Közéletem

2021.aug.28.
Írta: Ugorblog Szólj hozzá!

Fejben rendet

Az ismerőseim a Facebookon elég sokféle korosztályhoz tartoznak. Nyilván mások az emlékeink, és ezért lettünk pont olyanok amilyenek, mert éppen azok a hatások értek bennünket valaha. Én, amikor kicsi voltam és fogékony az újra meg a világ dolgaira, tulajdonképpen ideológiai viharban éltem, de bele is szoktam abba a kortársaimmal együtt. Megkereszteltek, majd később ugyanabban az iskolában jártam hittanra, ahol más órákon mindenféle proletárnemzetköziségről hallottunk, a papok ármányairól, marxizmusról, egészséges szocialista istentagadásról, és eléggé jól megszoktuk, hogy egészen mást mondanak bizonyos dolgokról a tanítónénik, -bácsik, meg otthon a rokonok, akik vasárnaponként szép ruhában elrángatnak a templomba. Más volt a véleménye mindenkinek az oroszokról, németekről, háborúról, aztán 1956-ban megint mindenkinek más volt a véleménye és annak fordítottja is, azután némi lövöldözés után meg megint újra más… hát nem is tudom, mindez segített-e rajtam vagy sem. Voltam kisdobos, úttörő, KISZ-es, meg mindenféle válogatott magyar, meg mindenféle izére felesküdtem tanodákban, katonaságnál, munkahelyeken, de ez volt az élet, ezt csinálta mindenki, nem volt más. Azután meg ez lettem, aki ma vagyok, na. Volt még egy érdekes szempont: a szexualitást bőszen tagadta, víz alá nyomta úgy a szocializmus, mint a kereszténység, közös nézeteik szerint nagyon jó az, ha egy gyerek minél tovább megmarad hülyének, így aztán egymást világosítottuk fel, mindenféle lopott akt- és szexképekkel, abszolút hülyeségeket fantáziálva mellé, belekeverve méhecskét, gólyát, fütyiket, puncikat, totál beteg összekutyulásban. Ehhez jött még a híres szent asszony, aki nem is dugott soha, csak szült egy jó nagyot és ezt mindenki remeknek találta, na szóval… ezt add össze egy kisgyerek fejében. Tizenéves korunkban meg csak úgy irigyeltük a cigány kiscsajt, a Vialettát, aki mindent tudott a szexről, a hétköznapok része volt ez neki, csak fogalma sem volt, milyen is lehetne az, ha nem egy ilyen háztartási animális tevékenység lenne. De azért szívesen bemutatta nekünk, amit a jóisten reá teremett és ami nekünk meg nem volt.
Most meg jön egy régi/új világ, a zsákutcások újra tápászkodnak nálunk, azt, hogy Mózes meg Salamon előbb kell megtanulni, mint azt, hogy óvszer. Sőt, azt, hogy óvszer, nem is szabad. Talán a templomban a koton lesz Sátán, ott lóg a falon a feszület alatt, és minden megvetés tárgya lesz hamarost. A gyereknek nem szabad tudni semmit, hogy hogyan, mint élnek a felnőttek, kik élnek így vagy kik élnek úgy, van az ideológiai szürke egyenzubbony, mint Mao Kínájában, abba kell belenőni. Mama dómá? Dá. mama dómá. Papa dómá? Papa nem dómá papa dolgozik szocialistaként vagy keresztényként a mamából és papából álló családként, mindegy is az. Aljosa meg közben játszik a mackóval a szőnyegen. Azután valamennyien szépen imádkoznak. Azt nem szabad tudni, hogy vannak pedofil bácsik, meg vannak meleg bácsik, vagy leszbikus nénik, mert amiről nem tudunk, az nincs, mondta a strucc is, amikor a homokba dugta a fejét. Szexuális felvilágosítás sincs, jó az, ha a szexhez állítólag az égvilágon semmit nem értő reverendás atya vagy a benőtt nyílású apácanéni mond erről majd valamit. Kiss-Rigó megkapja az egész gyereknevelést tokkal és vonóval oszt annyi. Mit tudja majd a csóró kisgyerek, hogy az a cucc az ujja-e a pap bácsinak, vagy micsodája… nem kell azt tudni, az nem gyermeki jog, hogy egy gyerek erről bármit is tudjon. Ezt éppen most tanuljuk, ízlelgetjük, társadalmi szinten. A magyar gyermek joga magyar hülyének maradni, egészen addig, amig Kiss-Rigó hatásköréből Novák Katalinéba nem kerül. Akkor aztán be kell gyújtani a nem használt szerveket, és nem az a fontos, hogy tudjunk róla bármit is, hanem az, hogy termelékenyen működjön! Ha meg valaki közben… melegként, leszbikusként, transzneműként felbukkan az iskolában, hát szembesüljön vele, hogy utálják, gyűlölik ezért, amiért ilyennek született, lökje ki a társadalom, találjuk meg a Végső Megoldást, ahogy annak idején a zsidóknál is sikerült.
Egyszer majd… egyszer majd, nagyon soká, talán valaki leírja ezt az őrületet a saját gyerekkoráról. Nem tudom, lesz-e akkor Facebook, vagy mi lesz helyette, de ne felejtsétek el feljegyezni, miben éltetek ebben a világban.
2021. június 28.

