Szokás szerint megborzadunk fészbukilag, amikor koszos, rongyos gyerekek állnak valahol a sivatag meg az őserdő határán egy-egy képen és büszkén, riadtan, röhögve vagy közömbösen lengetik a Kalasnyikovot. Gyerekkatonák! Harmadik világ, barbár népség. most jöttek le a fáról, lövöldöznek és még ezek akarnak idejönni! – véli a keménymagyar néphang, azután büszkén együtt fotózkodik a család, amikor a kis Pubi lőgyakorlat után valami darutollas kalpagban kijön az iskolai lőtérről, mert nemes szívvel teljesítette honfiúi feladatát. Az nem fáról lemászás, az hazafiasság, hősiesség, erkölcsi kimagaslás. Nagyapó, aki revizionista könnyekkel telt szemmel büszkélkedik éppen az unokájára, akinek füstölög még a puskacsöve, beszól a netre, hogy ti meg négerek, takarodjatok vissza az ültetvényekre, banánt szedni. Mert amikor ugyanez a monitor azt mutatta, hogy ezrek kerengenek a Kába szentély körül Mekkában, akkor meg azt mondta a saját liturgikus nyelvén, hogy „b**nám én közibek az atomot, hogy szakaggyanak szíjjel meg szana”, de amikor a Bazilika előtt a levágott kézfej körül kereng, akkor az Úr angyalának szárnya érinté meg szelíd suhanással, aki a Kárpátok vitézlő népei felett szárnyal… Összefoglalva mindezt, ezt hívjuk hazafias nevelésnek.
Itt a szeptember és a szellemi erőszak minden évben új lendületet vesz. Idén különösen, hiszen már fenyegetnek vele hetek-hónapok óta. A diktatúrákban egyféle dologért kell fegyvert ragadni a gyereknek, a királyért meg annak látomásaiért. Még akkor is, ha úgy hívják a királyt, hogy pártfőtitkár vagy kormányfő. Mindegy, hogy Lenin, Orbán, Brezsnyev, Jézus feszít a képeken, a transzparens az transzparens, a menetelés meg menetelés. A dicsőítő ének meg más és más szöveggel, de szintén ugyanaz. A diktatúrában nem választhatsz, az egyikben úttörő leszel, a másaikban cserkész, hitreljugend, levente, KISZ-es, fidelitaszos vagy valami ilyen. Különben majd nem jutsz be az egyetemre, ahogy régen sem lehetett. Egyre több adatodat tartják nyilván, egyre több helyen, és ideológiailag vagy értékelve. És egyszer majd elhangzik megint a „Neve? Születés helye? Vallása?” kérdéscsoport. Mert nem választhatsz. Szeptembertől minden szigorúbb lesz. Szellemi erőszak, itt a hittan, ide jársz hozzánk, tőlünk kapod a tankönyveket, azokat mi írjuk neked, már minden tanárod teológus, nem lehetsz más, csak ez. Amúgy ez pont olyan, mint például az, hogy „A Göbölös Kiss Lajiho mensz a felvégen lyányom, ha törik, ha szakad! Amíg az én kenyeremet öszöd, addig legyen meg az öszöd! Különben fel is út, le is út!”
Egyébként meg… dehogynem!! Legyen erkölcsi nevelés! Szerintem is! És tanuljanak a Bibliáról, a Tóráról, a Koránról, a Bhagavad-gítáról ugyanúgy! Meg a becsületről, tisztességről, őszinteségről, emberségről…
De ezek nem mehetnek semmiféle más tantárgy rovására! És nem lehet kötelező a Korán, a Tóra, a Biblia, vagy Marxtól A tőke elfogadása! Viszont a becsület, emberség, szolidaritás fogalmait kötelezővé kellene tenni újra! És akkor lehetne fotózkodni Pubikával megint büszkén, aki becsületből kapott jelest!

(2018.08.31.)

