Gondolom, élt valaha egy jámbor szegényasszony, valahol a zölden termő oázisok és kősivatagok történelmi mozaikjában. Volt egy fia is, aki küldetést érzett, feltételezhetően jót akart. Megpróbálta pozitív üzenetekkel elárasztani a környezetét, az akkor általa ismert pár országnyi világot. Nem élt túl soká, valahol megtört ez a forradalmi szándék, a vezeklés, a jóakarat, a regnáló birodalom és a dúskáló főpapok szövetségén. Nélkülözött, magot gondolt, jót is vetett, majd kegyetlen halált halt.

Akik kétezer éven át a zászlójukra tűzték a megkínzott testét, a viszonylag kevés kivételtől eltekintve, igazi szélhámosok, a hiszékenységgel visszaélő kurafiak voltak. De persze nem is tagadnám, hogy éltek assisi Ferencek is, Jézusra méltók, belső tisztaságot hordozók. Élnek még ma is, de annyira kevesen, hogy név szerint fel lehetne sorolni őket. Ők az emberség jelei, a szegények, elesettek üldözött támoszlopai. Velük szemben meg az aranyjelmezekben vonszolódó szemétládák, akik mindig ott settenkednek a világi trón körül. Az ő kincseik töltik meg a tárlókat, arany, ezüst és drágakövek csillogása vakítja el a buta jámbort, aki naivul a kelepcéjükbe esik. A bűntől bűzlő dagadt pojáca felszuszog a nemesfémek alatt roskadozva a szószékre és hirdeti a hitvány uralkodó dicsőségét, aki aranyat tömött a bőre alá. Nem mai történet persze, így volt ez ezer éve is, meg ma is. Bár talán nem… párszáz éve saját katonáival ölette meg minden ilyen tetű az adót nem fizetőket vagy tiltakozókat, ma a főszponzorának a talpacsókolását hirdeti az interneten. Kevés olyan szélsőséges, embergyűlölő írást találsz máshol, mint ezeknél a ravasz megszállottaknál.

Gondolom, ha eljövend vala a Megváltó, az első dolga lesz, hogy ezeket az agyoncicomázott pásztorbotokkal, szétgiccselt feszületparódiákkal, aranyszövetes bohócruhájukban díszelgő, az ő nevével visszaélő szarháziakat agyonveri.

Gyere vissza Megváltó, van mit tenni újra, kezdődhetne a második menet!

2020. július 01.