Gyónás rovat

Na, most akkor idetérdelek a gyóntatófülke kisebbik, sötétebbik szárnyába, te meg, nagypotrohos, jólakottnapközis reverend a széles középsőbe terpeszkedsz, lesütöm a szememet, és a rács felé hajolva, csendben átsuttogom, amit senkinek sem mondtam volna el soha, de ebben a rettenetes bűntudatban elmondom hát mindenkinek, még a gyóntatópapomnak is, hogy…. hogyan is kezdjem…. mit mondjak majd először is kedvest, szépet neki… szóval, irulok és pirulok, és igen nagy nehézségek árán nyögöm ki, hogy egyre jobban kedvelem a Gyurcsányt… jaj, nem, nem, dehogyis, nem azért!! Egyébként sohasem szerettem. Amikor hatalmon volt, majdnem, hogy közömbös volt… később kicsit untam, néha túl sok volt, nem szerettem, mit tegyek… (bűnbán, bűnbán…, szemlesüt…) de most, most meg egyre jobban kedvelem! És egyáltalán nem azért, mert bármilyen pozitív dolgot mondott volna a fülem hallatára, vagy tett volna valami szépet és jót… erről nem tudok. Egyszerűen azért kellett megkedvelnem, mert az ellenfelei olyan mérhetetlenül alpári, gagyi, nyomorúságos, infantilis hirdetésekben nyomulnak ellene, hogy ez az ember mégis csak egy komoly dolog, mégis egy tényező, akit ilyen dicstelen, érdemtelen stricik fizetett hirdetésekben reggeltől estig acsarogva ugatnak, hörögnek, anyáznak, hogy végül megbillent bennem valami. Iszonyatos félelem érződik ki a pártállam hirdetéseiből, szűkölő rémület, pestisrácos büdösprosztók, ótvarrá silányodott hajdani zúgértelmiségiek, egykori vörösoktóberes kényszervarrónők egyszólamú kórusban köpik, gyalázzák netszerte, nem tudok úgy meghallgatni egy zeneszámot a YouTube-on, hogy közben ne legyen Karácsony 99% Gyurcsány, másképp meg még mindig hozza a migránsokat, éppen lebontja a kerítést, és a melegek is tőle vannak mind… szóval, ez az egész annyira futurisztikusan szürreális, hogy ezek a mélyen primitív hülyeségek felnőtt, írni, olvasni tudó emberekhez szólnak, miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők vállalják be ezt a „fizetett hirdetést”, kifejezve ezzel, hogy csak az emberi intelligencia alsó egytizedéhez tudnak szólni, az az ő népük, közönségük, szavazóbázisuk, hogy közben, szinte észrevétlenül minden szimpátiám az anyázottaké lett, hát, csak ennyit akartam meggyónni atyám, tudom, tudom, 15 miatyánk, meg 5 hiszekegy, és háromszor el kell énekelem, hogy ómegmá, milyen egy szép és milyen egy legméltóságosabb Isten is vagyol te… kezdetű dalt. Igen, persze… és köszönöm a rám fordított drága időt, meg a hozzám való türelmet, vagyok a te híved…

2021. június 21.