Te is tudod, én is tudom, mindenki tudja, hogy ha nem lennének nemzetek, vallások, pártok, nem lennének háborúk sem, mert akkor ki ki ellen és miért? Gondban lennének a fegyvergyárak nagyon, legfeljebb a rendfenntartó erőknek lennének valami botjai vagy vízipisztolyai meg vízitankjai. De a valóság meg más, és nem csak a mélyben húzódnak tektonikus törésvonalak, hanem a hullámzó embertömegben is, akik ellepik a bolygót, mint a sáskák. És állandóan feldobja a kérdést a gép, hogy kiknek van itt több joga élni, nekik, vagy nekünk? Nekünk, mert mi vagyunk az igazabbak! – vágja rá minden nemzet és minden vallás öntelt fütyikalapja – meg mi élünk itt évezreddel régebben, mint az összes többiek! Na, és ebből az óvodás megjegyzésből nem fogy ki senki ezer és ezer év óta, hanem inkább a többiek szemébe/re hányja a homokat. Néha az értelem kerekedik felül, néha az agresszív hülyék, de hát nem egy unalmas helye ez a Föld, már a marslakók is megmondták fényévekkel ezelőtt.
Valaha a magyarok is úgy kerültek ide, hogy mindenféle más népek taszigálták, lökdösték őket keletről nyugatra, de hogy ez a lökdösődés ne tűnjön menekülésnek az utókor előtt, inkább kitalálták maguknak ezt a Csodaszarvas-kergetést, hogy ők nem menekültek ám, hanem hősiesen üldöztek egy igazi szarvast, közben meg a vízparton inkább macsósan lerohantak egy csapat ártatlanul feredőző fiatal nőt, ***élre hányták őket, de ez még jóval a #metoo-korszak előtt volt, tehát jó mulatság, férfimunkának számított.
Ezek közül a fazonok közül ma már senki sem él, de a leszármazottjaik közül is csak századiziglen hordoz valaki ilyen vért, hiába is mondod, nem Dul király az űk-űk-űknagyapád. Azokat már elaprították a szlávok, tatárok, germánok, törökök, te csak a közben betelepített taljánok, teutonok, frankok, elrabolt asszonyok és megszálló hadseregek ilyen-olyan maradványa vagy. De nem baj, ne aggódj, jó vagy így magyarnak, ahogy vagy! Te is, én is, mindenki.
Most megint mozgásban vannak a népek, megindultak ezért-azért, pénzért, vízért, élelemért, bármiért, s jönnek-mennek a világon át. A helyi vegyesházi vicsorászok meg azt mondják, hogy ide aztán nem, csak a testünkön, vérünkön át! De ezzel bepróbálkozik így mindenki, jön a szegény rokon, kér valamit, hát, nem is ismerjük, ez aztán nekünk nem rokon, ki ez, hess innen!
De közben minden magyar faluban van már három kínai bolt és kajálda, minden városban öt arab gyrosos, minden magyar üzemben rengeteg japán, német vezető, az utakon ukrán, szerb munkás, a románokról, indiaiakról meg már nem is beszélve…
Na, most vízionálok egyet… öööö… na, csak meglett…
Kettőezervalahányban a Vidi Turul vs. norvég Pakompart SC meccsen a 37 fős rekordnézőszámból leszól egy ferdeszemű, keletázsiai fazon, akinek Csiu Kang Li volt a nagyapja, de őt most Kovács Dezsőnek hívják, azaz odaordít a pályán töketlenkedő fekete bőrű Szabó Lajos II-nek, akinek még Kubából jöttek az ősei, hogy
- Te a büdös qwanyád! Hát nem dobog benned magyar szív? Hát hun van itt a magyar virtus!!
Az meg visszaszól, hogy
- Az én őseim Vereckénél hullatták a vérüket az ilyen gyüttmentekért, pofád befogod!
Mindeközben azt mondja a ceglédberceli Muhamed a barátjának, a feketeafrikai származású Gorengeanu Duruckunak, hogy
- De nem magyar az, akinek nem fáj Trianon!
- Trianon soha nem volt a tiétek! – válaszol a Regátban született fekete bennszülött – mindig is a miénk volt, az én őseim voltak a havasalföldi vajdák!
Ezen aztán jót röhögnek az ibizai sörözőben. leteszik az asztalra a belga söröskorsót és azt mondják, hogy
- Gyere, menjünk inkább el az ír táncházba a székely meg a dán csajokkal!
És azt hiszem, hogy semmivel sem lesznek magyarabb magyarok, vagy kevésbé magyarok, mint te vagy én vagy bárki más.

(2018.08.30.)

