Na, és akkor (ha még eddig nem lett volna elég kaleidoszkópos a politikai élet), síkra száll az Idős Demokraták Szövetsége. Egy új nyuggerpárt. Melynek aztán elege lett és pont most és pont az Erzsébet utalványok következtében.
Hát nem is tudom…
Azért az elég nagy gond lenne, ha még eddig nem volt elég sok gond, ha már korosztályi pártok is küzdenek majd másik korosztályok ellen. Ifjak vs. középkorúak, nyuggerek vs. fiatalok, anyák vs. szinglik, szőkék vs barnák… stb. stb. Mert önmagában a nyuggerbázison belül is igencsak megosztott a nép. A volt munkásőr alapvetően balos, visszasírja Kádárt, Lenin-szoborral az ágyában alszik, Sztálinnak hívja a macskáját, a másiknak meg Orbán kép van a házioltárán és templomot alapít a lába nyomában, sírva fakad örömében, ha meghallja a halszagot, egy harmadik típus meg rendre donkanyarog, trianonizál, gulágol, hátrafelé nyilaz, jurtál és rovásír és mindig az ő őse nemzette a csodaszarvast Magyarország védasszonyával… Hála a technológia terjedésének, a többség ma már otthon ül és széltében-hosszában qwanyázza az ellenfelet a neten, öklöt rázó nyuszikákkal, hányó (broáf) zöld fejecskékkel, rendületlenül szórja az átkot koncentrikus körökben szanaszét. Megosztott bennünket valami. Vagy valaki. És ezt nagyon jól tudjuk és nem is teszünk ellene semmit, csak osztódunk, mint egy rákos sejtburjánzás.
Nincs külön érdek. Egy érdek van: az ország jövője. Ez pedig az a kérdés, hogy tegyük még jobban tönkre ezt a fura alakú területet a térképen a Duna meg a Tisza folyók körül, vagy ne. Nem jobb vagy baloldali kérdés. Ami megy tönkre, az mindenkinek tönkremegy, ami nem működik, az senkinek sem működik, nincs olyan, hogy az egyik pártnak megy a metró, neki működik az oktatás, őt gyógyítja az egészségügy, a másikat meg nem. Szörnyű nagy bajban vagyunk. Egyoldalról eszetlen pénzszórás az élet, kastélyokat vesznek, újítanak fel, yachtokon élik védett létüket a rablók a mi pénzünkből, már a még meg sem született dédunokáik nevén is fejenként egy fél megye van, másik oldalról pedig nyomorog és fázik az ország a jelenkorban éppen, és a minősíthetetlen színvonalú és tönkregyötört oktatás és egészségügy égisze alatt garantáltan nem lesz még közeljövője sem. Hülyítettek itt mindenkit (aki genetikusan fogékony volt rá) rezsicsökkentéssel, adócsökkentéssel, béremeléssel, erősödéssel, duális szakképzéssel, mindennel és akkor most itt tartunk mégis, ott konkrétan, hogy a hónap második felében erős zsebi logisztika, hogy mit vehetsz meg a hentesnél és mit nem. Ne tagadd, látom. Előttem meg mögöttem állsz a sorban a pénztárnál. A folyamatos sikerpropaganda ellenére. 70 évvel a háború után, 25 évvel a rendszerváltás után. A 10 éve folyamatosan ideárasztott EU-s bőségszaru után! Minden, minden esély után! A folyamatos sikerpropaganda zuhatagában!
És az elmeborult vezetőid még egy olimpiát is a nyakadba akarnak varrni…
Ne külön pártot alapítgass, a fene egye meg a külön pártokat, most állj sorba, amíg talán nem késő, korra, hajszínre, vallásra, nemre stb. való különbségek figyelembe vétele nélkül! Tiltakozzunk együtt! Mentsük meg egymást!

2017.01.18.