Humanitás vagy nem

Az első nürnbergi kongresszustól kezdve számtalan fotón, olykor filmfelvételen is láthatod Hitlert gyerekekkel, odamegy, lehajol, leguggol, megcirógat, atyaian mosolyog… Rákosival is találsz ilyent, csak keresni kell. Cukisodás. A véreskezű diktátor is ember, íme, számára fontos a nemzet, a család, az összetartozás demonstrálása… jót tesz ez az imidzsnek.
Más országokban van olyan, hogy a király bicajozik az utcán, a kancellár sorban áll a közértben, vagy a mozipénztárnál. Nálunk nem annyira, itt, ha Bástya elvtárs fürdik, akkor csak az övé az uszoda és kész! Persze, választások közeledtével azért megszaporodnak az ilyen mesebeli események is, a miniszterelnök csak úgy spontán kisétál, úgy tesz, mint egy ember, szefizget fiatal párokkal, és azt sugallja, mintha ez az életének természetes része lenne. Novák Katalin zsinagógát ad át, mintha csak a sajátja lett volna idáig. Szijjártó Majkával majd roma bulibáróval pózol, hát ember ő is, íme, kedvesek számunkra a cigányok, a rap meg a lakodalmas rock a menő, hol van már Gyöngyöspata, meg az oktatási szegregáció… ugyan már, ki emlékszik arra… és persze a helyzet csak fokozódik.
Közben meg, a nyájas álarc mögött zöld nyál csorog a hegyes fogakról, ha jobban figyelsz. A magát nemzeti főideológussá kinevezett fütyi nem hagy kétséget afelől, hogy alapvetően rasszistább és homofóbabb, mint bármikor eddig. El tudnád képzelni a magyar civil egyházfőt, amint látványosan ételt visz a menekülteknek? Afrikaiakkal vagy arabokkal szelfizik? Azt, hogy bezáratja a menekülttábort, vagy röhög egy szögesdrótba gabalyodott éhező kisgyereken, azt bármikor… az az ő pályája. Sok országban vezető politikusok vezetik a Pride menetét, vagy szeretettel üdvözlik a felvonulást. Itt meg valami olyan törvény készül, hogy a meleg az azonos a pedofil bűnözővel, 18 éves korig hallani sem szabad, hogy létezik ilyen, ki rudja, mi jön még, talán valami KDNP-s eszement hozzáálmodik még valami átnevelőtábort is, kínai mintára.
Hogy is van ez a cukisodás? Elhiszed a cukisodóról, hogy ő minden itt élő miniszterelnöke szeretne lenni? Vagy csak egyeseké… a nemzet egy része pedig ellenség. Most éppen nem zsidótörvények jönnek, melegtörvények készülnek a megkülönböztetésre, kirekesztésre.
Összetartozunk? Tényleg? Mindenki? Vagy csak páran? Hol van a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok”?
2021. június 12.

Helyünk a világban

Ez volt a legismertebb mániája ennek a beteg kis zsarnoknak, hogy ő aztán mekkora nagy focirajongó… erre még azt mondhattuk, hogy de legalább szeret valamit. Semmihez sem értett soha, tanácsadók hadai veszik körül, aztán összevissza csatlakozik hol ehhez, hol ahhoz, vagy éppen ellene fütyül. De a foci, az megmaradt végig, szerte a hazában tornyosul egy-egy hegynyi stadion, árnyékot vetve az alatta omladozó kórházakra. Hát díszlet az van, foci még nem annyira, de ez a nyomasztó kaparás, hogy idehozni valami rangos sporteseményt, ha már a fél világ csak undorral kerül bennünket, na, ez most talán összejött valahogy. Infrastruktúra van, igaz, hogy az EU nem éppen erre gondolt, amikor az infrastruktúránkat szerette volna fejleszteni pénzhegyekkel, de ez lett belőle. Valahogy mindig stadionra váltódott át az összeg jórésze. Meccs van, lesz, külföldiek idejönnek, egy olyan országba, amelynek vezetőjével nem fog kezet civilizált politikus, vagy ha igen, hát egy hétig kezet mos utána… még Vatikán pápája sem kíván találkozni az önjelölt főkereszténnyel. Bűnözők lábát szívesen megmossa bármikor a börtönben, de egy ekkora szélhámossal kezet fogni azért mégis csak alantasabb dolog.
Szóval, Labdarúgó Európa Bajnokság van, jönnek ide az idegenek focizni meg szurkolni, teljesült a faluszéli kiskoma gyerekkori álma, erre most igen rutinosan és szokás szerint, lehúzza a gatyáját és belerondít az egészbe. A földrész sportolói úgy üzennek hadat a rasszizmusnak, azaz kifejezik egyöntetű véleményüket, hogy mivel nem értenek egyet, letérdelnek meccs előtt, fejet hajtva a világ lelkiismerete előtt. Mi nem. De nem elég, hogy nem, még a toprongy, bárdolatlan tahó magyar ki is fújolja a fejet hajtó sporttársakat. Ehhez, ha még egy szikrányi kétséged is lett volna a neveletlenségével kapcsolatban, a fociőrült miniszterelnök is teljes mellszélességgel csatlakozik, nyilatkozik is, nehogy már elfelejtse bárki is, hogy mi zsigerből rasszisták, homofóbok, embergyűlölők vagyunk hivatalosan, államilag. És teszünk is róla, hogy meg ne feledkezzen erről senki. De nem eredménytelen a dolog, ma már nem a gulash, Puskás, meg Neumann János neve jut eszébe az idegennek rólunk, hanem a fasizmus, a kirekesztés, a vétó, a gáncsoskodás, a korrupció és lopás. Pompás eredménye ez a diplomáciánknak. Magyarország nem csatlakozik semmi jóhoz, ami a tágabb közösség érdekeit szolgálná, de beleszellent bármibe, amit a többiek szeretnének. Hruscsov is egy faragatlan kis muzsik volt, pláne, amikor a cipőjével verte az asztalt az ENSZ közgyűlésén. De Hruscsov egy világhatalom vezére volt, erdőnyi tankkal és felhőnyi repülővel, nem egy bolhányi ország három tömegoszlató vízágyúval.
Ha jól érzékelem, szépen „kifociztuk” magunkat Európa és a világ tárgyalótermeiből, majd a templomaiból is, most meg, elég hatékonyan, még a világ futballpályáiról is. De Albánia, Bahrein, Grúzia vagy Mongólia még mindig fogad minket minden korlátozás nélkül.
2021. június 10.