Ha bemész egy bankba és azt látod, hogy az alkalmazottak csillogó üvegcsarnokokban, drága kosztümökben, négyszer annyi fizetésért, tízszer annyi prémiumért, mint ami neked van, nyájasan nagyképűsködnek veled, vagy kegyesen fogadják a könyörgésedet és a bankvezérek focicsapatoklat, repülőket, hajókat vesznek a verejtékedből, amit apránként behordasz majd hozzájuk, akkor tudod, hogy becsaptak, itt nem jársz jól, csak veszítesz, nyerni nem fogsz soha, de néha nincs más választásod.
Ha bemész egy facebookos csoportba, és ott ilyeneket olvasol, hogy „osszuk meg Biankát, akinek fél melle van, három füle, és polipampogítisze és ezért egész nap verik és csúfolják az osztálytársai 24 éve…” és közben „Biankát” amúgy Hjeste Krüllének hívják és egy felhőtlenül boldog kislány volt Bergengóciában, akiről 8 éve készült ez kép és nem is tud róla semmit, hogy lelketlen csalók ellopták egy lelketlen országban… és te is részt veszel ebben a csalásban, hitványságban, lájkolod, megosztod, ámenezed a képet, akkor ébensötét buta vagy, vagy pedig ugyanolyan lelketlen szemétláda, mint a szélhámos csaló, akinek a pénzt keresed ezzel.
Ha nézel egy mákonyista TV-csatornát, mondjuk egy TV1-et vagy TV2-t, vagy olvasol egy mákonyista újságot, mondjuk egy Lokált, és el is hiszed nekik, hogy itt minden ihaj-csuhaj, Kánaán meg össznépi dorbéz, közben meg a legrosszabbul élünk már egész Európában, az országunk vezetőit a legtöbb helyen megvetik, a világ vagy kiröhög vagy lesajnál bennünket, akkor ne keress erre gyógyszert, erre nincs, se recept nélkül, se receptre, lapulj tovább az ágy alatt rettegve az afrikai kannibáloktól, amíg valami Spöttlék két kézzel a vészharangokat húzzák és csókolgasd közben a párttagkönyvedet. 
Amikor bemész egy templomba, ahol a mézesmáz potrohos ékkövekkel gazdagon kihímezve és csipkés szoknyácskában felszuszog a szószékre, és onnan dörgé neked magas fejhangon, hogy szavazz a csaló kormányra, mert az milliárdokkal tömi ki az ő sokszoknyáját, és lépj a szegények, elesettek, menekültek kezére, akik enni kérnek, jelentsd fel, aki segítene rajtuk, féld és szolgáld az orvvadász, stadion- és kisvasútbeteg modortalan tahókat, miközben a falakról folyik le az arany és az ezüst, a te lakásodban meg a penész, akkor érzed, hogy megint hazudnak neked, mert tudván tudod, hogy Isten nem a pompában és cicomákban, hanem a kunyhókban és favelákban lakik.
DE!
…ha bejössz a Heti betevőbe, a Gólyába, vagy elmész a Kisüzembe, nem találsz mást, csak ütött-kopott, össze-vissza mázolt, ragasztott falakat, amit ember írt embernek, gondolat küldött a tiszta gondolatnak, amiben nincs csalás vagy álság, kedves, jószívű emberek nem hazudnak neked semmit, azt sem kérdezik, hogy ki vagy és honnan jöttél, de enni adnak, ha éhes vagy, és rászorulsz erre, akkor tudod, hogy létezik valahol, a felszínek alatt a kinti világ fordítottja is.
*************
Tényleg, erről jut eszembe... vasárnap Gólya, Heti Betevő... én ott leszek. Te is jössz?

(2018.08.29.)