Az árgyélus kismadár édesdeden fuvolázgatott az ingoványi kerekerdőben. Olyan szépen énekelt, hogy a Jószagú Tündér odarepült hozzá és szeretettel megsimogatta selymes fejecskéjét.
- Ékes hangon zengtél csodálatost! Ez az én lelkemnek is kedves! – dicsérte – Jutalmul teljesítem a kívánságodat.
Az árgyélus kismadár rövid töprengés után imigyen szólott:
- Köszönöm, hogy ma rám mosolygott a szerencse, meg te is, drága tündér! Azt kívánom, hogy ennek a meseszép erdőnek a fái szóljanak embernyelven mától, szeretném hallani, hogy muzsikálnak a szélben Rimbaud, Villon vagy Áprily Lajos szavai a kerekerdő felett.
- Legyen neked kedved s kívánságod szerint! – intett a tündér a varázspálcájával, majd egy fénypászmán tovaszállt.
A fák némán álltak pár percig a megdöbbenéstől. Egymás felé forgatták lombjaikat. A kismadár pelyhes tollain a meghatottság könnycseppjei gurultak végig, csillogó szivárványba szórták szét a beszüremlő sugarakat.
- Ez itt bükkerdő! – hördült fel az egyik oszlopnyi törzs – Mi az anyját keres itt ez a pár csenevész fenyő?
- Nekem már a dédapám is itt szolgált, ebben az erdőben! – vörösödött el egy vörösfenyő – hogy merészel!
- Vörös volt a dédapád is, hülye komcsi! – csapott felé a bükk egy száraz ágat.
- Bozgor! – kiáltotta egy bokor.
- Kabbe, szőrösgyökerű! – válaszolta egy suháng.
- Aki itt él, az tanuljon meg égerül! Vagy takarodjon az anyjába vissza haza! – hallatszott jobbról.
- Az én időmben ilyen nem volt! – dorgálta meg özvegy Hársné a „Fa-rock” feliratú pólóban összevissza csápoló fiatal cserjét – hogy vinnének el a fatolvajok!
- Buzi-e vagyol? – kérdezte megvetően egy szürketörzsű aszottan görnyedt a színes virágú vidám fácskát.
- Aljas kétszikű! – kiabált a korhadt odvas a fölé árnyékot vető sudárra.
- A te anyád bibéjét! – zúgta egy lomb.
- Lóporzó az odúdba!
- Hazaáruló! Liberálgerenda!
- Jézus is nyírfa volt! – bömbölte egy tisztes fehértörzsű agg – Urali tudósok bebizonyították, hogy a repedések a nyírfákon rovásírásban íródtak és többezer évvel idősebbek, mint a legöregebb szágópálmák meg páfrányfenyők!
- Nyírfa volt ám az a szibériai nagynénikéd, te hülye balalajka! Jézus tölgy volt, a hegyi beszédet is tölgyül mondta el, csak a gaz reformátorok ferdítették jávorra!
- Jézus libanoni cédrus volt. – mondta csendesen egy libanoni cédrus.
A tölgy meg a nyírfa azonnal koalícióra lépett és fenyegetően a cédrusra támadt.
- Te ki a fene vagy? Hogy kerülsz ide? Ki hívott! Nem veheted el a munkánkat és a kultúránkat! – és már el is küldték a gerinctelen szajkót a láncfűrészért.
A kismadár szárnyacskáival a fejét fogta és már sejtette, hogy mit követett el. Kétségbeesetten próbált a tündér után repülni, hogy visszakönyörögje a régi világot, amikor az ingoványi kerekerdő lángba borult mögötte.

2017.01.17.