Hétköznapi történet

Hol volt, hol nem volt, Orbán Viktor, amikor éppen Kínába ment volna a havi eligazításért, véletlenül azon a gépen repült az ázsiai őshaza, a széles szittya sztyeppék tágasságának felette, a felhőkön szikrázó napsütésben, amit éppen a szintén vele utazó belorusz ügynökök a földre kényszerítettek valahol, hogy a napi rutin szerint a gép utasai közül elfogjanak és megkínozzanak néhány ellenzéki újságírót. A magyar államférfi egy darabig kedvtelve nézte a testvéri belorusz demokrácia gyakorlatba való átültetését, aztán kihúzta legendás zsebéből a kezét és besétált egy helyi kis büfébe, hogy valahogy elüsse addig is az időt. Csak úgy, minden testőr, TEK, Havasi Bertalan és minden nélkül, ahogy, mint tudjuk, szokott…
- Helló Röfi! – mondta reflexszerűen angolul, az ajtón belépve. Ugyan, hol tudna egy Karácsony ilyent kiejteni a száján…
- Drága jó miniszterelnök úr! – sikkantotta a helyi személyzet – Már nagyon vártuk!
- Mi az, hogy nagyon vártak? Hiszen én csak véletlenül pont ide….
- Jaj, tessék már elfogadni ezt a kis ajándékcsomagot, amit a feleségemmel készítettünk, hiszen napok óta itt olvad a kezünkben – mondta a szerencsi csokoládébolt tulajházaspárja, és a koreográfia szerint előtipegtek szépen a sarokból, a nagy kosár alatt roskadozva.
- Hát itt beszélnek magyarul? – kérdezte álmélkodva, még mindig angolul, de már skót akcentussal a harcos országló – milyen ország ez, hol vagyunk?
- Hát Spontániában! – kiáltotta kórusban a személyzet, miközben a borfiú a pincérlánnyal szép palotást járt cifra dolmányokban az alkalom tiszteletére.
- Na, és hogy kerülnek maguk ide ennyien? Oszt nyúl van-e?
- Van hát, minden van, drága jó miniszterelnök úr! De jó, hogy meg tetszett érkezni végre! Akkor örültünk így utoljára, amikor a nagyméltóságos tekintetes úr belovagolt a fehér lován annak idején Kolozsvárra, visszafoglalni a hazát! Ugyanezt a nemzetiszín pántlikát viseltem a fürtjeim közt akkor is!
- De mióta vannak itt? És mit csinálnak! Oszt nyúl van-e?
- Hát tudja a drága jó miniszterelnök úr, a Gyurcsány… kilövette a szemünket, megaláztak, megvertek bennünket az utcán, felgyújtották az autónkat, elvették a fizetést, a nyugdíjat, mindent… egy szál pendelyben úsztunk át a Fertő tavon éjszaka novemberben… csak rossz irányba! Mert ott meg a gonosz, imperialista Nyugat van! Tőkés kizsákmányolók! Nem úgy, mint a drága jótevőnk, a miniszterelnök úr, a nép barátja… meg hát a migránsok! Nem viseljük már el, hogy csak azért, mert hazafiak vagyunk és összetartozunk, naponta megerőszakolnak minket! Még a kövér és öreg Pista bácsit is!
- Oszt elérnek ide a hírek magukhoz, remélem! Nézik a Hír-TV-t, olvassák a Pesti Srácokat, meg a 888-at? Rákay Philip megy minden nap?
- Igen! És szeretnénk hazaköltözni! Szülni szeretnénk a Kárpátok bércei alatt! Még az öreg Pista bácsi is!
- Jöjjenek csak! Minden magyar, összetartozunk, határon innen és túl! – mondta az angolul jól beszélő miniszterelnök – Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
2021. május 29.
Címkék: kampány