Lányom, bizonyos családi adatok birtokában származást kutat éppen. Érdekes kaland, az enyém is mindig egy-egy izgalmas fejezet volt, amikor megtudtam magamról/magunkról valamit. Olcsó kis poénként letrianonkázom éppen az utódomat, mert köröskörül az un. Nagymagyarország szinte minden szegletéből, égtájáról származnak felmenői. Felteszek közben egy elég hülye kérdést is, de csak úgy szokásból, hogy milyen származású NEM szeretne lenni? Ezt itt most magamnak is feltettem. Lányom a hülye kérdésnek megfelelően, pont ugyanúgy nézett rám, mint amilyen arcot a kérdés érdemelt. Na, így vagyok ezzel én is, azt hiszem. Elméláztam azon, hogy hát milyen nyomorult élete lehet például egy palócgyűlölőnek, ha kiderül a családfából, hogy a fél család palóc. Ismerjük az ilyen történeteket, persze… odamegy a tükör elé, köpködni kezdi magát, meghasonlik, vagy a mélybe veti magát a hajdúszoboszlói viaduktról. De nem az jut eszébe akkor sem, még esés közben sem, hogy egyáltalán mekkora nagy állat családja volt, akik közül ő, mint palócgyűlölő keveredett ki az életből. Szóval, jól van az így, én is sokféléből vagyok, a gyerekeim meg mégtöbbféléből és így tovább. Ha nem lenne ez a lélekgyilkos homofób, rasszista, antiszemita, iszlámgyűlölő, de egyáltalán bármilyen embergyűlölő kor, amiben éppen élni kényszerülünk, milyen vidáman ellehetnénk itt ezen a gömbölyű és gyönyörű bolygón… na, az embergyűlölők kihalására innék egy áldomást, az biztos! Az összes többiekkel együtt, valamennyiünk, azaz a megmaradt normálisok cujkájával, beherovkájával, pálinkájával, whiskey-jével, ginjével, vodkájával, szakéjával stb. egy nagy koccintás! De addig…
- A gyűlölet örök! – súgja az Ördög, mint valami Isten – A gyűlölet benned él! Mindenkiben él!
Nézzük csak… mi lenne, ha bennem élne? Felmenőim között nyilván megtalálhatóak a promenádok, meg a dél-szanitécek is. Erre-arra, meg amarra csavarodnak a DNS-eimben, egymással szemben állnak, mint tulajdonság a tulajdonsággal és szkandereznek állandóan. Mármint, ha seggfej-neveltetésű vagyok, akkor. Ha normálisan neveltek, akkor a promenádjaim meg a dél-szanitéceim kezet fognak, és nem dulakodnak. De most képzeljük azt, hogy dulakodnak… Azt mondja ez egyik sejtem egyik fél-DNS-e, hogy
- De bizony a makákói csatát mi nyertük! Seregeink legázolták a gyáva szanitéccsürhét! 
Erre aszongya a másik, hogy
- Tetves komcsi történelemhamisítás! A makákói csatában a délceg szanitécek a Redvás folyó habjai közé szorították a promenádokat! Ott döglöttetek meg mindahányan a hajótűzben!
Na, és szó szót követ, ahogy két igazi nacionalista DNS-nek ez már dukál, és egészen addig, amíg csavarodnak, nyekeregnek, egymás nyakára fonódnak, fojtogatni nem kezdik egymást őrjöngve… mindegyik a saját gagyi istenét hívja bőszen segítségül, az aminosavak sikoltva szakadoznak szerteszét… mindenféle kóros sejtburjánzás keletkezik minden szövetben… ééééssss….
…azt hiszem, most fedeztem fel a rák egyik kiváltó okát!!!

(2018.08.28.)