A politika is valami olyan lehet, van, amit vissza lehet hozni, van, amit nem. Az MSZMP-t nem lehet. A Thürmer-vonal elvékonyodott örökre. Szerencsére. Az MDF, SZDSZ érdemei elismerése meg el nem ismerése mellett feltámaszthatatlanul halott. Talán egymást is megették. Más helyzetben voltak fontosak meg jelentősek, ma meg már nem az a helyzet van.
Ki lehetett próbálni egy nem tudjuk milyen MSZP-t is, langyos, langyos, ment is meg nem is a hajó, sokszor volt inkább szélcsend, ilyenkor vagy eveztünk vagy nem, néha meg egyirányba, máskor meg alig. 1998-ban leszedte a nép a Fideszt a polcról, „nézzük, ez mit csinálna” alapon. Hátha jó lesz. Nem lett. Pimasz volt, hülye volt és nem értett hozzá. De talán még nem volt gonosz. Visszaraktuk a spájzba, tanuljon, hátha megjön az esze. Valaki megint elővette az MSZP-t. Hát nem volt jobb, a többi ruha mind a szennyesben volt, valamit meg csak fel kell venni, nem járhatunk mezítelen ország-világ előtt szégyenszemre. Ezek újra végigtöketlenkedtek vagy nyolc évet. Egy rakat bugyuta miniszter, seregnyi még bugyutább államtitkár elizélt itt pár évig, hol sebességben voltunk, hol rükvercben, hol meg üresben. Néha még maguk felé is hajlott a kezük, szerényen ügyeskedtek. Így aztán elkoptak és elmentek a fenébe.
Mi meg újra elővettük a kis pimaszokat, hogy hátha benőtt közben a fejük lágya. Benőtt, be bizony! De még mennyire, hogy dörzsöltek lettek! Csattogva kibontották a népnemzeti lobogót, könnyeket csaltak az egyszerű, bárdolatlan zsellérek szemébe és először csak óvatos, majd eszetlen mértékű rablásba kezdtek. Az ország szekere beragadt a kátyúba, sorra elment mellettünk minden hajdani nyomortanya, de csak tépik, marják a maradék aranyakat a már szinte tönkrefosztott kordéról. Az ország fele meg vihogva tapsol nekik. És mi van, ha ezt valakinek kétségbeesetten magyarázni kezdenéd? Azt fogja válaszolni a jámbor, hogy jó ez így, mert a Gyurcsány meg kilövette mindenkinek a szemét, na! Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, testi adottság, ez az ember már nem nő magasabbra egyetlen centit sem. Neki ennyi volt az evolúció száguldása. És van egy-két millióan. Meg még tenyésztik is.
De most mi legyen? Mit tehetünk ez ellen? Vagy tehetünk-e bármit is? Gyurcsányt visszahozni? Nem lehet, de nem is kellene. Bajnai után szaladni? Nem lehet, elment, különben sem volt jó semmire. Molnár Gyula a zsákutca. Bokrost előráncigálni a fiókból? Ott van, incselkedik folyton, de nem figyel rá senki. Ambivalensen szimpatikus és nem érti senki, hogy mit mond. Kivel összeállni meg kivel nem? LMP-szerű izék hajladoznak a szélben, de valahogy mindig másfelé hajladoznak, mint ahogy szél fújna. A Jobbik meg hát… izé… másik kromoszómaszám. Itt állunk, harcolnánk magunkért elkeseredésünkben, de nincs vezér, nincs zászló, nincs irány, nincs hová állni.
És ma már a civileket is a vérpadra cibálná a megszálló gonosz.
Elhülyéskedhetünk kínunkban a Kétfarkú Kutya Párttal, de ez csak a problémáinkról való önkéntelen figyelemelterelési kísérlet.
Egy év múlva meg választások vannak. Ha még lesznek egyáltalán…

2017.01.12.

Disznóölés van – gondolom. Hát majdnem, pontosabban inkább malacot vágnak – képzelem tovább. Na persze, hiszen tél van, mikor, ha nem ilyenkor?! Majd: - De ez a hármas metró Klinikák megállója, wazze! Ja, tényleg… akkor nem tudom.
Már félúton vagyok lefelé, mint Orfeusz az alvilágba, amikor világosodik az elmém: de ez egy nő! Ellenőrt vernek? Talán. De miért ott lent? Akkor utast.. De ez egy magányos hang, nincs társa, talán közeli hozzátartozója halt meg hirtelen… in flagranti kapta a férjét a metrón… spontán elvetélt… Közben leérek.
Egy lány sikoltozik a peronon. Kissé előredől, mint a síelők a lejtőn, hogy lendületet adjon a több G-s mobilhálózatba beüvöltött bánatnak.
- De ki***sztak megint, érted? A qwanyjukat, ahányszor csak bemegyek, újra meg újra megbukok, kivágnak, és mindig ugyanaz van!! – rendkívül feldúlt, a külvilág meg is szűnt neki. De miért áll ott? Mit akar? Csak nem a metró elé???
Aztán mintha mindent elvágtak volna. Odalép egy ember, egy másik lány, talán nem is ismerték egymást, némán átöleli. Bénult csend, talán a metrók is megálltak valahol az alagutakban, csak a két bélelt vattakabát műanyag zizegése hallatszik, ahogy csukott szemmel ölelgetik, simogatják egymást. Eltelt a perc, a megmentő elment. A lófarkas lány, most más mosolyogva, velem együtt felszáll a következő kocsira.
Kelt: 2017, január, vizsgaidőszak