Világunk zaja

Néha vannak hírek, amiknek jelzésértéke van. Most például az, hogy újra lesz tábori rabbi a német hadseregben. 100 év után. Ugyanis az első világháborúban még volt. Erről eddig nem is tudtam, és nem is gondoltam még végig… na, akkor most végiggondolom. Tábori lelkész meg tábori imám (!) eddig is volt Germániában, most meg. hogy újra százezer körül van a német zsidók száma, hát természetes, hogy tábori rabbi is kell.
Az ember történelme – sokszor leírták már – részben vallásháborúk sorozta, valami láthatatlan, gondolatban létező fickó nevében való eszetlen vérengzés. Mohácson, a mezőn egymással szemben áll a két sereg, egyik oldalon Allah segít, másikon egy másik Isten a klubtulaj, hát abban a fordulóban Allah győzött a nemzetközi kupában. Jól visszavágtak a nándorfehérvári meccsért. És ezek a nemzetközi bajnokságok ezer évek óta folytak, mint a vér, mindenfelé. De mi lenne, ha?
Mi lenne, vagy mi lett volna, ha minden ország minden hadseregében azonos mértékben vannak papok, imámok, rabbik, mullák, buddhista szerzetesek, zoroasztriánus mágusok, és hasonszőrűek? Jön a tébolyult fővezér a deres, fekete, pej, tarka stb. lován, hogy - Fegyverbe! Fegyverbe! Jönnek a baletangok!! Erre a sereg: - Na, és kik azok a baletangok? Hát ugyanolyan zsidó-keresztény-muszlim-hindu közösség, mint mi. Ugyanúgy fehér, fekete, barna, sárga, vörös emberekből állnak, mint a mi seregünk. Most mi a szapora nemiszervünkért harcoljunk a haverok ellen? És leülnek a fűre és tovább ultiznak, römiznek, pókereznek, kanasztáznak…
Kiderült, hogy ma már semmi jelentősége nincs annak, hogy ki hol lakik, hogy szorosan a sajátjaival, a szűkkörű közösségébe betonozta be magát, vagy a család 15 tagja négy földrész hat országában él szanaszét, ahogy ez már egyre természetesebb mindenki számára. És mint ilyen, egyre kisebb jelentősége van a nacionalizmusnak. Az ilyen Orbán-félék ugyan vannak még, de az utolsókat rúgják párszor a világ folyamatos változása ellen, aztán majd csak ott állnak egyedül a rét szélén és vagdalkoznak egyedül, amíg izomlázuk nem lesz. Ha minden második-harmadik székely családban román vagy bolgár vagy bármilyen más feleség vagy férj él, ki a franc akarna állandóan fenekedni meg trianonkodni? És miért? A Felvidéken ez már szép csendben megvalósult. Szépen elcsitultak a nemzetiségi baromkodások, inkább a híd, az összeköttetés a nyerő, meg a békés, nyugodt együttélés. És milyen szép lenne, ha az egyik palesztin a hamaszos Ahmat vállára tenné a kezét, hogy – Te, Ahmat, mi az anyádra lövöldözöl meg rakétázol az izraeli városokra, ha egyszer minden második-harmadik lakásban arab a feleség vagy a férj?? Állj már le bmeg, a mieinket lövöd!
És hát ilyen egyszerű lenne, mint a mesében. Baromira nehéz lenne kihajtani a népet hadihülyéskedni, ha az egyik banda szombaton nem fog fegyvert, a másik a vasárnapi mise idején, a harmadik Ramadankor, és egyébként is, minél több vallás a seregben, annál több az ünnep, valahol mindig kiárad egy Szentlélek, jön egy nyúl vagy egy teve, alászáll valami fehér elefánt….
Addig is aludjatok jól gyerekek, álmodjatok szépet!
2021. május 27.

