Az árgyélus kismadár édesdeden fuvolázgatott az ingoványi kerekerdőben. Olyan szépen énekelt, hogy a Jószagú Tündér odarepült hozzá és szeretettel megsimogatta selymes fejecskéjét.
- Ékes hangon zengtél csodálatost! Ez az én lelkemnek is kedves! – dicsérte – Jutalmul teljesítem a kívánságodat.
Az árgyélus kismadár rövid töprengés után imigyen szólott:
- Köszönöm, hogy ma rám mosolygott a szerencse, meg te is, drága tündér! Azt kívánom, hogy ennek a meseszép erdőnek a fái szóljanak embernyelven mától, szeretném hallani, hogy muzsikálnak a szélben Rimbaud, Villon vagy Áprily Lajos szavai a kerekerdő felett.
- Legyen neked kedved s kívánságod szerint! – intett a tündér a varázspálcájával, majd egy fénypászmán tovaszállt.
A fák némán álltak pár percig a megdöbbenéstől. Egymás felé forgatták lombjaikat. A kismadár pelyhes tollain a meghatottság könnycseppjei gurultak végig, csillogó szivárványba szórták szét a beszüremlő sugarakat.
- Ez itt bükkerdő! – hördült fel az egyik oszlopnyi törzs – Mi az anyját keres itt ez a pár csenevész fenyő?
- Nekem már a dédapám is itt szolgált, ebben az erdőben! – vörösödött el egy vörösfenyő – hogy merészel!
- Vörös volt a dédapád is, hülye komcsi! – csapott felé a bükk egy száraz ágat.
- Bozgor! – kiáltotta egy bokor.
- Kabbe, szőrösgyökerű! – válaszolta egy suháng.
- Aki itt él, az tanuljon meg égerül! Vagy takarodjon az anyjába vissza haza! – hallatszott jobbról.
- Az én időmben ilyen nem volt! – dorgálta meg özvegy Hársné a „Fa-rock” feliratú pólóban összevissza csápoló fiatal cserjét – hogy vinnének el a fatolvajok!
- Buzi-e vagyol? – kérdezte megvetően egy szürketörzsű aszottan görnyedt a színes virágú vidám fácskát.
- Aljas kétszikű! – kiabált a korhadt odvas a fölé árnyékot vető sudárra.
- A te anyád bibéjét! – zúgta egy lomb.
- Lóporzó az odúdba!
- Hazaáruló! Liberálgerenda!
- Jézus is nyírfa volt! – bömbölte egy tisztes fehértörzsű agg – Urali tudósok bebizonyították, hogy a repedések a nyírfákon rovásírásban íródtak és többezer évvel idősebbek, mint a legöregebb szágópálmák meg páfrányfenyők!
- Nyírfa volt ám az a szibériai nagynénikéd, te hülye balalajka! Jézus tölgy volt, a hegyi beszédet is tölgyül mondta el, csak a gaz reformátorok ferdítették jávorra!
- Jézus libanoni cédrus volt. – mondta csendesen egy libanoni cédrus.
A tölgy meg a nyírfa azonnal koalícióra lépett és fenyegetően a cédrusra támadt.
- Te ki a fene vagy? Hogy kerülsz ide? Ki hívott! Nem veheted el a munkánkat és a kultúránkat! – és már el is küldték a gerinctelen szajkót a láncfűrészért.
A kismadár szárnyacskáival a fejét fogta és már sejtette, hogy mit követett el. Kétségbeesetten próbált a tündér után repülni, hogy visszakönyörögje a régi világot, amikor az ingoványi kerekerdő lángba borult mögötte.

2017.01.17.