Egyfolytában az jár a fejemben, hogy mennyire igaza volt Nagy Mártinak. Hogy ezek bizony ugyanazok. Mindig. Azok is, akik segítenek, meg azok is, akik nem.
A nagy hidegek beköszöntével szilánkokra hullott az az urban legend, vagy inkább national legend, ami születése pillanatában sem volt igaz, mármint, hogy a gaz liberálbolsik az „idegen népet támogatják, simogatják, a nemzet meg éhen is dögölhetne tőlük… stb.” Nem liberális meg jobboldali van, meg nem balos meg konzervatív, hanem olyan ember, aki segít, meg olyan, aki nem.
A nem segítő agyszerkezet itt tapsikált, amikor a templom körzetéből kitiltották a koldusokat, anyázta, hazaárulózta a körmendi plébánost, mert nem hagyott végveszélyben embereket, köpködte a váci püspököt vagy a jelenlegi pápát, hogy már micsoda szemét emberek azok, hiszen segíteni akarnak másokon.
Az ezzel ellenkező típusú ismeretségi köröm meg támogatta az erdélyieket is annak idején, a kárpátaljaiakat is, de szimpatizált a zsidókkal, melegekkel, arabokkal, menekültekkel, bántalmazottakkal, fogyatékkal élőkkel, és segített, amikor tudott. Pontosan ugyanazok az emberek igen, meg pontosan ugyanazok nem. Nevek, arcok, akiket a Migration Aid csoportban ismertem meg, most sorra felbukkannak a Krízis csoportban is. Jönnek újra és teszik a dolgukat. Ahogy pl. Tóth Zoliék ugyanúgy főztek kalákában a menekülteknek, ahogy máskor a magyar rászorulóknak. De tényleg sorolhatnék még tucatszám neveket…
Ma voltam a Dankó utcai Oltalomban, meg a Food Truck udvarban is. Iszonyú jó érzés, hegyekben áll a jóindulat mindenhol, már talán több is néha a kelleténél… bár jóindulatból soha nincs több a kelleténél, de a kézzel fogható jeleinek azért mégis csak vannak fizikai korlátai. Nagyon normális, nagyon tisztességes emberek tömege indult azonnal, és keresi folyamatosan, hogy mit tehet másokért. Nem, ez nem a magyar kormány, és nem annak hívei. Ezek mások. Ez a jó oldala.
Menj, segíts te is! Érezd jól magad ettől! Ha nincs semmid, amit adhatsz, akkor kenj szendvicset, vagy szállíts ki egy adag takarót valahová. És akármit odaadsz, te nyersz megint!

2017.01.08.