Rájöttem, hogy már nagyon régen teljesen bolondnak tartom azokat, akik rendszeresen autóznak a városban. De nem vagyok autóellenes! Dehogy! Szeretek vezetni! De autóval már élhetetlen ez a város. Meg hát ehhez el is szegényedtem. Kb. 15 évvel ezelőtt még naponta autókáztam be a munkahelyemre meg haza, pedig volt államilag kapott ingyen bérletem is, de így kényelmesebb volt, gyorsabbnak találtam, meg még meg is engedhetem magamnak. Az átkos MSZP-izés időkben fele ennyi jövedelmem volt, de mégsem okozott gondot a tankolás… ez egy közgazdasági magántény. Ma meg itt a még sosem látott Kánaán, aztán havonta nehéz tankolni akár egyszer is. És most megint őszinte voltam…
De ma el kellett mennem valamiért a város túlsó végébe, és hát… borzalom! Azt hiszem, a város valamennyi ütőerét folyamatosan műtik. A körúton mentem, egy körúttal kintebb jöttem haza, ugyanez a helyzet… néha egy sávon nyüglődő nyomor, ideges, faragatlan embertömeg, akik valami tévedés miatt lóerők százait kapták a fenekük alá napi tombolásra, arroganciára, tahóságra… páran szétdudáltak, ketten rámhúzták a kormányt teljesen indokolatlanul, néhányan jobbról előztek buszsávon, öklöt rázva, őrjöngve, mások bevágtak elém, páran csak úgy megfordultak záróvonalon, meg mások forgalommal szemben is jöttek, és volt, aki négy sávon át ment index nélkül, hogy megnézhessük, jók-e még a fékpofáink… 
És még mielőtt szajkóznád a kormányszlogent, hogy „A Lenin körúton sok új ház épül, büszkén mondják a pestiek: a városunk megszépül”, el kell hogy mondjam, nem így van. Ha valaki azt szeretné, hogy ez a város élhető legyen a jövőben, akkor az beruházna arra, hogy nyolcsávos körgyűrűje legyen, a ki-be vezető utak három-négy sávon alagútakon, felüljárókon kúsznának be körbe-körbe, egy egész parkológyűrű lenne Budapest körül, és így tovább… Ehelyett: abszolút indokolatlanul ugyanazokat síneket, utakat, járdaszigeteket toldozgatják-foltozgatják, abszolút reménytelenül, és a távoli semmibe vesző örök időkig. De te nem nyersz, csak veszítesz ezzel. Nem tudsz közlekedni sehonnan sehová, munkás már nincs Magyarországon, ennyi meg különösen nincs, ahány száz építkezés párhuzamosan zajlik. De kitűnően lehet ezzel fejni a csapokat, szirszar vállalatok tömegét alapítani, pályázni, infrastukturális alapokat lenyúlni, a szorgos munka látszatát kelteni, a „népért vagyunk” baromságokat hinteni, és majd egy-egy kis szakasz elkészültekor újra és újra átadja mézes-mázos szavakkal Mr. Szharházy kormánypárti képviselő úr, és minden alkalommal egész oldalas cikkben fogja lehozni a Lokál, hogy lám, lám, milyen szerető apja is ez a baromarc a környék jóravaló népének, mert hogy küzd értetek, minden nap új kátyút csinál, míg a Kétfarkú Kutya, a Soros meg a Gyurcsány minden éjszaka betömködik azt…
Hát, a hülyék korát éljük, ez már biztos. A saját pénzünkből nyomorítják meg minden napunkat és emelkednek egyre magasabbra az aljasság kortárs művészei.
Kedves Városi Dugók Fenntartásáért Felelős sok-sok miniszteri biztos! Vége van a nyárnak, kezdődik az őszi élet, a hétköznapok, hazamennek a turisták, akik már kalandból keresztülbukdácsoltak minden tankcsapdán és lövészárkon a városban, szeretnénk már újra járni, élni, jönni és menni itt, ahol élünk! Tisztelettel
Egy újbudai nyugger

(2018.09.23.)

- Kicsit olyan szvasztika vagy… - mondta a Jeruzsálemből jött menóra gyanakodva. – aszimmetrikus, mint a horogkereszt. 
- Nem! Nem! – tiltakozott sietve Brigid keresztje, aki újonnan jött a Szent Patrik katedrálisból – Kelta eredetű lennék én is, de később kereszténnyé is tettek, Szent Brigitta néven. Szóval, ez női kereszt, dinamikus és balra forog… ahogy a szvasztika horogkereszt is, de az is a germán-kelta hagyományokból ered. De nekem az erőm a jóban van.
- Na, és mi járatban errefelé? – kérdezte Fatima keze Isztambulból és kacsintott is hozzá a Próféta szemével. – De tudod mit, itt a kezem, nem disznóláb… - nyújtotta a tenyerét üdvözlésképpen, amit Brigitta a keresztje egyik ágával el is fogadott.
- Nem disznóláb, wazze… wehehe… - bökte meg finoman Hanumán a buzogányával Ganésát – Mindig ez a pállott szakrális humor…
- Én örülök, hogy legalább megint egy nő jött… - kockáztatta meg a lourdes-i Szűz szarkasztikus éllel – mert itt mindig csak ez a kanszag van… - nézett körül. Mire Krisztus pironkodva megigazította az ágyékkötőjét, Ganésa dudorászva a hóna alá csapta az ormányát, és zavartan a plafonra nézett, Hanumán meg az alkarjára tekerte a farkát és úgy tett, mintha elmélyülten a körmeit vizsgálgatná. Egyedül Krisna táncolt tovább, mert ő a fuvolájával rendületlenül árasztotta a kék hímsovinizmust és rá nem hatottak az ilyen többélű célzások.
- Mától közénk tartozol! – mondta csendesen Buddha, és ezzel mintha pontot is tett volna a ceremónia végére.
- De nem vagy te valami szakadár? – kérdezte a rózsafüzér – mármint valami anglikán származék vagy leágazás…
- És ha az?? – kérdezte zengő hangon Buddha – Valamennyien szakadárok vagyunk! Ilyen-olyan szirszar nevű Istenek nincsenek, csak egyetlen egy van, de mégis újra és újra kitalál valami új nevűt valami sarlatán, aki állítólag szebb, okosabb, nagyobb, erősebb a többinél…
Erre mindenki mélyen elhallgatott, mert ennél nagyobb igazság ma már itt nem hangzik el.
Buddha megtörte a csendet:
- Ha a vallásod neked arról szól, hogy mekkora nagy felsőbbrendű vagy a többiekhez képest, akkor az egy ótvar vallás, legyél akár muszlim, keresztény vagy zsidó, egyre megy… de mivel minden vallás hívei lehetnek akár normális emberek is, párhuzamosan azzal, hogy megvan egy saját különvéleményük Istenről, az Örökkévalóról és a hozzá fűződő kapcsolat mikéntjéről, így aztán elférünk itt… azaz, hogy elférnénk egymástól… ha mind ilyenek lennénk.
Minden olyan hit, amelyik arra ösztönözné az embereket, hogy mások ellen higgyenek, merő egy szélhámosság… nem létezik, mert nem létezhet olyan Isten a Földön vagy Földön kívül, Föld alatt vagy felett, amelyik saját teremtményeit uszítaná saját teremtményei ellen. Az csak merő kufárkodás, ámítás, külön a hülyéknek csokorba szedve, örökzöld gallyakkal díszítve.

