Az ismerőseim a Facebookon elég sokféle korosztályhoz tartoznak. Nyilván mások az emlékeink, és ezért lettünk pont olyanok amilyenek, mert éppen azok a hatások értek bennünket valaha. Én, amikor kicsi voltam és fogékony az újra meg a világ dolgaira, tulajdonképpen ideológiai viharban éltem, de bele is szoktam abba a kortársaimmal együtt. Megkereszteltek, majd később ugyanabban az iskolában jártam hittanra, ahol más órákon mindenféle proletárnemzetköziségről hallottunk, a papok ármányairól, marxizmusról, egészséges szocialista istentagadásról, és eléggé jól megszoktuk, hogy egészen mást mondanak bizonyos dolgokról a tanítónénik, -bácsik, meg otthon a rokonok, akik vasárnaponként szép ruhában elrángatnak a templomba. Más volt a véleménye mindenkinek az oroszokról, németekről, háborúról, aztán 1956-ban megint mindenkinek más volt a véleménye és annak fordítottja is, azután némi lövöldözés után meg megint újra más… hát nem is tudom, mindez segített-e rajtam vagy sem. Voltam kisdobos, úttörő, KISZ-es, meg mindenféle válogatott magyar, meg mindenféle izére felesküdtem tanodákban, katonaságnál, munkahelyeken, de ez volt az élet, ezt csinálta mindenki, nem volt más. Azután meg ez lettem, aki ma vagyok, na. Volt még egy érdekes szempont: a szexualitást bőszen tagadta, víz alá nyomta úgy a szocializmus, mint a kereszténység, közös nézeteik szerint nagyon jó az, ha egy gyerek minél tovább megmarad hülyének, így aztán egymást világosítottuk fel, mindenféle lopott akt- és szexképekkel, abszolút hülyeségeket fantáziálva mellé, belekeverve méhecskét, gólyát, fütyiket, puncikat, totál beteg összekutyulásban. Ehhez jött még a híres szent asszony, aki nem is dugott soha, csak szült egy jó nagyot és ezt mindenki remeknek találta, na szóval… ezt add össze egy kisgyerek fejében. Tizenéves korunkban meg csak úgy irigyeltük a cigány kiscsajt, a Vialettát, aki mindent tudott a szexről, a hétköznapok része volt ez neki, csak fogalma sem volt, milyen is lehetne az, ha nem egy ilyen háztartási animális tevékenység lenne. De azért szívesen bemutatta nekünk, amit a jóisten reá teremett és ami nekünk meg nem volt.

Most meg jön egy régi/új világ, a zsákutcások újra tápászkodnak nálunk, azt, hogy Mózes meg Salamon előbb kell megtanulni, mint azt, hogy óvszer. Sőt, azt, hogy óvszer, nem is szabad. Talán a templomban a koton lesz Sátán, ott lóg a falon a feszület alatt, és minden megvetés tárgya lesz hamarost. A gyereknek nem szabad tudni semmit, hogy hogyan, mint élnek a felnőttek, kik élnek így vagy kik élnek úgy, van az ideológiai szürke egyenzubbony, mint Mao Kínájában, abba kell belenőni. Mama dómá? Dá. mama dómá. Papa dómá? Papa nem dómá papa dolgozik szocialistaként vagy keresztényként a mamából és papából álló családként, mindegy is az. Aljosa meg közben játszik a mackóval a szőnyegen. Azután valamennyien szépen imádkoznak. Azt nem szabad tudni, hogy vannak pedofil bácsik, meg vannak meleg bácsik, vagy leszbikus nénik, mert amiről nem tudunk, az nincs, mondta a strucc is, amikor a homokba dugta a fejét. Szexuális felvilágosítás sincs, jó az, ha a szexhez állítólag az égvilágon semmit nem értő reverendás atya vagy a benőtt nyílású apácanéni mond erről majd valamit. Kiss-Rigó megkapja az egész gyereknevelést tokkal és vonóval oszt annyi. Mit tudja majd a csóró kisgyerek, hogy az a cucc az ujja-e a pap bácsinak, vagy micsodája… nem kell azt tudni, az nem gyermeki jog, hogy egy gyerek erről bármit is tudjon. Ezt éppen most tanuljuk, ízlelgetjük, társadalmi szinten. A magyar gyermek joga magyar hülyének maradni, egészen addig, amig Kiss-Rigó hatásköréből Novák Katalinéba nem kerül. Akkor aztán be kell gyújtani a nem használt szerveket, és nem az a fontos, hogy tudjunk róla bármit is, hanem az, hogy termelékenyen működjön! Ha meg valaki közben… melegként, leszbikusként, transzneműként felbukkan az iskolában, hát szembesüljön vele, hogy utálják, gyűlölik ezért, amiért ilyennek született, lökje ki a társadalom, találjuk meg a Végső Megoldást, ahogy annak idején a zsidóknál is sikerült.

Egyszer majd… egyszer majd, nagyon soká, talán valaki leírja ezt az őrületet a saját gyerekkoráról. Nem tudom, lesz-e akkor Facebook, vagy mi lesz helyette, de ne felejtsétek el feljegyezni, miben éltetek ebben a világban.

2021. június 28.