374/b hatástanulmány, Budapest 2024. Nyári Olimpiai és Paralimpiai játékok
Az előzetes kutatások bizonyítják, hogy az elmúlt 120 évben mindössze három városnak érte meg nyári olimpiát rendezni, az összes többi metropolis és ország gyakorlatilag belerokkant. Az újkori, modern sporttörténetben mindössze egyetlen város rendezte meg nyereséggel, név szerint Los Angeles, 1984-ben. Az Egyesült Államok viszont nem számított akkoriban a legszegényebb országok közé a világgazdaságban, Magyarország jelenlegi helyzetét meg megismerheti, akit tényleg érdekelnek az adatok.
Az olimpia potenciális munkalehetőség számtalan munkanélkülinek. Magyarországon jelenleg jelentős munkaerőhiány van, a képzett és keresett szakmával rendelkezők mind más országokban dolgoznak. Várhatóan egyetlen alkalomra, idénymunkára nem költöznek tömegesen vissza.
Hosszútávon nagyszerű eredményként várható, hogy a tanulóifjúság példaképeket láthat maga előtt, a nemzet sportolóit testközelből, remélhetően ez megsokszorozza az érdeklődést a versenysport, a tömegsport és az egészséges életmód iránt. Várhatóan a szegénysorsú lakosság nem jut el a versenyekre, főleg a jegyárak miatt, mint ahogy Brazíliában is tapasztaltuk, hanem ugyanúgy otthonról nézi majd az eseményeket televízión, mintha a világ bármely más földrészén zajlanának. Ha viszont nem lesznek magasak a jegyárak, különösen veszteséges lesz az olimpia.
A rendező ország jogán sokkal több sportolót indíthatunk, mint eddig bármikor. Rengetegen kiesnek majd az előfutamok előfutamaiban, ezzel hosszabb lesz a megmérettetés, de legalább nemzetközi tapasztalatokat szereznek fiataljaink itthon a jövőre nézve.
Nagyon sok sportlétesítmény épülhet, amik ugyanolyan kihasználatlanok lesznek a záróünnepély után, mint az összes többi sportlétesítmény az országban. Egykori nagy klasszisainkról, híres sportolóinkról nevezhetjük majd el a gazverte romokat.
Mészáros Lőrinc, Andrew G. Vajna, Garancsi István, Tiborcz István, Orbán Viktor és sok más „szerencsés” vállalkozó és mindezek egyre gyarapodó és népes családja és baráti köre viszont hihetetlen módon meggazdagodik a tervezés, pályáztatás, kivitelezés, építés stb. során, még az unokák is az első százban lesznek a Forbes magazin évi felmérése után.
A tanulmány szerzője: Várhelyi Iván
Számlaszámom: XXXXXXXX-XXXXXXXX-XXXXXXXX
A fizetés módja: átutalás
A számla kelte: 2017. január 4.
Mentes az ÁFA alól
Védett szellemi termék, 50 évre titkosított
Ár (ÁFA nélkül) : 34.000.000,- Ft azaz harmincnégymillió forint
Fizetés határideje: 2017. január 28.

2017.01.04.

Hogy szeretnék-e annyi forintot, ahányszor lehazaárulóztak az elmúlt évben? Igen! Az biztos több lenne, mint a nyugdíj! Na, és mikor és miért lettem én ilyen halmozottan hazaáruló? Szinte mindig akkor, amikor valami mérsékeltebb hangot szólaltatnék meg, és megpendítem valahol, hogy hát nem úgy van ám az, nézzük a dolgok színét, de fonákját is!
Persze, biztos, hogy más országok más „hazaárulói” is ugyanígy látják a problémát, csak nem egy nyelven írunk, hanem sokfélén. Ezzel a jelzővel általában kételemis übermencsek kínálnak meg, akik mögött a képen mindig petárdáktól ég a lelátó, és a nyál meg az izzadtság mindig az egy sorral előrébb ülő ugyanolyan feketetrikós kopaszra fröccsen. Nincs mit vitatkozni vele, ő a magyar PISA teszt eredmények élő demonstrátora. Persze vannak mások is. De attól, hogy nem vitatkozunk vele, attól ő még van, nem fogy, hanem szaporodik. Jobban terjed, mint a vele nem vitatkozók. Vannak történelmi hullámvölgyek, amikor a békepártiak fogynak, és nem nagyon tudunk mit tenni a folyamat ellen.
2020-ban lesz száz éve annak, hogy bizonyos területeket elcsatoltak tőlünk, az akkori ország igen jelentős részét. Keményen bántak velünk, persze mi is keményen bántunk korábban másokkal, háborút veszíteni meg mindig rossz üzlet, azt hiszem. A Trianoni Békeszerződéshez (vagy diktátumhoz) való hozzáállás általában a hazaárulózás katalizátora. Nem mondja soha senki, hogy „hülye ősök, az édesanyátok keservit, mit kellett nektek mindig háborúzni?”, csak mindig azt, hogy „hülye franciák, románok, oroszok, szlovákok, szerbek, …”
Trump, Putyin, Erdogan, Kim Dzsongun, Orbán, stb. és a világ hasonszőrű vezetői mind jobban fognak fegyverkezni 2017-ben és azután, mint eddig. Ha jobban fegyverkeznek, akkor egyre rosszabbul fog élni a népük. Ha rosszabbul él a nép, akkor egyre könnyebben be lehet őket oltani valami másokkal szemben táplált embergyűlölettel, ellenségképpel. Nekünk már egész minisztériumunk van felállítva erre a célra.
Pedig lehetett volna ez másképp is… lehetett volna az, hogy megértjük az Unió szellemét. Nem csak belépünk, hanem benne is élünk. Lehetett volna, hogy együtt bulizunk a többiekkel, határok nélkül. Ha arra tanítottuk volna a gyerekeket, hogy a túrót érdekel, hát legyen minden helységnév kiírva akár 30 nyelven, bárhol. Legyen akár egymás mellett bármilyen városban templom, zsinagóga, mecset, vagy akármilyen szentély. Aztán mise után mindenki üljön be egy borscsra, scsíre, micsre, kupátira, knédlire, gyrosra, csevapcsicsára, pizzára stb. röhögni egyet és vegyüljön el a többiekkel, és érezze jól magát. Na jó, persze, tudom, ez nem csak rajtunk múlik. Hát kin???
Szebb éveket, emberek! Legyen a hagyatékod a béke az utánad jövőkre. Neked van, nekik is legyen.