(2018.08.21.)

Két-háromévente visszatér… Emlékszem rá, még a menekültekkel kapcsolatban. Szerte a neten vitába bonyolódtam napszámba, aztán valahogy mindig ez lett a vége, hogy „te ne is segíts, mert milyen rohadt libsi senki, aki az ilyeneknek segít, és reméljük, hogy hamar meg fogtok dögleni mind.” Mert ez világnézeti harc, az ország harca a külső támadók ellen, és aki enni ad az éhezőknek, az hazaáruló. Aztán ebben maradtunk…
Később jött a borzalmasan hideg tél, és az életérzés megmaradt, a „libsik” segítettek újra, ekkor a hajléktalanok életét mentették meg, és az állandó halálra ítélésünk is eltolódott kissé…
Most, hogy hónapok óta visszük, hol itt, hol ott a Heti betevő zászlaját, újból előbújt vackáról az akkori fehérkeresztény, és már vagy negyedszer kapom meg némi nemtelen szóváltás után, hogy micsoda rohadék, szemétre való, ócska álhumánusok is vagyunk, hogy segítünk másokon… és persze megint reméli a jobbmagyar, hogy hamar kipusztulunk…
„Te ne is írhass, véleményed se lehessen, mert szerencsére minden TV-t, rádiót, újságot elfoglalunk, és milyen rohadt libsi szemét senki, akinek más véleménye van, reméljük, hogy hamar meg is fogtok dögleni mind” a jelenkori szlogen. Schmidt Mária kifejtette, hogy ami a nagy nyugaton diktatúra, az itt a demokrácia… más és más a szókincsünk. Nem érted. Elmagyarázom. A „libsik”, azaz a szabadságszerető humanisták nem akarták kiirtani a népnemzeti konzervatívot. Felőlünk akár heti ötször karikás ostort pattogtathatnak a legelőn, Gellért püspök elénekelheti Koppány dalát az István a királyból, míg Mária szép vágtában hátrafelé nyilaz és Szent Margit kumiszt iszik a szökőkútból. Legyen! Nem, nem akarjuk kiirtani őket. Legyen egy, kettő, de akár három TV csatornájuk, újságjuk, ünnepeik, egészségükre! De nekünk is legyen ugyanennyi, embereknek, a mi pénzünkből, a nekünk szólók… érthető? Nem? Kár..
Most arra gondolok, hogy szeretnék valami esélyegyenlőséget magamnak, a saját hazámban. Nem vagyok menekült, bevándorló, nem veszem el a munkáját, vallását senkinek, itt születtem 66 éve, itt nőttem fel, ezért az országért dolgoztam, ami most el akar rekkenteni, ki akar nyírni, mert civil vagyok. Néha segítek másokon, ha tudok. Nem csak én, velem együtt még sokan. De bennünket ki véd meg a sajátjainktól?

