokban csinálnak a boldogtalanok, nem? Várják az ebédet meg az ágytálat…

- De te nem csak ott vagy, hanem egyébként mindenhol is. Nem csak az út szélén lógsz, hanem egyfolytában sugárzod a nagy-nagy szeretetet… és mindenkit szeretsz.

- Ez még jobb. Fönt ülök az öreg mellett, itt lent meg állok és szeretek. És hol állok?

- Nem tudom, mindenhol. talán ott guggolsz minden bokorban és szeretsz mindenkit. Járdaszigetet azért mégsem képzelek, mert az nincs a szent könyvekben.

- Figyelj, Józsi, az a Kaleta, aki minden bokorban guggol és néz és szeret, nem én!

- Nem vagyok Józsi! – mondtam durcásan.

- Mindegy. És ki mondja ezeket rólam?

- Hát, például Korancsár Béla, volt viceházmester és hidegburkoló, aki most Ejakuláció Prékoksz barát néven szolgál a somogybakonyi apátságban.

- És jól megél ebből?

- Hát népszerű tan ez.

- És ő ezt honnan tudja? Ez valami vicc?

- Dehogy vicc! Ezzel nem is szabad viccelni! Halálosan komoly dolog ez! Mindenki összevissza sértődik rajta állandóan!

- Akkor mondj még ilyeneket… milyen igazságot kellene tenni?

- Nos, ez is zavaros egy kicsit… mert valahogy az van, hogy ha kétszer kivered a répát vagy rágondolsz a szomszédasszony fenekére, akkor elkárhozol, kitagadnak, bográcsban fogsz rotyogni a pokolban örökkön örökké, de ha például tömeggyilkos vagy, kinyírtad a fél országot, de utána kitérsz, betérsz, megtérsz és csinálsz három cigánykereket, és háromszor azt kiáltod, hogy „Jézus Krisztus értem halt meg a keresztfán!”, akkor még szent is lehetsz bátran…

- És mondd, barátom, mindenki ilyen, vagy azért akadnak még normálisok is??

- Nem, hát azért vagyunk még talán páran, ugyebár… bár, ki tudja… és te mit látsz innen fentről?

- Mit látnék… felkel a Nap meg a Hold, néha beborul, aztán megint kisüt, feljönnek ide a turisták és pereccel dobálnak… mit láthatnék… milyen következtetéseket vonhatnék le ebből?

- Mindenesetre örülök, hogy megint találkoztunk! Állj csak és áldj tovább!

- Köszönöm, igyekszem! Te meg nézz a lábad elő a lépcsőn, mert megint eltörik a csuklód! Aztán csak összefutunk majd megint!

Áldást intettünk, és újra otthagytam egyedül.

Ki nevet a végen? vagy Ne nevess korán? Mindig töprengtem azon, hogy mi is volt az igazi neve annak a lépkedős, kiütős társasjátéknak, amit gyerekkoromban oly sokszor játszottunk… az egyik dobozon ez volt, a másikon meg az…

Amikor Orbán Viktor elmegy nagy dérrel-durral „harcolni” Európába, talán úgy képzeli magát, mint eleink az un. „kalandozások” korában, amikor - ismereteink szerint - elmentünk, kazalba égettük a falvakat, megerőszakoltuk az asszonyokat, rabláncra fűztük az élőket és kiraboltunk mindent, amit csak akkor lehetett. Ez nemzeti dicsőség és hagyomány a mai napig, ha nem tudnád. Ez a dicsőséges harcolás most is van, Havasi Bertalan szájában a zabla, ő rúg utat a mellső patájával, míg a törzsfőnök kackiás mozdulattal felhúzogatja a néha lecsúszó gatyeszt. Amúgy ilyen szépen előnevelt képviselőket szoktuk oda kiküldeni egyébként is, a nemzet színét és virágát. Csupa-csupa talpig úriasszonyt és úriembert, Orbánt, Szijjártót, Szájert, Varga Juditot, Deutsch Tamást, de számíthatjuk ide még stílusában Morvai Krisztinát is, szóval, ez a nemzeti harc részünkről valahogy úgy valósul meg, hogy mindenki félig letolja, aztán szellent egyet, majd hazajön, és elmeséli a hahotázó tömegnek, hogy megadta ám nekik az igazit, mekkora nagyot is győztünk már ott megint!

És akkor ilyenkor maguk elé meredünk, híreket hallgatunk, ide-oda olvasunk, és töprengünk azon, hogy ki is győzött már megint… és ki ellen? Ok, hát mi vagyunk 10 éve az EU pimasz kiscsávója. Ők is tudják, mi is tudjuk, mindenki tudja. Van ez az állandó koreográfia, hogy régi, patinás demokráciák képviselői néha megborzadnak azon, hogy milyen mocskos módon visszaélünk a jóságukkal. Mert ez történik X-edik esetben. Megfenyegetnek, hogy ilyen cikkely lesz, meg olyan cikkely, kizárás, meg semmilyen pártcsalád nem vegyül ilyen népnyúzó szarházival, meg el kéne már számoltatni a tolvajt, nem ismeretlen tettes, itt áll teljes valóságában, kidüllesztett pocakkal és röhög. Meg még a nyelvét is öltögeti. Minden épeszű társaság már régen kirúgta volna ezt a kis taplómanót, de nem, itt nem, itt újra és újra megússza. Itthon mindig elmeséli, hogy száll, repül, az égbetör a magyar gazdaság, mindenki sírva irigyel minket, ott kint meg mindig előadja, hogy éhezünk, nyomorgunk, több pénzt várunk, mert most halunk meg, ha nem kapunk, azt annyi. És amikor teletömi a zsebét a rablott lével, akkor jól beszól annak, aki a sokszorosát fizeti az ő passzióira, csak, hogy ő tovább pimaszkodhasson… de akkor miért? Miért tűri mindig az EU, hogy egy ilyen senkiházi csavargassa az orrát?

Miattad. Érted. Mert az EU is tudja, hogy Orbán Viktor nem Magyarország. A neveletlen prosztót ki lehetne hajítani az ablakon szilánkostól, de akkor az történik, hogy te is vele repülsz. Te, ártatlan magyar ember, aki még mindig a sor végén kullogsz Európában, akinek még mindig ez egyik legkevesebb, ami az asztalára jutott, szemben az országodat kirabló, minden szántót, erdőt, folyót és tavat bekebelező, minden jogot eltipró kis zsarnokokkal. Hát ezért kaptunk megint.

Lehet táncolni, örülni, győzni…. de te tudsz ennek a kontinensnyi szánalomnak örülni, kedves honfitársam?

2020. július 21.