2017.01.03.

Na, szóval, ahogy ott pucolgatom a hagymát meg a répát a konyhában és közben illendően karéliai népdalokat dúdolok, ahogy azt minden normális finnugor háztartásban szokás, egyszer csak odaszól az egyik hagyma:
- Te hiszel az evolúcióban?
- Hát, még hogy hogy… vagy miben?
- Nem értetted a kérdést?
- De, persze, hát hogyne, hiszek, úgy van, hiszek…
- Na, ennek örülök. Szóval nem teremtésista vagy.
- Nem, persze, csak amennyire kell, de most mi van?
- Szent-Györgyi-Krebs-ciklus megvan? Glutársav?
- Mi? Mi van meg? Ja, persze! Igen!
- A citrátkör… minden élőlényben egyformán zajlik.
- Igen, igen! Egyébként biológiát tanultam, meg még tanítottam is…
- Hát ez nem látszik rajtad. Nem így képzeltem el egy értelmiségit.
- Ne engedjük, hogy a látszat álcája eltakarja a lényeget. A kopott fürdőköpeny Homo Sapienst rejt!
- De odavagy vele! És velem mi van? Szerinted, aki hagymának született, az hülye?
- Nem, dehogy! Nem mondtam ilyent! Bocsánat, ha félreérthető lettem volna…
- Hát ha már… engedd meg: Géza vagyok!
- Hát szevasz, szólíts csak Ivánnak!
- Orosz vagy?
- Nem, de meg szokták kérdezni.
- Fent vagy a Facén?
- Igen.
- Én is, de Giacomo Casanova néven. Na, ha biológiát tanultál, akkor tudhatnád, hogy minden élőlényben az egy fotonnyi energia, ami a Napból jön, éppen elegendő arra, hogy kimozdítson a pályájáról egyetlen elektront és így ez a folyamat..
- Igen, tudom, köszönöm! Mondom, tudom!
- Tehát ez minden élőlényben ugyanaz.
- Igen.
- Akkor rokonok vagyunk!
- Igen, szegről-végről!
- Akkor meg mit vagdosol, wazze???
- Hát ugye… enni kell… ez az élet törvénye! A nagy hal jól megeszi a kishalat! A tőkés a munkásosztályt! A medve a málnát! A földesúr a jobbágyot! Én meg a hagymát… is. – ismertem el pirulva.
- Parakannibál! – kiáltotta a hagymadarab, mielőtt belemerült volna a forró olajba.
Én meg végiggondolva az egészet, és ha már itt volt az alkalom, elfelejtettem boldog újévet kívánni minden kedves rokonomnak, barnamoszatoknak, hinduknak, tigriseknek, pandáknak, szingalézeknek, padlizsánoknak, mákoknak, pékeknek, mormotáknak, pálmáknak, szunnitáknak, sasoknak, rebarbaráknak és napraforgóknak egyaránt!

