Szokás szerint megborzadunk fészbukilag, amikor koszos, rongyos gyerekek állnak valahol a sivatag meg az őserdő határán egy-egy képen és büszkén, riadtan, röhögve vagy közömbösen lengetik a Kalasnyikovot. Gyerekkatonák! Harmadik világ, barbár népség. most jöttek le a fáról, lövöldöznek és még ezek akarnak idejönni! – véli a keménymagyar néphang, azután büszkén együtt fotózkodik a család, amikor a kis Pubi lőgyakorlat után valami darutollas kalpagban kijön az iskolai lőtérről, mert nemes szívvel teljesítette honfiúi feladatát. Az nem fáról lemászás, az hazafiasság, hősiesség, erkölcsi kimagaslás. Nagyapó, aki revizionista könnyekkel telt szemmel büszkélkedik éppen az unokájára, akinek füstölög még a puskacsöve, beszól a netre, hogy ti meg négerek, takarodjatok vissza az ültetvényekre, banánt szedni. Mert amikor ugyanez a monitor azt mutatta, hogy ezrek kerengenek a Kába szentély körül Mekkában, akkor meg azt mondta a saját liturgikus nyelvén, hogy „b**nám én közibek az atomot, hogy szakaggyanak szíjjel meg szana”, de amikor a Bazilika előtt a levágott kézfej körül kereng, akkor az Úr angyalának szárnya érinté meg szelíd suhanással, aki a Kárpátok vitézlő népei felett szárnyal… Összefoglalva mindezt, ezt hívjuk hazafias nevelésnek.
Itt a szeptember és a szellemi erőszak minden évben új lendületet vesz. Idén különösen, hiszen már fenyegetnek vele hetek-hónapok óta. A diktatúrákban egyféle dologért kell fegyvert ragadni a gyereknek, a királyért meg annak látomásaiért. Még akkor is, ha úgy hívják a királyt, hogy pártfőtitkár vagy kormányfő. Mindegy, hogy Lenin, Orbán, Brezsnyev, Jézus feszít a képeken, a transzparens az transzparens, a menetelés meg menetelés. A dicsőítő ének meg más és más szöveggel, de szintén ugyanaz. A diktatúrában nem választhatsz, az egyikben úttörő leszel, a másaikban cserkész, hitreljugend, levente, KISZ-es, fidelitaszos vagy valami ilyen. Különben majd nem jutsz be az egyetemre, ahogy régen sem lehetett. Egyre több adatodat tartják nyilván, egyre több helyen, és ideológiailag vagy értékelve. És egyszer majd elhangzik megint a „Neve? Születés helye? Vallása?” kérdéscsoport. Mert nem választhatsz. Szeptembertől minden szigorúbb lesz. Szellemi erőszak, itt a hittan, ide jársz hozzánk, tőlünk kapod a tankönyveket, azokat mi írjuk neked, már minden tanárod teológus, nem lehetsz más, csak ez. Amúgy ez pont olyan, mint például az, hogy „A Göbölös Kiss Lajiho mensz a felvégen lyányom, ha törik, ha szakad! Amíg az én kenyeremet öszöd, addig legyen meg az öszöd! Különben fel is út, le is út!”
Egyébként meg… dehogynem!! Legyen erkölcsi nevelés! Szerintem is! És tanuljanak a Bibliáról, a Tóráról, a Koránról, a Bhagavad-gítáról ugyanúgy! Meg a becsületről, tisztességről, őszinteségről, emberségről…
De ezek nem mehetnek semmiféle más tantárgy rovására! És nem lehet kötelező a Korán, a Tóra, a Biblia, vagy Marxtól A tőke elfogadása! Viszont a becsület, emberség, szolidaritás fogalmait kötelezővé kellene tenni újra! És akkor lehetne fotózkodni Pubikával megint büszkén, aki becsületből kapott jelest!

(2018.08.31.)