Az ember elmegy az előszoba falán lógó tükör előtt. Látja a szeme sarkából, hogy mozog benne valaki. Odakapja a fejét. Aztán persze rájön, hogy ő maga az. Na, és ilyenkor, ha nem siet véletlenül valahová lóhalálában, megáll és belenéz a saját szemébe, ha bele tud. Azután átgondol az üveg túlsóoldalára, hogy ki is az a másik. Egy stabil állandóság, vagy egy dinamikusan változó, fejlődő vagy pusztuló entitás? Nem mozdul, néz.. ez is, meg az is.
Voltam jobboldali lázadó, magyarkodó, címerkedő, turulkodó, meg persze voltam elforduló, tagadó, szabadságvágyó, a zsarnok, az ostobaság ellen lázadó liberálkodó is… talán értelmes lény is, ugyanabban a tükörben. Hittem, vagy inkább bíztam néha ezekben meg azokban, törekedtem arra, hogy az a másik fazon ott, az üveglapon ne nézzen rám úgy, ahogy már nem szeretném. Mindenki azt hiszi, hogy az a másik leköpi egyszer, de nem, ennél azért keményebb a dolog, kinyúl, és jól pofán vág. De akkor meg is érdemled. Az a másik ott bent egy őszinte vetület, nem téved, és ha tévedne, még akkor is igaza lenne. Tehát nincs esély vele szemben, csak vele együtt van.
Amikor meg a önnéző nem akar jobbra vagy balra állni, mert viszolyog a nacionalista, buta, becstelen baromarcoktól, de ugyanúgy nem szeretne a töketlenkedő, handabandázó, önpusztító, fütyörésző másikakhoz sem tartozni, akkor sokszor az jut eszébe, hogy talán van valami középen… talán a tiszták ott maradtak, a normálisak világa egy létező valóság. Ha viszont azt látod, hogy nincs hülyébb, komikusabb, mint egy Lehet Más a Politika típusú valami, akkor szinte kiestél a pályáról és identitás nélkül semmisülsz meg, zuhanás közben.
De létezhetnek még dimenziók a gonoszok és a hülyék halmazain túl is? Vagy így halunk már meg, mint gyökérteken vesztesek, a senki lányai, fiai, egy hiábavalóan leélt élet után?
Ha nem akarod lábon kihordani a halált, akkor mégis találsz magadnak egy szalmaszálat valahol, ami megfogható, és ami esélyt ad arra, hogy egyenesen állhass a tükör előtt. A civilek. Valahol valamennyire mindenki civil. Valahol, valamennyire mindenkiben csírázhat valami jó, még akkor is, ha pártok és egyházak bakanccsal akarják belefojtani a veleszületett erényt. Ha megmenekülsz ettől, akkor elindulhatsz egy úton, ami a rászorulók felé vezet. Mindegy, hogy miért szorulnak rá és mindegy, hogy mire. A valamilyenista társadalmak kiköpik vagy kiöklendezik őket. Legyenek öregek, fogyatékkal élők, melegek, hajléktalanok, szegények, menekültek, más színűek, más hitűek, bármiért is mások.
Ha nem lennének a civil mozgalmak, már szétvertem volna azt a tükröt az előszobánkban. És már nem is lenne senkim és semmim, amire ránézhetnék.

- Leletért jött?
- Igen.
- Hét percet késett… sajnálom…
- De amikor még sorszámot húztam, az háromnegyed órája volt!
- Na, adja ide… hogy hívják? Személyit… TAJ szám…
- Tessék!
- Kis türelmet... Maga a Várhelyi Iván? Itt írja alá, hogy átvette…
- De mi ez, kérem? Mit jelentenek a számok?
- 34% népnemzeti…. 87% liberális….
- Csak 87?
- Igen, mert van egy nagyadag rendpárti is magában, 27%...
- De ez nem 100%!
- Persze, hogy nem… vannak átfedések. Aztán: 7% rasszista…
- Éééé? Már miért lennék?
- De, itt van, alvadt, betokozódott, de nyomokban van… de csökkenő.
- Ráadásul 4% homofób!
- Úristen, még az is? Nem is igaz…
- Pedig, nyoma van, zárványok… talán családilag… volt a családban homofób?
- Hááát… ugye….
- 6% antiszemita… 90%-ban viszont szociálisan érzékeny…
- Csak 90?
- Közepesen művelt. Még az elfogadható alsó és felső értékek között…
- Az mennyi?
- Mindig közbekérdez?
- Bocsánat… csak annyira sokkol…
- 70%-ban istenhívő… 37%-ban viszont ateista… hmm…
- Ez hogy van?
- Örülök, hogy segíthettem… kérem, ne tartson fel tovább, nekem is mennem kell! 
- De neeee! Ne csukja be!!! Kérem, ne csukja be!!! Hány százalékig ember? Hány százalék???
- Sajnálom, lejárt az időm!! Viszontlátásra! Dolgozzon még rajta!