2017.01.01.

Tudod, Emir Kusturicának az a remek filmje 1981-ből! Nem láttad?? Te jó ég! Akkor feltétlenül nézd meg!
Van benne valami regényesen szép rész a kamaszságról. Meg amikor elhoznak hozzád egy nagyobb széplányt, hogy te rejtegesd a padláson, és te még kisfiúként talán egy meztelen nőt sem láttál addig még soha. Na, szóval, nagyon jó film. A kor, a furcsán kevert nép és a szintén furcsán kevert hagyományok viszonya az államhoz, a politikához, a felnőttkor kapujának élményegyvelege.
Ritkán veszem elő a kincstárból, belül van az egyik meseporos trezorban, de nekem is volt egy Dolly Bellem. Csak nem egészen olyan. Őt úgy hívták, hogy Nina.
Nina nem tudott magyarul, orosz volt és szintén a padláson lakott, mint Dolly Bell. A titkos gyerekkori álmok rendszerint padlásokon laknak, manók, tündérek, boszorkányok, ezt mindenki tudja, aki volt valaha gyerek. Kivéve a nagyon hátrányos helyzetűeket, akiknek nem adatott meg a padlás vagy pince csodája, nekik csak egy sivár kommunális szemétledobó marad a központi traktusban, a lift mellett, esetleg hajléktalanokkal vagy ájult drogosokkal. Ezért lesz minden felnőtt más és más.
Nagyanyámék padlásán találtam rá. A kapuszín felett volt egy aprócska szoba, én meg talán 5-6 év körüli felfedező voltam, hát hogyne jutottam volna el éppen oda? Testvérem nem volt, magam barangoltam be a környező házak zegzugait.
Mit látsz, ha hátrafordulsz és visszanézel 60 évnyi messze? Talán azt, amit látni szeretnél, a kiszínezett képet, amit nem tudsz mivel összehasonlítani, csak az önön értékével.
Ez az életkép talán 1956 körül festődött, így aztán különösen nem tudom hová tenni Nina megjelenését. Talán bujkált valami vagy valaki elől. Nem tudom, meddig élt ott, de sohasem láttam, azt hiszem, lejönni onnan vagy felmenni a padlásra. Mindig ott volt. Egy borzalmasan szétkopott fotelben ült, szemben az apró ablakkal, szőke volt, mint a júliusi napfény, fekete ruhában volt mindig, mint az amerikai sztárok a fényképeken, és harisnya volt a lábán, mint Dolly Bellnek. Azt hiszem, valami vallásosan megbabonázva ültem előtte és bámultam a szépségét. Mert ilyent nem láttam még addig soha.
Mindig beszélt hozzám. Nem tudom mit, de nagyon kedvesen. Mindig csak mosolyogni láttam. És cigarettázni. A báj, a dohányfüst meg Nina kölnije keveredett össze a múló idővel. A Nap reflektora sütött át a szobán a fejem felett, porszemek kavarogtak-táncoltak benne és néha leszálltak Ninára is, a harisnyás combjára, a fekete ruhára… vagy a fehér kombinéra, amit máskor hordott, vagy a lavórra, amiben mosakodott.
Nina nem volt megszálló, nem volt felszabadító, nem volt a forradalmat leverő pufajkás, géppisztolyos katona. Létezése a felnőttkort sugározta, hogy majd egyszer talán én is felnövök hozzá. Ma már nem is tudom megkérdezni senkitől, hogy ki volt, honnan jött és hová ment. Nekem itt maradt örökre, viszem magammal.
Te voltál valakinek a Ninája vagy Dolly Bellje? Vagy neked volt Ninád? Mert ez is egy lehetséges út a halhatatlansághoz.

2016.12.30.