Fudan

Kedvelem a kínaiakat. Már, akikkel egyáltalán találkoztam eddig. Számtalan kínai büfében, étteremben, ritkábban boltban, csupa-csupa mosolygós arc, apró meghajlások, kedvesen tört nyelv, meg a kínai kaját is szeretem. Talán a vietnamit meg a thait jobban, de azért a kínai is jó. Szóval, nincs velük semmi bajom, nem nevezem őket denevérevő, kutyazabáló, rovarkajáló kis sárga hülyéknek, abszolút jól elvagyunk. És nem gondolnám, hogy a kínai szakács meg a pultos lány kommunista. Inkább olyan kis szorgalmas, jég hátán is megélő emberek.
Na, de a Fudan egyetemmel már van bajom. Azért az nem ugyanaz. Hogy jön ide ez a kérdés egyáltalán? Mióta hegyezem a fülem, az égvilágon semmi, de semmi értelmes magyarázatot nem adott senki arra, hogy minek kell ez nekünk tűzzel, vassal, erőszakkal ide. Nem volt álságos, idióta nemzeti konzultáció, semmi terv, előterjesztés, csak bejelentés, hogy kuss, senkinek semmi köze hozzá, lesz itt Fudan és kész! Gyalázatos állampárti módon akárhány évre titkosítva! Kuss, magyar paraszt, semmi közöd hozzá, mire megy a pénzed, a kisfaszi megálmodott valamit a várban, akkor holnap az lesz itt és most! Esküszöm, van olyan arc az országban, aki ezt nevezi „demokráciának”. Na, csukd be a szád, igen! Szóval jön egy egyetem, kéretlenül, hívatlanul, ráadásul iszonyú sokba kerül, és nincs semmi értelme. Az arrogáns állam a diákvárost akarja kinyírni, minek is az, ott rohadjon meg mindenki, aki ma diák akar lenni. A CEU nem csak azért volt főellenség, mert Soros György ingyenes ajándéka volt a felzárkózáshoz, hanem azért is, mert termelte a kiművelt magyar értelmiséget, ami ugyebár egyáltalán nem kívánatos tájainkon. Meg egyáltalán, szabadságpárti volt, nem állampárti. Akkor ki fog a méregdrágán megépített, méregdrága képzéseket tartó Fudan-ra járni? Magyarok nem fizetnek, mert a legtöbben nem is tudnának fizetni sokmillió forintot, hogy egy Európában nem annyira elfogadott képzésre járhassanak. Hanem? Majd a filléres kínai büfék vagy olcsó kis ruhaboltok tulajdonosainak gyerekei? Ugyan már… Szóval, akkor mégis, miért? Merő arroganciából? Iszonyat drága pimaszkodás ez, és semmi több. Csupa veszteség, látszólag semmi haszon. Azaz, nem látjuk, nem tudjuk, kinek mi ebben a haszon. Mert valami biztos van, valamiért megint nagyon durván rosszul járunk, az atyáskodó, vigyorgó tolvaj nem csinál semmit véletlenül. És simán visszatelepíti az ázsiai kommunizmust, ide, a nyakunkra. A Palkovics-féle nyomorult eszközök még csápolnak egy darabig, hogy nem, nem, a Fudan nem kommunista, ugyan már, miért is lenne az? A kínaiak meg megmondták, de bizony, az egyetemükön ideológia képzés folyik, kommunista szellemben. Orbán is vigyorogva közölte, hogy a maga rendszerhű komiszárjait szándékkal ültette be a magyar egyetemekre erőszakkal. Itt megint ezredszer hazudtak, hazudnak a képünkbe büntetlenül és cinikusan. Hogy a szűk körű haramiabanda még gazdagabb legyen, ezer évre eladósítják a mi országunkat.
Na, de különben is… magyarok egyetemre? Nyilván nem… a jelenkor mániája, hogy a magyar gyerek ne tanuljon, az a jó eredmény, ha nem mennek gimnáziumba az utódaink, hanem valami szakmát szereznek idejekorán, hisz számtalan jobbágy, lakáj, szobalány, hajósinas, kocsis, lovász, harangozó, hajtó, sofőr, kertész kell az új főuraknak a régi/új társadalmi berendezkedés szerint, az ilyenek meg egyáltalán nem mennek egyetemre. Kasztrendszer van, aztán, hogy ki hová született, hát az ő baja.
A NER-párti emberek kedvenc és valójában igazán ostoba szlogenje az, hogy az ellenzék „hazaáruló”. Ezt szívesen rádkenik mindig, ha nem ugranál félre, magyarul: szerintük magyar az, aki szereti Orbán Viktort. Mert ez a magyarság mércéje. Hogy ez a bizarr köpönyegforgató milyen összefüggésben áll a magyarsággal, arra még elég sokan nem jöttünk rá, pedig két évtizede törjük ezen a fejünket. De én kijelentenék egy ennél igazabb állítást: ez az ember földrészáruló. Nem csak a hazáját árulja el, az csak valami játék terepasztal, üzleti eszköz neki, és, mint hazához édeskevés köze van, hanem az egész kontinenst, a szabadság szellemiségét, a kereszténységet, az európai kultúrát, a végre megtalált közös jövőnket. Erre nincs bocsánat.
Ebben a szürreális világban még az is elképzelhető, hogy Erdő Péter kánonjogász, katolikus püspök, érsek, bíboros, prímás, bőgős, cimbalmos és még egy rakás mesebeli cím birtokosa fényes egyházi ünnepség keretében megáldja, befüstöli, körbetáncolja a keresztényüldöző kommunista Kína egyetemének alapkő-lerakását… azt hiszem, van az a sokmilliárd, amiért ez a püspöki kar bármit szívesen körültáncol. Mert Isten és Haza jópénzért bármikor eladó.
2021. május 24.