- Na, most akkor itt vannak ezek a medvék… ezzel kéne csinálni valamit! A Sorost meg a Brüsszelt már mindenki unja… találjunk ki valami ütőset!
- Igen főnök, mi legyen? Ellenségeink a medvék vagy barátaink?
- Hát, ugye… néha eszik a székely nemzettestet. Akkor ellenségek. Ha meg a bocskoros oláhokat eszik, akkor meg velünk vannak…
- De ezek nem ettek senkit.
- Olyan nincs. Majd valamit csináltok, hogy egyenek. Hoztok darabokat a kórbonctani intézetből, lefényképezitek, aztán úgy lehet majd terjeszteni…
- Na, de baráti országokból jöttek… ezek a medvék visegrádi négyek.
- Az nem hírérték, azzal nem megyünk semmire.
- Soros küldte őket, mert mobiltelefonnal világítanak és eurót is találtak náluk…
- Ez már nem jön be még egyszer… nem hiszik el. A medvék északról jöttek.
- Akkor mi legyen?
- Nagy Erika Orosházáról? Itt van?
- Igen, főnök.
- Csináljunk két kamuoldalt, minden eshetőségre… a jó medvére is, meg a rossz medvére is… Az egyik lehetne olyan, hogy „A medve nem játék, a medve vadállat” és székely zászlót a borítóképbe… a másik meg valami „Édes kis honmacim” című legyen, ha a medve mégis jó… aztán menjen! Ha a medve jó, pozitív, akkor keresztény legyen és fehér… ha meg bajt csinál, akkor legyen arab és turbán legyen a fején…
- Keresztény jegesmedve? Értem, főnök! Megyek…
- Meg kellene valami szlogen… Nemzeti költő van a teremben?
- Igen, főnök!
- Kéne egy pársoros, hogy a magyar nép hogy örül a medvének… ez lenne a Lokál címoldalán! Hallani akarom, ha megvan…
- Igenis, főnök! Hogyaszongya…
„Magyar lánynak nagy a kedve, rája ment egy magyar medve
A medvével semmi bajom, nem egy migráns néger majom.”
- Ez az! Így menjen ki! Te meg augusztus 20-án átveszed a kupolateremben a bogáncsokkal ékesített Andráskeresztet az irodalmi munkásságodért…
- Egyéb ötlet?
- Tiszában úszó medve…. nyilván akkor tárgyalt a külföldi békaemberekkel…
- Jó, írjátok meg ezt is, tartalékba!
- Beemelhetnénk a NER-be… mi úgyis mindent átnevezünk, országot, alkotmányt, megyét, bármit… legyen a nemzeti medve Magyarországon „nedve”…
- Nem jó, hülyén hangzik…
- Festessük át a Feszty-körképet… Árpád mellett egy medve lovagoljon be az új hazába! És hátrafelé nyilazzon…
- Egy medve… nyilazzon… hát nem is tudom…
- Nevezzünk át minden falut Balura! 
- Kapjon minden medve állampolgárságot és szavazhasson ránk!
- Medvék nagy tömegben hagyják el eredeti élőhelyüket, hogy a hős Magyarországra költözhessenek, a kereszténység védőbástyájának biztonságos árnyékába! A medvék hálából vegyenek részt a Szent Jobb körmeneten!
- Jó, jó, ezt mind remek, kérem az ötleteknek a NER-rendszerébe való integrálását, csak a Semjén Zsoltot tartsa kordába valaki, mert különben lőttek az egésznek! Értekezlet vége, munkára fel! lapzárta előtt az irodámba kérem a mintapéldányokat!