A politika is valami olyan lehet, van, amit vissza lehet hozni, van, amit nem. Az MSZMP-t nem lehet. A Thürmer-vonal elvékonyodott örökre. Szerencsére. Az MDF, SZDSZ érdemei elismerése meg el nem ismerése mellett feltámaszthatatlanul halott. Talán egymást is megették. Más helyzetben voltak fontosak meg jelentősek, ma meg már nem az a helyzet van.
Ki lehetett próbálni egy nem tudjuk milyen MSZP-t is, langyos, langyos, ment is meg nem is a hajó, sokszor volt inkább szélcsend, ilyenkor vagy eveztünk vagy nem, néha meg egyirányba, máskor meg alig. 1998-ban leszedte a nép a Fideszt a polcról, „nézzük, ez mit csinálna” alapon. Hátha jó lesz. Nem lett. Pimasz volt, hülye volt és nem értett hozzá. De talán még nem volt gonosz. Visszaraktuk a spájzba, tanuljon, hátha megjön az esze. Valaki megint elővette az MSZP-t. Hát nem volt jobb, a többi ruha mind a szennyesben volt, valamit meg csak fel kell venni, nem járhatunk mezítelen ország-világ előtt szégyenszemre. Ezek újra végigtöketlenkedtek vagy nyolc évet. Egy rakat bugyuta miniszter, seregnyi még bugyutább államtitkár elizélt itt pár évig, hol sebességben voltunk, hol rükvercben, hol meg üresben. Néha még maguk felé is hajlott a kezük, szerényen ügyeskedtek. Így aztán elkoptak és elmentek a fenébe.
Mi meg újra elővettük a kis pimaszokat, hogy hátha benőtt közben a fejük lágya. Benőtt, be bizony! De még mennyire, hogy dörzsöltek lettek! Csattogva kibontották a népnemzeti lobogót, könnyeket csaltak az egyszerű, bárdolatlan zsellérek szemébe és először csak óvatos, majd eszetlen mértékű rablásba kezdtek. Az ország szekere beragadt a kátyúba, sorra elment mellettünk minden hajdani nyomortanya, de csak tépik, marják a maradék aranyakat a már szinte tönkrefosztott kordéról. Az ország fele meg vihogva tapsol nekik. És mi van, ha ezt valakinek kétségbeesetten magyarázni kezdenéd? Azt fogja válaszolni a jámbor, hogy jó ez így, mert a Gyurcsány meg kilövette mindenkinek a szemét, na! Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, testi adottság, ez az ember már nem nő magasabbra egyetlen centit sem. Neki ennyi volt az evolúció száguldása. És van egy-két millióan. Meg még tenyésztik is.
De most mi legyen? Mit tehetünk ez ellen? Vagy tehetünk-e bármit is? Gyurcsányt visszahozni? Nem lehet, de nem is kellene. Bajnai után szaladni? Nem lehet, elment, különben sem volt jó semmire. Molnár Gyula a zsákutca. Bokrost előráncigálni a fiókból? Ott van, incselkedik folyton, de nem figyel rá senki. Ambivalensen szimpatikus és nem érti senki, hogy mit mond. Kivel összeállni meg kivel nem? LMP-szerű izék hajladoznak a szélben, de valahogy mindig másfelé hajladoznak, mint ahogy szél fújna. A Jobbik meg hát… izé… másik kromoszómaszám. Itt állunk, harcolnánk magunkért elkeseredésünkben, de nincs vezér, nincs zászló, nincs irány, nincs hová állni.
És ma már a civileket is a vérpadra cibálná a megszálló gonosz.
Elhülyéskedhetünk kínunkban a Kétfarkú Kutya Párttal, de ez csak a problémáinkról való önkéntelen figyelemelterelési kísérlet.
Egy év múlva meg választások vannak. Ha még lesznek egyáltalán…

2017.01.12.