- Elvtársak, tettestársak és alattvalók! Ma azért jöttünk össze, hogy megvitassuk, amit én már amúgy is eldöntöttem. De, hogy valamivel mégis teljen az idő meg a jegyzőkönyv, szót kaptok természetesen ti is. Az előzetesen megküldött munkaanyagból kiderült már, hogy az országban az oktatást előbb állami kézbe vesszük, azután odaadjuk egyesületeknek, felekezeteknek, pártideológiáknak, egyházaknak, hogy ők neveljék ki tudatilag a bennünket trónon tartó következő nemzedékeket. Van-e valakinek érdemi észrevétele, esetleg konkrét javaslata? Igen? Tessék, parancsolj!
- Hát, ha más nem akar… én leszek az első? Átnéztem a megküldött tervezetet, meg a vallástörténetet is… Hát, szóval, nem lehetne a többfeleséges?
(A teremben zúgolódás, hörgés, hangos megjegyzések, galacsindobálás… - Te hülye perverz! – bekiabálással aláfestve)
- Nem, nem kell mindjárt a muszlimokra gondolni, gondolhatnánk a mormonokra is! Azok is jézusiták, de legalább egy kicsivel több a szex…
- Ülj le, baromarc! Már a mormonoknál sincs ilyen! Az régen volt! Különben is, nincs négyszer annyi nő, mint férfi! Nem jó!
- Akkor talán én… nos, nálunk a lányom nagy örömmel olvasgatta a Harry Pottert! Igazi slágertéma és telitalálat a gyerekeknél! Nem adhatnánk az iskolákat Roxfortnak? Szívesebben járnának oda.
(A teremben újra zúgolódás, mutatóujjal halántékra mutogatás, ökölből középső ujj felmeresztése)
- Ne menjen már el az eszetek! Akartok seprűkön száguldozó gyerekeket kergetni iskola után? Egyszarvúak meg sárkányok mászkáljanak az utcán? Fehér bagoly hozza a tértivevényes levelet a postás helyett? Meg az aluljáróban majd rádfogja a kamaszcsorda a varázspálcáját…
- Ááá, adjuk inkább a sulikat az Ezo TV-nek, az asztrojósoknak! Kis cigánykártya, inga, gyertyalángos bohóckodás, kristálygömb meg denevér, ez mindenkire hat, egy országot delejez, az iskolába is jó lesz! Amarita, Tündér Lili, Constantine, Genesis és Zeusz lehetne a tanári kar, különben is harminc iskolára való van belőlük, mind tisztán lát, ontja a pénzmágiát, nem lennének az intézmények pénzszűkében.
- Nem jó! A gyerekek meg minden nap kitelefonálnak a katedrára és bemondják a keresztnevüket meg a születési évüket? Minden felelet ugyanaz lenne éveken keresztül! Hülyeség ez is!
(A teremben eluralkodik a káosz.)
- Legyen a fehér elefántos kék fickó! Adjuk annak! Meg akinek sok keze van! Vagy legyen Buddha, évtizedekig ülnének az osztályban csendben, meditálva… Nem, legyenek inkább sámánok! A hagyomány az hagyomány!! De nincs annyi fehér ló, te farok! – stb. stb.
(Victor Emmá Nuell megelégeli a rendetlenkedést. Fenyegetően emeli fel a jogart, mindenki elkushad és hasra veti magát. Egyesek két kézzel az ágyékukat védik elővigyázatosságból, mint szabadrúgásnál szokás)
- Elég volt! Meghallgattam az érveket, mindenkinek volt esélye demokratizálni, de mint említettem, eldöntöttem már! Annak a hitnek adjuk, amelyik tagadja az ember fejlődését meg a dinoszauruszokat, amelyikben vízen járnak és halottakat támasztanak fel, szamár álcsontjával ezreket vernek agyon, vízbe fullasztanak egy bolygót, tengereket varázsolnak ketté, sóbálvánnyá változtatnak, szüzeket ejtenek állapotba…
(Főstréber azonnal a porondra penderedik és szervilisen kiált)
- Ne is folytasd király, ez méltán szép és ez a leghihetőbb mindközül! Közfelkiáltással ezt választjuk! Ezt tanulják majd minden iskolában és ezzel 1000 évre mi maradunk fent a Várban! A PISA teszt meg ki lesz tiltva az országból egy életre!

2016.12.29.