A mesterterv

És akkor most a LEGO is kiállt a szivárvány színei mellett. Na, erre ilyenkor – a bevett koreográfia szerint – kocsismáték, alapjogokértközpontok, gajdicsottók, CÖFÖK, szentkoronarádiók, és egyáltalán az összes NEREK, egykaptafára táncolnak és sikoltoznak megint, ahogy tették az IKEA ellen, amikor megtaposták a Pagony könyveket, amikor megesküdtek, hogy soha többé nem néznek HBO-t, nem hívnak Netpincért, nem isznak Coca Colát még a sivatagban sem, mert a bojkott az bojkott, olyan, mint a nagyböjt, lemondás, cölibátus, önkihere, és ők aztán soha többé egy ujjal sem nyúlnak hozzá senkihez, akinek az ujjai valaha Glamour-t érintettek. Most akkor éppen máglyára szórják a LEGO-t is… brávó!
De gondold csak végig… egy ügyes mesterterv, Civil Összefogás, Kétfarkú Kutyapárt, Polgári Matricálási Mozgalom, Közért-Pride, Vidám Ragasztógyerekek Bandája, és sok kedves aktivista közreműködésével sorra beférkőznénk az üzletekbe, a Hadházy meg a Szél Bernadett-félék például a havi kötelező kényszermunkájukat élelmiszerboltokban töltenék árufeltöltőként, és mindenhol mindent mindenki ellátna egy kis szivárványszínű matricával a polcokon… pacalt, csirkefarhátat, zellert, gyökereket, repülősót, szóval minden kaját, ruhát, elektronikai cikket… képzeld csak el…
Egy felnőtt szervezet maximum 40 napig bírja az éhségsztrájkot. Ha szorgalmasan csinálnánk, két-három hónap múlva éhenhalna a kormánypárt teljes szavazótábora.
2021. május 21.

