Elég sok orgánum elég sokféleképpen kommunikálta már a Színház- és Filmművészet Egyetem legújabbkori történetét, azért mégis tudnunk kéne, mi folyik itt? Ronda, rendetlenkedő fiatalok nem akarnak tanulni és sztrájkolnak, vagy egy hatalom által megtámadott egyetem merte végre kiegyenesíteni a gerincét? Miért pont ők? Egy sor másik iskola, egyetem, tudományos műhely torkát feltépték az elmúlt 10 évben, tiltakozás is volt, szomorú tudósok tartották a könyveiket a kezükben a Duna partján, kivégzés előtt és keservesen néztek maguk elé, amikor a nemzeti kapcás bakancs éppen szétrúgta a házat a fejük felett. Aztán veszítettek, kiebrudalták őket mindenhonnan, és a modortalan barbár benyomult az irodáikba, és azóta is tüzes karikán át ugráltatja a tudományt. A kulturált Sapiens nem tudott ennek ellenállni, csak tárogatta a kezét és potyogtak a könnyei. De a színészek nem… ők nem ez a kategória, az írók, a művészek mindig szabadlelkű lázadók voltak, és ez még akkor is igaz, ha a mindig közéjük keveredő hatalompáti farokcsóválók is mindenhol ott bujkálnak, sunyítanak, jelentgetnek a díszletek mögött. Persze, persze, vannak, voltak balos meg jobbos írók és színészek is, de az igaziak talán soha. Ők sokszor inkább a város falain kívül éjszakáztak a szénakazalban, de nem feküdtek le a földesúrnak, királynak, pártnak, elnöknek, senkinek… képzelj magad elé egy Habsburg császár előtt a trón lábát nyalogató Petőfit, vagy egy francia király előtt hajbókoló Villont… hánynál inkább, igaz? Na, akkor képzelj el egy Nemcsák Károlyt, egy Balázs Pétert vagy egy Rátóti Zoltánt… és nyugodtan hányhatsz is tovább. És szó sincs arról, hogy a baloldali színész magasabb rendű lenne, mint a jobboldali erkölcsileg. Megjegyzem ugyanolyan ganéj egy jobboldali vagy egy baloldali tanár is. Nekik se legyenek ilyen oldalaik. Ők is szolgálják inkább az egész népet, ne csak az aktuális királyt és annak bandáját.

Vidnyánszky szerint Kerényi Imre volt az utolsó nemzeti érzelmű, keresztény fajtájú tanár az SzFE-n. Halottról vagy jót vagy semmit, de most hozzá kell tenni a tárgyilagosság kedvéért, hogy Kerényi Imre egy sziszegő kígyó volt, hízelgett és tekergett, az a típus, amelyik minden hatalomhoz dörgölőzik és a tegnapi barátait bármikor készséggel hátba is harapja. De ne, ne legyen baloldali „Kerényi” sem! Legyen hivatását mesterfokon űző, igazi, szabadlelkű művész, aki érti a szakmáját, a vérében van a tehetség, nem a pártkönyvében. Ha egyszer visszanyerjük az országot újra ezektől a hatalommániás politikai kommiszároktól, akkor nem ültethetünk a helyükre más bandából más kommiszárokat, ahogy az régen is volt. Mert undorító volt a politikai légkör az én időmben, amikor én tanultam, külön tantárgy volt, hogy hogyan vigyük bele a politika üzenetét a szaktárgyainkba. És tipikusan egy jellemtelen disznó tanította akkor is. Mert ki vállalna el egy ilyen megbízatást? Most pedig olajvállalatok menedzserei akarják felügyelni a színművészetet, társulva a politikai erőszakot képviselő rendezővel meg színésszel? Hmm. Ez ugyanaz a banda, mint amikor valami melósból lett párttitkárok mondták meg régen, hogy milyen filmet szabad bemutatni, meg milyent nem, vagy amikor pénzes, perverz playboyok ülnek a szépségversenyek döntőiben zsűritagként, mint esztétikai „szakértők”…. Pártállami uralom alá hajtanák az ország összes intézményét. De nem pont ebből volt elegünk 30 évvel ezelőtt? Hülye elvtárs, az egykori szénégető megint megérkezik az állami Volgával és szutykos kis mancsával nagyívű irányt mutat a művészet ideológiájának? Hát nem, ezt talán nem, az egyeduralom rémét – azt hittük – legyőztük 30 évvel ezelőtt, kiásták, és durvábban tombol, mint valaha.

Nekem jelenleg az SzFE diákjai, meg az a vasárnapi élőlánc az ismert szabadságom utolsó szimbólumai. Ha ezért tudok valamit tenni, ebben segíteni bármit, hát teszek és segítek is.

2020. szeptember 08.