Ki nevet a végen? vagy Ne nevess korán? Mindig töprengtem azon, hogy mi is volt az igazi neve annak a lépkedős, kiütős társasjátéknak, amit gyerekkoromban oly sokszor játszottunk… az egyik dobozon ez volt, a másikon meg az…

Amikor Orbán Viktor elmegy nagy dérrel-durral „harcolni” Európába, talán úgy képzeli magát, mint eleink az un. „kalandozások” korában, amikor - ismereteink szerint - elmentünk, kazalba égettük a falvakat, megerőszakoltuk az asszonyokat, rabláncra fűztük az élőket és kiraboltunk mindent, amit csak akkor lehetett. Ez nemzeti dicsőség és hagyomány a mai napig, ha nem tudnád. Ez a dicsőséges harcolás most is van, Havasi Bertalan szájában a zabla, ő rúg utat a mellső patájával, míg a törzsfőnök kackiás mozdulattal felhúzogatja a néha lecsúszó gatyeszt. Amúgy ilyen szépen előnevelt képviselőket szoktuk oda kiküldeni egyébként is, a nemzet színét és virágát. Csupa-csupa talpig úriasszonyt és úriembert, Orbánt, Szijjártót, Szájert, Varga Juditot, Deutsch Tamást, de számíthatjuk ide még stílusában Morvai Krisztinát is, szóval, ez a nemzeti harc részünkről valahogy úgy valósul meg, hogy mindenki félig letolja, aztán szellent egyet, majd hazajön, és elmeséli a hahotázó tömegnek, hogy megadta ám nekik az igazit, mekkora nagyot is győztünk már ott megint!

És akkor ilyenkor maguk elé meredünk, híreket hallgatunk, ide-oda olvasunk, és töprengünk azon, hogy ki is győzött már megint… és ki ellen? Ok, hát mi vagyunk 10 éve az EU pimasz kiscsávója. Ők is tudják, mi is tudjuk, mindenki tudja. Van ez az állandó koreográfia, hogy régi, patinás demokráciák képviselői néha megborzadnak azon, hogy milyen mocskos módon visszaélünk a jóságukkal. Mert ez történik X-edik esetben. Megfenyegetnek, hogy ilyen cikkely lesz, meg olyan cikkely, kizárás, meg semmilyen pártcsalád nem vegyül ilyen népnyúzó szarházival, meg el kéne már számoltatni a tolvajt, nem ismeretlen tettes, itt áll teljes valóságában, kidüllesztett pocakkal és röhög. Meg még a nyelvét is öltögeti. Minden épeszű társaság már régen kirúgta volna ezt a kis taplómanót, de nem, itt nem, itt újra és újra megússza. Itthon mindig elmeséli, hogy száll, repül, az égbetör a magyar gazdaság, mindenki sírva irigyel minket, ott kint meg mindig előadja, hogy éhezünk, nyomorgunk, több pénzt várunk, mert most halunk meg, ha nem kapunk, azt annyi. És amikor teletömi a zsebét a rablott lével, akkor jól beszól annak, aki a sokszorosát fizeti az ő passzióira, csak, hogy ő tovább pimaszkodhasson… de akkor miért? Miért tűri mindig az EU, hogy egy ilyen senkiházi csavargassa az orrát?

Miattad. Érted. Mert az EU is tudja, hogy Orbán Viktor nem Magyarország. A neveletlen prosztót ki lehetne hajítani az ablakon szilánkostól, de akkor az történik, hogy te is vele repülsz. Te, ártatlan magyar ember, aki még mindig a sor végén kullogsz Európában, akinek még mindig ez egyik legkevesebb, ami az asztalára jutott, szemben az országodat kirabló, minden szántót, erdőt, folyót és tavat bekebelező, minden jogot eltipró kis zsarnokokkal. Hát ezért kaptunk megint.

Lehet táncolni, örülni, győzni…. de te tudsz ennek a kontinensnyi szánalomnak örülni, kedves honfitársam?

2020. július 21.