Forgatás

Kiszáll a milliárdos az autójából, majd, mert hirtelen megszállta valami jótékonysági roham, ami át is suhan az arcán, odalép a sarokba bevackolódott koldushoz és bedob a sapkájába 17 fillért.
Koldus: - De uram! Mi ez? Mit szórt ide nekem?
Milliárdos: - Pénzt adtam, hogy ne szenvedjen, emelkedjen fel, aztán egyen valamit…
Koldus: - Pénzt?? Mi ez? Nincs is olyan, hogy 17 fillér… ilyen pénzt már nem is használnak sehol!
Milliárdos: - Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!
Koldus: - De ne sértegessen már itt engem, inkább ne adjon semmit! Tudja, kivel szórakozzon!
Milliárdos: - Hálátlan kis nyomorult!
Koldus: - Beképzelt barom! Húzzon innen a hülye autójába vissza! – és köp egy hegyeset.
Rendező: - Ennyi!! Qwjók voltatok! Köszönöm, Domi, Titi, igen, erről beszéltem, nagyon ott volt, végre pont összeállt! Gyerekek, két perc szünet, ti elmehettek öltözni, ti meg maradtok, szusszanjatok egyet, még van egy kis dolgunk, van egy megrendelés, egy gyors kisfilm, ugyanez a díszlet, kérem az új szereplőket, nénit ugyanoda a sarokba… ne, kicsit előbbre, ne bújjon el mamám, így árnyék van az arcán, nem tudjuk, kicsoda… Juci, szöveg ok, összeolvasás megvolt? Kösz, mindenki a helyén? Csapó? Untitled Kampányfilm II. Felvétel indul!
Milliárdos kiszáll a kocsiból, arcán átsuhan valami ravasz gondolat, odasétál a reszketeg nénihez, kihúzza a kezét a zsebéből és odadob a néni szatyrába 0,6%-ot…
Néni: - Jól látok? Méltóságos úr személyesen? Isten meghallgatta az imákat! Hozsánna!!
Milliárdos: - Tudja, tőlem csak jót kap! Én mindig jó vagyok! Szívem a szenvedő népé! Na, ne csinálja már néném, nem kell mindig csókolgatni a kezem! Én ilyen vagyok, született jó! Aztán jól vigyázzon erre a vagyonra, mert jön a Dobrevbe rejtett Gyurcsány, meg a Gyurcsányba rejtett Karácsony, és mind elveszi magától! Ezen meg vegyen az unokáinak egy cigarettázó sünit a bolhapiacon vagy egy vízben oldódó csodamatricát…
Néni: - Az isten áldja meg a jóságos méltóságos urat! Az Isten csókolja meg még a lába nyomát is! És legyen gazdag meg egészséges az egész családja, a csillagszóró sziporkázzon az összes kastélyuk ablakaiban, meg az összes repülőiket az angyalok szárnyai simogassák… Ó, hogy ki látott már még ilyen szép embert, jó embert, mint a nagyságos méltóságos úr! Hogy a templomi harangok zengjék a dicsőségét, amíg világ a világ!!
- Éééééés, ennyi!! Köszönöm, nagyszerű volt! Nem is kell újravennünk! A néni született őstehetség! Ezeket a patakzó örömkönnyeket! Ezt hogyan csinálta? Nemzeti siratóasszony volt az egész család? Fantasztikus… ok, mindenki mehet haza! Mára végeztünk! De ti meg mit álltok itt ilyen hülyén, meg szomorún??? Ez csak egy film!! Ez csak egy film!!
2021. május 21.

Találós kérdés rovat

Európa területe 10 millió négyzetkilométer, kb. 750 millió ember lakja. Aztán van egy kis ország, aminek a területe 93000 négyzetkilométer, és a kb. 10 millió lakosának csak egy töredéke ért valamiben egyet azzal a kis mitugrálsszal, aki rendre azzal szórakozik, hogy a demokrácia nevében ő egyedül megvétózza jótevői határozatait, elképzeléseit vagy egységes kiállását a kontinens nevében. Simán csak gáncsoskodik, akadályozza a munkát. Ez azért lehetséges egyáltalán, mert Európában valóban demokrácia van, bár a kismuki szerint nincs. Az apró renitens azzal házal hazájában, hogy ő egyedül a demokrácia, más meg nem az. Majd ő egyedül, a rosszcsont az alvégről, majd átformálja a földrészt a saját szájíze szerint. Ehhez, ha jól értjük, se ideológiája, se elképzelése, se pénze, se hatalma nincs, csak állandóan változó barátai és ellenségei, zűrzavaros és követhetetlen nemzetközi kapcsolatrendszere, átláthatatlan pénzügyei, megoldatlan problémái. Százszor annyi korrupciós ügy terheli a lelkét és környezetét, mint a földrész bármely másik országának vezetőiét. Ennek a töredékébe belebuktak már sokan, ez a gonosz kis manó meg nem. Talán a sérthetetlenségébe vetett hite az egyetlen, ami nem változik. Ez az ámokfutás annyira sokkoló, hogy mindenki ledermed tőle, nem is nagyon találják az ellenszerét se külhonban, sem itthon, annyira hihetetlen, hogy valaki ennyire pimasz és destruktív legyen.
Ezek voltak a segédinformációk a kérdéshez.
Kitalálod, melyik országra gondoltam?
2021. május 19.
süti beállítások módosítása